2 - Színház.net

A SZ ÍNH ÁZMŰVÉ SZET I S Z Ö V E T S É GF O L Y Ó I R A T ATartalomjegyzék1971. IV. évfolyamFŐSZE RKE SZTŐ: B O L D I Z S Á R I V Á NS ZERK ESZTŐ: C S . T Ö R Ö K M Á R I ARovaton kívüli cikkekACZÉL GYÖRGYSzocialista színház, szocialistaműsorpolitika 12/1BIZO GYULAMadách Imre Tartuban (Az ember tragédiájaelőadásától) 8/5HERMANN ISTVÁNAz évad tanulságai a drámáktükrében 7 /1ONT FERENCSzínjáték és cselekvés (Részlet A cselekvésművészete c. készülő könyvből) 2 /1KOLTAI TAMÁSA valóság hatékony képmásai(Évad végi jegyzetek) 6/1KOMLÓS JÁNOSA kabaréról - vicc nélkül 9/1KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORViták margójára(Beszélgetés fiatal rendezőkkel) 12 /6MAJOR TAMÁSKeressük az élő színházat 4/1Munkásszínház vagy szórakoztatónépszínház?(Beszélgetés a József AttilaSzínház szereplőivel) 9 /8Műhelymunka és műhelyszellem(Beszélgetés a kaposvári CsikyGergely Színház vezetőivel) 9 /12ROSZTOCKIJ, BOLESZLAVA haladó nemzeti és népihagyományok jelentősége 8 /2SZILÁDI JÁNOSMagyar drámák fesztiválja a Szovjetunióban8/1SZILÁDI JÁNOSKettő a hetvenötből (Az Egérút és a H o g yállunk, fiatalember? a magyar drámákszovjetunióbeli fesztiválján) 8/10Hagyományos vagy új dramaturgia ?(Vita)Beszélgetés Peter Brookkal 11 /8CZÍMER JÓZSEFDramaturgia és korszerűség 7/12HERMANN ISTVÁNA csinálmány és a dramaturgia 11/1KERR, WALTERÜres kézzel vagy kitárt karral? 11/5KEMÉNY GYÖRGYSzínházi viták - színházi stílusok 12/10KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORLear király lesz-e a színház? 9/ 1 5KÖRTVÉLYES GÉZATánc a színházban, itt és most 7/17OSZTOVITS LEVENTEElfogult rögtönzések aktuálistémákra 1.1011/OSZTOVITS LEVENTEElfogult rögtönzések aktuálistémákra 2 . 12/4PÁLYI ANDRÁSSzínpadi hatás és katarzis 5 /3PLANCHON, ROGERAz új színpadi szövegek12/11 VAJDA MIKLÓSVajúdó dramaturgia 5/1Magyar játékszínALMÁSI MIKLÓSEgyenletek (Karinthy Ferencegyfelvonásosai az IrodalmiSzínpadon) 12/17ANTAL GÁBORLíraian a líráról (Az IrodalmiSzínpad négy műsoráról) 3/17BÁLINT LAJOSAz új cirkusz 4/23BÁTKI MIHÁLYKomlós Jánossala z ,eg yü tt já tszó " kö zön ségő l 5/28BÁTKI MIHÁLYirány Budapest(Irány New Haven - TháliaSzínház) 8/21BÁTKI MIHÁLYTahi Tóth László szerepei 1227BENKŐ TIBORFesztivál vagy színházi napok(Kaposvári beszámoló) 9/23BIZÓ GYULAA Macskajáték ürügyéna drámaíró Örkényről 6/22FEUER MÁRIADemokratikus operaés összművészet(Az ember tragédiájaaz Operaházban) 3/19Főiskola, színészképzés, zenés műfaj(Beszélgetés Simon Zsuzsával) 5/23GÁBOR ISTVÁNEgy nyári bohózat tanulságai(Tulipán - MargitszigetiParkszínpad) 10/25HERMANN ISTVÁNSzínház születik(A Huszonötödik Színházról) 1/16HERMANN ISTVÁNBodnárné (Madách Színház) 4 /5HERMANN ISTVÁNBölcsek alfán(Pécsi Nemzeti Színház) 6 /34HERZUM PÉTERStúdió a Nemzetiben 5/26JÁNOSA LAJOSAz Ivanov láthatatlan főszereplői 5/9JÓSFAY GYÖRGYBeszélgetés Markaly Gáborral 12/28KEMÉNY GYÖRGYHol vagy, Ványa bácsi?(Csehov drámája Szegeden) 8/30KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOREgy furcsa pár (Rosencrantzés Guildenstern halott - NemzetiSzínház) 7/28KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORPremier a szentélyben (Thamos, Egyiptomkirálya - Szombathelyi Iseum) 11/22LOHR FERENCHang és látvány (Az embertragédiája az Operaházban) 4/19LUX ALFRÉDAz országjáró Madách (Az ember tragédiájaa Déryné Színházban) 2/15LUX ALFRÉDLírai montázs (A holdbélicsónakos - Thália Színház) 8 /23MAJOROS JÓZSEFCsehov világának új jelentéseiHorvai színpadán (A Ványa bácsia Vígszínházban) 1/11MAJOROS JÓ ZSEFTöltsön egy estét Csehovval(Pécsi Nemzeti Színház) 4/16MAJOROS JÓZSEFO'Neill a Vígszínházban(Eljő a jeges) 10/5MEZEI ÉVAA Huszonötödik Színházstúdiójáról 5 /29MOLNÁR GÁL PÉTERMajor Tamás cirkusza I. 2/4Major Tamás cirkusza II. 3/1Major Tamás cirkusza III. 6 /5MOLNÁR GÁL PÉTERSzínházi holmi 4/28NÁNAY ISTVÁNVan-e amatőr színház? 10/19

NÁNAY ISTVÁNGyors változások avagy egyszabadtéri látványosság(A Kassák-ház Stúdió előadásaa Rózsavölgyi Parkszínpadon) 11/20NÁNAY ISTVÁNA színpadi mozgás 12/24NEMES G. ZSUZSANNACsongor és Tünde Szolnokon 8/28NEMES G. ZSUZSANNARacine nyomában(Berenice - Győri KisfaludySzínház) g/29OSZTOVITS LEVENTETöbb mint húsz bábu - kibelezve(Mesél a bécsi erdő - Vígszínház) 7/T9PÁLYI ANDRÁSOidipusz, 1970(Szophoklész drámája a Madách Színházbanés Debrecenben) 2/10PÁLYI ANDRÁSMellékszereplők és statiszták 3/9PÁLYI ANDRÁSEgy barátságos színház(A Candida Szegeden) 4/8PÁLYI ANDRÁSSzínészek kereszttűzben (JobbaGabi. Törőcsik Mari, EsztergályosCecília, Monori Lili, SulyokMária, Bodnár Erika) 6/27PÁLYI ANDRÁSAdáshibák margójára 6/41PÁLYI ANDRÁSMit keres a Thália? 7/33PÁLYI ANDRÁSJátszik-e a tér?(Stúdióelőadásokról) 8/14PÁLYI ANDRÁSSimon Evrard szelídsége(Olsavszky Éva Peter WeissMarat-drámájábanDebrecenben) 8/34PÁLYI ANDRÁSVígjátékprofil? 9/18PÁLYI ANDRÁSSzínház a televízióban 10/23PÁLYI ANDRÁSSzabad tér és szabadtér (Úri muri,István király, Donna Diana,Dózsa György) 11/17RÓNA KATALINA Bölcsek a fán előadásánakstílusrétegei (Pécsi NemzetiSzínház) 6/36SAÁD KATALINTou O mozdulatvilága(Huszonötödik Színház) 6/32SAÁD KATALINNyári játékstílus? 11/17SPIRÓ GYÖRGYIvanov a Nemzetiben 4/11SPIRÓ GYÖRGYHubay Miklós és a kétfelvonásos(Álomfejtés és más drámák) 8/25SPIRÓ GYÖRGYMire lenne jó a musical? (Operettszínházielőadások) 8/32SPIRÓ GYÖRGYSzentendre kritikus tüköre (Botcsináltabölcsek, Szüzesség acél-tüköre) 10/16SZÁNTHÓ DÉNESBohócok (Fővárosi Nagycirkusz) 4/26SZÁNTÓ ERIKARómeó és Júlia tíztől kettőig (Próbajegyzetek)6/16SZÁNTÓ ERIKAPontok a térben (Rosencrantzés Guildenstern halott - NemzetiSzínház) 7/30SZÁNTÓ ERIKARamajana - előzmények nélkül (Körszínház)10/12SZÁNTÓ JUDITElszalasztott lehetőségek(Örkény István Sötét galambjaa Nemzeti Színházban) 1/1SZÁNTÓ JUDITMit kezdjünk a romantikával?(Ármány és szerelem) 7/24SZÁNTÓ JUDITMegdöglesztett aknák(Döglött aknák - Katona JózsefSzínhát.) 10/1SZÉKELY GYÖRGYEgy paraplé ürügyén(Ramajana) 11/23sZILÁDI JÁNOSNégyven - ötven évről (Szovjetdrámák magyar színpadon) 1/5SZILÁDI TANOSBulgakov-Molière kálváriája(Álszentek összeesküvése -Katona József Színház) 3/14SZILÁDT JÁNOSMit tehet az előadás?(A nagy hazugság - JózsefAttila Színház) 5/13SZILÁDI JÁNOSA jóság próbái (Az Arbát meséia Katona József Színházban) 6/38UNGVÁRI TAMÁSKorhűség és korszerűség(A mizantróp - Madách Kamara-színház)12/20Út A medikusig (Beszélgetéseka Színművészeti Főiskolán) 5/17WALKÓ GYÖRGYHaynautól Mengeléig - avagymit felejtettünk el? (Woyzeck -Irodalmi Színpad) 8/19Fórum és disputaFiatal művészek a ma színházában (TanácskozásBékéscsabán)3/24HERMANN ISTVÁNRendezőstílusés rendezőegyéniség 3/21KEISZ JUDITTisztelt Szerkesztőség! 10/37Kritikák után(Beszélgetés Kerényi Imrével) 2/23LUX ALFRÉDEpika a színpadon(A Thália Színház törekvéséről) 1/20SZILÁDI JÁNOSMiért szeretjük a romantikát?10/35 SZILÁDI JÁNOSSzínházszerkezet - színházilátogatottság 7/9A Kiss Manyi-dosszié 7/38Arcok és maszkokANGYAL MÁRIADayka Margit munka közben 1/22ANTAL GÁBORSzínész a maszk mögött(Beszélgetés Keleti Lászlóval) 9/25BONIFERT MÁRIASzemélyiség és szerep(Beszélgetés Huszti Péterrel) 8/30GÁBOR ISTVÁN"Figyeltem a tört ütemre is "(Beszélgetés SzeboszlaySándorral) 7/43LÁZÁR MAGDASulyok - két este 7/40MALONYAY DEZSŐSomló István emléke 7/36MÁRTON VERASvejk: Bodrogi Gyula 9/33MOLNÁR GÁL PÉTERBodnár Jenő óralánca(Bodonyi Béla, Sugár Lajosés Szél Richárd) 3/29PÁLYI ANDRÁSA Szókrátész-szenvedély színháza (HaumannPéterről) 2/22SAÁD KATALINJátéktér és látvány(Gyarmathy Ágnesről) 2/25SAÁD KATALINJohanna nővér komédiája(Timár Éva az Ördögökben) 5/40NégyszemköztANGYAL MÁRIAAjtay Andor - kettős szerepben(A szegedi Naplemente előtt) 2/16ANTAL GÁBORSokszemközt a színészetről 1/25

BENKŐ TIBORHofiról - Hofival 4/33BENKŐ TIBORA veszprémiek tíz éve 10/32FÖLDES ANNAKoreográfusból rendező(Beszélgetés Szigeti Károllyal) 2/t8FÖLDES ANNAWinnie-t vállalva(Beszélgetés Tolnay Klárival) 4/z9KOLTAI TAMÁSÖnálló est - misztifikálás nélkül.(Beszélgetés fiatalelőadóművészekkel)11/24 RÓNA KATALINÉvad végi találkozásLendvai Ferenccel 8/44SZEKRÉNYESY JÚLIAEgy díszlettervező rögeszméi(Beszélgetés Jánosa Lajossal) 8/40Színház és közönségKULKA ESZTER-SZENTIRMAILÁSZLÓA Szegedi Nemzeti Színház nézői 1/29SAÁD KATALINMunkások a színházról 5/39SZENTIRMAI LÁSZLÓKözönségvizsgálat Szegeden 3/36SZENTIRMAI LASZLÓMunkásnézők a Szegedi NemzetiSzínházban 10/31SzínháztörténetÁRVAY ÁRPÁD"Éva volt az a szerep"(Agatha Barsescuról) 2/47BERKES ERZSÉBETA teljes színpadért(Portrévázlat Mácza Jánosról) 1/3zBERKES ERZSÉBETA zöld szamártól Ayrus leányáig(Palasovszky Ödönről) 2/42BERKES ERZSÉBETL éhhetűnk-e kétszer ugyanabba afolyóba? (Az Új TháliaTársaságról) 3/45BERKES ERZSÉBETA „Kakukktojás" története(Palasovszky Ödönről) 10 / 40ERDŐDY KÁLMÁNAmíg a Tragédia eljutotta színpadig 9'48HEGEDŰS TIBOREgy régi színlap - régi e m l é k e k 2 / 2 8KUNSZERY GYULAA balatonfüredi színház q/46MűhelyCSINÁDY ISTVÁNAnyagok és eljárások Prágában 50/47DÁN RÓBERTA Szüzesség acél-tüköreforrásai és alkotásmódja 7/46KAZAN ISTVÁNMoszkvai munkanapló L 3/4tMoszkvai munkanapló II. 5/32Moszkvai munkanapló III. 6/45KÖLLŐ MIKLÓSMezítelen térben - a pantomim 1z/43RÓNA KATAlINA két Mária királynő(Gyárfás MiklósMadách-átköltése) 4/36SAÁD KATALINA „Marat " debreceni próbáin 8/35VilágszínházGÁL M. ZSUZSAITI-kongresszus Londonban a/34HERZUM PÉTERA vietnami színjátszásés színművészet hagyományai 1/42HERZUM PÉTERMagyar elemeka vietnami színjátszásban x/38TANOSA LAJosPQ 71 10 / 46TASZ ISTVÁNSvájci pillanatkép Dürrenmatt-tal 2 / 38JOÓ LÁSZLÓSzínház a vásárcsarnokban(Ronconi Őrjöngő Lorándrendezése) 9/39KECSKEMÉTI KAROLYA második színpad(Roose-Evans stúdiójaLondonban) 12 / 41KOLTAI TAMÁSJobb-e a színház Bukarestben?1/;SKOLTAT TAMÁSPrágai színház cseh dráma nélkül 4/38KOLOZSVÁRI PAPP LÁSZLÓHat romániai magyar színháztörténetéről és jelenéről 22/39KOVÁCS GYŐZŐThália Kassán 6/44KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDORBulgáriai benyomások 4/45KÖPECZI BÓCZ ISTVÁNSzophoklész, Shakespeareés Computera/3?LŐRINCZ ÉVAAz Adáshiba Helsinkiben 12/36Magyar ősbemutató Moszkvában(Beszélgetés P. O. Homszkijjal) 7, / 44MAJOR TAMÁSA Nap Színháza 9/36MEZEI ÉVAÉjjeli menedékhelya prágai Cinoherni Klubban9,'44MIHÁLYI GÁBORKlasszikusok tatarozása(Színházi beszámoló románés NDK-beli előadásokról) 10/40NAGY PÉTERAz abszurd abszurduma(Párizsi levél) 9/4 0NEMLAHA GYÖRGYSzínházban voltam Erdélyben 11/39PÁLYI ANDRÁSSuszterek és szalmabáb(Varsói beszámoló) 12/35GEORGES SCHLOCKERA fiatal színházak világtalálkozója (FesztiválNancyban) 9 4 1SZÁNTÓ JUDITKét hét Belgiumban 5/42SZÁNTÓ JUDITNyomozás tizenkét dühösfiatalember ügyében 12/30SZEREDÁS ANDRÁSA Bölcs Náthán Budapesten(A Deutsches Theatervendégjátéka') 3/32UNGVÁRI TAMÁSÜnnepi hetek Nyugat-Berlinben 3/34VARANNAI AURÉLBlackwell magyar tragédiája 2/3SKönyvszemleANTAL GÁBORVégjáték(Mihályi Gábor könyvéről) 11/46FÖLDES ANNA Szájhősökés bálanyák(Csurka IstVán drámakötetéről) 8 ,/46FÖLDES ANNA Lenniés nem lenni(Fejes Endre drámáiról) 11 /43GÁBOR ISTVÁNA magyar dráma útja (1945-57)(Siklós Olga könyvéről) 3 / 44LUX ALFRÉDSzínházi kerekasztal(Lengyel György antológiájáról) 1/46SAÁD KATALINA tánc mínt drámai elem(Körtvélyes Géza és Vályi Rózsi könyvéről)(/45SAÁD KATALINEgy irodalmár a színházban(Jan Kott Shakespeare-könyvéről) 1/47

Díszletek - Jelmezek - KellékekCSÁNYI ÁRPÁDCsehov: IvanovEICHBAUER, HELIORodriguez: Családi albumFEHÉR MIKLÓSÖdön von Horváth:Mesél a bécsi erdőFEHÉR MIKLÓSEdlis: Hol van a testvéred,Ábel?4/borító5/9 -1110 /447/borítós/borítóFORRAY GÁBORMadách-Ránki:Az ember tragédiájaGYARMATHY ÁGNESSzophoklész:Görög tragédiákJÁNOSA LAJOSPuccini: Gianni SchicchiKÖPECZI BÓCZ ISTVÁN4/borító2/26-28/borító8/borítóGribojedov: Az ész bajjal jár 2/33KÖPECZI BÓCZ ISTVÁNMadách: Az ember tragédiája 8/5RAJKAY GYÖRGYRamajana9/borítóSCHÄFFER JUDITCsehov: IvanovSZINTE GÁBORRejtő Jenő: TulipánTAKADA, ICHIROShakespeare: HamletVÁGÓ NELLI Bulgakov:ÁlszentekösszeesküvéseVASARELY, VICTORRacine: BereniceVYCHODIL, LADISLAVK. Capek: A fehér kör5/borító11/borító10/borító12/borító6/borító10 /43

játékszínBartókiánaBOLDIZSÁR IVÁNBartók jelenléteHiszen Bartók az év minden napján és anap minden órájában jelen van Magyarországon.Talán csak a kora hajnaliórákban nincsen olyan perc, amikor a rádióbanvalamelyik műve fel ne csendül-ne -vagy nem is ide illő, nem is hozzá méltóige ez: fel ne zendülne, zúdulna, horkanna,sikoltana, üvöltene, szétzúzva még ma is,fél évszázaddal első felhangzásuk,negyeddel a mester halála után aszokványokat és a megszokásokat, felbolygatvaazt, ami bennünk kényelmes ésbelenyugvó, azt, ami hamis harmóniára,kellemetes összecsendülésekre vágyik, ésteremtve helyette fájdalmas, mert igaz,valóságos, mert nehezen elviselhető, békétbontva békességet alkotó összhangot.Hiszen nincsen este, hogy lemezjátszónkrafel ne tennénk egy-egy új Bartóklemezt;hiszen káprázatosan sikerült, teljeshanglemezkiadásának mostanában jelennekmeg újabb és újabb darabjai, vagy most vanpénzünk, hogy megvegyük őket. Az egészország most hatol be ezeken a lemezekenkeresztül a bar-tóki mű eddig rejtettgeológiai mélységeibe, most térképezi fel afüle, a tudata, a lelke számára a bartókizene eddig bejáratlan tájait.„Hiszen" - így kezdtem ezeket amondatokat. Lehet-e Bartók még jobban isjelen? Vagy megfordítva: jelen van-e azoktudatában, akik még mindig a „Zöld akukorica, Kati"-val. forralják fel a vérüket,és a „Rózsabokorban jöttem a világra"-szerű dallantyúktól érzelmesednek el, éstartják ráadásul igazán magyarnak, mint -Horváth Teri csalafinta alakításában - aBartókiána-beli parasztasszony hatvanévvel ezelőtt. Mert közben természetesenegész idő alatt a Kazimir rendezterendhagyó szín-műre gondolok, aTháliából. E darab óta és e kísérlettőlkezdve Bartók jobban jelen vanMagyarországon, mint előtte. Éppen ezért,mert a mindennapi és minden órányijelenlétéről szóló mondatokat hiszennelkell kezdeni.Hála Kazimir Károly kereső szellemének,művészi nyugtalanságának ésszínházvezetői nyughatatlanságának, éshála Kozák András Bartókká lényegültalakításának, Bartók élete, személye,drámája, tragédiája és katarzisa közelebbkerült a közönséghez. És a zenéje? Egy kistürelmet, hiszen éppen erre vonatkozik ahiszen. Amit a Thália bemutat, aztdokumentumdrámának nevezi: jelenetsorBartók Béla életének eseményeiből,ellentmondásaiból, idézetek le-veleiből,darabok és egészek emberi kapcsolataiból,völgyek és hegyek sorsának hullámzásából,egy villanat betegségéből, csak egy sírkőfényképe halálából, és végül nem alegügyesebben ki-nyitott kapuhalhatatlanságára. Már így leírva, tehátcsontig fogyasztva is, csupa izgalom,fölkelti a várakozást, csigázza azérdeklődést. De drámai mű-e?Legkönnyebb egyszerűen úgy felelni,hogy új a dramaturgia a világ mindenszínpadán és a világszínpadon, a Bartókiánais ebbe a tág műfajba tartozik.Vagy így: Bartók küzdelme a zenei megnem értéssel, a művészi vetélytársakkal éslesipuskásokkal, a politikai ellenfelekkel ésellenségekkel, Bartók nagyon magyardilemmája a „menni vagy maradni", a nagyeurópai sikerek és az amerikaimegpróbáltatások, mindez együtt nemdráma a szónak hagyományos értelmében,de színpadi művé teszi az újszerű, aszokványokat merész képzelő-erővelfélrelökő rendezői megoldás.Ez is sok, de nem elég, ám ettől isjobban jelen van Bartók Budapesten, ésvele együtt kortársai és kora, mindenekelőttcsillagtársa a zenei égbolton és anemzet firmamentumán, Kodály Zoltán,akit az ugyancsak fiatal Harsányi Gábormegvesztegetően tökéletes maszkkal,beszédmodorral, fejtartással elevenít meg,külsőségeiben. Jelen van a szín-padon egyegyjelenetben vagy a háttér-be vetítettfényképen, amiről nem tudom, szükségese,a század első évtizedeinek egészMagyarországa: Mihalovich, aZeneakadémia értetlen igazgatója ésThomán tanár úr, a fiatal láng-észútrabocsátója; itt vannak a nagy karmesterek,akik útját egyengették: TangoEgisto, Szenkár Dezső, Ferencsik János -valamennyit Rátonyi Róbert játssza olyankomolyan, ahogyan csak egy víg-játékiszínész képes. Felvonulnak a régiMagyarország jellegzetes alakjai, egy ismeretlennevű, nótáztató alispántól, atúlméretezett Bangha páteren át egészenHorthy Miklósig, akit természetesen KovácsKároly alakít, otthonos biztonsággal,a figura egész strammságának ésbárgyúságának érzékeltetésével.De főképpen jelen van a másik Magyarország:Ady Endréé és Balázs Béláé ésJózsef Attiláé és Reinitz Béláé és TóthAladáré és mindazoké, akik a nagynemzedéki és nemzeti drámában Bartók,tehát az igazság, Bartók, tehát a haladás,Bartók, tehát a művészet oldalán álltak.„Dráma", csúszott ki az író-gépembillentyűi alól a szó. Bartók éle-te drámaivolt, a hagyományos dramaturgiaértelmében, ám ettől a róla szóló színpadimű még nem lesz dráma, se a szónakhagyományos, se újabb jelentésében.A Bartókiána mégis tele van drámaisággal,a közönség részt vesz a cselekményben,megtörténik az irodalom és aszínpad ritka és nagy hittitka: a nézőazonosul a hőssel. De mivel is azonosul?Bartók jellemével, hajthatatlanságával,hajlíthatatlanságával, megalkuvásiképtelenségével. Ez nem „csak " , mégis ígykell mondanom: ha csak ennyi volna,Kristóf Károly gondosan, nagyanyagismerettel és tereptájékozottsággalösszegyűjtött életrajzi anyagábólszabályos, ódramaturgiai színművet islehetett volna írni. Ilyen már sok van, amagyar drámairodalomban is, ennél aBartókiána, több, mert az azonosulásjellege más. Itt kerül vissza, elgondolkoztatómozzanatként a zene kérdése.Bartók elválaszthatatlan a zenéjétől. HaBartókot mondunk, zenét mondunk,ugyanúgy, mint Bach, Mozart, Beethovennevére, ugyanúgy, mint Petőfiére, JózsefAttiláéra verset.Ha a Bartókiána akár a legklasszikusabbés ezért még mindig a legközvetlenebbülható drámai módszerrel ábrázolnáBartóknak, az embernek drámáját ésmutatná fel emberi példáját, egy ütemnyimuzsikának sem kellene cl-hangzania.Nem hiányozna senkinek, mert nem errőlvolna szó. Most kerüljük meg az asztalt, ésüljünk le a másik oldalára. Ha a Harmadikzongoraversenyt hallgatom, megrendülök,pokolra zuhanok és a mennybe szállok, denem sokat számít, tudom-e Bartókéletének összecsapásait, ismerem-ejellemének kristályszerkezetét. A (nemlétező) prózai drámában az emberrelazonosulnék, a (szerencsére létező)zongoraverseny közben a zenével. AThália előadása közben a színpad és aközönség között jön létre a dráma.A néző azonosul a hőssel. A hős Bartók.De Bartókkal nem lehet a zenéje nélkülazonosulni. Az újfajta dramaturgialehetővé teszi, hogy a zene az operet-

