2 - Színház.net

a francia irodalmi és politikai nyelvetcsipkedő stílusparódiákról, arról, hogy aprostituált alexandrinokba szedett beszámolójaPancho City pusztulásáról aPhaedra Theraméneszének elbeszélésétutánozza (ráadásul Párizsban a szereplőMarie Bell modorában szavalta!), ésszövege máskor Hugóból merít, hogy aseriff Sartre-t és Camus-t, az indiánok LaBruyčre-t idézik, továbbá számos gunyorosutalás történik a mai francia zsurnalisztikaiszókészlet és a köznyelv sztereotípiáira. Afordítás, Bajomi Lázár Endre most iselsőrangú munkája, mind-ebből, nagyonhelyesen, csak az idegen-szerűség, azalaphangnemmel való mulatságos stiláriskontraszt, illetve a mókás anakronizmusokélményét menti át. (Egyébként azt anosztalgikus gondolatot ébresztve, hogybár eredeti vígjátékaink nyelvében lenneannyi szellem, finomság, árnyalat, verbálislelemény, mint legjobb műfordítóinkfegyvertárában.) De hogy állunk magával awesternnel? Kelthet-e autentikus, hozzáméltó hatást Karinthynak az a még oly zseniálisstílusparódiája, amelynek eredetijétaz olvasó nem ismeri? Mit ért a Dana Idákcímű matematikai költeményből az, akinem olvasta a Danaidákat?Egy híres westernrendező vallja: négyszázfilmjében csak lovakat cserélt, detémát soha. Mind a négyszázat meg a többiezreket persze nem kell ismerni, de egytucattal legalább látni kellett ahhoz, hogy atematikai és jellemábrázolási sablonoképpoly mély gyökereket eresszenek aköztudatban, mint a maga közönségében acommedia dell'arte helyzetei és típusai;akkor, tizenharmadszorra, szívből lehetnenevetni e klisék paródiáján. Sík Ferenc aműsorfüzetben azt mondja: „Ifjúkorinosztalgiákkal, romantikus élményeinkkel,szimpatikus ha-zugságokkal csak nevetvelehet leszámolni." Persze, igaza van.Csakhogy hány olyan ember ül a nézőtéren,akinek romantikus élményeit, ifjúkorinosztalgiáit a Miriamok, Carlosok ésSólyomszemek mitológiája hevítette?Ilyenek legföljebb az idősebb generációkörében akadnak, azok közül, akik a II.világháború előtt már rendszeresmozilátogatók voltak; 40-45 év alatt aközönség zöme azonban csak hírből,legföljebb egy-két, újabb évekbelimintapéldányból ismeri a mű-fajt, amelyazonban semmiképp sem vált benne egykollektív mitológia részévé; a RúzsaSándorra, a tiki-takira, a Laci-maciravonatkozó ügyes, de betétszerű utalásoksokkal elemibb hatást tesznek rá,mint a mű bármely, igazán szerves mozzanata.Nyugaton a Vadnyugati szél éppúgyszól a széles tömegekhez, mint az értelmiségielithez; nálunk viszont legföljebbaz értelmiség egy része tudja, az isinkább olvasmányaiból, miről van szó aszínpadon. A szélesebben elterjedt maiponyvák között western, úgy tudom,nemigen akad, és különben is: a darabértékeléséhez elsősorban a filmek ismereteszükségeltetnék.Így aztán célt téveszt mind az obaldiailíra, mind az obaldiai irónia; egyik semapellálhat kollektív élménytárhoz, illetvenem szólíthat fel e közös „kincs" szelídrevideálására. Mi marad? Ahogy a DanaIdákból, hasonló esetben, csak ahalandzsa önmagában vett, asszociációmentesvarázsa, a ritmus s a nyelvi humorhatna, úgy hat itt is a játékos-szellemesnyelv, nem utolsósorban a magacsiklandós kitételeivel - no, és hat, ezesetben, maga az alapfokú sztori. De félő,hogy akik e mitológia elemeivel ittismerkednek, azok hajlamosak rá, hogyezt a sztorit hagyományosan fogadják be,és sokkal inkább