Magyar remekirók : a magyar irodalom fömüvei

i 14 '• Hitvitázó munkákversengésttámasztott. Ez így lévén, ha oly dögletesbálványozás vagyon a mi hitünkben, mint az újítókfinnyás orra illatozza: az j ki belle, hogy valakikezer esztend forgásában éltek Luther eltt, mindpokolra hányattak ; mert az Írás sokszor hirdeti, hogykárhozat jutalma a bálványozásnak. Soha pedig nemtalálkozott ezideig oly szemtelen orcza, mely azt mertevolna hirdetni, hogy mindnyájan elkárhoztak Luthereltt az apostolok után a doctorok és martyrok. St akinek esze volt, nyilvánvaló éktelenségnek Ítélte, csakszót is tenni ezeknek kárhoztatásokrúl :úgyannyira,hogy a pártosok tulajdon nyelvök vallása szerént issz. Bernárd és sok több barátok szentek voltak, mintelébb megértk.]]]. Ha a mi vallásunk minden fertelmes bálványozássalfeltetéztetett, következik, hogy mind hamisakaz Urunk szép fogadási, melyekkel arra köti magát,hogy az ördög ereje a kszálon épített Ecclesiát le nemtapodja és diadalmat nem vészen ellene; hanem, mintigazság oszlopa, helyt áll minden habok és szélvészekközött; el nem rejtetik, hanem, mint magas hegytetnépített váras, szemeltt forog ; benne az igazságtanítása szünetlen megmarad; legeltet pásztori, tanítódoctoii lesznek mindenkor. Ezek és több hasonlóÍgéretek mind cserben maradnak és mint a füst elenyésznek,ha a régi vallást bálványozásnak mondjuk.Mert, a mint imént mondám, magok sem tagadják aminap költ prédikátorok, hogy többig ezer esztendnélúgy elhatalmazott a pápistaság, hogy sohúlt hírrelsem hallatott a novangelicusok tudományának zengése ;egy lelki tanító nem volt, a ki azt hirdette volna, amit az augustai Confessio. Mert sem Ulyricus, inCaialogo Testium, sem senki egyéb nem nevezett, nemis nevezhet az apostolok idejétl Lutherig csak egyembert is, ki azt hitte és tanította volna, a mit aLutheristák vagy Calvinisták; azaz, a ki ezt a CorpusDoctrinxt, tudomány épségét,a Szent írásnak ilyen értelmétés magyarázását hirdette volna, minémt most