té vagy musicallé válás nélkül szervesrésze legyen a cselekménynek - de hiszennincs is igazi cselekmény, tehát szervesrésze a folyamatnak, ami éppen a zenerévén lép elő cselekménnyé. A nézőkazonosulnának a zenével, de csak kevesentudnak. A többség kénytelen ráébredni,hogy a mese róla is szól. 6 maga aszínpadon nem biztos, hogy Bartókoldalán állna. Mármint nem akkor,amikor jellemének szilárdságával, politikaibátorságával, eszméinek tisztaságávalazonosulhat, hanem amikor a zenéjével. ABartókiánában a közönség a drámaiellenlábas.Mert igaz, hogy Bartók mindennap jelenvan a rádióban és a lemezjátszónkon,jelen van mint elvont fogalom, mint ahűség és a művészet eszménye, mint„tiszta forrás". De zenéje még nem viltolyan otthonossá a fülben, mint neve aköztudatban. A bartóki zene, amelyegyszerre mai, holnapi és ezeréves, amelyegyszerre hangzavar és összhang, zűr ésmegnyugvás - gondoljunk Illyés nagyversére! -, amely egyszerre népi ésfelséges, még nem foglalta el illő ésméltó helyét a magyar társadalomban.Vagy pianóban szólva: a közönségben.Erre az ellentmondásra eszméltet rá aBartókiána. Ha Kazimir a jelenetsort elhoznáa máig, szájba rágna. Így elindítegy belső folyamatot. Az előadasok drámaifeszültsége a színpad és a nézőtérközött, az azonosulás magas foka felébreszti-felébreszthetia vágyat a teljesazonosulás iránt. Bartók személye és zenéjeegyütt a közönség olyan rétegeihezjut el - a Thália nagy mester abban, hogybevigye a színházba az embereknek azt arészét, amely túlnyomónak mondható, ésamelyet - ezt már nem Heltai, hanem azUnesco - „non-public"-nek, „nemközönségnek"nevez. Ezeknek a lelkébenvan Bartók jobban jelen a Bartókiána óta,mint előtte.Hogyan? Úgy, hogy színház. Mások atörvényei, mint a logikának, és mások,mint az irodalomnak. Például úgy, ahogyanKozák Bartókot játszik aBartókiánában anélkül, hogy játszaná. ABartókot megszemélyesítő színész azongora mellé áll, a színfalak mögül kilépegy fiatal zongoraművész, ő ül a zongoramellé, ő játszik. Az ujjaival. Az arcávalKozák András játssza Bartókot. A kétember ott, a színpadon, még kettő, de mára nézőtér első sorában eggyé válik. Mertaz előadás jó színház.És mert jó színház, társadalmi szerepevan.HERMANN ISTVÁNEgy színpadi emlékműa TháliábanA Thália új otthonba költözött, az egykoriRadius mozi, majd többféle szín-házhelyiségébe, és a Bartókiánát választottabemutató előadásként. Nem véletlen ez,hanem összefügg a főrendező és a színházútjával, tehát Kazimiréval és a Tháliáéval.Kazimir Károly ugyanis rendkívül érdekespályát futott be. Elindult azzal ameggyőződéssel, hogy a magvar színházakműsorpolitikája igencsak szűkös. Így tehátelkezdte kitapogatni: mi hiányzik. Azötvenes évek végén hiányzott a görögdráma, és Kazimir színpadra hozott görögdrámákat már Miskolcon is (előtte a Vihartársrendezője volt a Nemzetiben), majdmegteremtette a nyári körszínpadot ésoratóriumszerűen előadta az Oidipuszt. Afiatal Kazimirnak teljesen igaza volt, és hafelfogásmódjával itt-ott lehetett isvitatkozni, kétségtelenül új színt és újhangot jelentett a magyar színpadon.A későbbiekben is folytatta a hiányokkitapogatásának útját. Nem óhajtok teljesfelsorolást adni, csupán egy-két jellegzetespéldát szeretnék megemlíteni.Még a Vígszínházban az ő kezdeményezésevolt Sheridan A rágalom iskolájacímű vígjátékának előadása. Ezért is sokgáncs érte, pedig igaza volt, egyrésztazért, mert ha magyar színpadon nemszoktuk is meg a 18. századi angol vígjátékot ((nagyon sok érdekes van a 18.századi angol vígjátékban, s nemcsakSheridan, hanem Goldsmith műveiben is),végre valaki megpróbálkozott vele,mégpedig szellemesen, ügyesen és aktuálisan.Az aktualitásra sokan nem ismertek gondolni, hiszen éppen egy „nyomott" időszakban hozta színre SheridantKazimir, és a közegellenállás is, valaminta magyar színházi hagyományokegyoldalúsága is akadályozta a sikert.Ismét csak nem a teljesség igényéveiemlíteném meg, hogy Kazimir a TháliábanMagyarországon hosszú idő után előszörnem a Phaedrát hozta a Racine-darabokközül színre - amelynek nagyobbhagyománya volt -, hanem magyarszínpadon szokatlan módon a Britannicust.Ebben is igaza volt. Tehát aklasszikus örökségből is valahogy úgyigyekezett válogatni, hogy szokatlant, íjatmondjon, új és nagy fákba vágta afejszéjét, mely bizony néha bele is törtezekbe a fákba. Azután érték kritikák egyegyévad sikertelenségei alapján,megrendezték a Thália színházpolitikájánaktemetését, de a Thália újra meg újrafeltámadt, megint hozott valami újat.De nemcsak a klasszikus darabokkalkapcsolatosan van meg Kazimirban ez azújító kedv. Néha harmincas évekbeliújdonságokat vesz elő, mint amilyen pl. apiscatori színpadi látás. Emlékezzünkcsak Piscator Háború és békéjénekbemutatójára a Vígszínházban, majd asokkal halványabb piscatori Amerikaitragédiára a Tháliában. Általában szeretemazokat az embereket, akik vállaljákazt is, hogy megbukjanak, mert valamiújat akarnak, és ez az új, mégpedigkoncepcionálisan új most Kazimirnál anépművelő színház. Ennek a lehetőségétkell elemezni ahhoz, hogy a Bartókiánakoncepcióját megérthessük. Elődje nyilvána dokumentumszínház volt, melycsaknem egy évtizede elsősorban németszínpadokon uralkodott, és amely olyankülönböző értékű műveket hozott létre,mint Hochhuth A helytartója, Peter WeissMarat-ja és Az Oppenheimerügy. Közülükfőleg Peter Weiss darabja bizonyultidőállónak, mert az egyetlen olyan drámavolt a dokumentumdrámák közül, amelynemcsak jól volt el-gondolva, nemcsakokos darab volt, hanem költészet is volt amélyén. Ennek a mintájára próbálta megKazimir A magyar kérdést, amelyetminden szempontból vérszegénynektartok, és amely messze alatta maradt alegközepesebb dokumentumdrámákszínvonalának is. A dokumentumdrámaazonban nem elég, és Kazimirnak igazavan, mi-kor a dokumentumdrámáthatározott, nem csupán történelmi, hanemáltalános népművelő szándékkal igyekszikfel-tölteni, tartalmasabbá tenni, és ígysok-oldalúságát biztosítani. Éppen adokumentumdrámaművészifogyatékosságait akarja pótolni azzal,hogy művészről, illetve művészekrőlmutat be darabot; hogy a drámaművészvilágban játszódik; hogy szerepelbenne nép és költő, zenész és gyűjtő,kommunista politikus és kurzuspolitikus,tehát Lukács és Bangha páter, Hubay Jenőés Horthy Miklós, székely parasztasszony(ravaszsággal és ál-szeméremmel),valamint igen sok népi zenész (még aszünetben is muzsikálnak), és KodályZoltán, aki szintén valami-

féle góbés észjárással jelenik meg a színpadközepén, és kényszeríti ki a zenészekbőldallamaikat; díszletként ott van aZeneakadémia nagyterme és megannyivetített kép, továbbá rengeteg egyébszereplő, akik közül legtöbben már régen asírjukban nyugosznak.Az egész előadás tehát népművelődokumentumjátéknak készül - KazimirKároly hittel vállalja ezt - Kristóf Karolyszövegével, melyet időnként „színez "néhány Ady-versidézet, néhány zongoránelőadott Bartók-mű (főiskolások játsszák),néhány József Attila-vers, kevervekordokumentumokkal, memoár-részletekkelés az említett diákkal és élőképekkel.Mindez azt is jelenti, hogy színpadilagkeveredik itt az új tényszerűség és Piscatorpolitikai színpada, az irodalmi színpad, alaterna magica stb. Akármennyire gúnyosanhangzik ez az óriási keveredés és kavargás,mindennek lehet értelme. Illetve lehetne,hiszen Kazimir népművelő színpadot akarteremteni, és ez az első ilyen vállalkozás.Csakhogy mi az eredmény?A népművelés és a színpad viszonyakétségtelenül egyike a legbonyolultabbproblémáknak. A film megjelenése előtt, demég utána is, a színpad volt az egyiklegfontosabb népművelő fórum. Elsősorbanazáltal, hogy mint színpad, adrámairodalmat közvetítette, illetve mintelőadószínpad, a költészetet. Abban apillanatban azonban, ahogy a szín-padmásodlagos lett, és egy népművelő előadásillusztrációjaként kezdett szerepelni, nemvolt igazi hatása. Legfeljebbhatárszituációkban fordult olyasmi elő,hogy a baloldali fiatalság a Vajda Jánostársaságbanmeghallgatott egy lényegilegantifasiszta tartalmú előadást, és utánaAscher, Major, Gobbi, Bánki Zsuzsahasonló szellemben szavaltak verseket. Ezazonban kivétel volt. A színpadnak mindigfőszereplőnek kel-lett lennie, akárelőadószínpad, akár pedig drámai színpadvolt.Így az eddigi tapasztalatok a nép-művelőszínpaddal kapcsolatosan nagyon isproblematikusak voltak, és a Tháliamostani produkciója nem oszlatta el e sorokírójának kételyeit. Elismerem, alegmagasabb színvonalon és a legnagyobbátgondoltsággal csinálta itt meg Kazimirazt, amit a legutóbbi, legsikeresebbrendezései alkalmával már nyilvánvalóanátgondolt: nem színpadra termett szövegbőlszínpadot teremteni. Itt természetesen aKalevalára, a Ramajanára stb. gondolok.De mi vezetettott a sikerhez? Az, hogy az anyag mélyénvalódi költészet volt. Akárhogyankivonatolt jellege volt is a színháznak, aköltészet mégis megmaradt és átütött. Sígy a színpad igazán főszereplővé vált,mégpedig nem egyszerűen népművelés,tehát ismeretek közlése értelmében, hanemmint költészeti értékek hordozója.S mi történt a Bartókiánában? A költészetmásodlagos lett, illusztráció, irodalomtörténetilegesetleg végső fokonhelytálló illusztráció, de nem evidensen atémához tartozó. És ugyanez történt azenével is. Bartók zenéje sem főszereplő,hanem hatodrangú mellékszereplő aBartókiánában, még akkor is, hogyha azenéről van szó, az előadás legnagyobbrészében. Amint a zene néhány taktusaillusztrációként belekerül a darabba,hirtelen felmerül a probléma: miért nemlehet ezt a zenedarabot tovább hallgatni?Az idézetek soha nem jelentik a művet,nincs olyan mű, amelynek jellegzetességeitidézetekkel kimeríthetjük, vagyakár csak megközelíthetjük, mert a műmindig egész. Itt viszont a művekbőltöredékeket kapunk, egy életút illusztrációjaként.Csakhogy ezt az életutat ezekértaz idézetekért nem érdemes megtenni.Sajnos teljes verset sem nagyon hallunk,hanem pusztán citátumokat. Az azérzésünk támad, hogy itt a modernkultúrcitatológia egy formáját űzik, noha aszándék egészen más.Lehet-e zenészről művészit írni? Lehettermészetesen, hiszen a Doktor Faustussem más, mint zenei elemzések sorozata.Csak egy nagy különbséggel. A Faustusbana közvetlen zenei idézetek nem játszanakkomoly szerepet, a zeneszellemgondolati, szellemi arcra van átfordítva.Az a kísérlet, amit a Thália produkált,azért érdemel figyelmet, mert magánakBartóknak a levelezéséből igyekszik ezt aszellemi arcot rekonstruálni, és a szellemiés zenei atmoszféra megidézésévelalátámasztani. Noha általában osztomBálint György véleményét, aki úgy támasztjaalá azt a nézetét (éppen AdyLédához írt leveleinek kiadása kapcsán),mely szerint a levelek minden nagy emberesetében csalódást okoznak, hogyNapóleon Mária Lujzához írott eme soraitcitálja: „Tegnap megnyertem a borogyinóicsatát, kicsit náthás vagyok, nagyonszeretlek " - Bartók levelezésére ez talánlegkevésbé vonatkozik. De ennek ellenérea levelek jó része mögött ott van a dráma,amelyet az igazi költészet kibogozna.Például a Bartók-Kodály vita, a mennivagy maradni vitája, való-Kozák András mint Bartók(Thália Színház: Bartókiána)(MTI fotó - Keleti Éva felv. )ban a huszadik század egyik legérdekesebbés legelgondolkoztatóbb drámája lehetne,és ebből kapunk egy villanást, majd egylevélolvasást, s azután folyik tovább adokumentált élet. Pedig mi minden vanemögött is. Vajon meddig kell az őrzőkneka strázsán maradniuk? Vagy mikor vannakigazán a strázsán?Tehát a Bartókiána, mely először hoztalétre igényes színvonalon a népmű-velőszínházat, egyben azt is megmutatja, hogymennyire nem lehet a színházatmegfosztani relatív önállóságától. Anépművelés feladata természetesen asokoldalú információ. A színpadé nemelsősorban az információ. A népműve-lésbemutathatja Bartók életét nagyon sokszempontból, a színpad „mindenszempontból " akarja, holott feladata éslehetősége csupán a drámai költészetszempontjából gyümölcsöző mozzanatokbemutatása. Így kerülnek a színpadra olyannéma figurák, mint Pásztory Dittáé, holotta néma és majdnem néma figurák,melyekkel a színpad tele van, vagykomikusak, vagy nagyon meghatározottfunkcióban érvényesülhetnek csak. Ezértönti el azután a statisztéria a színpadot, sőt,még a néhány szavas szereplők, mint aSzilágyi Tibor alakította Bangha páter is,statisztériává alacsonyulnak, noha Szilágyifinoman talál el egy érdekes vonást: areakció jólelkű szolgáját.Akinek alakításán az egész előadásnyugszik, a Bartókot megszemélyesítőKozák András. Ez a nagyon tehetségesszínész itt egész különös figurát hoz, aminagyon sok mindent megértet Kazimirfelfogásából, de nagyon keveset a do-

kumentumjellegből. Ha a dokumentum-hozhűek maradnánk, akkor Bartók sajátosmagányosságát - és érzelmeinekhatáresetekben és akkor sem lángoló módon,de nagyon is definitív érvényre juttatását- hoznánk a színpadra. Kozákazonban - mivel színész és nem Bartók - azártság mögül folytonos izgalmat, lelkitúlhevültséget hoz a színpadra, ami Bartókzenéjében megvan, de Bartók alakjábansoha. Így egy nagyon érdekes színészialakítást láttunk, amely önmagában „vitteaz estét", de ellentmondott a játékdokumentumépítkezésének, más szóval, aművészet itt áttörte a dokumentumot. Csakaz a kár, hogy nem Bartóké, nem adarabíróké, nem az együttesé, hanemKozáké. S ennek az alakításnak az értékeiegyre jobban megvilágították, hogy azok,akik dokumentumot játszottak, mint aReinitzet alakító Inke László a magakedélyes kávéházi figurájával, vagy aBalázs Bélát alakító Szabó Gyula a magakissé egzaltált lángolásával, és a többiszereplő is, mint a kitűnő maszkot viselő,Kodályt alakító Harsányi Gábor, végül isstatisztériává lettek a színpadon, nohaszerepmennyiségük jóval több.Mindezeket azért érdemes megjegyezni,mert úgy tűnik, Kazimirnak és a Tháliánakkét útja van. Ha népművelő szerepet akarbetölteni úgy, hogy igaz költészetet fedezfel és azt színpadilag sugározza, akkortovább lehet járni az úton. De a Bartókiánamutatja, hogy az ellenkező lehetőség nemlétezik. Olyan lehetőség, ahol a művészetidézethalmazzá válik, koratmoszféraérzékeltetéssé,ahol a művészet megmarada dokumentum keretei között ésszínvonalán --művészi értelemben nemlétezik. Ezzel a tanulsággal és e tanulság jófelhasználásával nagyon értékes színpadotlehet teremteni. De ha ezt a tanulságot nemvonják le, szerintem hosszú zsákutca elénéznek, amelyből nehéz kitalálni.BREUER JÁNOSNépművelés - nemközépiskolás fokonA Bartókiána a Tháliában„Bartók Béla, Kodály Zoltán, Ady Endre,József Attila, Balázs Béla és más kortársakírásai alapján", vagyis csak tiszta forrásbólmerítve eleveníti meg a Thália SzínházBartók Béla drámai fordulatokbanéppenséggel nem szűkölködő életét. Mégiselképzelhető, hogy a zene-történészbőlellenszenvet vált ki a szín-padi alkotás,mivelhogy szereplői a szín-tiszta igazatmondják ugyan - azaz, ami a szájukbaadatik, az valaha valóban el is hangzott -,de nem a teljes igazat. A darab nagy számúmellékfigurája árnyalatlanná, egysíkúválesz. Joggal teszi szóvá tehát, aprodukcióért máskülönben lelkesedő KesziImre, hogy Mihalovich Ödön, aZeneakadémia hajdani főigazgatója, nemmindig volt agyalágyult (például akkor semvolt az, amikor Bartókot és Kodálytintézetébe tanárnak ki-nevezte); joggalteszi szóvá a produkciót egészében elítélőKroó György, hogy Dohnányi Ernőbeállítása roppant egyoldalú (magam issokalltam a nyegleségét); s haddjegyezzem meg én is, hogy Radnai Miklóskiemelkedően tehetséges igazgatója volt azOperaház-nak, nem pedig valamiopportunista, sunyi zenediplomatája aHorthy-korszak-nak.A muzsikus szót emelhet az ellen, hogyzeneművek töredékesen hangozzanak el,megróhatja az előadást, hogy A csodálatosmandarinból elhangzó idézet koreográfiájalégből kapott, s a zenei anyaggal nemkorrespondeál. (Ez is szóvá tétetett már.)Háboroghat akár azon, hogy hamisak azongorák, vagy akár afelett, hogy RátonyiRóbert A csodálatos mandarin valódizongorakivonatából idézve, Bartók általsoha le nem írt fantáziahangokat játszik.Megengedem, a dramaturgot bosszanthatjaaz eredetileg groteszknek, humornak szántnépi életképek göregáborosra átváltotthang-ja: a színpad értője sokallhatja afilozófiát, hosszúnak ítélheti Geyer Stefijeleneteit. (Bár ehhez tudnivaló, hogy olyanterjedelmes, filozofikus levelezést - legalábbisfennmaradottat - Bartók senkimással nem folytatott, mint amilyen aGeyer Stefihez fűződött kapcsolata nyomán ránk hagyományozódott.) A kifogásolhatórészletek számát távolról sem merítettemki. Csakhogy egy önálló életet élőműalkotás nem azonosítható egyszerűen abenne fellelhető részletekkel, ha-nemvégső soron mint egység, mint kompozíció,ritmussal, formával s - mindenekelőtt -gondolattal felruházott művésziteljesítmény, sokkalta több valamennyisikeres vagy vitatott részleténél.Ha mármost nézőként figyelem a Bartókiánaelőadását, igyekszem nemcsak aszínpadon történteket észlelni, hanem aztis, ami a nézőtéren megy végbe. S az első,amit rögzítenem kell, hogy a közönségrendkívüli koncentrációval és akti-vitássalvesz részt a játékban. Nincs köhögés,torokköszörülés - influenzaidőben! -, nincszörgés cukorkás staniclival. Másrészt, nemdermedt, nem halott ez a csend, a nézőtér aszínpaddal együtt lélegzik, együtt él.Gondolom, a színpadon látottakkalhallottakkalvaló azonosulás más-másszinten is végbemehet anélkül, hogy eszintek a néző reakcióit - átélésének lehetőségeit- lényegesen befolyásolnák.Akik ismerik a darab valamennyi forrását -leveleket, dokumentumokat, személyeket,zeneműveket, Bartók életénekkonfliktusait, harcait -, azok, meglehet,ínyenc módra értékelhetik a kéziratotösszeállító s a kritikák egy részében érthetetlenanonimitásba szorított KristófKároly munkáját, értékelhetik, teszem, aztaz eljárást, amint életrajzot, „formát"bontva állít egymás mellé összetartozó, bármás-más időpontban elhangzott gondolatokat.Károsodás azokat sem éri azonban, akiknem tartoznak a beavatottak, aszakmabeliek kicsiny köréhez, s nemvoltak az országos Bartók művelődésiverseny résztvevői sem. Élményszerűvé,élmény forrásává a Bartókiána nem azadatközlés és az adatok észlelése, felfogása,rögzítése révén válik. Nevel, nempedig oktat. Nem kell tudni, ki volt Mihalovich,Dohnányi, Radnai vagy éppenBangha páter. A dolgok megértéséhezbeérhetjük annyi információval, amennyitegy-egy mellékfiguráról a darab ad. Afrontok ugyanis világosak, egyértelműenkitűnik, hogy ki áll a Bartók képviseltehaladás oldalán, s ki vele szemben, aművészi általánosításhoz pedig ennyi iséppen elegendő.Az előadás szenvedélye, intenzitása,Kazimir Károly vibrálón feszült rendezése- gondolom - tudós és tudatlan nézőtegyaránt megragad. A játék ritmusa,

