Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

Levelek. 305XV.1634 október 19.llJustrissime princeps domine amice observande.Nagy szeretettel vettem a kegyelmed levelét, és RézAndrás uramtúl megértettem a mit kegyelmed izent.Istennek nagy hálákat adok, hogy az törököt a perzsávalvaló nagy igye és romlása elfordítd "Európától. Az llrIsten ezután is zabolázza az kereszténység ellen valóigyekezetit. Mi is abba a reménységbe vagyunk, hogyaz Imperiumban rövid nap békességet látunk; mertmég eddig király urunk valahová ment a nö'rdlingai harczután, mindenütt fejel rajtoltának- És most újonnan, azminem hadakat király urunk a lotharingiai herczegmellé adott va!a ; az igen megverte Argentínánál(Straszburgnál), azt a népet, a ki T^eingraff alatt vitézkedett.Mivel császár urunk a gylésre való regalisokat kibocsátotta,azt reméljük, hogy kegyelmed is jámbor fember szolgáját el nem mulatja ide küldeni, "fénytelenlön felsége Sopronyha hirdetni a gylést, mivel Pozsonytáján sok helyen a pestis kezdett fakadozni.A mi illeti a "Bethlen Gábornéval való dolgot, arrólén vékony Ítéletemet és discursusomat minden passiónélkül igazság szerént megmondottam T^éz Andrásuramnak. Elhittem bizonyosan, hogy hiven referálja amit hallott. A miben kegyelmednek tudok szolgálni :el nem mulatom, hanem minden igazsággal igyekezemkegyelmednek kedveskedni. De viszontag, igaz jó akarathoztartozó dolognak ítélem, ha igazán megjelentem,a mibe difficultástlátok.A szegény \ovacsóczi uramat, hogy az Ur Istenkihítta e világból, szánakodva értem; de mivel mindnyájanoly törvény alatt születtünk, hogy innen kiköltözzünk,mihent Isten szólit: — ell bocsátottuk, ésmajd mi is utána megyünk. Az Ur Isten legyen irgalmasszegénynek. És tartsa meg kegyelmedet asszo-Pázmány Péter munkái. 20