2 - Színház.net

hány példa van a világban. Peter Brookzseniális előadásszínházától kezdve aLiving Theatre stílusáig számtalan jobbrosszabbegyéni változat. Mi természetesennem akartuk egyiket sem követni, mégkevésbé másolni. Az én koncepciómat afeladat szabta meg: az, hogy a Fényesszeleket kellett újraalkotnom. És itt azagitáció eszközeként fedeztem fel újra azéneket, a táncot. Nemcsak a Fényesszelekben, új filmjeimben is foglalkoztatezeknek az érzelmi hatása. Nem félt attól, amikor újra elővette aFényes szeleket, hogy a film körüli viták,indulatok már túlságosan kifogták a szeleta vitorlából? Hogy az alkotó együttes és aközvélemény is túl van rajta? Pontosan tudtam, hogy nem lehet afilmet megismételni. És ez nemcsak aműfaji-technikai lehetőségekre vonatkozik,hanem a film gondolatkörére is. Hiszenazon valóban, a korral együtt, mi is túlvagyunk. De csak akkor, ha konkrétan és afelületen közelítünk a témához. Hamélyebben vizsgáljuk, egy forradalmimozgalom vitái soha nem érnek véget,hanem állandóan új szakaszba jutnak. Az újszakaszban másként is kell őketmegközelíteni, s bizonyos értelembenmódosulhat az állásfoglalás is. Ebben a vonatkozásban nyilvánvalóannagy szerepe van a két mű keletkezésiidőpontjának. A Fényes szelekfilmváltozatának születését nem lehetelválasztani 1968 franciaországi májusától. Nem is akarom. De szeretném azértelmondani azt is, hogy a forgatókönyv -május előtt készült. Igaz, a problémák márbenne voltak a levegőben. Nyilván-való,hogy az 1947-ben játszódó, majd-nemkorabeli tényekre épülő sztoriba későbbbelejátszott a jelen idejű élményanyag, azaktuális történelem. De akkor talán még a stáb semsejtette, hogy hatvannyolc májusa ilyencezúra lesz, hogy három év alatt megszületik- például éppen a francia filmművészetben- hatvannyolc mitológiája. Azóta nyilvánvaló, hogy itt egymajdnem korszakos cezúráról beszélhetünk.A világ hatalmon levő kispolgárságaelhatározta, hogy véget vet a renitenskedésnek. Én a hatalmon levők retorzióit kiváltómozgalmakra gondolok. Pontosabbanarra, hogy ezek sikere is, kudarca is,rákényszerítette a baloldali erőket amaguk célkitűzéseinek és módszereinekátgondolására. És az új Fényes szelek márebben a periódusban született. Éppen ezért kellett a filmből kiindulvanekünk is továbblépnünk. Maga amúlt természetesen nem változott. De mieredetileg is arra a kérdésre kerestük aválaszt, hogy hogyan látja nemzedékünkezt a múltat. És a mi látásmódunktermészetesen mindig a jelenhez kötött. Kérdésem, aggályom csak az, hogyvajon aki nem látta a filmet, az tudja-e ezta logikát, az előadás menetét követ-ni?Világos-e számára a szituáció, a szereplőkakciója, megoszlása stb.? Megvallom, ezen nem gondolkodtunk.Ugyanúgy a filmből indultunk ki,mint amikor valaki egy regényhez nyúl.Akkor is fel szokták egyébként vetni, hogymennyiben illusztráció az új műfajbanszületett alkotás, hogy mit ad annak, akinem olvasta. Csakhogy a Fényes szelek, bármilyenközvéleményt felkavaró, remek film voltannak idején, mégsem olyan „alap-mű",mint a Bűn és bűnhődés. A rendező nemléphet fel ugyanolyan jogosan az eredetimű ismeretének igényével, mint az, aki egyközismert, a néző műveltség-anyagábanyilvánvalóan beletartozó klasszikushoznyúl. Még akkor sem, ha joggal