megannyi szorongató és feloldó pillanataszüntelen továbblendíti a fantáziánkat. AThália színpadán ismert és becsesdokumentumokból valami új minőségszületett. Nem tudom, szerencsés-e ezt aminőséget Kazimir megfogalmazása szerint„népművelő színháznak " nevezni. A„népművelő" szándék nagyon is tisztaugyan, de a Bartókiánára vonatkoztatvavalamiképp azt sugallja, hogy ittdiavetítéssel és zenei illusztrációkkalszínezett TIT-előadást kap a néző „BartókBéla élete és művei" címmel, pedig éppenez az, amit nem kap. Tudatlanságomattudatosan ismerve, a színház tudoraivalhogyan is merhetnék műfaji kérdésekbenvitába szállni? Arra hivatkozhatom csupán,még ha a dramaturgia elméletében valójártasságnál ez az alap kevésbé szilárd is,hogy egy igazi drámát, egy ember s egymagatartás tragédiáját és késő diadalátéltem át sokad-magammal a Bartókiánaelőadásán.Másfelől persze elismerem, hogy ami aThália színpadán történt, az népműve-lés ajavából, s „nem középiskolás fokon".Meglehet, hogy színházban ez abszurdum,hogy ilyen vállalkozásra kudarc vár, deszerintem ez az este mégis nagyszerű.Bármilyen szinten, színvonalon szemléljükis a zenei népművelést (máshoz nem tudokhozzászólni), állati-dó, szorongató közösgond: mi legyen az ismeretanyag és„érzelemanyag " aránya.Thália Színház: Bartókiána, Harsányi Gábor (Kodály), Hámori Ildikó (Kodályné)A világszerte nagyra becsült magyar iskolaiének-zene tanításban ez az aránymindinkább eltolódik az ismeretanyagjavára, a gyermekek egy sor zeneelméletikérdésben járatosságra tesznek szert, mégha fogcsikorgatva is, sajnos anélkül, hogya zeneművészet, a muzsika élményemegérintené őket. De nem ismeretlen amásik véglet sem. Ugyancsak nemzetközielismerésnek örvendő ifjú-ságihangversenyeink egynémely orátoratudatlanságát gőgösen vállalva úgy próbáljaa zene érzelmi hatását a fiatalhallgatóságba szuggerálni, hogy közbensemmit nem mond, mert nem is tud azemóciók létrejöttének módjáról. Ez semThália Színház: Bartókiána. Harsányi Gábor: Kodály, Kozák András: Bartók (MTI fotó - Keleti Éva)vált ki kisebb ellenérzést, mint a fenti,technicista, elméletközpontú metódus.A zenei népművelést a lehető legtágabbanértelmezve, ez a kérdés a magyarzenekultúra kulcskérdése. Meglehet, hogyszínházi lapnak ehhez köze nincs. A témavitatása amúgy is jóformán mindenrendelkezésünkre álló fórumon szinteegyidőben indult meg, ami már önmagábanis jelzi fontosságát és időszerűségét. Haazonban a zenekultúra tömegbázisárólszóló, mind szélesebb körben gyűrűzővitához színházi produkció szól hozzá,felforrósítva a zenei nép-művelésszáraznak tetsző módszereit, élménnyéhevítve ismereteket, adatokat és tényeket,a magam részéről az ilyen vállalkozástcsakis köszönteni tudom, szívesenotthagyom a ruhatárban mindazonelőítéleteket, amelyek a színházba járásévtizedei során bennem kialakultak.Örömmel elfogadom a Bartók-képnek azta, teljességre természetesen igényt nemtartható, újrafogalmazását, amire éppen aszínház specifikus kifejezési köre képes.Természetesnek veszem, hogy a legteljesebbképet a színház Bartók Béláról,az emberről adja, s a leghaloványabbat azeneszerzőről, hiszen az emberről,harcairól, kudarcairól és győzelmeirőlrengeteg hiteles dokumentum közöttválogathatott Kristóf és Kazimir. Azeneszerző alkotó tevékenységéről szó-ló,Bartóktól származó dokumentum viszontnemcsak kevés, hanem egyben roppantszűkszavú. Az alkotás folyamatánakfelületes ábrázolását amúgy is túlságosansok muzsikusfilmben láthattuk már ahhoz,hogy a kottapapír fölött ábrándozó zsenilátványát a színpadon élvezni ne kívánjuk.Az emberről adott portré azonban tiszta,igaz és megrendí-

tő. Annak is az, aki minden vonást is-mer -mert nem ismerte a képet meg-mozdítóKozák Andrást -, s még inkább megrendítőlehet annak, akit most először érint megBartók hazafisága és nemzetközisége,eszméinek demokratizmusa, antifasisztamagatartása - emberi nagyságának egészmivolta.Bartók alakja hatalmassá nő ezen aszínpadon. S ehhez rendkívüli ízléssel éstapintattal teremtették meg a játék alkotóiBartók környezetét is. Holmi intimpistásjólértesültség szerencsésen nem került avállalkozásba. Erre nincs is semmiszükség, hiszen a nézősereg érdeklődését anemes matéria mindvégig ébren tudjatartani. Épp olyan távol áll a Bartókiánátóla száraz tudományosság vagy éppen atudálékosság is. Megint csak oda kellvisszakanyarodnom, hogy a produkcióélményt ad vitatható részleteivel, vitathatóalakításaival is, s aki az előadás utánelhagyja a színházat, nem érzi, hogyiskolapadba ültették, oktatták, nem érzi,hogy agitálták, pedig amit látott, nemcsak„népművelés", politizálás is volt, mégpediga javából, átlelkesítve, élményszerűformában.Engedtessék meg, hogy hozzá nem értésemjogának teljes fenntartásával köszöntsemezt az izgalmas, lebilincselőprodukciót, akár szabályos, akár nem az,még ha a lehetetlenre vállalkozik is.Bartókiána (Thália Színház)Összeállította: Kristóf Károly, tanácsadó: ifj.Bartók Béla, rendezte: Kazimir Károly, zenéjétösszeállította: Blum Tamás, díszlet: RajkaiGyörgy, jelmez: Márk Tivadar.Szereplők: Keres Emil, Rátonyi Róbert,Horváth Teri, Simon Zsuzsa, Sütő Irén, KozákAndrás, Komlós Juci, Keleti László, Mécs Károly,Harsányi Gábor, Kollár Béla, PolónyiGyöngyi, Szabó Gyula, Esztergályos Cecília,Kovács Károly, Szilágyi Tibor, Kautzky József,Hámori Ildikó, Nagy Attila, Inke László, PetiSándor, György László, Tándor Lajos, CsíkosGábor, Boray Lajos, Karsai János, Fenyő Aladár,Gálvölgyi János, Jani Ildikó, Markovits Bori,Reviczky Gábor, Sáfár Anikó, Ambrus András,Basilides Barna, Barcs Endre, Gyimesi Tivadar,Hangai Márta, Jurik Ilona, Kalocsai Ferenc, VidóJános, Zámori László, Vallai Péter, KocsisMihály, Pethes Csaba, Romoda Attila.NÁNAY ISTVÁNKozák András varázslataLehetetlen vállalkozás. Megidézni egykort, amely a szemtanúk, az át- és túl-élőkközvetlen szembesítése miatt túl közeli, deugyanakkor a megszépítő és hamisítólegendáktól, a történelemmé merevüléstőltúl messzi is; és felmutatni egy olyanemberi sorsot, életutat, mint Bartóké.Hogyan lehet Bartók Béla emberi tisztaságát,konok következetességét, művészialázatát, puritánságát, személyéneknagyságával tisztában levő szerénységétszínpadon megjeleníteni? Hogyan lehet apontos dokumentumok, levelek, feljegyzésekesszenciális alakjából élő embertalkotni anélkül, hogy szerepet játszanának?Hogyan lehet a pénzt keresőzongoravirtuóz, a magánytól kínlódóművész, a provincializmustól, a kisszerűségtől,a demagógiától, a nacionalizmustólés fasizmustól szenvedő, az előlmenekülő, de sem Magyarországon, semazon kívül élni nem tudó humanista, anépzenekutató tudós bartóki szintézisétlegalábbis sejtetni?A sok hogyanra és lehetetlenre ad lenyűgözőválaszt Kozák András.Az ő Bartók-megidézésére nem alkalmazhatóa máskor szokásos minősítésekegyike sem. Nem éli a szerepét, nemalakítja, nem szerepet játszik, de nem isillusztrál.Csak van. Ő, Kozák András. És veleBartók Béla.Kozák nem a Híres Ember külsőlegesmegnyilvánulásait kereste és mutatta meg.Nem hasonlítani akart. Bartók elveivel,magatartásának belső indítékaival,művészi és emberi tartásával azonosult. Éslétrejöhetett a kivételes találkozás, amikorKozák nem egy másik személy gondolataitközli - azaz, szerepét játssza, egyszerreélve és ugyanakkor természetszerűlegmagától is elidegenítve a figurát -, hanema sajátjait. Olyan gondolati, érzelmi,magatartásbeli azonosság ez, amelyben akét személy közötti distancia a színpadiakciók többi szereplőjéhez való kapcsolat,illetve viszonyítás, valamint azismeretanyaggal történő állandószembesítés révén csak a néző tudatábanjelenik meg.Ennek az azonosságnak és kettősségnekegyik legkifejezőbb pillanata, ami-korfelhangzik a Cantata profana híresfelvétele. Bartók mondja - hanglemezről -a kolinda szövegét, majd Kozák folytatjaa verset. A szövegmondás ritmusaugyanaz, a hangsúlyok ugyanazok, deBartók azonos hangmagasságú, monotoninterpretálását felváltja a színészfiatalosabb, érzelemmel telibb hangvétele.Már nem Bartóké, még nem Kozáké.Bartók lényének átsugárzódását szintemegfoghatatlan külső jelekkel érzékelteti,erősíti Kozák. A tartásával, ahangsúlyaival, a rezdüléseivel.Az előadás kezdetekor belép a színpadra,a zongorista mögé. Áll, áll mindaddig,míg a zongorista játszik. Egy perc,öt, nem tudom. Igy exponálni egy hőst, szóés mozdulat nélkül, elképesztően nehéz.Csak a fiatalkori zene szól, stulajdonképpen ez mutatja be Bartókot.Meg Kozák tartása. Az a jellegzetesegyenes derekú, mégis kicsit hajlott hátú,nyugtalanítóan nyugalmas, vibrálóanmozdulatra kész testtartás. Fejét egycsöppnyit felveti. S ez, ahogy felveti,ahogy előreszegződik az álla, ez márnemcsak Kozák Andrásé, ez Bartók Béláé.A konokságáé, az elszántságáé, amegtörhetetlenségéé.Ez a tartás többször kap különleges súlytaz előadás folyamán. A csodálatosmandarin kölni bemutatójának jelenetében- amely egyébként a produkció legsikerületlenebb„idézete" - a bal proszcéniumelőtt ül Kozák és éli-élvezi a zenét.Tapsra szólítják, nem megy. A kölniközönség egy része füttykoncertbe kezd, sekkor Kozák vonásai megkeményednek, ésdacos fejtartásával vállalja a füttyöt, aszámára sikerrel felérő bukást.Amikor az amerikai vízumhoz fogalmazzaaz életrajzot, a zongora előtt ül. Ajobb vállát kissé megrogyasztja, ettől azegész ember törődött lesz, de a feje, az államégis a megtörhetetlené.Ritkán ül az előadás alatt Kozák András.Ha igen, mint például a Hubay Jenővelfolytatott vita jelenetében, a székenteljesen hátraül: egyenes a háta, nemereszti el magát; ezáltal ülve is nagyobb,mint az álló Hubay. A vita legforróbbpillanataiban az indulatok ki-buggyanásaitsem látványos csapkodással, külsőségekkelábrázolja. Bal kezével a szék hátsó lábátszorítja, válaszai visszafogottak, pontosak,élesek, a felhábo-

odás, a düh visszatartottságának képe agörcsösen szorító kéz.Kezével máskor is érzékletesen jellemez.Bartók fiatal éveinek szorongásait,készülődését, kételyeit lényegében a kezéveljelzi; jellegzetes mozdulata, kéztartása:jobb kezével ökölbe szorított baljátszorongatja. Későbbi időszakoklelkiállapotának ábrázolására összekulcsoljaa kezeit, nem imára, csak ujjaitpihentetve.Tökéletes a szövegmondása. Sehol egypontatlan értelmezés, egy hamis hang-súly.Egy-egy szóba, hangsúlyba véleményt,magatartást tud sűríteni. Az egyikjelenetben Kálmán Imre kifejti, hogyszimfóniát csak akkor fog írni, ha már azoperettekkel sok pénzt szerzett. Kozák-Bartók megkérdezi: pénzt? Ebben akérdésben és hangsúlyban Bartók pénzrőlvallott nézete és a kérdéskör képtelenségesűrítetten jelenik meg.Egy-egy rezdülése, mint megnősülésétanyjának tudomására hozó, odavetettmondatát kísérő büszke, kópés, mégisbocsánatot kérően kisfiús mosolya - többetjelez, mint egy egész jelenet.Bartók egyedülvalóságát, kiemelkedővoltát nemcsak Kozák abszolút puritánságajellemezte. A többiek szerepjátszása,harsánysága, az ábrázolt személyekjellegzetes mozdulatainak, esetleg hűmaszkjának, külsejének másolása, felidézése- a rendezés ellenpontozó szándékaszerint - éles kontrasztot jelentett az őeszköztelenségével. Ez alól talán azegyetlen kivétel a népdalgyűjtés szimultánjelenete, ahol Kodály-Harsányi a kegyeshazugságot sem megvető, alispánnalbratyizó módszerével szemben Bartókbecsületes, a feladatot pontosan ismertető,unszoló, de nem erőltető próbálkozásasokkal nehezebben ér célt. Ez akettős jelenet a két barátot külön-külön isjellemezte, és részben azt is megmutatta,hogyan egészítették ki egymást.Egyedülálló szellemi-művészi alkotófolyamat Kozák Andrásé. Egy magatartást,egy tiszta emberi sorsot tudott felmutatniés elfogadtatni - sokszor a szín-padimegvalósítás más mozzanatai el-lenében is- azáltal, hogy képes volt Bartók szellemétmegérteni, önmagán átszűrni, képes voltaz olyan emberek humánumát, lobogásátszembesíteni a „mi mindig mindenrőllekésünk" állapotával akik máskénthagyják itt ezt a világot mint ahogyantalálták, s ezek szintézisét önnön lényévelsugározni.HÁMOS GYÖRGYBátorítástörténelmi drámáraCsák végnapjai a Nemzeti SzínházbanA színház belázasodott. Hosszú élete soránnem most először és nem is utoljára. A láza színháznál nem a betegség jele; bizonyoshőemelkedés nélkül - melyet jó esetben anézőtér azonnal megkap a színpadtól - nemis lenne érdemes felhúzni a függönyt. Aláz már más: jelezhet betegséget, deugyanúgy örvendetes változást is. Mintamikor a kisgyereknek kibújnak a fogai. Aszínház mostanában erősen lázas; aggódóés örvendező professzorok fogják apulzusát. Az egyik azt mondja, új és élesfogai nőnek - a másik vakbélgyulladásragyanakszik. Mivel nem kedvelem aparabolát, nyomban megfejtem: akritikusokra gondolok. Számukra a lázmindenképpen veszélyes: függetlenül attól,hogy a szín-ház megerősödve vagyelgyöngülve vészeli-e át. A lázelhomályosítja a látást, s magasra csapva:már víziókat is okoz-hat. A színházvizionálhat, de a kritikus soha; tehát nemláthat olyasmit a szín-padon, ami aszínpadon nincs jelen. Mindezt azértbocsátom előre, hogy figyelmeztessem azolvasót: a következőkben mit nem fogoktenni. Sem a Madách-Keresztúry-drámát,sem Marton Endre rendezését -- sembűnjelként, sem alibiként nem fogomfelhasználni sem-milyen színházi teóriamellett vagy ellen. Ahogy ez napjainkban -szinte minden bemutató alkalmával - nemhelyeselhető szokássá vált. Csupán mintdrámát igyekszem vizsgálni, anélkül, hogyerőfeszítést tennék annak a bizonyítására,hogy szíves fogadtatása melyik szín-házielmélet malmára hajtja a vizet.Korunk színpada nem kedvez a történelmidrámának; a magyarázat egyszerű:a történelem, mint téma, kiment a divatból.Nyugalmasabb korokban tisztelték éshittek benne. Azt mondták: a történelem azélet tanítómestere. Ma már világosabbanlátjuk, hogy az élet a történelemtanítómestere. A történelem nevelhető -különösen drámai, irodalmi alkotásokban -megfogadja a jelen idő tanulságait,kívánságunkra készségesen változtatja megmagát. Madách is két-Madách-Keresztury: Csák végnapjai (NemzetiSzínház). Rendező: Marton Endre.Moór Mariann (Zách Klára) és Őze Lajos (Zách)szer írta meg a Csák végnapjait: öt évvel aszabadságharc előtt, és tizenkét évvel aszabadságharc bukása után. Más-mástörténelmi korszakban másképp láttaCsákot és Róbert Károlyt, másképp azOmodékat s tragédiájukat. Hogy mikorlátott helyesen: nehéz lenne eldönteni. Dehogy miért látta őket két-féleképpen: azáltala átélt „történelem " elég világossáteszi. Nehéz megérteni, hogy a dialektikusés történelmi materializmus megszületéseelőtt, hogyan be-szélhetünk egyáltalántörténelemtudományról, hiszen agazdasági és társadalmi erők egynézőpontú, tudományos vizsgálata nélkül:a történelem alig fel-fogható célú háborúk,vereségek, győzelmek és békekötéseksorozata, s történelmi anekdoták füzére. Akorabeli és „hiteles " feljegyzések éskrónikák nem a történelmet továbbítottákaz utókornak, csupán a krónikás vagyfeljegyző véleményét a történelemről,illetve tulajdon koráról. A véletlen isjátszott ezekkel a feljegyzésekkel;eltüntetve vagy felszín-re hozva őket. Aforrásmunkák marxista kritikai analíziseelőtt nem nagy túlzással elmondhattuk: azegész történelem - véletlenül történt.A történelemtudományban ma mármegnyugtatóbb a helyzet, bár az időn-kéntszenvedélyessé váló viták arra intenek,hogy elbizakodottságra itt sincs okunk. Atörténelmi dráma válsága azonban, atörténelem „lelepleződésével " ,elkerülhetetlenné vált. Kiiktatódvaízlésvilágunkból a romantika: a régi típusútörténelmi drámák szerkezetét nem volt amihajtsa, fűtőanyagukat sen-

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (Nemzeti Színház). Rendező: Marton Endre.Pápay Erzsi (Erzsébet), Madaras József (Miklós) és Sinkó László (János) Sinkovits Imre (Csák), Madaras József (Miklós)ki sem bányászta ki. Korunk történelmidrámáit a gőz feszítő ereje helyett azelektromosság hozza mozgásba: az érzelmitelítettség helyett az intellektuálistöltés. Ironikusak lettek vagy parabolisztikusak;esetleg parabolisztikusanironikusak. Érdekes jelenség, hogy amígaz iróniát hamar tudomásul vettük ésélvezni is tudtuk: a parabolára gyanakodnikezdtünk. Azt vetettük a szemé-re, hogymást jelent, mint amit mond. A zavarabból keletkezett, hogy az alkotók -oktalanul megijedve attól, hogy„rajtakapták" őket a jelbeszéden - aztbizonygatták: minden szereplőjük azonostörténelmi önmagával, s az áttételesértelmezés csak tévedésből fakadhat. Hahiszünk nekik: művük értelmében s értékébenkellett volna kételkednünk.Szerencsére nemigen hittük el, hogy nemvolt más céljuk, mint hogy a történelemegy-egy érdekes epizódjánál elidőzve:nemesen elszórakoztassanak bennünket sbővítsék történelmi ismereteinket.A fárasztó magyarázkodás, a kritikusi„éberség " , s talán a néző ellenállása isközrejátszott abban, hogy a parabolajellegű történelmi játék nem erősödöttmeg színpadjainkon. Az ironikus hangvételűtörténelmi dráma pedig valószínűlegazért nem bontakozott ki, mertdrámaíróinkban kevés az ironizáló hajlam,s aki rendelkezik vele, még nem próbáltaki történelmi drámában. Így történhetettmeg, hogy az elméletileg elképzelhető kétkorszerű történelmi drámatípus közöttbesiklott a Nemzeti Színház színpadára -egy elméletileg „el-képzelhetetlen " . Nemis jelképes, nem is ironikus, sőt nem ismentes a romantikától. (Számomra aművészi elméletek akkor szerzik alegnagyobb örömet, ha kijátsszák őket.)Keresztúry Dezső felfedezte, mi alegbensőbb oka annak, hogy azönmagukat túlságosan is komolyan vevőtörténelmi regényeket, drámákat nemtudjuk igazán komolyan venni.Túlságosan könnyű benne a dolga a drámaírónak,amikor a régmúltban élt hőseiközött igazságot oszt, amikor az igazságjobb és bal oldalán helyezi el őket,irányítja vitáikat s megjövendöli eszméikgyőzelmét vagy bukását. Fölényessége ésbiztossága: mosolyogtató. Nem hőseitetteiből és jelleméből bontja ki az igazságot,vagy köztük járva láthatatlan látnokkéntinti őket a jövőre. Egyszerűenúgy kerekedik fölébük, hogy ismeri atörténelemkönyvet, amelybe hősei majdbelekerülnek. Századok múlva igazat adannak, akiről minden iskolás tudja, hogyigaza lett. A jó drámaíró elfelejti a történelemkönyvet,„tudatlannak" tettetimagát. A Csák végnapjai drámai izzásátaz okozza, hogy Keresztúry egyenlő erejű,sőt - szubjektíven - egyenlő igazságúellenfelekként állítja szembe egy-mássalKárolyt és Csák Mátét. S bekövetkezik atörténelmi dráma revelációja: ott kezdjükel újra a történelmet, ahol a rozgonyicsata után, a tizennegyedik század elejénfélbehagytuk.A drámai építkezés hibátlan: látjuk azöregedő Csák Mátét sasfészkében (az író,a dráma érdekében, elfelejti a történelmileckét, hogy zsarnok és fékezhetetlenoligarcha) indulatos igazságait hajtogatvaaz ősi vérről, az idegen királyról, aszabadságról, az Árpádok jussáról. Slátjuk az ifjú, világfi királyt palotájábanmásfajta, s számunkra érthetőbb igazságaiközött - a központi hatalomról, azegységtől, az Európához kapcsolódásszükségességéről. Cikázik a kép a palotaés a sasfészek között, s perel egymással akétféle igazság. Mindig az keríthatalmába, amelyik éppen elhangzik.Azután, a dráma csúcspontján,megtörténik a személyes találkozás is.Mindazt, amit eddig környezetüknek

