Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

1 48 '. "Hitvitázó munkdk-Vájjon nem ugyanazt jegyzi-c a szó vagy írás és gondolkodás,a mit a festékkel ábráztatott hasonlatosság?Vagy akarjuk vagy nem, de a mit hallunk, annak valamihasonlatosságát kapcsoljuk és ábrázzuk elménkben: Intelligéniem ent'm, necesse est phantasmata speculari,és a Szent Lélek Istennek pünkösdi jövetelét úgy nemgondolhatjuk, hogy tüzes nyelveket ne formáljunk gondolatunkban.Azonképen a Szent Írás Istent szóval kijegyzi,mikor néki kezet, lábat, szemet, szájat tulajdonít:miért nem szabad nékünk is úgy kiírnunk Istent,mint maga kiíratta magát a Szent írásban ? Isten magaleveg égbl képet és ábrázatot csinála magának, melybenmegjelent prófétáinak : miért nem szabad hasonlóképet csinálni fából vagy festékkel írnia? Az angyal islelki állat, emberi tagjai nincsenek :mindazáltal a cherubimokatIsten képben csináltatá. Mely dologból kitetszik:1. Hogy a lelki állatot testi hasonlatossággalkiábrázhatni. 2. Hogy az ilyen képet templomba tarthatni.Ezen dologról Calvinus ígyir : Torma Spirituscarere certum est; el tamen Scrlptura, pro ingenii nostrimodulo, Angelos alatos pingit : ne dubitemus, incredibilicelerilate semper ad auxilium nobis ferendum, prxscntesesse. Végezetre az ember Isten képe. Azért mikor azembert kiírják, az Isten képét írják. Tehát az emberekképét elszenvedvén Calvinus, az Isten képét iselszenvedi.Mikor Istent kijegyezzük, nincs szándékunk, hogyvoltaképen kiábrázzuk természetét ; hanem csak azt mutatjuk,minem formán mutatta magát és nem az mivoltát,hanem azt az ábrázatot írjuk, melyben láthatóképben megjelent. Ebben nem cselekeszünk egyebet,hanem a mit cselekedett Isten, mikor maga képét, azembert, alkotta; vagy íratott betkkel és szókkal kiábráztattamagát, orczát, szívet, kezet, szemet nevezvénmagában. Mert nem egyebek a szók, hanem jelek;és mind egy, akár pennával és betkkel, akár festékkelírjuk Istent. Ha azért le nem töröljük a Szent írásbólazokat a szókat, melyek azt jegyzik, hogy Istennek