feltételezi,hogy a Huszonötödik Színház kisebblétszámú közönsége valószínűleg nagyrészta film szélesebb közönségköréből kerül ki.Már csak azért sem, mert egy hiányzókönyvélmény általában könnyebbenpótolható bármikor, s mert aHuszonötödik Színház nézői jobbárafiatalok. Akik, elképzelhető, hogy nemcsaka történelmi élmény-anyaggal nemrendelkeznek, de még a film bemutatásaidején sem voltak elég érettek egy ilyenbonyolult szellemi vállalkozás követésére. A szöveg szerkezetében tudatosanszámoltunk a fiatalokkal, és gondoltunkarra is, hogy nem rendelkezhetnek a minemzedékünk élményanyagával, s éppenezért nem várhatjuk el tőlük a jel-szavak,dalok kiváltotta analóg asszociációkat. Aző kedvükért iktattunk be néhány, atörténteket térben-időben meg-határozó, azidőben való lebegést félre-érthetetlenülmegvilágító szövegrészt.Bár a fiatalok érdekében, az előadásértelmezhetősége igényével szóltam, mostmégis kénytelen vagyok ellentmondani. Megvallom, számomra nemegyszer túldirektnek tűntek ezek a kommentárok, ésfeloldották a korábban kialakítottfeszültséget. Mintha ilyenkor meg-szakadtvolna a színpad és a nézőtér kőzöttaz áramkör. De lehet, hogy ezt csak énéreztem így. Mindenesetre, a megjegyzésemnem erre, nem a kommentálásra,hanem egyszerűen a színpadi szituációkegyértelműségére,világosságáravonatkozott. Például arra, helyes-e, hogy aszínpadi változat eltekint a fiatalok kéttáborának filmbeli megkülönböztetésétől.Hogy a kollégisták és az egyháziak semkosztümben, sem színpadi magatartásbannem határolódnak el egy-mástól.- Az adott színpadon, a rendelkezésemreálló együttessel nem oldhattam megmásként - vitázik Jancsó. - A film arealitásból indul ki, és ott indokolt,szükséges az akcióban részt vevők kéttáborának körülhatárolása. Az új változatviszont tudatosan játékszerűbb, nemábrázolja, csak megidézi a múltat, s aszereplők az események sodrában többszöris alakot cserélnek. Az egyetlenmegkülönböztetett módon - ebben azesetben: realisztikusan - ábrázolt figura apap. A többiek csak a színpadon tárgyaltgondolatok szolgálatában öltik magukra apapdiákoknak nem a jelmezét, hanem aszerepét. Lehet, hogy ha a Nép-stadionbanvagy legalább az Erkel Szín-házbanrendezem meg a Fényes szeleket, és nemkényszerülök ilyen „ökonomikus"megoldásra, akkor továbbra is ragaszkodoma konfrontáció képi szétválasztására.Itt azonban lehetetlennek ésfeleslegesnek is éreztem. Sokat töprengtem rajta, hogy vajonnem a történelmi szereposztás esetlegességéreutal-e ezzel a megoldással, amelyfélreérthetetlenül jelezte számomra, hogy„mindenkiből minden lehet". Utalhattam volna erre is. De azigazság az, hogy a lehetőségek, a méreteksugallták a megoldást. Lehet, hogy belemagyarázás, de számomraez azt is jelentette, hogy közvetlenüla felszabadulás után még töretlenvolt a (potenciális) ifjúsági egység, csakkésőbb, a torzulások idején kerül előtérbea konfrontáció. Ezzel már közelebb jár ahhoz, amibennünket vezetett. Ez a gondolat talánmás formában, de megfordult a fejünkben.Mégis szeretném hangsúlyozni, hogya rendezés számomra egy elképzelés realizálása,amely nem szakadhat el a lehetőségektől,sőt ellenkezőleg - azokbóltáplálkozik. A kis létszámú színészgárdaadta például azt az ötletet, hogy ZalaMárkra több szerepet - funkciót - bízzak.