Madách-Keresztury: Csák végnapjai (Nemzeti Színház). Rendező: Marton Endre. Sinkó László (János), Őze Lajos (Zách), Sinkovits Imre (Csák),Tyll Attila (Zsámbokréti), Raksányi Gellért (Drugeth) és Madaras József (Miklós)mondtak el, most elmondják egymás-nak. Adrámaírás és rendezés felejthetetlenperceinek lehetünk tanúi: Károly és CsákMáté vitája a magyar történelmi drámákegyik legszebb jelenete. Ami történelmibenne: a nacionalizmus ős-képlete sveszedelmességének megsejtetése egyfelől;másfelől a korlátlan egyeduralom ősképleteés veszedelmességének megsejtetése. Amiemberi ben-ne: egymás nagyságánakmegérzése s a reménytelen kísérlet egymásgondolat-rendszerébe való behatolásra.Ami virtuózan drámai, hogy a küzdelembenegyik sem győzi le a másikat, s vitájukat anézőnek kell folytatnia. Ami meghökkentőenmodern: a történelmi igazság(és mindenféle igazság) szüntelenrejtőzködése, s kétségbeesett erőfeszítésünka rejtőző igazság felkutatására.Olyan történelmi drámát láttunk tehát,amely adós maradt az ítélettel vagykétségben hagyja a nézőt a történelemmozgásirányát illetően? Tulajdonképpenolyant. Az írót nem aggasztotta túlságosan,hogy a nézőt - távozván a ruha-tárból -kétségek fogják gyötörni: I. Károlynakvagy Csák Máténak volt-e igaza? A nézőnem azért megy színházba,hogy ilyesmiről értesüljön. Sokkaltöbbről értesült: születése közben figyelhettemeg a történelmet. Keresztury ésMarton Endre művészete jelen idejűvé tetteszámára a múltat. Az a jó varázs-lat történtvele, hogy együtt aggódhatott,bizakodhatott az Omodékkal, a Csákokkal,a Záchokkal, a szegény kis Erzsébettel,Árpád véréből az utolsóval, a néppel és afőurakkal: istenem, mi lesz velünk? Milyenigazi színház ez. S vajon nem mond amának semmit? Igen komoly dolgokatmond, de nem „meg-szívlelendően", s nemis nehezen felfejthető jelképekbe burkolva.Olyan egy-szerűen mondja, hogy csakkésőbb jutott eszünkbe: Záchéknak és atöbbiek-nek választaniuk kellett a virágszálErzsébetben megtestesülő - s valami misztikusközösséget jelentő - Árpád-illúzió ésaz új eszmékkel fellépő, kemény és okosKárolyban megtestesülő történelmi realitásközött. Hogy módosult és mélyebbértelemben ez a kérdés ma is eleven: se aparabola, se az aktualizálás „gyanújába " nekeverje a művet. Ami a történelembenegyszer igaz és érvényes volt: hasonlótörténelmi szituációban - mindenmesterkedés nélkül - önmagátólaktualizálódik.Éppen, mert a dráma két pólusát, Károlytés Csák Mátét igen határozottjelentéstartalom veszi körül: az egyiket atörténelmi realitás, a másikat a félmisztikusillúziók, melyek elfoszlásukbanis megérintik a szívet - bizonytalanná válika köztük ingadozó megítélése. ZáchFeliciánt csak a romantika terminológiájávallehet árulónak nevezni, mertaz illúzióktól a történelmi realitáshozpártolt, Irgalmatlan sorsát - melyfeleslegesen nagy helyet foglal el a műben- nem szívesen fogadjuk cl az árulótmegillető büntetésnek. S mint mindendramaturgiai-szemléleti hibának, ennek isvannak következményei. A Károly figurájátmegformáló Avar István az uralkodásmesterségére jól felkészült, fölényesifjúnak az országlás gondjaitól megedzett,bölcs és emberséges királlyá válását igenfinom művészi eszközökkel - szinte csakhanggal, mozgással, megkomolyodóarcával - rajzolja meg. Utolsó mondatainakigazságát - a megbékélésről,megbocsátásról, felemelkedésről - mégis,véres árnyék homályosítja cl. Röviddel eszép szózat elhangzása előtt feleslegesrészletezéssel értesülünk a Zách-nemzetségförtelmes kiirtásáról, s a meghatóan szépenjátszó Moór Mariann

NÉKOSZ-happening1FÖLDES ANNAGondolkodtató agitációa színpadonBeszélgetés Jancsó MiklóssalAlkotóban és kritikusban egyaránt frissmég a premier láza: mikor ezek a sorokíródnak, két napja szerepel még csak aFényes szelek az új otthonába költözöttHuszonötödik Színház műsorán, innenvagyunk még az első kritikákon. Deugyanakkor, a bemutató mintha visszahoztavolna nemcsak a megidézett kort, dea három év előtti vitákat is. A Fényesszelek bemutatóját, Jancsó Miklós színházibemutatkozását megelőző várakozásbeigazolódott: még a produkcióval vagyannak egyes elemeivel vitatkozók semtagadják, hogy valami történt szín-háziéletünkben. Ennek a lényegét, természetétkívántam kideríteni Jancsó Miklóssalfolytatott beszélgetésemben. Első kérdésnek azt terveztem, hogyanszánta rá magát a színházi rendezésre.De mielőtt idejöttem, elolvastam aBianco e Nero munkatársának, NedoIvaldinak adott nyilatkozatát, amelybenazt vallja, hogy valaha színházi rendezőnekkészült, hogy sohasem került távol aszínpadtól, s mivel a népi tánccal, foglalkozott,megmaradt egy teátrális jellegűvilág közelében. Nem tudom, tekinthetem-eezt én is válasznak? Az igazság még ennél is egyszerűbb,Valószínűleg soha nem került volna sorerre a kirándulásra, ha nem adódik egyilyen ösztönző alkalom. A kezdeményezésnem is az enyém volt, hanem GyurkóLászlóé. Az ő ötlete volt, hogy adjuk elő aFényes szeleket a HuszonötödikSzínházban. Engem azonnal vonzott a terv,és amint lehetőségem nyílt rá, belefogtam.De még most, a bemutató után is,szeretném hangsúlyozni, hogy én a létrejöttelőadást nem tekintem színháznak.Valószínűleg meghökkenten nézekvissza, mert Jancsó még nagyobb nyomatékkalfolytatja. Semmiképpen nem ... Ezt feltétlenülszeretném, ha megírná! Akármennyire meglep, csak akkorszállhatnék ezzel vitába, ha előbb tisztáznánk: mit tekint színháznak? Hol lát-jaa műfaj vagy a művészeti ág határait?Hiszen az utóbbi időben az elméleti vitákés a színpadi kezdeményezések is szinteelsöpörték a hagyományos kereteket. Mindaz, amit az irodalmi színháztólvaló eltérésről olvastam, és amit magam isláttam, érdekel mint nézőt és mint művészt.De én magam nem vagyok színházi ember,sőt nem is értek a klaszszikus értelembenvett színházhoz. Éppen ezért nem isvállalkozhattam volna annak folytatására,még kevésbé meg-újítására. Annakellenére, hogy filmjein: kritikusai közül,főként külföldön, többen valóbanfölfedeztek nálam bizonyos teatralitást, smég azt is megkérdezték, nem voltam-eazelőtt színházi rendező. Gondolom, hogy ezt a kérdést elsősorbana bosszú snittekre alapozzák. Valószínűleg ez is közrejátszik. Deáltalában egész rendezői modoromra sfilmképeim dekorativitására értik, és talánarra, hogy a mozgás megnövekedettszerepe folytán a vizuális hatás, amelynekelérésére törekszem, közelebb áll abaletthez. Ez azonban még nem ok arra,hogy színházi szakembernek vagy éppenséggela színház megújítójának valljammagam. A vállalkozás, amelybe HernádiGyulával együtt belefogtunk, jóvalszerényebb és reálisabb. Megpróbáltuk másformában, más közegben elképzelni aFényes szeleket. És ennek az elképzelésnek a megvalósításaeredményezte a premiert aHuszonötödik Színházban. Nyilván. De ettől ez még nem színház.Szerintem a legtalálóbban KovácsAndrás fogalmazta meg munkánk eredményét,aki kollégiumi estnek látta. Valamiveltriviálisabban én azt mondtam,hogy talán sikerült egy NÉKOSZ-happeningetlétrehoznunk. A meghatározás mindenesetre frappáns.A benne levő térbeli és időbeli ellentmondásmég kívülállók érdeklődését isfelcsigázná. De még ez sem zárja ki azt,hogy azt az élményt, amit a színházbankaptunk - színháznak tekintsük. Szerintem a Fényes szelek pontosmegfogalmazása legfeljebb: előadás.Amelynek célja nem egy irodalmi alkotás,egy dráma bemutatása, hanem a közvetlenagitáció. Mondhatnám azt is, hogy az egészelőadás, amelyet létrehoztunk, az irodalmiadaptáció tagadására épült, és szorosan azagitáció műfajába tartozik. A szónak abbanaz értelmében, ahogy a proletkulthasználta. Csak éppen annyi különbséggel. hogy ez a mielőadásunk, remélem, a mi korunk eszméinekszintjén - tehát a leninizmus mellett- és a mi korunk kifejezési esz közeivelagitál. Ne haragudjon, ezt azért így túlelvontnak, általánosnak. érzem. Akkor kiegészítem azzal, hogy aFényes szelek már filmváltozatában semegyszerűen az 1947-ben játszódó eseményekkrónikája volt, hanem főként atörténet szélsőségesebb pontjain jelezte,hogy arról szól, hogyan látjuk ezt a múl-tat.Az új változat, éppen agitációs jellege által,még szorosabban kötődik a jelenhez.Tudatosan nem az eltelt negyed-századtörténelmi valóságát ábrázolja, hanem arrólszól, arra agitál, hogy hogyan kellösszetartani azoknak a forradalmi erőknek,amelyek valóban át akarják alakítani avilágot. Mégsem véletlen, hogy a történetegyes elemei rendkívül élesen, polemikusanvetik fel az elméleti és módszerbelitorzulásokat. Természetesen nem. Csakhogy ezeknekaz elemeknek sem a társadalomkritikaifunkciója a leglényegesebb az elő-adásban,hiszen ehhez mélyebb, hitelesebb analízisrelenne szükség. Hanem inkább a mementójellege, a figyelmeztetés. Mindez akár azideológiai vitában való reális, tehátleninista állásfoglalásnak is tekinthető. Ami korunkban csak gondolkodtatvaérdemes agitálni! Nem tudom, véletlenül vagy tudatosankerüli a témáról szólva Brecht nevét... Tudatosan. Kritikusaim néha megtisztelnekazzal, hogy Brecht-tanítványnakneveznek, de én nem is ismerem műveit éselveit ahhoz eléggé, hogy mesteremnekvalljam. Sőt, bevallom, nem is szeretemigazán. Tudom, hogy az agitációs műfajnakő a klasszikusa. De nekem túl német, túlprecíz, túl evidens. Zavar, ahogy aszituációból külön ki-emeli a tisztaideológiát. Az ő módszere saját korábangyökerezett. De a mi korunk és a miigazságaink, nézetem szerint, ehhez túlkomplikáltak. Ami pedig az elidegenedéstilleti, újabban túlságosan divatba jött.Talán éppen ennek a divatnakellenhatásaként foglalkoztat mostanábanegyre inkább az agitáció érzelmi hatása sennek eszközei. Konkrétan mire gondol? Az irodalmi mű elsődleges szerepétáltalában a rendezői gondolat, az együttesekmozgáskoncepciója vette át. Erreegyébként, amennyire ismerem, jó né-

hány példa van a világban. Peter Brookzseniális előadásszínházától kezdve aLiving Theatre stílusáig számtalan jobbrosszabbegyéni változat. Mi természetesennem akartuk egyiket sem követni, mégkevésbé másolni. Az én koncepciómat afeladat szabta meg: az, hogy a Fényesszeleket kellett újraalkotnom. És itt azagitáció eszközeként fedeztem fel újra azéneket, a táncot. Nemcsak a Fényesszelekben, új filmjeimben is foglalkoztatezeknek az érzelmi hatása. Nem félt attól, amikor újra elővette aFényes szeleket, hogy a film körüli viták,indulatok már túlságosan kifogták a szeleta vitorlából? Hogy az alkotó együttes és aközvélemény is túl van rajta? Pontosan tudtam, hogy nem lehet afilmet megismételni. És ez nemcsak aműfaji-technikai lehetőségekre vonatkozik,hanem a film gondolatkörére is. Hiszenazon valóban, a korral együtt, mi is túlvagyunk. De csak akkor, ha konkrétan és afelületen közelítünk a témához. Hamélyebben vizsgáljuk, egy forradalmimozgalom vitái soha nem érnek véget,hanem állandóan új szakaszba jutnak. Az újszakaszban másként is kell őketmegközelíteni, s bizonyos értelembenmódosulhat az állásfoglalás is. Ebben a vonatkozásban nyilvánvalóannagy szerepe van a két mű keletkezésiidőpontjának. A Fényes szelekfilmváltozatának születését nem lehetelválasztani 1968 franciaországi májusától. Nem is akarom. De szeretném azértelmondani azt is, hogy a forgatókönyv -május előtt készült. Igaz, a problémák márbenne voltak a levegőben. Nyilván-való,hogy az 1947-ben játszódó, majd-nemkorabeli tényekre épülő sztoriba későbbbelejátszott a jelen idejű élményanyag, azaktuális történelem. De akkor talán még a stáb semsejtette, hogy hatvannyolc májusa ilyencezúra lesz, hogy három év alatt megszületik- például éppen a francia filmművészetben- hatvannyolc mitológiája. Azóta nyilvánvaló, hogy itt egymajdnem korszakos cezúráról beszélhetünk.A világ hatalmon levő kispolgárságaelhatározta, hogy véget vet a renitenskedésnek. Én a hatalmon levők retorzióit kiváltómozgalmakra gondolok. Pontosabbanarra, hogy ezek sikere is, kudarca is,rákényszerítette a baloldali erőket amaguk célkitűzéseinek és módszereinekátgondolására. És az új Fényes szelek márebben a periódusban született. Éppen ezért kellett a filmből kiindulvanekünk is továbblépnünk. Maga amúlt természetesen nem változott. De mieredetileg is arra a kérdésre kerestük aválaszt, hogy hogyan látja nemzedékünkezt a múltat. És a mi látásmódunktermészetesen mindig a jelenhez kötött. Kérdésem, aggályom csak az, hogyvajon aki nem látta a filmet, az tudja-e ezta logikát, az előadás menetét követ-ni?Világos-e számára a szituáció, a szereplőkakciója, megoszlása stb.? Megvallom, ezen nem gondolkodtunk.Ugyanúgy a filmből indultunk ki,mint amikor valaki egy regényhez nyúl.Akkor is fel szokták egyébként vetni, hogymennyiben illusztráció az új műfajbanszületett alkotás, hogy mit ad annak, akinem olvasta. Csakhogy a Fényes szelek, bármilyenközvéleményt felkavaró, remek film voltannak idején, mégsem olyan „alap-mű",mint a Bűn és bűnhődés. A rendező nemléphet fel ugyanolyan jogosan az eredetimű ismeretének igényével, mint az, aki egyközismert, a néző műveltség-anyagábanyilvánvalóan beletartozó klasszikushoznyúl. Még akkor sem, ha joggal feltételezi,hogy a Huszonötödik Színház kisebblétszámú közönsége valószínűleg nagyrészta film szélesebb közönségköréből kerül ki.Már csak azért sem, mert egy hiányzókönyvélmény általában könnyebbenpótolható bármikor, s mert aHuszonötödik Színház nézői jobbárafiatalok. Akik, elképzelhető, hogy nemcsaka történelmi élmény-anyaggal nemrendelkeznek, de még a film bemutatásaidején sem voltak elég érettek egy ilyenbonyolult szellemi vállalkozás követésére. A szöveg szerkezetében tudatosanszámoltunk a fiatalokkal, és gondoltunkarra is, hogy nem rendelkezhetnek a minemzedékünk élményanyagával, s éppenezért nem várhatjuk el tőlük a jel-szavak,dalok kiváltotta analóg asszociációkat. Aző kedvükért iktattunk be néhány, atörténteket térben-időben meg-határozó, azidőben való lebegést félre-érthetetlenülmegvilágító szövegrészt.Bár a fiatalok érdekében, az előadásértelmezhetősége igényével szóltam, mostmégis kénytelen vagyok ellentmondani. Megvallom, számomra nemegyszer túldirektnek tűntek ezek a kommentárok, ésfeloldották a korábban kialakítottfeszültséget. Mintha ilyenkor meg-szakadtvolna a színpad és a nézőtér kőzöttaz áramkör. De lehet, hogy ezt csak énéreztem így. Mindenesetre, a megjegyzésemnem erre, nem a kommentálásra,hanem egyszerűen a színpadi szituációkegyértelműségére,világosságáravonatkozott. Például arra, helyes-e, hogy aszínpadi változat eltekint a fiatalok kéttáborának filmbeli megkülönböztetésétől.Hogy a kollégisták és az egyháziak semkosztümben, sem színpadi magatartásbannem határolódnak el egy-mástól.- Az adott színpadon, a rendelkezésemreálló együttessel nem oldhattam megmásként - vitázik Jancsó. - A film arealitásból indul ki, és ott indokolt,szükséges az akcióban részt vevők kéttáborának körülhatárolása. Az új változatviszont tudatosan játékszerűbb, nemábrázolja, csak megidézi a múltat, s aszereplők az események sodrában többszöris alakot cserélnek. Az egyetlenmegkülönböztetett módon - ebben azesetben: realisztikusan - ábrázolt figura apap. A többiek csak a színpadon tárgyaltgondolatok szolgálatában öltik magukra apapdiákoknak nem a jelmezét, hanem aszerepét. Lehet, hogy ha a Nép-stadionbanvagy legalább az Erkel Szín-házbanrendezem meg a Fényes szeleket, és nemkényszerülök ilyen „ökonomikus"megoldásra, akkor továbbra is ragaszkodoma konfrontáció képi szétválasztására.Itt azonban lehetetlennek ésfeleslegesnek is éreztem. Sokat töprengtem rajta, hogy vajonnem a történelmi szereposztás esetlegességéreutal-e ezzel a megoldással, amelyfélreérthetetlenül jelezte számomra, hogy„mindenkiből minden lehet". Utalhattam volna erre is. De azigazság az, hogy a lehetőségek, a méreteksugallták a megoldást. Lehet, hogy belemagyarázás, de számomraez azt is jelentette, hogy közvetlenüla felszabadulás után még töretlenvolt a (potenciális) ifjúsági egység, csakkésőbb, a torzulások idején kerül előtérbea konfrontáció. Ezzel már közelebb jár ahhoz, amibennünket vezetett. Ez a gondolat talánmás formában, de megfordult a fejünkben.Mégis szeretném hangsúlyozni, hogya rendezés számomra egy elképzelés realizálása,amely nem szakadhat el a lehetőségektől,sőt ellenkezőleg - azokbóltáplálkozik. A kis létszámú színészgárdaadta például azt az ötletet, hogy ZalaMárkra több szerepet - funkciót - bízzak.

Jelenet Hernádi Gyula és Jancsó Miklós: Fényes szelek című előadásának utolsó perceiből (Huszonötödik Színház) Úgy tudom, ilyen megoldással már avilág színpadain több együttes, többelőadás élt. Valóban. Nem is felfedezésnekmondom, hanem csak. hogy az előadáskialakult struktúráját megvilágítsam.Számomra például az események logikájából,Zala szerepéből következett, hogyő az a kollégista, aki a későbbiekbeneljátszhatja a rendőrt. De mivel a filmbelifehér ingesek vezetőjének szerepét isszínészre és nem a HuszonötödikSzínházzal együtt dolgozó amatőr fiatalokraakartam bízni, végiggondoltam: a papnem játszhatja, Kristóf sem. Zala viszontmár korábban alakot és funkciót cserélt.Róla éppen ezért már tudomásul vette anéző, hogy az, akinek a gondolatait éppentolmácsolja. Tehát rábíztam a fehér ingesekszószólójának szerepét. Úgy beszél erről, mintha ez a megoldásis munka közben alakult volna ki. Ezazt jelenti, hogy a színházban is megőrizteimprovizációs munkamódszerét? Lényegében igen. Azzal a különbséggel,hogy itt a próbák során folyamatosanalakult ki az előadás. Tulajdonképpenmáig sincs teljesen kész, mindenrészletében érvényes darabpéldányunk.Vannak szövegrészek, amelyeket csak aszereplők tudnak. Most, premier után,igyekszünk pontosan rekonstruálni azelőadást, hogy meglegyen. Hogy tudtak enélkül próbálni? Voltaképpen nem is a darabbalkezdtünk, hanem közös énekléssel, az-utánGyörgyfalvay Katalin koreográfusunksegítségével mozgáspróbákkal folytattuk amunkát. Én a főiskolán még megtanultamGellért Endrétől, hogyan kell darabotértelmezni, szerepet elemezni. Azt azonbanmagamnak kellett kikísérleteznem, hogyhogyan próbál a rendező kész szövegkönyvnélkül. Hogyan sikerült az együttessel elfogadtatniaezt a sajátos munkamód-szert? Egyetlen magyarázat, hogy kezdettőlmindenki hitt a vállalkozásban. A gyerekekvalóban szívvel-lélekkel dolgoztak velem.Látták, sőt élvezték is, hogy mindenpróbán történik valami. Hogy alakul azelőadás. Esténként Hernádi Gyulával, afilm forgatókönyvét nyersanyagnaktekintve, véget nem érő vitákban folytattuka munkát. Megpróbáltuk felidéznikollégista emlékeinket, böngésztük az újpublikációkat. Másnap azután a próbánderült ki, hogy jó-e, amit kigondoltunk.Nehezebb dolgukvolt a színészeknek, akiknek becsület-szórakellett elhinni, hogy lesz darab, és leszszerep is. Ha már a szerepnél tartunk ... Érdekesmódon a Jancsó-filmekben mindig vannéhány remek szerep, színészi remeklés, deugyanakkor Ön mégsem tulajdonít túl nagyfontosságot a figurák jellemének. Magamsem tudom pontosan ennek azellentmondásnak a feloldását. De igaz,hogy maguk a filmek rendszerint feloldják.Mégis sokszor vetődik fel, hogy a választottforma nem ad lehetőséget a nézőnek azérzelmi azonosulásra. Én azt szeretném, ha a néző nem egyegyhőssel, hanem a struktúrávalazonosulna. Ezúttal a dalok, táncok bőségeis a struktúra plasztikus megjelenítésétszolgálja. A Fényes szeleknél szerintem mint-havariálná az effektusokat. Úgy érzem, hogyaz előadás egyes szakaszaiban igen-is atörténet teremti meg az azonosulásfeltételeit, és ilyenkor a struktúra egy-egyeleme jellemmé transzponálódik. Lehet,hogy ez a koncepció ellenére alakult így? Mindenesetre az adottságok következtében.A színpad részletei és lehető-

ségei határt szabtak annak, hogy hogyanütköztethetek például struktúrákat. A filmnéla balosok harci módszerét szavaknálszemléletesebben dokumentálja az autófelborítása. Ilyen eszközök-kel aHuszonötödik Színházban nem él-hetek.Ilyenkor előtérbe kellett.. hogy kerüljön aszituáció, és mindenképpen embereket,nézeteket kellett ütköztet-nem. De tudomásulvettem azt is, hogy az emberi agyabsztrakcióra való hajlandósága ebben avonatkozásban korlátozott, és másfél-két óraiidőtartamban már feltétlenül igényli a drámaijellegű közléseket is. Enélkül lankadna afigyelem, csökkenne a hatás. Tehát Ön szerint a Fényes szelekcselekményelemei kompromisszumnak tekinthetők? így nem mondanám. Pontosabb, ha úgyfogalmazom, hogy számoltam az emberszellemi konstrukciójának azzal a sajnálatoshibájával, hogy képtelen az elvont érzelmikötésre. Hogy nem tud a gondolattalönmagával azonosulni, csak ha valakihordozza. Ez nem változtat azon, hogyszámomra Gabi története nem önmagábanérdekes, hanem mint egy struktúra része,amely megmutatja, hogy milyen pályátfuthat be valaki, aki tiszta lélekkel került bea forradalomba. Ha a drámai jellegű közlések másodrendűek,milyen szerepet tulajdonít agesztusoknak? A mozgás számomra mindenkor astruktúra jellemző kifejezési formája. Rendkívül jellemzőnek, történelmilegis hitelesnek, sokatmondónak érzeni példáula taps funkcióját. Megvolt hozzá a történelmi élményünk,emlékanyagunk. Sokatmondó a halottfeltámasztócsettintgetés is. Ennek a mozdulatnak amegsokszorozódása, hatása szinte hátborzongató. Ezt viszont kizárólag a véletlen sugallta.Próba közben töprengve pattintgattam,kerestem a megoldást. Már jócskántúlmentünk az adott jeleneten, ami-koregyszer csak rájöttem, hogy ez a spontánkézmozdulat felhasználható, és talán ezhordozza a jelenet gesztusbeli megoldását. Lehet, hogy már provokálom, és legszívesebbenazt felelné nekem, amit MadáchImre Arany Jánosnak, hogy „akarta afene", de számomra ez a mozdulat a halálelbagatellizálását jelenti. A gyil-Jobba Gabi és Iszlay Emese a Fényes szelekben(Huszonötödik Színház) (Iklády László felv.)

