Az egyetem eszméje és típusai

39XII.Specializálás és totalitás.A szakképzés talán jobban, alaposabban, történhetnékszakiskolában, mely egészen az illető szakot szolgálná, s aholminden ennek a célnak a szolgálatában állna. De az egyetemépen abban különbözik a szakiskolától, hogy nem ezt acélt szolgálja. Az egyetem a tudomány légkörébe akarjaemelni a hallgatót, nem csupán egy speciális területen kiképezni.A specializálás a tudomány mai nagy terjedelme miattföltétlenül szükséges. De korunk talán túlment e tekintetbena kellő határon, s a specialista elvesztette az összefüggést azegésszel.Hogy ez így van, azt legjobban igazolja az a körülmény,hogy az egyetemekre vonatkozó irodalomban mindegyregyakrabban, s mindegyre hangosabban jut kifejezésre az akívánság, hogy minden tudomány kapcsolódjék bele a tudományegészébe, mert a tudomány nagy egység, mint ahogyana világegyetem is az, s ebben a nagy egységben mindenösszefügg mindennel.Ugyancsak ezt bizonyítja az a törekvés, hogy világnézetetalakítsunk ki a sok speciális ismeretből. Ezeken az ismeretekenalapszik a világkép, az a kép, melyet a mindenségről,a világegyetemről, a minket környező szűkebb világról,s az emberekről magunknak kialakítunk. De ezen alapszikállásfoglalásunk is a világgal szemben, azaz világnézetünk,magatartásunk viselkedésünk az élet megoldandó feladataivalszemben.Íme, egységre törekszünk, egységes felfogásra, a sokanalízis után szintézisre, a részletek után az egészre. Ez atörekvés korunk jellemző iránya. így Spranger egész elméleteépen ezen az alapgondolaton nyugszik, a megértő pszichológiamindig az egész embert tartja szem előtt, s abbankülönbözik a részletek pszichológiájától, hogy a lelket egységnekfogja föl, nem pedig atomokból állónak, részletműködésekegészének.Jaspers, heidelbergi egyetemi tanár, az egyetem értelmétabban látja, hogy egyetemes, tanítása mindig az egészrevonatkozik, a tudomány egészére.