átéljék, mint azt író éselőadó gárda óhajtja, a kizökkentéseketpedig csak a bohózat, az öncélúkacagtatás szintjén érzékeljék és fogadjákel. (Ami pedig a továbbiakban csökkenthetiaz előadás tartalmasságát és csábíthataz olcsóbb megoldásokra, akár abohózatosság, akár esetleg a szentimentalizmusirányában.)Vajon azt jelenti-e ez, hogy eszerintnálunk a Vadnyugati szélt nem kell eljátszani?Nehéz erre egyértelmű választadni. Az előadás - és ezt a második estközönségének és reagálásainak megfigyelésealapján mondhatom - kellemes,színvonalasan szórakoztató estét szerzett,a művészek számára pedig, remélhetően,kamatoztatható stílusgyakorlatotbiztosított; de potenciális hatásfokánakalatta maradt s nem érte el azt a relatívkatartikus erőt, amelynek révén ez a nemtúlságosan jelentős, de művészileg ésíróilag mégiscsak igényes mű megfelelőenhangolt és Felkészült közönség számáraemlékezetessé válhat.René de Obaldia: Vadnyugati szél (Pécsi NemzetiSzínház)Fordította: Bajomi Lázár Endre, rendezte: SíkFerenc, díszlet: Pintye Gusztáv, jelmez: VágvölgyiIlona, zeneszerző: Hevesi András.Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Pásztor Erzsi,Bus Kati, Somody Kálmán, Kézdy György, BujtorIstván, Vajda Márta, Holl István.P ÁLYI ANDR ÁS ]Lady Macbeth mágiája1.Piszkosbarna, térdét takaró, foszladozóanbeszaggatott ruha, alatta sötétzöldharisnya; először mégis a palástszerű,valószínűtlen uszályban végződő, átlátszóleplet pillantjuk meg Lady Macbethen. Ezis zöld, a rá vetülő fénytől függően a türkizés a méreg játszik benne. Jön, és leveletolvas. „Dicsőségem édes osztályosa" - írjaa diadalittas férj, akinek a győzelemnapján királyi koronát jósoltak az útmentén előtűnő „vész-banyák " ; s nemnehéz kitalálnunk, hogy Lady Macbethnemcsak a dicsőségben lesz „osztályosa "hadvezér férjének. Pedig Kovács Máriától,aki a Miskolci Nemzeti Színház színpadánLady Macbethet alakítja, ugyancsak távoláll a látványos „sejtetés " . Csupán azuszályra figyelünk, melyetméltóságteljesen és baljóslatúan von magaután. Egyébként van valami törékenység azalakjában, a szerelmes asszonytörékenysége. Igaz, csak egy-egy rezdülés,gesztus erejéig. Már felemelte arcát alevélből. „Glamis vagy! és Cawdor! smindaz leszel, amit vársz!" - szakadnak felajkáról a szavak, s máris hátborzongatójózansággal mérlegel: azon töpreng, nemlesz Macbeth gyenge a tett elkövetéséhez?A tetthez, melyet még önmaga előtt senevez nevén. Mégsem létezik másalternatíva, csak a gyilkosság. Ott állelőttünk Lady Macbeth, a felbujtó, a bűntárs,a legvégletesebb női gonoszság, aszámító és tántoríthatatlan vérengző. Belépa hírnök, s jelenti a király váratlanérkezését; és mintha a Lady mindezt előretudta volna, fekete fohász szakad felbelőle: „Jöjj, sűrű éjszaka, s pokolfüstbeöltözz, hogy késem vakon döfjön." Ez anéhány perc önmagában is egy dráma: agyilkosság mágikus meg-neveződése,gesztusban, szóban.Regant és Gonerilt a Lear királyban„több arcú" gonoszság jellemzi, bűnüknektöbb árnyalata, motívuma van. LadyMacbethnek csak egyetlenegy. Hatalmatakar. Arról, hogy pénzre, ékszerre kell-eneki ez a hatalom, arról, hogy kórosvágyódást érez-e a királynéi szék után,arról, hogy mi hajtja „karrierizmusát",semmit sem tudunk. A shakespeare-i képletszélsőségesen egyszerű: a Macbethnekegyetlen tárgya, monotémája van - mondjaJan Kott. Ez pedig a