kosok cinizmusát, közönyét, a feltámasztásötletszerűségét. A magyarázatok csak a megoldásután keletkeztek. Nem okozott-e problémát, hogyamatőrök és színészek együtt, sokszorszinte egyenrangú partnerként játszanak? Ezt is el kellett fogadnom. mint akonkrét színházi munka egyik adottságát.Filmrendezőként megszoktam, hogylényegében szabadon válogatok, szerződtetek,és nincs más feltétel, mint hogy azillető színész akarjon velem dolgozni, ésszabad legyen a forgatás idő-pontjában. AHuszonötödik Színházban viszont nemcsaka színészlétszám volt szigorúan kötött, deaz együttes személyi összetétele is adottság,amelyet nem a Fényes szelek igényeiszabtak meg. Tudomásul kellett vennem,hogy ebben az esetben még az amatőröketsem választhatom. A stúdió tagjai közülazokkal dolgozhattam együtt, akik éppenszabadok voltak. Szerencsém volt, hogy eza társaság a munkában lelkes együttessékovácsolódott, és Györgyfalvay Katalinnemcsak jó koreográfus, de jó pedagógus is. Ilyen körülmények között még az Önrendezői gyorsaságát ismerve, is hihetetlen,hogy mindössze háromhetes próbaidőszakután került sor a premier-re. De mivel mostmár túl vagyunk rajta, megkérdezhetem:ennyi gond és kötöttség után, adott-e ez amunka pozitív ösztönzést és tapasztalatot is? Feltétlenül. Számomra az elmondottkötöttségek is tanulságosak, és talángyümölcsözőek. A legértékesebb tapasztalatotmégsem a próbákon szereztem,hanem az előadásokon. Ott fedeztem fel,hogy mit jelent élő anyaggal dolgozni. Afilmnél ugyanis már az utómunkálatokatsem szeretem, és szerencsére itthonmódom van rá, hogy egy részüket a segítőtársaimrabízzam. Külföldön, ahol errenincs lehetőség, néha, mire mindennel készvagyok, szinte meggyűlölöm a filmet. Sohaegynél többször nem nézem meg afilmjeimet: untat és zavar a megváltoztathatatlanság.A színházban viszontóriási élményt adott, hogy még akoreográfia betartásával is estéről estéremásként jön ki a lépés. Az élő emberrészvétele élővé, izgalmassá teszi a készprodukciót is. És én ezt most először érzem. Lesz-e folytatása a színházi kirándulásnak? Nem tudom ... Lehetséges. Annál isinkább, mert én nem filmet vagyszínházat akarok csinálni, hanem agitálni.Minden arra alkalmas közegben ésműfajban. Hiszek abban, amit az undergroundfilm egyik ideológusa vall, hogylegalább a művészetben dacolhatunk atársadalmi munkamegosztás szigorával,alkotóként meg kell maradnunkamatőrnek.Ez a záró gondolat első hallásra talánmég vitathatóbb, mint Jancsó Miklós néhánymás dramaturgiai elve. Atovábbiakban azonban nyilvánvalóváválik, hogy nem a dilettantizmusapológiáját, hanem a műfaji korlátoktólfüggetlen, abszolút alkotói szabadságigényét fogalmazza meg. A legizgalmasabbkoncepciót is könnyen tételekké szürkítőszavaknál amúgy is többet mondanak atettek: világszínvonalú filmek után ez aproblematikus elemeivel, egyenetlenségeivel,ritmusdöccenőivel együtt is izgalmas,formában, gondolatban újszerűelőadás. Jancsó Miklósnak mindenesetresikerült követ dobni színházi életünk állóvizébe.Ha más érdeme nem lenne ahuszonötödik színházi premiernek, ez isigazolta volna a vállalkozást. Ezúttalazonban többről van szó: egy élménytadó, gondolkodást provokáló, gyötrelmesenjelen idejű előadásról.2SZILÁDI JÁNOSFényes szelek, másodszorA Huszonötödik Színház sorrendben negyedikbemutatójának, a Fényes szelek-neka kritikáit már akkor „írni " kezdték, amikora bemutató még terv volt csupán. A Fényesszelek színházban? Nem-csak a színházragondosabban figyelő nézők, de a szűkebbszakma is megdöbbent a hírre. És nemmondhatjuk, hogy indokolatlanul. Igaz, azutóbbi évtizedek színházi, drámairodalmiújításai, változásai nem egy megszokottszabályt, tartósnak hitt törvényt dobtakócska kacatként sarokba. Nemcsak atörvényszéki akták öltöttekszíndarabköntöst, napi-laphírek sorjáztakprodukcióvá, de a színház is szűknek,elégtelennek találta elegáns otthonát, éskivonult az utcára,a terekre, a pályaudvarokra. Szemeteskukák léptek színpadra az egyik helyen, amásikon pedig új nyelvet konstruáltak,szándékoltan érthetetlent, hogy megfosztvaa közönséget a szóinformációktól,más, igazabbnak vélt élményekreszorítsák.Ebben a megbolydult színházi világban,ahol a kísérletek és újítások már-márátfoghatatlanná válnak a figyelő számára,nem könnyű valódi újdonsággal szolgálni.És mégis. Ami a HuszonötödikSzínházban történt, még ebben aszituációban is figyelemre méltó. A Fényesszelekkel egy nagy port kavart film lépettbe a színházba; egy „széles vásznú "látványosság került az aligkilencvénszemélyes „játékszer színház "szűkös otthonába.Gulliver randevút ad Liliputnak. Desikerülhet ez a randevú? Fordítva, tudjuk,semmi akadálya. A színházi produkciósérelem nélkül képes átlényegülni filmmé.Fordítva is igaz ez?És ha már a kérdéseknél tartunk: melyikFényes szeleket vállalják az alkotók? Avita előttit vagy a vita utánit? A kettő,emlékezzünk a Népszabadság valóbanországos méretű vitájára, nem ugyanaz. Afilm, emlékezetünkben, máraegybetapasztódott a vitával. Mit vállalebből a Fényes szelek? Csak az alkalmategy újabb hozzászólásra vagy a vitatanulságait is?Ezek a kérdőjelek - a felsorolás távolrólsem teljes - sűrűsödtek, nem is aprodukció, csak annak híre körül. S ezmár önmagában jelent valamit. Azt, hogya Huszonötödik Színház vezetősége olyanbemutatóval tervezte megnyitni új, véglegesotthonát, amely puszta hírével eseménynek- ha úgy tetszik - színházi csemegénekígérkezett.Valóban annak; egy film és alkotói -életükben először - bevonultak a színházszűkre zárt falai közé, hogy itt is csatátnyerjenek.A darabCsak a zavar és a jobb, pontosabb szóhiánya íratja le ezt a meghatározást: darab.Az ugyanis, amiből a Fényes szelek előadásaszületett, nem színdarab a szóhagyományos értelmében. Forgató-könyvinkább, nem filmi, hanem színházi. Adarab, a dráma, önmagában is esztétikaiélményt képes nyújtani az olvasónak. Aszínházi forgatókönyv ugyanúgy, mint afilmforgatókönyv, nyersanyag, mely úgyrejti magában az esztétikai élményt, hogy azáltalában csak a színpadon vagy

filmen képi, teljes kibontásban válik átélhetővé,legyen az a Tíz nap, amelymegrengette a világot Ljubimov-féledramatizálása vagy Peter Weiss A luzitánszörnye.Hernádi-Jancsó alkotása már csak azértis az utóbbiak közé tartozik, hiszen filmrevagy képi kompozíciókra készülteredendően.Mégis, miben különbözik az új Fényesszelek filmi társától?A változásokat két csoportra oszthatjuk.Az elsőbe tartoznak azok a szükségszerűelhagyások, tömörítések stb., amelyek akét műfaj eltérő lehetőségeibőlkövetkeznek.A változások második csoportja mástermészetű. Itt nem a műfaj követelményeiaz irányadók, inkább a film be-mutatásaóta eltelt idő - és az akkori vita -továbbgondolásra késztető ereje,lehetősége. A belső gondolati váz, a népikollégisták és az egyházi kollégisták vitakerete,jórészt változatlanul kerül át aszínpadra. De csak a keret változatlan, abelső tartalom már nem. Az első és rendkívüljelentős új motívum a történetkonkretizálása. Nem egy elvont, kicsitmegfoghatatlan, körbejárhatatlan szituációrészeként peregnek előttünk az események,hanem a szereplők, a hősök életének egymeghatározott, hosszabb időszakában. Aszereplők ugyanis az előadászárójelenetében monológokban számolnakbe életükről, kurta, kopáran pergetettmondatok tudósítanak arról, hogyKristófból miniszterhelyettes lett,Bajcsayból háromgyerekes családanya -Kanadában -, akinek ma már szinte semmitsem jelent sem ez az ország, sem az ahajdani ifjúság; a NÉKOSZ.A személyes életútnak ez a kitágítása,hogy a mai 40-45 évesek akkori tizennyolc-húszéves ifjúságáról van szó, aztis lehetővé teszi, hogy az akkori viták,döntések és tettek a mű belső rendjéneksérelme nélkül szembesíthetők a managyobb tágasságú történelmi tapasztalatával.Ez a kijelentés első pillantásraakár ellentmondásnak is tetszhet, hiszmindazok az idézetek - elsősorban Lenin-idézetek-, amelyek az említettszembesítést a produkcióban realizálják,lényegesen előbb íródtak, mint amikor atörténet játszódott. Ez igaz. S hogyennek ellenére sem ellentmondás az,amit állítunk, annak oka a szocializmustörténelmi fejlődésének sajátossága, az,hogy a potenciálisan már akkor is aszocializmus rendelkezésére állófilozófiai, politikai, mozgalmitapasztalatok csak később váltak elméleti és gyakorlati szintenegyaránt hatékony erővé.És itt álljunk meg egy kicsit.Azt mondtuk, hogy a színpadon ját-szódótörténet a mai 40-45 évesek akkori - 1945-1948-as - ifjúságának idézése. Az eredetiFényes szelek belső konstrukciójának ilyenátalakítása természetesen nem maradkövetkezmény nélkül. Nem is maradhat.Az emlékezés töredezettsége, az egyesszituációk kiemelése, kinagyítása, a belsőfolytonosság tudatos el-hanyagolásaszükségszerűen bizonyos balladisztikushangulat kialakulását segíti elő. Hangulati,stiláris értelemben ez a motívum szintén úja filmhez viszonyítva.A történet ilyen konkretizálásánakazonban - nem lehet megkerülni a kérdést -nemcsak előnyei, de gondolati beszűkülésthordó veszedelmei is vannak. Elsőrendűenaz, hogy a pontosított történelmi,társadalmi szituációban fel-vetődőkérdések elvesztik általános ér-vényüket ésegy konkrét helyzet, egy konkrét generációügyévé minősülnek át - a szó művésziértelmében is. A kérdés tehát az, hogy azalkotóknak sikerült-e olyan módonmegragadni a problémákat, hogy azok aforradalmi cselekvés, a forradalmimagatartás máig is ér-vényestapasztalatait, válaszait és kérdő-jeleithordozzák. A válasz, úgy hisszük, nemlehet egyértelmű. És elsősorban nem azért,amit a filmhez mérten megváltoztattak,hanem éppen azért, amit nem változtattakmeg. Az egyházra, az egyházi kollégiumragondolunk. Arra, hogy a darab hősei azegyház, a vallás ellenében vitáznak éscselekednek. Ez a forma, ha tartalomban, avita konkrétumaiban túl is lép ezen akörön, szinte ismeretlen a ma ifjúságaszámára. Közege nem felerősíti, inkábbelrejti előle a hozzá is szóló kérdéseket, sönkéntelenül is azt az érzést kelti benne,hogy egy általa rég meg-haladott szituációszámára érdektelen problémái kerülnekvitára.A rendezés„Ami a világban megáll: unalmas. Mindigaz új információ érdekes. És mindenmozgás: információ. Egy jelenség,egyetlen ember arcának körüljárása - amozgás - számomra mindig információ,mindig érdekes ..."Ha Jancsó Miklós idézett szavai igazáta filmek nélkül ezen az egyetlen produkciónkellene igazolnunk, nem lennénknehéz helyzetben. Az egész előadás erreépül. A mozgásra elsőrendűen.Egyetlen ember lassú körbesétálására adobogó szélén, miközben merőn kutatvakeres valakit a közönség közül, hogyválaszoljon a három kérdés egyikére. Apárok, az összefonódó, szétcsapódó, azegymás felé futó, az egymástól elfordulópárok mindig mást tükröző lépteire. És atömeg, a szereplő-mindenki vadrohanásaira, döbbent lopakodásaira.Jancsó Miklós, a rendező számára amozgás: információ. Nekem, a nézőnek,már több: művészi közlés, esztétikai élmény.Elmondja, ábrázolja hiteles erővelazt, amit szavakban csak szürkén lehetnekifejezni.Kicsi a Huszonötödik Színház, nézőtere,színpada alig lehet valamivel nagyobb,mint a Thália Stúdióé. Jancsó, hogynövelje a teret, birtokba veszi, „játszatja"az előcsarnokot is. Már akkor, amikor aközönség még el sem foglalta a helyét.Fiatalok jönnek, énekelnek, táncolnak.Összevegyülnek velünk, hirtelen nem istudni, bolondos kedvű nézők-e csupán,akik később illedelmesen leülnek majdszékükre, vagy valóban szereplők. Nemjátszanak, nem látszik rajtuk az alakításművisége, egyszerűen éneklő fiatalok.Így indul az előadás. És így is folytatódik.Jancsó magával ragadó tempójúexpozíciót teremt. Dalok, táncok, kurta,rövid mondatos jelenetek sodrása árad. Esnem is akárhogy. A dalok, a táncokdramaturgiai funkciójúak. A nemzetközimunkásmozgalom dalai ezek, orosz, szerb,lengyel, magyar, bolgár dalok teremteneknemzetközi érvényű közeget a későbbitörténethez.Aztán elkezdődik a történet. A ritmusváltozik, mértebb, csendesebb lesz. Avadul pergő száguldásokat, a fiatalságszertelen áradását fegyelmezettebbfordulások váltják föl. Az eddig névtelen,arctalan tömegből nevek, történetek,sorsok döbbennek elő. A darabelemzésekor említett balladisztikushangvétel itt gyökeresedik meg az előadásban.Abban a már-már cezúra értékű váltásban,ami két ellentétes részre bontja adarabot, Jancsó az ének, zene és próza, atánc és a hétköznapi természetes mozgás, aritmus gondos komponálásával teremtfigyelmet vonzó feszültséget.Ez az a rész, ahol a legteljesebben jelentkezika film. És ez az a rész, ahol alegérzékelhetőbben mérhető a két műfajeltérő lehetősége. Jancsó Miklós érezhetőennem akarja színpadra menteni a filmet.Az új művészi közegben gondolko-

dik, annak lehetőségei szerint fogalmazzaújra beállításban, értelmezésben,hangvételben egyaránt a szituációkat.Természetesen nem arról van szó, hogyJancsó Miklós a színház, a színpad kedvéértlemondott rendezői művészetének sajátosvonásairól. Nem, csak ezek a sajátosmozzanatok a színpad megérzett, felismerttörvényszerűségei szerint kelnek életre azelőadásban.Jancsó fiatal, a színészi mesterség el-térőfokán álló szereplőket kapott a szín-háztól.Néhány éve végzett, sikeres színészeket,főiskolai hallgatókat, az Universitasegyüttes tagjait, a színház ama-tőrcsoportját. És - szóljunk erről is - aszerencsétlenségig rossz körülményeket:váratlan betegségeket, baleseteket.Hogy ilyen feltételek mellett egységeselőadást, kiegyensúlyozott együttes alakításoksorát volt képes megteremteni,ennek oka, magyarázata Jancsó határozott,rendkívül tudatos színészvezetése. Jancsó amozgások ábrázolás értékű, sok-színűerőterében az ének, a zene, a tánc pontoskomponálásában játszatja a történetet. AFényes szelek az utóbbi évek legkevesebbdialógust tartalmazó elő-adása. S ezt aszínházban szokatlanul kevés dialógust isúgy rendezi, hogy gondosan kerüli aszínházi jelenetek zártságát. A színészekbelső megéltséggel, de a színészi játékteljes visszafogásával, a mondatok gyorspergetésével keltik életre a szituációkat.Az együttesA Fényes szelekben jórészt nincsenekszerepek. Szerepmegnevezések sem. Aszereplők saját nevükön szólítják egymást.Jobbát Jobba Gabi játssza, BajcsaytBajcsay Mária, Jeneyt Jeney István, ZalátZala Márk. S ez nem egyszerűen formaifogás. „Számunkra ... az emberek nemelsősorban mint egyéniségek érdekesek,hanem mint egy struktúra részei ..." - valljaHernádi s e művészi felfogás jelentkezik itta műben és az előadásban egyaránt.A produkció az együttesjátékra épül, aszereplők teljes tömegének olykor virtuózmozgáskompozíciójára - a koreográfusGyörgyfalvay Katalin -, az énekek, táncokszabad áradására. A Huszonötödik Színházfiatal együttesének érdeme, hogykönnyedén, a természetesség jó ízével - ésami nem mellékes: imponáló fizikaierőnléttel - dalolja, táncolja végig azelőadás kilencven percét.Külön kell szólni az együttes beszédtechnikájáról. A rendezés kapcsán máremlítettük, hogy Jancsó tudatosan kerüli ajelenetek színházi zártságát. Ennek egyikfontos mozzanata a beszéd. Az elsőpercekben furcsa s színházban szinteszokatlan a párbeszédek megoldása. Halk,már-már monotonra tompított szavakat,mondatokat hallunk, gyorsan, kurtánfuttatva a csendbe. Hiányoznak akiemelések, a megállások, a váratlanszünetek, az érvek, az ellentmondásokcsattanásai. A szereplők, tudjuk, érezzük,pontosan értik a szavak mögött húzódógondolatot, tisztán, világosan beszélnek, devalahogy túl halkan, túl közömbösen, nemszokott színházi hangerőn. S talán éppen eza szokatlanság a vonzereje. S az, hogy azegyes megszólalók csöndességévelszemben ott áll a közös szövegekharsánysága, a tapsok sokk erejű dübörgése.A Fényes szelekben, mondtuk, nincsenekhagyományos szerepek. Mégis igaztalanoklennénk, ha külön is nem szólnánk JobbaGabi, Haumann Péter, Jeney István, ZalaMárk, Jordán Tamás, Kristóf. Tibor ésBajcsay Mária alakításáról. Az együttesenbelül ők képviselik játékukkal. ameghatározó színt. Nem fő-szereplők a szóhagyományos értelmé-ben, de gondosankimunkált játékuk, a műfaji összetettségetegységes alakításba sűrítő pontosságuk azegyüttes teljesítmény döntő záloga. Azelőadás díszlet-és jelmeztervezőjeGyarmathy Ágnes.A színházA Fényes szelek a Huszonötödik Színháznegyedik bemutatója és a színház másodikévadának nyitánya. És sorrendben amásodik magyar premier.Az első évadot a színházkritika kedvezőenértékelte: a Gyász, a Tou O igaztalanhalála, a Szókratész védőbeszédemegérdemelt sikert aratott.Valami hiányérzetünk mégis volt. Aszínház programként vállalta a magyardráma műhelyének nem könnyű szerepét.Az első évadban a tervezett három magyarbemutatóból egy valósult meg.Most megszületett a második.Mire ezek a sorok napvilágot látnak, azúj produkció kritikai fogadtatása anapilapok, hetilapok színikritikáiból ismertlesz. A viták sem elképzelhetetlenek.Egy dologról azonban, úgy hisszük, nemlehet vitatkozni. Arról, hogy a szín-házolyan produkcióval lépett a nyilvánosságelé, amelyik a megkezdett út folytatása, devalami újnak a kezdete is.KOLTAI TAMÁSTűnődés a jelenlétrőlÖzv. Simonné: Somogyi ErzsiSimonné szerepe egészen rövid a Ház aváros mellett című Sarkadi-drámában.Valóságos színpadi jelenléte az első felvonásrakorlátozódik. A másodikbanmeghal, anélkül, hogy még egyszer megjelenne,a harmadikat pedig a temetésérőlhazaérkezők beszélgetése indítja el.Simonné ilyen módon mindvégig jelen vana drámában. És mindvégig jelen van aszerep alakítója is: Somogyi Erzsi.Mint ahogy a színpadi jelenlét nem aszerep terjedelmétől függ, a színházi jelenlétsem az eljátszott szerepek számától.Somogyi Erzsi, jóllehet az utóbbi évekbenritkábban látjuk színpadon, a legnagyobbegyéniségek súlyával és szerénységévelvan jelen színházi életünkben. Egypillanatra sem lehet megfeledkezni róla, és'nem kell újra fölfedezni. Lehet, hogyorvosai tiltják cl a gyakoribb föllépéstől,talán nem keresnek megfelelő szerepet aszámára, esetleg csak éppen „úgy jön ki alépés " , hogy kevesebb a föladata - mindeznem változtat a jelenlét folytonosságán.Pályakezdése legendás: alig múlt tizenhétéves, amikor a Színiakadémiaelőkészítős növendékeként Móricz Búzakalászábanolyan sikert arat, hogy az írótelragadtatott sorokra ihleti. Következett aNemzeti Színház és Hevesi Sándorgondoskodó irányításával a szerepek sora: aFaust Margitja, az Ahogy tetszikRosalindája, a Szentivánéji álom Puckja, aCsongor és Tünde Ilmája, a TartuffeDorinája. A felszabadulás után első nagysikerét A harag napja című Sándor Kálmándrámábanaratta, Kossuth-díjat kapott érte.Csiky Gergely Buborékjában a szatirikus,Gádor Béla Lyuk az életrajzon címűdarabjának Lulu-szerepéhen a majdnembohózati színek domináltak.Színészportréjában alighanem külön fejezetszólna anyaszerepeiről. Az „amerikai anya "három különböző típusát formálta meg: amorálisan széthullót (O ' Neill: Hosszú út azéjszakába), az aggódó-összetartót (Miller:Az ügynök halála) és a patológiás alkatot(Williams: Múlt nyáron ' hirtelen).Legújabb szerepe, a Ház a város mellettözvegy Simonnéja látszólag a naturalistadrámák pepecselő nénikéje. Egy

Somogyi Erzsi (Özv. Simonné) Sarkadi Imre Ház a város mellett című drámájában (Pesti Színház) (Iklády László felvétele)öregasszony, aki jár-kel az első felvonásban,betegségéről panaszkodik, zsémbesenmorog, mindenre megjegyzéseket tesz,majd hirtelen arról értesülünk, hogy rosszullett, már meg sem jelenik, és a másodikfelvonásban meghal. Színészi feladatnakelső látásra egyszerű, rutinból is meg lehetoldani. Csekély elemzéssel könnyenkimutatható, hogy ez a megállapítás téves.Simonnénak sokkal inkább dramaturgiaifunkciója van, mintsem jelleme. Sajátdrámája sincs, ellenkezőleg: akaratlanelőidézője lesz a mások drámájának.Sarkadinak szüksége van rá, legfőképpen abetegségére: ez szolgáltat ürügyet Bátoridoktornak arra, hogy gátlástalanul átjárjonSimonékhoz, és fölhasználja ezeket a„viziteket" Klári megszerzésére. Ésdramaturgiai szempontból van szükség ahalálára is: e körül kavarodik olyankonfliktus, amelyben Klári előttlelepleződik férjének puhánysága, semmiembersége.Simonné katalizátor a drámában,akárcsak Bátori; de Bátori ugyanakkor azesemények mozgatója is, Simonné viszontcsupán passzív szemlélője, sőt, elszenvedője.A színpadi halál mindig kockázatos. Akárnyílt színen történik, akár a színfalakmögött. Az előbbi látványos „nagyjelenetre"csábítja a színészt, az utóbb;arra, hogy előre megindokolja a majdanihalál bekövetkezését, rendszerint akkor,amikor még senki sem gondol rá. Csak abűnügyi drámákban könnyű meghalni: ottalaptörvény, hogy az áldozat irántérzelmileg közömbösek maradjunk. Valamiehhez hasonló történik Sarkadinál is. Ha anézőt a második felvonásban túlságosanhatalmába keríti a részvét Simonné halálán(és ez azon múlik, hogyan játszik aszínésznő az első felvonásban), akkor adráma innen kezdve Simonnéról fog szólni,és ez a lehető legtávolabb áll Sarkadiszándékától. Bár-mennyire kegyetlenülhangzik is, Simon-né halálának olyannakkell lennie, mint egy krimiben:közömbösnek.A dilemma a következő: egy dramaturgiaimuszáj-figurát könnyű nem megsajnáltatni,annál nehezebb eljátszani.Somogyi Erzsi különleges bravúrral oldjameg ezt a föladatot. Jellemet formál egycsupán drámatechnikai funkciójában élőszerepből, és egyszersmind közömbösítiazt a hatást, amelyet a drámai alak emberimegnövesztésével keltett.Somogyi Erzsi Simonnéja fürkészőgyanakvással mászkál az új lakásban,ahová nemrég költözött fiával és menyével. A mániákusan söprögető-porolgatórendezkedőöregasszonyok közé tartozik. Apadlóra (amíg a szőnyegek nem érkeznekmeg) újságpapírokat tett, ezeken lépegetveszökdécselvetevékenykedik. Ez márisharsány nevetések előcsalogatásáracsábíthatná a színésznőt, de Somogyi Erzsinem enged a csábításnak, nem puhítjakedélyes-kedveskedővé ezt a kemény,zsörtölődő öregasszonyt. Az újság-papírjátéknem öncélú. A rendező, Horvai Istvánfinom ötlete, hogy Simonnén kívül csak afia tartja meg az ugrálósdi háziszabályát, atöbbiek nem törődnek a földre terítettlapokkal. Anya és fia vérrokoniösszetartozása ezáltal lelki közösséggémélyül. (Még azt is ránk bízza a rendező ésa színésznő, hogy a két szereplő közülmelyik kényszeríti a másikra apedantériának ezt a komikumba hajlóeltúlzását.)Simonné és fiának viszonyában föllelhetjüka dráma mai előadásának egyiklegkényesebb problémáját. A Ház a városmellett 1957-58 körül játszódik. Simonosztályvezetői funkciója és az ötvenes évekgyakorlata egyaránt megkövetelte az„elvtárs " megszólítást családi körben is.Nemcsak Simonné szólítja elv-társnak adoktort, hanem a háztartási alkalmazott isSimonnét. Mai fülnek ez

szokatlanul hangzik. És éppen az elsőfelvonás egyik komor pillanatában történik,hogy az első rosszulléti rohamából ocsúdó„Simon elvtársnő" a fiát kéreti a másikszobából. Elsősorban Somogyi Erzsinmúlik, hogy már ezt a pillanatotmegelőzően játékával semlegesíteni tudta akomikus hatást.Somogyi Erzsi Simonnéja elsősorbanfiának otthoni érdekképviselője. Túlbuzgótisztasági hajlama a „rendnek kell lenni"elv alkalmazásából fakad. Rendnek kelllenni a lakásban és a fia körül is. Nemcsaka hamutartót és a belőle kiöntött hamutcsomagolja újságpapírba, a fiát érintő napieseményeket is legszívesebbenösszecsomagolná, hogy azután esteegyenként, kis magyarázatok kíséretébenátadhassa őket. Mindenkire gyanakszik.Az orvosra azért, mert autóval jön aharmadik utcából. Es azért is, mert néhánymondata után rájön, hogy nem veszi őtkomolyan. Ettől kezdve ellenszenvet éreziránta. „Én különbséget tudok tennitréfálkozás meg gúnyolódás között. Ittannak nincs helye " - mondja. Ez akár amottója is lehetne. Somogyi ErzsiSimonnéja nem tűri az iróniát, akétértelműséget rejtő tréfálkozást. Mindentvilágosan akar látni maga körül. Az éberőrszemet játssza a családban.A családtagokra még jobban gyanakszik,mint az idegenekre. Klárira, a menyére,féltékeny, Pétert pedig ki nem állhatja,mert tudja, hogy mindig kérni jön.Beszélgetés közben ritkán néz apartnerére: lefelé és előre szegezi pillantását.Mihelyt valami történik, mindjártakcióba lép. Amikor megszólal a telefon,diszkréten átmegy a szobán, mintha akonyhába igyekezne, de valójában aztfürkészi, hogy ki telefonált. Amikor pedigPéter megérkezik, egész kis cselekvéssortépít föl annak érdekében, hogymegakadályozza a pálinkaivásban. Előbbhellyel kínálja, lehetőleg minél messzebbaz asztaltól, majd dugót vesz elő azsebéből, és feltűnően bedugaszolja vele apálinkásüveget. Ezután strázsa-kéntlecövekel az asztal mellé, és csak nehezenszánja rá magát arra, hogy kimenjen, ésegyedül hagyja Pétert az itallal. De mégkifelé menet is tesz egy kört, elindulvisszafelé, lopva hol Péterre, hol az italrapislog, még fölvesz egy kosarat, s végüllemondó gesztussal távozik.A céltalan, pusztán kémkedő ácsorgásjellemző tulajdonsága Somogyi ErzsiSimonnéjának. Még akkor is egyhelybenáll, amikor látja, hogy Péter és afia egyedül akarnak maradni. Csak amikormár föltűnővé válik hallgatózó szándéka,akkor hagyja őket magukra.Mindebből nem az következik, hogySimonné Somogyi Erzsi alakításában ellenszenvesséválik. Tevékenykedésébensok groteszk, anyókás báj is van. Tulajdonképpennehéz eldönteni, hogy Simonnéjamennyire rokonszenves. SomogyiErzsi alakítására éppen a jó és rossztulajdonságok furcsa lebegtetése jellemző,s ezzel eléri, hogy a néző tanácstalannáválik az ábrázolt figura iránti érzelmeiben.Halálának bejelentése talán ezért nem váltki különösebb emóciót senkiből.Még egy áldásos következménye vanSomogyi Erzsi szerencsés szerepfelfogásának.Simonné az ő ábrázolásában túlnőtta hétköznapi, naturális értelembenvett valóságon, egy kicsit jelképes lett, ésezzel az előadás összes szereplője közül alegjobban valósította meg Horvai Istvánrendezői elképzelését. Bármenynyiremeglepőnek látszik is: ez a Simonné márnincs nagyon messze az Oszlopos SimeonVinczénéjétől, aki a rosszat nem erkölcsiromlottságból, a pusztítás gyönyörévelteszi, hanem valamiféle elvont kategorikusimperativusznak, hideg, szenvedélytelenerőnek engedelmeskedve.Milyen kitűnő lenne Somogyi ErzsiVinczéné szerepében!BERKES ERZSÉBETErzsébet-napDebrecenbenAz Erzsébet-nap Németh László társadalmidrámáinak kötetében látott napvilágot, demire most - a megírás után ne-gyedévszázaddal - a bemutatóra Debrecenbensor került, úgy tetszik, hogy a történetidrámák közé illik inkább. Bizonyára azért,mert a bekövetkezett történelmi változásokmegoldották a társa-dalomban és kioldottáka drámából azokat a problémákat, melyekkortárs gondúvá tették az Erzsébet-napkonfliktusát.A dráma egy feltörekvő nagygazda-családbomlásának, a felemelkedni képesparasztság megtorpanásának okait keresi. Amű cselekményének ideje korábbradatálódik, mint a negyvenes évek, amikortétován, jobbára érzelmi magyarázatokat,motívumokat találva Németh László adrámát papírra vetette. Igazságtalanságlenne ma, az utókor tapasztalatainakbirtokában számon kérni azt, hogy miértnem világosabb rajzú a progresszív ésregresszív erők munkálása, s miért nemütköznek ki olyan jegyek, melyek azótaannak a rétegnek az életképességét isigazolták a megváltozott körülményekközött. A puszta tény, hogy művésziformában rákérdezett a szerző: miért nemtalált medret a harmincas évekMagyarországában az a jobbra törőszándék, melyet ez a módos parasztságképviselhetett volna, illetve miért nemválhatott az úri Magyarországon a parasztifeltörekvés társadalmilag is progresszívvé:tiszteletet kelt ma is.Mégis: túl a diagnosztizáló szándékon, túlaz érzékeny ujjakkal kitapintott kórismékens az ezeket megillető elismeréseken- a dráma művészileg megsínyli,hogy az okokat és a gyógymódot nemláttatja világosan Németh László. Mindenekelőttazt, hogy a hősök színpadihelyzetében, magukban a szituációkbannincsenek megörökítve a társadalmi jelentőségűkonfliktusok. Beszélnek ugyanarról, hogy a legtehetősebb Varga fiú miértbukott bele a nagybani gyümölcstermesztésbe,hogy mennyire hiányzik azértékesítő szövetkezet, azok a testületek,melyek közvetlenül képviselhetnék a ter-

melők érdekeit, mert így csak az megyvalamire, aki a grófok szekerét tolja. Acsalád jelképesnek szánt széthullását iselemezteti az író a színpadon - a nyugdíjastanár-nagybácsi szájából hangzik ez el -,mégis, mindez a drámai helyzetek-re csakkívülről telepedik rá, esetenként nem ishat többnek, mint politikus belemagyarázásnak,s a jellemek egymáshozvaló viszonya, megütközése a mélyebbtársadalmi konfliktusoktól szinte független.Mindannak pedig, ami tételesenelhangzik, csak azok előtt van jelentősége,akik maguk is végiggondolták s elemeztékezt a problémát. Nem egy Németh-drámárajellemző, hogy lényeges vonásaiban csakazok számára hozzáférhető az elbeszéltgond, akik maguk is - a mű ismeretenélkül is - fogékonyak a felvetettkérdésekre. Hogy az effajta láttatási módesetenként elszegényítheti magát a művet,arra jó példa az Erzsébet-nap.A debreceni színház a darabválasztássalköszönteni kívánta a hetvenéves NémethLászlót, s egyben egy méltatlanul be nemmutatott magyar drámával gazdagítanirepertoárját. A feladatnak jobban elegettett volna, ha nem tiszteli mindenekfelett akinyomtatott szöveget, hanem változtatrajta. Akár úgy, hogy módosításokat kér aszerzőtől, akár úgy, hogy maga hajt végremódosításokat. Igaz, ennek számosakadálya lehetett, de valamennyit el kellettvolna hárítaniuk, ha céltudatosabban ésmakacsabbul törekednek arra, hogy egytöbbször és másutt is színre alkalmasdrámát vigyenek színpadra. Ennek mindenlehetősége együtt van részben magában adrámában, részben Németh László más, azErzsébet-napéval rokon írásában. Aszínház sajnos beleesett abba a hibába,amelyik egyre jobban eluralkodik színházainkévados műsorán: a nemes buzgalom,hogy szélesítsék a magyar darabokbemutatószámát és szerzőlistáját, valamintfelkutassák elfeledett drámáinkat, végül isa vadászszenvedélyhez válik hasonlatossá.Gyakran színpadra kerülnek kevéssé érettművek, vagy olyanok, amelyeknek vajmikevés mondanivalójuk van itt és ma aközönségnek. Az Erzsébet-napnak lenne,van érvényes mondandója, ám eztdramaturgiaijavításokkalmegközelíthetőbbé kellett volna tenni. Afonákul felfogott tisztelet azonbanmegakadályozta ebben a szín-házegyüttesét.Így végül is csak egy kitűnő középsőfelvonással és remekbe szabott drámaijellemekkel bővelkedő játéknak lehettünktanúi.Itt ugyanis valamennyi hősnek - a némaszereplő csendőrt s a bizalmas szerepéthivatalból vállaló Henszelmann doktortkivéve - megvan a maga drámája. Messzevinne a filológusi buzgalom, bárkorántsem lenne reménytelen, ha megakarnánk határozni, hogy valamennyiVarga-rokon életsorsát másként s másutthogyan írta már meg Németh László. AzErzsébet-nap is abban a faluban s azokközött a hősök között zajlik, amelyik világkimeríthetetlen élményforrása az írónak.Nem ő az egyet-len, akinek örök falujavan, legföljebb egyiknek a gyepsor jut,másiknak a cigányputrikkal ékes szikalja.Akikhez Németh Lászlót élményvilágaköti, azok a húszas-harmincas évekszerző, tanuló, politizáló közép- ésvagyonosabb parasztjai, deklasszálódókegyfelől, új, sok jóval biztató feltörekvőréteg másfelől. Amikor, már a negyvenesévekben, sorsuk lehanyatlásának okaitkeresi Németh, kicsit a magaelfogultságával, szeretetével ésreményeivel is számot vetni kénytelen. Aközibük tartozás s a belőlük elszármazáskettősségéből ered látásmódja kettőssége.Mert csak aki belülről ismerte, tudjaigazán, mit jelent a béna Varga Jánoskeserű filozófiája, milyen évtizedesgyűlölségeket szülhet egy rosszabb helyenkiadott hozomány-Déry Mária (Julcsa), Lontay Margit (Vargáné) ésLiska Zsuzsa (Bözsike) Németh László:Erzsébet-nap című drámájában (DebreceniCsokonai Színház)föld, mint a Varga Juliskáé, minő örökmegaláztatás, hogy az özvegy testvérméltatlan szeretőjét elhallgatva, márminden méltatlanságot elhallgatni kényszerül;milyen sajgó tőrdöfés tud lenni avárosivá kivakaródzott sofőrné testvérbundája nemcsak az otthoniaknak, deannak is, aki viseli; hát még a szomszédsógornő ondolált haja. És csak aki márnem tartozik közibük, tudja felmérni,milyen kicsinyes, szégyenletes életnyiszenvedélyeket emészteni semmivé; tyúkperpatvarok,pár holdas jussok firtatásával.A hősöket sorvasztó szenvedélynagysága arra predesztinálná őket, hogytöbbet kezdjenek magukkal, mindazok acselekvési formák, amelyek felkínálkoznak,arra kényszerítik, gyömöszölikőket, hogy kevesebbek maradjanak. Aparasztsorban, a falu atmoszférájában s azemberek képességeiben megmutatkozópusztulás okozza - felerősítve NémethLászló motiváló íróművészetével -, hogynem egyszerűen egy régi drámát látunk aharmincas évek kulákcsaládjáról, hanememberi sorsokat, hiteles, drámaiindulatokat, amelyek erős sodrásukkalmegfognak, s katarzist váltanak kibelőlünk.Hogy az előadás meg tudta őrizni s kitudta bontani ezt a színgazdagságot, azmindenekelőtt Szász Károly igényes, adrámát valamennyi lélekrajzi rezzenésébenkövetni tudó munkájának köszönhető.Ízlésesen és a színház lehetőségeit optimálisankihasználva arra törekedett,hogy - zenésznyelven szólva - hívenszólaltassa meg a partitúrát. Ilyen szellemben- a szerzői utasításokat szintecentire betartva - született meg a díszlet,Langmár András munkája. Különösen amásodik felvonásnak az előírtnál nagyobbszabású díszlete bizonyult hatásosnak. Afalusiasan előkelő függöny-tartó karnisok,a dúcos plüss kanapé, a kackiás bajszúősök fotográfiája, egy-szerre volt parasztiés úrias, a vaskos bútorokbólmegbízhatóság és megalapozott jólétáradt, de a vásott függönyök, foltosmeszelés arról is beszélt, hogy ritkánlakják a tiszta szobát, s már nem-csak azőszies elmúlás bujkál a nyirkos szobában.A dráma képi megragadásához szerencsésenjárultak a maszkok és jelmezek is,melyeket Greguss Ildikó tervezett. Azasszonyok széles fonatú, bekötetlen fejejól idézte azt, hogy nem munkába roppant,hanem friss életre, gyermekáldás-ra, teliörömökre szánt család lenne a Vargáéké,ha az italozó férfiak zavaros

tekintetében, ideggyengeségében nemütközne ki az a fáradtság, bomlás, amely -mint már szó volt róla - nincs elégsokoldalúan, elég mélyen indokolva.Az írói és rendezői elképzelés leghívebbmegtestesítője Lontay Margit, az öregVargáné életre keltője volt. Mielőtt színrelép, tudjuk, hogy ez a hat gyermeketfelnevelő, erős parasztasszony halálán van.Ha mindezt nem közölték volna velünk,megjelenésének komor fensége elsőpillantásra elhitetné. Ahogyan abetegségtől és kortól kissé hajlottan, féligtámolyogva a gádorból kilép, erő-re ésszépségre szánt gyermekek szülőjéneklátszik, ugyanakkor, hogy tétovakezemozgása, rebbenő tekintete a nagybeteget is megjeleníti. A jellem teljesrajzával azonban a második felvonás soránajándékozza meg nézőit. Koszorúba tűzötthatalmas hajkoronával, fekete ünneplőbenül a még szétbontott ágy közepén. Márünnepre igazított lélekkel ésarckifejezéssel, de még szenvedéstől halványan.Beteg lábát masszírozva, önsajnálattalméltatlankodik: minek az ilyenvénségnek már a névnapolás; de remény--kedve lesi is, ki mindenki jön el a családbólerre az alkalomra. Érzékelteti arettegést, hogy szerettei újból összekapnak,és a nagyasszonyos büszkeséget, ezekaz enyéim. Gőgös, amint számba veszi,hogy neki ez az ünnep kijár, szorongó is,mert ez lehet az utolsó; parasztasszonyosanösszehúzott szájjal sopánkodik, dekirálynőien fenséges is, amint mindenregondolva utasítja lányait. Egész színpadijelenléte idején központi helyet tölt be,nemcsak azért, mert az Erzsébet-napiasztalnál ő ül a fő helyen, hanem azért,mert a dialógusok lereagálásában, feszültarcával, minden indulathullámzást követő,rebbenő tekintetével kifejezi, hogy azegymást maró, tipró testvérek mindenszava őt gyilkolja.A korhely legkisebb testvér Kóti Árpád.Tartós alkoholmámorát, nehezebbeszejárását egy kicsit bamba, állandómosollyal fejezi ki. Amikor a másodikfelvonásban felesége uszítására késselindul bátyja után: egy fázissal későbbmozdul, mint ahogy azt az asszony sürgetéseután elvárnánk. Ez a pillanatnyiritmusvesztés kell ahhoz, hogy nyilvánvalólegyen: mennyire eszközember, smennyire áldozat ez a szerencsétlen,testvérgyilkosságba heccelt férfi. A feleségétalakító Szabó Ibolya kemény, kopogójárása, villogó szeme, feszes derekakiválóan beszéli el azt a nagy izzásúLontay Margit (Vargáné) és Gerbár Tibor (Jóska bácsi) Németh László: Erzsébet-nap címűdrámájában (Debreceni Csokonai Színház)asszonyi sértettséget, amit a Varga Lajoshajdani kedvese visel el, mint a Varga Pálfelesége. Gerbár Tibor alakította ajószándékkal s öreguras bölcselmekkelmegrajzolt városi rokon, Vargáné tanáröccsének alakját. Szerencsésen egyesítettealkatában a rusztikus és értelmiségivonásokat. A színészi gyakorlat elegánsanátsegítette azon, hogy az írói meggondolásbólnemegyszer terjedelmes tanárosszövegeket, színpadi didaktikávaladja elő, s így elérte, hogy rezonőri szerepe,még az önismétlések esetében seváljon unalmassá. A dráma többi szereplője- Sárközy Zoltán, Tikos Sári,Halász Aranka, Déri Mária, PagonyiNándor és Liska Zsuzsa, kulturáltan oldottákmeg feladatukat.Németh László: Erzsébet-nap (DebreceniCsokonai Színház)Rendezte: Szász Károly, díszlet: LangmárAndrás, jelmez: Greguss Ildikó.Szereplők: ,Lontay Margit, Kiss László, KótiÁrpád, Sárközy Zoltán, Halász Aranka, SzabóIbolya, Tikos Sári, Déry Mária, Liska Zsuzsa,Somorjay Éva, Gerbár Tibor, Pagonyi Nándor,Pelles Ildike, Barbinek Péter.

SZÁNTÓ JUDITKollektív mítosz -kollektíva nélkülRené de Obaldia Vadnyugati szelea Pécsi Nemzeti SzínházbanHa egyszer egy író nyilvánosságot kap,utána már aligha vannak csodák. René deObaldiát a nemzetközi drámairodalmi tőzsdevalahol a második vonal végén, a harmadikvonal elején jegyzi - legföljebb hazájábanminősítik magasabbra, részben a kortársfrancia dráma krónikus gyengélkedése miattis. Finom-tollú, kulturált szerző; hátrafelé aszürrealistákra meg Giraudouxra tekinget,maga körül az abszurdokkal kacérkodik,nem túl komolyan, inkább a rá jellemződévaj játékossággal. Képzeletét nem a kornagy témái hevítik; drámáinak át-tetsző,kellemes vizébe bízvást bemerészkedhetneka lubickolók is, a parton nem hirdeti tábla,hogy „Csak úszóknak! " .A világszerte nagy sikerrel játszott ésmost Magyarországra is eljutott Vadnyugatiszél se „rázós " ügy; egy hálás és kézenfekvőötlet üde, könnyed, erőfeszítéstőlmentes, de erőfeszítésre sem késztetőkidolgozása. Ez a folyóirat, amely objektívés szubjektív okoknál fogva, a hazaibemutatók közül csak a szélesebbjelentőségű, általános tanulságokat is kínálóeseményekkel foglalkozik, egyObaldia-premiert akár mellőzhetne is. Éppa Vadnyugati szél esetében azonbanfelmerülnek olyan kérdések, melyekhajszálcsövesen kapcsolódnak a magyarszínjátszás központi gondjaihoz.A Vadnyugati szél ugyanis stílusparódia.Színpadi megoldása tehát közelebbvezethet a modern színjátszás egy alap-vetőés nálunk általában elég sok bajt okozóágához: a „duplafenekű", idéző-jeles, vagyha így jobban tetszik, elidegenített, az „egyaz egyhez " naturalizmusát vagy akárhagyományos realizmusát kiiktatójátékmódhoz, amelynek elsajátítása nélkülnemcsak Brechtet vagy az abszurdokat, deDürrenmattot, Peter Weisst vagy Ödön vonHorváthot se lehet jól játszani, sőt, ejátékmód ismerete és elemeinekfelhasználása nélkül ma már aklasszikusokkal se lehet boldogulni.Obaldia „kamara-westernje " , fajsúlyánálfogva, szerencsés és látványos lehetőségetbiztosít e stíluseszközök tanulmányozására.A francia szerző a paródia kétútja közül azt választotta, amely megfér aparodizált tárgy iránti gyengédséggel,vagyis - ha az Így írtok tihez fordulunkanalógiáért - paródiája nem a Szabolcskavagy Herczeg Ferenc ellen vagdalkozóktípusába, hanem az Adyt, Babitsot vagyKosztolányit szeretettel megfricskázókfajtájához tartozik. Obaldia, nem istitkoltan, szereti kulcsfiguráit, a zord, deszabadszájú pátriárkát, a délceg, de bugyutaseriffet, a bő kebelben nagy szívet ishordozó prostituáltat, a félelmetes, denemes lelkű rézbőrűt és társaikat. Szereti,nem úgy, mint reális, élő embereket, hanemmint egy kollektív mitológia őszinte, hátsógondolatok nélküli, önmagukat adóhordozóit, akik a szerzővel és elképzeltközönségével együtt születtek és el-kisértékőket fiatal koruktól eddig az újabb nézőtéritalálkozásig. Iróniáját épp annyibansuhintja meg fölöttük, amennyiben tudja,hogy nem élő, igazi figurákról van szó, deazért korántsem akarja szemétdombrasöpörni őket, legföljebb arra törekszik,hogy nézői is megértsék: kedvelni ahősöket továbbra is lehet, a következőmozibeli találkozás-nál ismét szabadszórakozni rajtuk, izgulni is értük, csak éppkomolyan venni őket, azonosulni velük -amire a westernközönség nem jelentéktelenrétegei hajlamosak -, azt nem szabad.A westernparódia műfajában Obaldiánálmár mélyebbre is mentek (az ilyen típusúfilmek mellett elsősorban említendő ittArthur Kopit Indiánok című, könyörtelen,mítoszromboló drámája). Obaldia nemkérdőjelezi meg e mítosz alaptételeit.Eszébe sem jut, hogy komolyan mérlegeljeKarvalyszem igazát, akinek családitragédiája nem csekélyebb a szép seriffénél,és őt ráadásul teljesen ártatlanul sújtotta;meghagyja Karvalyszemet „a" sötét,kegyetlen el-lenségnek. Épp így siklik elSólyomszem más előjelű szerencsétlenségefölött is; még a szereplőknek sem jut eszébeegy röpke szóval is elsiratni véletlenül feláldozottszövetségesüket. Obaldia belülmarad a western hagyományos konvencióin,nem a mítoszt sugalmazó társadalmimanipulációkat persziflálja, hanem a mítoszspecifikus művészi kelléktárát, amiegyszerűbb feladat és Obaldia alkatánakjobban meg is felel. E koncepción belülharmonikus játékot kerekített, melyaz előbbi alternatívával ellentétben -módot ad az ironikus persziflázs mellett azintim, már-már naiv gyengédségre is. Azírói szemléletnek e kettőssége mindenszituációban, minden figurában, acselekmény minden fordulatában megmutatkozik,áthatja azokat, és épp ezértszerez kiváló alkalmat a „duplafenekű "játékmód kimunkálására.Sík Ferenc, a pécsi előadás rendezője ,nyilvánvalóan felismerte ezt a lehetőséget,és nagy gonddal, fegyelemmel és fantáziávaltörekedett kihasználására. Koncepciójaúgyszólván hibátlan. Vaskövetkezetességgelkerüli a színpadainkongyakoribb, mert sokkal könnyebbmegoldást: váltogatni a hagyományos átélés,illetve a kabarészerű kibeszélés, eközfogyasztásra alkalmasnak minősí-tettházi elidegenítés mozzanatait. Ehelyettmindvégig, minden színpadi pillanatban,minden szereplő alakításánakfolytonosságában, egyszerre próbáljaérvényesíteni a két réteget. Úgy tetszik, nemőrajta, hanem a színészek ilyen irányúképességeinek kiegyensúlyozatlanságánmúlott, hogy e törekvés igazán csak néhányszereplő, elsősorban a családfőt, John-Emery Rockefellert alakító Mádi SzabóGábor és a Sólyomszem-Karvalyszem párostjátszó Holl István játékában gyümölcsözik.Mádi Szabónak ez az alakítása ugyan nemfog legnagyobb szerepei közé bevonulni.Hézagtalanul át-gondolt, de talán nem elégnagy formátumú; néhány fokkal megemelveugyan-ez az interpretáció igazánemlékezetes is lehetett volna. Csakhogy ittlép játékba az a bizonyos, tehetségből,tapasztalatból, rutinból és művészierkölcsből, no meg szerencsés külső-belsőadottságokból összegyúrt valami, amit csaka francia szakkifejezést kölcsönkérve lehetmeghatározni: az a bizonyos „présence " ,amellyel ifjabb színészek nemigen rendelkezhetnek,már csak azért sem, mertérvényesülésébe besegítenek a közönségemlékei, elvárásai is. Ez a „présence",mellyel nálunk is rendelkezik jó néhányérettebb, jelentős művész, még olyankor issikert - és tulajdonképp megérdemelt sikert -biztosít, ha az adott alakítás nem áll ahelyzet magaslatán. Mádi Szabónál mostnem erről van szó; csak épp ez a „présence " ,ez a személyes és már a színpadra lépéskormagával hozott ki-sugárzás szerencsésenfokozza fel a nagyon intelligens, csakhelyenként a lehetségesnél fakóbb éspasszívabb szerepépítést. Egészen kitűnő atípusindián két Janus-orcájaként Holl István,csak külső megjelenése lehetne bizony pár-

ducosabb, inasabb, szikárabb, vagyismítoszához hívebb, Ízlésesen, változatosmegoldásokkal, a már említett kettősségkövetkezetes érvényesítésével játssza aszerepet, melyet meg lehetne oldanivérfagyasztó szemforgatással s az ilyen sehhez hasonló eszközök röhögtető karikírozásávalis. Ő a western félelmetes,egzotikus, kiszámíthatatlan skalpgyűjtőrézbőrűje, aki ugyanakkor, játéka másodikrétegében, mindent finom iróniávalellenpontoz.A kettősség végigvonul Pásztor ErzsiRockefellerné-alakításán is, csak kisséharsány, helyenként erőltetett, bohózatieszközökkel megoldva. Igaz, Obaldia ezesetben a szerep első vonulatával, a hagyományoswesternbeli anyajellemmel bántmostohán, s ezt a vonulatot az elő-adásnaknem sikerült „kitalálni"; aligha-nem ezértkénytelen a színésznő a második vonulatra,az idézőjelre koncentrálni, s ezért csúszikitt túlzásokba. Kézdy György esetében éppellenkező a helyzet; Butler szerepében azíró inkább a naturális elemeket munkáltaki, a doki „egy az egyhez " iszik éssiránkozik, eb-ben a figurában nincs „de "(puritán, de szabados, hősies, de nehézfejű,örömlány, de tisztességes stb.). A fiatalszinészt dicséri, hogy szerepét így is többnyireképes játékosan lebegtetni, finomanstilizálva közelíteni az alaphang-nemhez.Vele ellentétben Somody Kálmán, akinekpedig mint huligán, de talpig becsületesifjoncnak, az író adott ilyen lehetőséget,nem tud élni vele, s egy húrt penget, elégszordinósan. Vajda Márta (Miriam), BusKati (Pamela) és Bujtor István (Carlos)alakításában fellelhető a játék két vonulata,de többé-kevésbé kettévált formában; vagyaz egyiket játsszák vagy a másikat, leegyszerűsítve:vagy átélnek vagy idézőjel-betesznek. A helyes rendezői instrukciókkimutathatók játékukban, épp az a baj,hogy túlontúl is tetten érhetők: mozzanatrólmozzanatra s nem folyamatosan valósítjákmeg őket. A két fiatal női figura kevéssémarkáns voltát aláhúzza egy jelmeztervezőitévedés is: Miriam alsóneműje egy puritánfalusi lányé s nem egy olcsó prostituálté,Pamelának viszont különösen a másodikjelmeze túl tudatosan és fényűzően sexy;eze a szerepet a hagyományos hamvasnaiva mez-ben kellett volna eljátszani.Egyetlen komolyabb vitám a rendezővel abefejezést illeti, amely Pécsett nem pödöregyet a darabon, inkább meredeken leejti.Pedig az író pompás öt-letet dobott fel; akristálygömbben fel-Somody Kálmán (Tom), Mádi Szabó Gábor (Rockefeller), Kézdy (György William Butler),Bus Kati (Pamela) René de Obaldia Vadnyugati szél című komédiájában (Pécsi Nemzeti Színház)Mádi Szabó Gábor (Rockefeller)és Holl István (Sólyomszem) René de ObaldiaVadnyugati szél című komédiájában(Pécsi Nemzeti Színház)buzgó olajforrás képszerűen magyarázzameg: hogyan lesznek Rockefellerékből aRockefellerek. Íme, minden hepiendekleghepibbike: szemünk előtt születik meg amilliárdos dinasztia. Meglehet, hogy az írónem dolgozta ki kellőképp saját ötletét, deakkor a rendezőnek kellett volna üstökönragadnia; mostani formájában alig érthető,még kevésbé élvezhető módon, elkapkodvasikkad el, mint ahogy utána nincs igazánkiaknázva a tapsrend, az e célra készültszellemes függöny se.*Egészében azonban igen jó stílusérzékkelelgondolt-megvalósított, ízléses ésmulatságos produkciót láthat a közönség.Csakhogy - és itt érkeztünk el a főbökkenőhöz - miféle közönség? Ugyan-aze,mint , amelynek játékát Obaldia szánta, samelyről így nyilatkozott: „A western a micommedia dell ' arténk, és figuráimat, azthiszem, nem kell bemutatnom;hozzátartoznak szellemi repertoárunkhoz,'kis zsebmitológiánkhoz. Pusztán csak megkellett kérnem őket, szálljanak lemozivásznukról, hogy a színpadonjeleníthessem meg valamennyiüket önökelőtt. "Commedia dell ' artéja-e a mai magyarközönségnek a western? Át tudja-e élni eza közönség a műélvezetnek azt a sajátosformáját, ahol az öröm fő forrása nem afelfedezés, hanem a ráismerés? Nem isszólok itt a darab egy másodlagoshatáseszközéről, a művelt francia nézőkműélvezetének egyik fő forrásáról:

a francia irodalmi és politikai nyelvetcsipkedő stílusparódiákról, arról, hogy aprostituált alexandrinokba szedett beszámolójaPancho City pusztulásáról aPhaedra Theraméneszének elbeszélésétutánozza (ráadásul Párizsban a szereplőMarie Bell modorában szavalta!), ésszövege máskor Hugóból merít, hogy aseriff Sartre-t és Camus-t, az indiánok LaBruyčre-t idézik, továbbá számos gunyorosutalás történik a mai francia zsurnalisztikaiszókészlet és a köznyelv sztereotípiáira. Afordítás, Bajomi Lázár Endre most iselsőrangú munkája, mind-ebből, nagyonhelyesen, csak az idegen-szerűség, azalaphangnemmel való mulatságos stiláriskontraszt, illetve a mókás anakronizmusokélményét menti át. (Egyébként azt anosztalgikus gondolatot ébresztve, hogybár eredeti vígjátékaink nyelvében lenneannyi szellem, finomság, árnyalat, verbálislelemény, mint legjobb műfordítóinkfegyvertárában.) De hogy állunk magával awesternnel? Kelthet-e autentikus, hozzáméltó hatást Karinthynak az a még oly zseniálisstílusparódiája, amelynek eredetijétaz olvasó nem ismeri? Mit ért a Dana Idákcímű matematikai költeményből az, akinem olvasta a Danaidákat?Egy híres westernrendező vallja: négyszázfilmjében csak lovakat cserélt, detémát soha. Mind a négyszázat meg a többiezreket persze nem kell ismerni, de egytucattal legalább látni kellett ahhoz, hogy atematikai és jellemábrázolási sablonoképpoly mély gyökereket eresszenek aköztudatban, mint a maga közönségében acommedia dell'arte helyzetei és típusai;akkor, tizenharmadszorra, szívből lehetnenevetni e klisék paródiáján. Sík Ferenc aműsorfüzetben azt mondja: „Ifjúkorinosztalgiákkal, romantikus élményeinkkel,szimpatikus ha-zugságokkal csak nevetvelehet leszámolni." Persze, igaza van.Csakhogy hány olyan ember ül a nézőtéren,akinek romantikus élményeit, ifjúkorinosztalgiáit a Miriamok, Carlosok ésSólyomszemek mitológiája hevítette?Ilyenek legföljebb az idősebb generációkörében akadnak, azok közül, akik a II.világháború előtt már rendszeresmozilátogatók voltak; 40-45 év alatt aközönség zöme azonban csak hírből,legföljebb egy-két, újabb évekbelimintapéldányból ismeri a mű-fajt, amelyazonban semmiképp sem vált benne egykollektív mitológia részévé; a RúzsaSándorra, a tiki-takira, a Laci-maciravonatkozó ügyes, de betétszerű utalásoksokkal elemibb hatást tesznek rá,mint a mű bármely, igazán szerves mozzanata.Nyugaton a Vadnyugati szél éppúgyszól a széles tömegekhez, mint az értelmiségielithez; nálunk viszont legföljebbaz értelmiség egy része tudja, az isinkább olvasmányaiból, miről van szó aszínpadon. A szélesebben elterjedt maiponyvák között western, úgy tudom,nemigen akad, és különben is: a darabértékeléséhez elsősorban a filmek ismereteszükségeltetnék.Így aztán célt téveszt mind az obaldiailíra, mind az obaldiai irónia; egyik semapellálhat kollektív élménytárhoz, illetvenem szólíthat fel e közös „kincs" szelídrevideálására. Mi marad? Ahogy a DanaIdákból, hasonló esetben, csak ahalandzsa önmagában vett, asszociációmentesvarázsa, a ritmus s a nyelvi humorhatna, úgy hat itt is a játékos-szellemesnyelv, nem utolsósorban a magacsiklandós kitételeivel - no, és hat, ezesetben, maga az alapfokú sztori. De félő,hogy akik e mitológia elemeivel ittismerkednek, azok hajlamosak rá, hogyezt a sztorit hagyományosan fogadják be,és sokkal inkább átéljék, mint azt író éselőadó gárda óhajtja, a kizökkentéseketpedig csak a bohózat, az öncélúkacagtatás szintjén érzékeljék és fogadjákel. (Ami pedig a továbbiakban csökkenthetiaz előadás tartalmasságát és csábíthataz olcsóbb megoldásokra, akár abohózatosság, akár esetleg a szentimentalizmusirányában.)Vajon azt jelenti-e ez, hogy eszerintnálunk a Vadnyugati szélt nem kell eljátszani?Nehéz erre egyértelmű választadni. Az előadás - és ezt a második estközönségének és reagálásainak megfigyelésealapján mondhatom - kellemes,színvonalasan szórakoztató estét szerzett,a művészek számára pedig, remélhetően,kamatoztatható stílusgyakorlatotbiztosított; de potenciális hatásfokánakalatta maradt s nem érte el azt a relatívkatartikus erőt, amelynek révén ez a nemtúlságosan jelentős, de művészileg ésíróilag mégiscsak igényes mű megfelelőenhangolt és Felkészült közönség számáraemlékezetessé válhat.René de Obaldia: Vadnyugati szél (Pécsi NemzetiSzínház)Fordította: Bajomi Lázár Endre, rendezte: SíkFerenc, díszlet: Pintye Gusztáv, jelmez: VágvölgyiIlona, zeneszerző: Hevesi András.Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Pásztor Erzsi,Bus Kati, Somody Kálmán, Kézdy György, BujtorIstván, Vajda Márta, Holl István.P ÁLYI ANDR ÁS ]Lady Macbeth mágiája1.Piszkosbarna, térdét takaró, foszladozóanbeszaggatott ruha, alatta sötétzöldharisnya; először mégis a palástszerű,valószínűtlen uszályban végződő, átlátszóleplet pillantjuk meg Lady Macbethen. Ezis zöld, a rá vetülő fénytől függően a türkizés a méreg játszik benne. Jön, és leveletolvas. „Dicsőségem édes osztályosa" - írjaa diadalittas férj, akinek a győzelemnapján királyi koronát jósoltak az útmentén előtűnő „vész-banyák " ; s nemnehéz kitalálnunk, hogy Lady Macbethnemcsak a dicsőségben lesz „osztályosa "hadvezér férjének. Pedig Kovács Máriától,aki a Miskolci Nemzeti Színház színpadánLady Macbethet alakítja, ugyancsak távoláll a látványos „sejtetés " . Csupán azuszályra figyelünk, melyetméltóságteljesen és baljóslatúan von magaután. Egyébként van valami törékenység azalakjában, a szerelmes asszonytörékenysége. Igaz, csak egy-egy rezdülés,gesztus erejéig. Már felemelte arcát alevélből. „Glamis vagy! és Cawdor! smindaz leszel, amit vársz!" - szakadnak felajkáról a szavak, s máris hátborzongatójózansággal mérlegel: azon töpreng, nemlesz Macbeth gyenge a tett elkövetéséhez?A tetthez, melyet még önmaga előtt senevez nevén. Mégsem létezik másalternatíva, csak a gyilkosság. Ott állelőttünk Lady Macbeth, a felbujtó, a bűntárs,a legvégletesebb női gonoszság, aszámító és tántoríthatatlan vérengző. Belépa hírnök, s jelenti a király váratlanérkezését; és mintha a Lady mindezt előretudta volna, fekete fohász szakad felbelőle: „Jöjj, sűrű éjszaka, s pokolfüstbeöltözz, hogy késem vakon döfjön." Ez anéhány perc önmagában is egy dráma: agyilkosság mágikus meg-neveződése,gesztusban, szóban.Regant és Gonerilt a Lear királyban„több arcú" gonoszság jellemzi, bűnüknektöbb árnyalata, motívuma van. LadyMacbethnek csak egyetlenegy. Hatalmatakar. Arról, hogy pénzre, ékszerre kell-eneki ez a hatalom, arról, hogy kórosvágyódást érez-e a királynéi szék után,arról, hogy mi hajtja „karrierizmusát",semmit sem tudunk. A shakespeare-i képletszélsőségesen egyszerű: a Macbethnekegyetlen tárgya, monotémája van - mondjaJan Kott. Ez pedig a

gyilkolás. A történelmet Shakespeare itt alegegyszerűbb formára redukálja, egyetlenképre és egyetlen határvonalra: egyikoldalon azok vannak, akik ölnek, a másikonazok, akiket ölnek. De ebben a„legegyszerűbb formában " , ebben a mitikustúlzásban mitikus igazság is rejlik, akár egyAiszkhülosz-drámában. A legszörnyűbbemberi bűn, az örök bűn hátborzongatófelnagyítása; azt is mond-hatnánk, azauschwitzi tapasztalat, a fentebb idézettlengyel esszéista szavaival.Látomás és ördögűzés ez Kovács Máriajátékában. A gyilkosság mágiája.Szertartás, mely naturalista happening-betorkollik. A világ legnaturalistább éslegkövetkezetesebb happeningjébe: vérfürdőbe.Kúszik, száll és oson valószínűtlenuszálya, a színész együtt lélegzik aruhával. Mégsem a kosztüm, a szín-padikellékek, a külső eszközök, sőt még csaknem is a figura gesztusban, reakciókbanmegformált külsőleges akcióicelebrálják ezt a happeninget. KovácsMária lemond róla, hogy „lélektani motivációval"készítse elő azt, amit a Shakespeare-tudoroka dráma legnagyobbfogyatékosságának éreznek: a Lady exponálatlanőrülési jelenetét. Vállalja ashakespeare-i mitikus túlzást és igazságot,a gyilkosság archetipikus képletét, afelbujtást és a véres tőrt, külső színészieszközei inkább „elfedik", ellenpontozzákezt. Az ő Lady-je látszólag ember.Udvarias gesztusai vannak áldozataivalszemben; egy-egy sziszegő hangja, néhánypillanatnyi ijesztő csöndje, szemének egyegyszikrája jelzi csak, ami e mögött azéletszerű máz mögött rejlik. S egyszerremegértjük, hogy a valóság épp avalószerűtlen, és a valószerű csak játék. Akárhozottak logikája vezérli, s a pillanat,amikor meginog, amikor közös bűnükfelőrli Macbethtel való kapcsolatát, apillanat, melyben ez a lánc, az őrületetjelenti számára.Lady Macbeth az „auschwitzi tapasztalat "ősképe. Minden víziószerűsége ellenére,vagy épp ezáltal, iszonyúan élebilincselően naturális. Kovács Mária nem„szuggerál " , nem akar hatalmába keríteni;odaadja magát e fekete mágiának,megtestesíti a mítoszt. A kárhozat papnője.Gonoszsága bevilágítja a szín-padot, amacbethi álmatlan éjszakát, melyben senkinem tud többé elaludni,melyben a fáklyákat is kioltják. Ki láthatja,honnan ered ez a különleges, belsőfényforrás a színészben? Ki lesheti cl azőrülési jelenet visszafogott, pontosgesztusművészetének belső partitúráját? Shogy kottázhatnánk le azt a lelkigesztusbelimodulációt, mely minden kulisszahangnélkül „behozza" a színpadra akuvikot, azt a lebbenését, mely a világlegszürkébb hajnalát megidézi, azt a szkizofréniát,melyről bilincsszerűen egymásraszorított csuklói vallanak?Kovács Mária (Lady Macbeth) és Paláncz Ferenc (Macbeth). Shakespeare drámája a Miskolci Nemzeti Színházban (Klein József felv. )

2.Gyarmathy Ágnes stilizált színpadképébenvisszatérő motívum a növényi formákalkalmazása. Csupasz gallyak és korhadtfatörzsek fonódnak a színpadon; aboszorkányok hozzátartoznak a tájhoz,ugyanabból az anyagból vannak, mint avilág, s jóslatuk szerint életre kel az erdő,mely Macbeth pusztulását jelzi. Gyarmathynem enged a látványosság csábításának,rendszerint egyetlen elem jelzi a színt,mindig ökonomikusan és jól funkcionálva.Állandó homály uralja a színpadot, az az éj,melyben állandóan az alvásról és az álomrólbeszél-nek, de amelyben Macbethmeggyilkolta az álmot. Az „auschwitzitapasztalat" mitikus ősképe ez a dráma,mondtuk fentebb, melyben maga atermészet is meg-romlott. Gyarmathy értiShakespeare rejtett instrukcióit a földlázbeteg rengéséről, az éjszakábanvisszhangzó halálos sikolyokról, akarámjaikból kitörő lovakról, s érti amacbethi lidérc ijesztő képhalmozását is,melyben az emberi sorsok és gyilkosságokvégzetes egymás ba fonódását már nemlehet szétválasztani. A színpadkép azonbanvéletlenül sem kívánja ezt illusztrálni, mégjelzés-szerűen sem; atmoszférát teremt azemberi bűn e történelmi színjátékához.A Macbeth alighanem Shakespearelegsötétebb tónusú drámája, s a fentiekbőltalán úgy tűnhet, hogy a miskolci előadáskülönösen komor színekben ját-szik.Csakhogy Nyilassy Judit rendezésefelismeri a Macbeth nagy paradoxonát: abűn megidézése, az az út, melyet LadyMacbeth tesz meg a tétovázás nélküligyilkosságtól az őrületig, vagy Macbeth ahamleti töprengéstől a lelkifurdalás teljeselvesztéséig, az a shakespeare-i fogantatásúfekete mágia, melyről Kovács Máriaalakításával kapcsolatban írtunk, agyilkosságnak ez az aiszkhüloszi bacchanáliája,nem a bűnért van, hanem a bűnellen. A rendezés legfőbb érdeme épp az,hogy vállalni tudta ezt a bűnt és bűnöstnevén nevező víziót, ezt az ördögűzést;finom érzékkel emelve ki a shakespeare-ilátomásból azokat a csomópontokat, melyeka gyilkossággá re-dukálódó történelembenis az ember emberségéről vallanak. Így lesza humánum jelképévé a Ladyn ésMacbethen beteljesülő végzet: az őrület és ahalál. De már e végzetszerű ítélet előtt is:ezért pislákol Macbeth gyengeségében alelki-ismeret lassan kialvó lámpása, s ezértkellene igazi tragikus nagysággá nőnie adráma végére az ész nélkül gyilkolóMacbethnek; de ennek megformálásávalPaláncz Ferenc már adósunk marad.Egyébként pedig nagy elhitető erő,érzelmi töltés és tudatos szerepépítés jellemziMacbeth-alakítását. Ez a Macbeth,szemben a Lady mágikus gonoszságával,sosem tud egészen elvetemült lenni. Reálisabbés emberibb, gyötrődése lélektanilagmotiváltabb. Könnyebb megértenünk,mint a Ladyt; csak éppen gonoszságanem világít úgy, mint azé.3.Színpadi varázslatról sokszor, sokféleértelemben beszélünk. Az író néhánybravúros cselekményfordulattal ugyan-úgyérthet a varázslathoz, mint a reflektorokatmozgató ügyes világosító, a maszkmestervagy a színházi szabó. A rendezőelkápráztathat trükkjeivel, a tervező aszcenikai látványossággal, a színészklaunkodásával vagy illúzióteremtőképességével. Megvan a maga varázsa aszínpadon egy-egy pillanatnak, s vannak„észrevétlen" varázslatok, melyek csakakkor rajzolódnak ki bennünk, amikorvisszatekintünk az előadásra.A miskolci Macbethből Lady Macbethmágiájára emlékezünk. Ez a mágia nembűvészmutatvány. Kovács Mária megállítjaa percet a színpadon, elnémítja azinfluenzás, köhögő nézőteret, beavat egyhátborzongató mítoszba, akarjuk-e, vagynem, magával visz a pokol tornácára,megmutatja a történelem véres komédiáját,tőrrel a kezében életre kelti a shakespeareinagy színi mutatványt, azt a halálgyárhappeninget, melyben a gyilkosság, azöldöklés - fohász lesz. Ebben a macbethikavalkádban a bűn lehetőlegszélsőségesebb megjelenítése vall alegtisztábban arról, hogy a történelemmégsem csak véres komédia, s főként: nemszabad, hogy azzá váljon; hogy az embermégsem veszítheti el emberségét, mert haelveszíti, képtelen elviselni a szerepet,amit magamagának jelölt ki, a világot,melyet magamagának teremtett.Shakespeare: Macbeth (Miskolci Nemzeti Színház)Fordította: Szabó Lőrinc, rendezte: NyilassyJudit, díszlet és jelmez: Gyarmathy Ágnes.Szereplők: Somló Ferenc, Markaly Gábor, ifj.Somló Ferenc, Paláncz Ferenc, Kovács Mária,Füzessy Ottó, Virágh Ilona, Gyarmathy Ferenc,Kulcsár Imre, Környei Oszkár, Dariday Róbert,Szili János, Győrváry János, Vajda László, LenkeyEdit, Komáromy Éva, Zoltán Sára, Kopetty Lia,Antal Anetta, Far-kas Endre, Szilágyi Lajos,Kautzky Ervin, Márffy Vera, Fehér Tibor, HidvégiElek, Ungár Pálma, Győri Ernő, Bánó Pál,Kanalas László, Szabados Ambrus, KendeffyGyula, Ónody László.Szabó Ildikó mint Mása a kaposvári Sirály-előadásban(Balogh József felv.)SAÁD KATALINMása belső arcaHol rejlik Mása tragédiája? Jár-kel aszínpadon, a sötét háttér élő jelképeként, skülönösen érvényes ez a Zsámbéki Gáborrendezte Sirály-előadásra, hisz Zsámbékiszínpadát a sötét kontúrok jellemzik; járkela színen, s hajlamosak lennénk azthinni, pusztán a színpadi hangulatkeltésért,mintegy a játék atmoszférájánakmegteremtéséért. De Szabó Ildikó jövésmenéselenyűgöz, magára vonjatekintetünket.Mása, a jószágigazgató lánya, CsehovSirályában - karakterszerep. „Tubákot szívés vodkát iszik . . . Mindig feketében jár" -jellemzi a darabbeli író, Trigorin. S Másagesztusait tulajdonképpen nem is nehézmegtalálni, a jó ösztönű színész számáramaguktól adódnak; de épp e kínálkozó,külsőleges karakterjegyek rejtik magukbana legfőbb veszélyt. Ha túlzottanmegragadják a színész fantáziáját, úgyMása valóban csak illusztratív figura leszaz előadásban, különcsége mögött eltűnikaz élet. A nagy lehetőség pedig Mása éltetőnedveinek, tragédiájának színészimegtalálásában rejlik. A Kaposvári CsikyGergely Szín-ház előadásában Szabó Ildikóezzel ajándékoz meg.Mása tragédiája az illúziók világábankezdődik. Ez a „talaja " . Vagyis épp talajtalanságánakfelismerése lesz a tragédia.„Életét egy maga teremtette, dekadensregény szereplőjeként éli " - jellemzi aműsorfüzetben maga a rendező a színpadifigurát, s Szabó Ildikó a színpadon felépítimaga körül ezt a „dekadens regényt".Megmutatja, milyennek látszik egyászruhába bújt lány reménytelen reménysége,türelmetlen rezignációja.Hosszú, férfias lépések, megvetést sugár-

zó, kemény testtartás. Erős gesztikulációvalkíséri félvállról odavetett, élesre fentmegjegyzéseit. Ennek a Másának mindenmegnyilvánulása érdes és lompos egyszerre.Szabó Ildikó felnagyítja a kínálkozó,adódó karakterjegyeket, s ezáltal márkarikírozza is őket, jelzi, hogy magánakMásának is mindez nagyrészt póz. Rejtek. Emögé bújtatja túláradó feszültségét,kielégületlenségét. És ez már Mása belsőarca. Szabó Ildikó pontosan érzi és érezteti,mennyiben jellemzik Mását e belsőkielégületlenséget leplező magatartásbelieszközök, s hol kezdődik a ,.valódi " Mása.Ez a „valódi " , ez a belső arc, vagyis az adráma, amit maga Mása egyszerre vállal ésszégyell, elő-előbukkan a póz alól.Dornnak, az orvosnak, bevallja Trepljoviránti boldogtalan szerelmét.Elérzékenyülten borul Dorn mellére, mégisfélre nem ismerhető groteszk testtartással,mely következik ugyan a katonás Másából,de egyszersmind csúfot is űz belőle.Trigorintól búcsúzik, s egész monológjaalatt, melyet hozzá intéz, rá se pillant azíró-ra, a kezét is úgy nyújtja oda, hogy mellénéz; s csak „ráadásként", egy groteszkpillanatban tekint rá.Ezek mintegy előkészítik, előre jelzik azta percet, amikor minderre egyértelműenfény derül. Van egy feledhetetlen jelenete,melyet Szabó Ildikó alakításábanfordulópontnak érzek. Miután durvánráförmedt a férjére, s lehordta az anyját is,amiért gyöngédséget kunyerált számáraTrepljovtól, erőt vesz magán, s közönyösséválik, makacsul ismételgetve, hogy kitépi aszívéből ezt a szerelmet. Áthelyezik aférjét, elköltöznek, és mindennek vége.Ekkor keringődallam hallatszik kintről:Trepljov játszik. Csehov instrukciójaszerint Mása a dallamra kettőt-hármatnesztelenül perdül, majd folytatja afogadkozást. Szabó Ildikó ezzel a néhánylépésnyi tánccal Mása teljes és örököselveszettségét vallja meg. Haláltáncmegszállottsága mozdulataiban, miközbenrekedten, önmagát túlharsogva, belső arcáttagadva, igyekszik elhitetni, hogy gyökerestülki tudja tépni szívéből a szerelmet.Tudjuk - ő is tudja -, hogy sosem tépi ki; studjuk - ő is tudja -, hogy itt már nem iscsak a szerelemről van szó, s ha a szerelmeel is múlik, talajtalansága mindigrenyomorékká teszi.Az alól a feszültség alól azonban, melyeddig majd szétvetette, mágikus erejűtánca felszabadítja. Nyugodtlesz. S ettől kezdve mozdíthatatlan. Tragikussejtés lesz rajta úrrá, s ez a sejtésmegbénítja és felnyitja figyelmét. Ül azanyja mellett, a vállára hajtja a fejét, ésnéz. Világra-süketen figyeli Trepljovot.Elszánt, mozdulatlan arc, megszürkült,merev tekintet. Úgyszólván teljesen elveszítettekorábbi karakterjegyeit. S miközbenmind távolabb kerül a valóságtól,az ösztöne most hajtja először egyvalóságos tragédia felismerése felé.Trepljov drámájában pedig megpillantjamajd saját tragédiáját is.A lottójáték következik.Mása is az asztalhoz ül, a többiekkel, denem közéjük. A hagyományos Sirályelőadásokszerint Mását a társaság körülveszi,Zsámbéki szakít ezzel a hagyománnyal.Mása épp hogy ott van, a színpadlegszélén, a nézőtér felé fordulva.Nagyrészt hátat fordít a játszóknak. S amígaz asztalon pereg a játék, a szomszédszobában eldől Trepljov sorsa. Mása,miközben rázza a dobozt és egyreszenvedélyesebben kiáltja be a számokat,abban a szobában van jelen. Nyina szakítTrepljovval, Trepljov megöli ma-gát, atársaság minderről mit sem sejtve, játszik -Mása jelenléte egyetlen gyűjtőlencsekéntsűríti a történteket.És még néhány szót a szivarról. Csehovnál,s a Sirály talán valamennyi előadásaígy zajlott le, Mása a tubákos szelencéjévelkínálta Medvegyenkót az emlékezetespillanatban. Számon kérhetnénk aszínészen és a rendezőn ezt a változtatást,számon kérhetnénk a csehovi instrukciót, aszínpadi hagyományt, a Sztanyiszlavszkijkánont,sőt még a né-hány évvel ezelőttidebreceni előadást is (bár ezt alegkevésbé). Molnár Gál Péter számon iskérte. Vitatkoznék vele. Mert Szabó Ildikószivarra gyújtása, a színészi gesztusönmagáért beszél. Azok közé a megtaláltszínészi megoldások közé tartozik,melyeket önmagából hoz fel a színész.Szerves része annak az autentikusszerepépítésnek, mely kibontja Másaszkizofréniáját. Mása tompuló, rög-eszmésagyában valóban elhal a valóság. De ez aztis jelenti, hogy leveti magáról a „szerepet " ,a pózt, azt a különcséget, aminek csakaddig volt értelme, amíg areménytelenségében ott volt a remény,amíg rezignáltságában türelmetlenségbujkálhatott. S ez a belső lelepleződésbizonyos értelemben valamennyiük fölé isemeli. Vagy inkább tükör lesz - jóllehetgörbe tükör - a többiek haszontalansága ésönmagukba zártsága előtt.TAKÁCS ISTVÁNFigaro a József AttilaSzínházbanMinimális kockázattal előre meg lehetettjósolni: ha a József Attila Színház-banbemutatják (felújítják? színre viszik?eljátsszák?) Beaumarchais vígjátékát, aFigaro házasságát, legalábbis kétféle kifogásttámaszt majd a kritikák egy része aprodukcióval szemben. Az egyik: ebben a„fővárosba előretolt vidéki szín-házban "nincsenek olyan színészek és olyan stílus,amely egy ilyen klasszikus műhözkívántatik. A másik: nem a hajdanvalóságos forradalmat előidéző darabotjátsszák el, hanem vígjátékot csinálnakbelőle, plebejus forradalmiságánakelkenésével, pusztán a komédiázáslehetőségeire figyelve.Csak mérsékelt örömömre szolgál, hogya jóslat bevált. A Figaro házasságakritikáinak egyik része - bár fanyalogva -elismeri, hogy a József Attila Színházelőadása várakozáson felüli színvonalúvolt, de úgy dicsér, hogy ez egyben elmarasztalásnakis vehető, mivel azthangsúlyozza: noha ennél sokkalrosszabbat vártunk, ennek ellenére mégsemvolt annyira rossz. A kritikák másik csoportjaviszont számon kéri a színháztól,miért nem vetette le annyiszor kifogásoltdirekt, a közönségnek játszó, azzal összekacsintóés annak kegyeit kereső stílusátebben a klasszikus darabban, amelyet azértmégsem lehet úgy előadni, mintha azonosszinten mozogna a színház zenésvígjátékainak színvonalával. A kritikákközött sajnos csak elvétve olvashattunkolyat, amely nem hipotézisekből, nemprekoncepciókból és nem egy ma márerősen megkérdőjelezhető értékrendbőlindult ki, hanem magát az előadástvizsgálta és elemezte.Mi is hát a helyzet ezzel a Figaro házasságával?Valóban stílustalan előadás?Valóban elsikkad a forradalmi mondanivalója?Valóban a közönség kegyeithajszolja a rendező, színész, színház? Valóbanannyira szent és sérthetetlen ez aBeaumarchais?*Kétségtelen, hogy a hányatott életűszerző - aki nem is annyira eredendőforradalmisága, netán osztálytudata, ha-nemlegalább ugyanolyan mértékben

Pálos Zsuzsa (Fanchette) és Márton András (Figaro). (Beaumarchais: Figaro házassága, József Attila Színház)nyughatatlansága, összeférhetetlensége,fenegyerek volta miatt hányódott olysokat - két híressé vált darabjában, aFigaro házasságában meg A sevillai borbélybanmaradandót alkotott. Tulajdonképpensem előzménye, sem folytatásanincsen ezeknek a szellemes, gunyoros,csipkelődő játékoknak. Sajátos módon azoperaszínpad veszi át figuráit: Mozart,Rossini, Paisiello, s hosszú ideig e szerzőkművein át él a beaumarchais-i téma: egyeszes, sokat próbált, talpra-esett ésönérzetes ember, Figaro, az egyik játékbankezére játszik gazdag, grófi gazdájának,hogy elnyerje egy polgár-lány kezét(„mésalliance! " ), majd a másik játékban akörül kamatoztatja csavaros eszét,cselszövő képességét, hogy saját arájátmegvédje a szoknyavadász grófi gazdaszéptevésétől. Amit Beaumarchais e köréa téma köré felrak, az tulajdonképpenmeglehetősen sematikus figurákmeglehetősen sematikus vígjátékikavarodása lenne Figaro személye nélkül,s anélkül, ami a szerző kétségtelenerőssége: a pompás vígjátéki szituációteremtés,a helyzetek szellemes bonyolításánakképessége, valamint az életszerűalakrajz nélkül. Beaumarchais sok tapasztalataitt kamatozik igazán. Ettől azélethűségtől áll meg még ma is mindkétdarabja - és csak ezek, mert más műveikihulltak az idő rostáján. Hogy aztán eza bizonyos szempontból valóban klaszszikusprecizitással s egy színjátéktípusminden jellemző tulajdonságával megalkotottkét vígjáték ezeken az elemeken túlmég mit hordoz, az más kérdés.Nyilvánvaló, hogy Beaumarchais kora, afrancia forradalom előestéjénekgondolatai, társadalmi kérdései is nyomothagytak e két darabon. Figaro, a borbély,a szerző szócsöve is, akit - bár magasrangú diplomáciai megbízatásokat élvezettaz udvartól - korábbi keserű tapasztalataiis arra késztetnek, hogy kiöntse dühét,felháborodását, elröppent-se gúnyosnyilait a társadalmi visszásságokirányába. Mindez egy valóban a forradalmatjövendölő helyzetben, az 1780-as évek elején igen veszedelmes, gyújtóhatású lehetett. Ám a francia forradalmatkorántsem Beaumarchais darabjairobbantották ki, s e forradalom okai semott keresendők (vagy nem ott rejlenekigazán s kizárólag), amerre a Figaroházassága nagymonológja mutat. Annálsokkal súlyosabb társadalmi konfliktusokfeszültek a mélyben, mint ami-ről Figaro,ez az ügyes, mindenen kifogó, mindenbajból ép bőrrel kikerülő, mindenhelyzetben magát feltaláló, dörzsölt, dekétségkívül plebejus tudatú fickó beszél.És ha elfogadjuk, amit minden kritikaközhelyként emleget, hogy tudniillikFigaro és Beaumarchaisközött szoros a rokonság, a borbély magaa szerző, akkor különösen elgondolkoztató,hogy milyen mértékben is forradalmiez a darab. Attól tartok, hogy húszesztendővel ezelőtt, egy mindent kissé adirekt forradalmiság szempontjából nézőszínházértelmezés jóvoltából sokkaltöbbet láttunk-olvastunk bele a Figaroházasságába, mint amennyi benne volt.Túlságosan abból indultunk ki, amitminden kézikönyv elmond erről adarabról, hogy tudniillik a darabot olvasva,XVI. Lajos inkább kívánta a Bastilleösszedőlését, mint a Figaro előadását.Korántsem Beaumarchais volt a legveszedelmesebb,a legnagyobb hatásúgondolkodó vagy a legfelforgatóbb eszmékvallója ebben a korban, akitől XVI.Lajos félhetett. De az is kétségtelen, hogya színház sajátos helyzeténél fogvafelfokozhatta, veszedelmessé tehette aFigaro ma már közhelyszerűnek hatóforradalmiságát.Egy szó mint száz: a Figaro házasságaharcosságát némileg kikezdte az idő. Máramár mind a hajdani társadalmi alap, mindpedig az a huszonöt évvel ezelőtti hazaiszituáció érvényét vesztet-te, amelybenminden műtől azt vártuk, hogy segítsenleszámolni az úri reakcióval, akizsákmányolással, valamint segítsen úgyépíteni az újat, hogy nevetségessé téverombolja le a régit. Figaro

Beaumarchais: Figaro házassága (József Attila Színház ). Voith Ági ( Zsuzsi ), Gyöngyössy Katalin (Grófné) és Márton András ( Figaro) (Iklády László felv. )monológja akkor még a tényleges grófokténylegesen kizsákmányolt cselédjeinektényleges keserűségére visszhangzott - maez már történelem. Aki ma beül aszínházba, és meg akarja nézni a Figaroházasságát, azt talán egyenesen zavarja az adarab egészén némiképp fityegő, s bátran clis hagyható ominózus nagy-monológ,amelyben kicsit érthetetlenül fakad ki egymindenféle zavaros ügyek-be keveredő,mindenkit átejtő s végül sajátravaszságának verme felé rohanó emberarról, hogy mi is történt vele valamikor, adarab előtti életében. De ennek az életneknyomai tulajdonképpen a darabban nem isfedezhetők fel, hiszen attól a Figaroházassága még igen kitűnőenmegszerkesztett vígjáték marad, alakjaimég remek komikummal megírtak, ha nemtudjuk, hogy kétségtelenül társadalmiszorításra, hányféle obskurus foglalkozásavolt ennek a Figarónak, aki mindaddigszívesen játszott a gróf kezére (talán mint amostani Basilio), míg a tűz az ő házafedelébe nem kapott. S még valami: az aMozart, aki zseniális operadramaturg volt,észrevette ezt a labilitást a figurában, s aFigaro házassága attól cseppet sem lettgyengébb opera, hogy Figaróval neménekeltet egy hosszú áriát a kertbenelőélete hányattatásairól, a világálnokságáról, s a gazdagok gonoszságáról.(Persze, ebben az is közrejátszik,hogy az opera előadhatóságaszempontjából kívánatos volt az enyhítés -de ez is arra vall, hogy ha az annyitemlegetett nagymonológot elhagyjuk, adarab mit sem sérül, hiszen Figaro amúgyis a legszellemesebb, a legszókimondóbb, alegkevésbé tekintélytisztelő figura, mert kiis merne hozzá hasonlóan packázni amindenható gróffal, ki merne úgyválaszolni neki, ahogyan ó teszi, ki merneúgy kifakadni ellene, mint ő teszi? Ez afigarói „plebejus tudatosság", melybenkedves, rokonszenves svihákság is rejlik,elég ahhoz, hogy Figarót ma is szeressük,ma is neki adjunk igazat - csak éppen mamár nem hiányzik alakjából a ráaggatott snem is igazából forradalmi eszmék hangsúlyozása.Felesleges ma a rendezéstől aztszámon kérni, ami az 1784-es előadást aszituációkon, a figurán túlmenően is felforrósította,forradalmivá tette.Ha tehát a József Attila Színház nem Azember tragédiája párizsi színét vagy aDanton halála nagy szópárbaját vitteszínre ebben a pompásan megírt vígjátékban,aligha lehet elmarasztalni érte. Maez a fajta Figaro-felfogás sokkal közelebbáll hozzánk, mintha Figaróval meg akarnákvitatni a polgári forradalmat, nyílt színen,teljes világításban. Minden további nélkülelképzelhető, hogy azt, ami lényegébenúgyis vígjáték,megcsavart helyzetekkel, álöltözetekkel,kicserélt ruhákkal, levélkékkel, hirtelenfelbukkanó apával-anyával, cselszövéssel,szerelmibonyodalmakkal,féltékenykedéssel és csélcsapsággal, azt aszínház valóban vígjátéknak játssza el,némiképp a közönséggel összekacsintva,komédiázva - különösen, mivel a darab anézőkhöz intézett szavakkal ér véget.Berényi Gábor rendezése érezhetőenabból indult ki, hogy a Figaro valóbanvígjáték, s ehhez vette hozzá a rendelkezéséreálló színészanyagot, meg azt,hogy a József Attila Színházban vannakbizonyos hagyományok, amelyeknek helyesvagy helytelen voltán vitatkozni lehetugyan, de létezésük tagadhatatlan.Nevezetesen arra kellett gondolnia, hogy agyakran hangoztatott külsőleges játékmodortle kell faragnia, de mégsemvalósíthat meg holmi szubtilis, művészkedőelőadást, mert erre a színház közönségesem kíváncsi különösebben, aszínészek sem képesek helyből átugranisaját - nem mindig jó - beidegződöttségeikárnyékát. Ebben a szituációban Berényialighanem a maximumot pro-dukálta:megőrizte a vígjáték játékossá-gát úgy,hogy a jellemekből fakadó humort,ötleteket valósította meg, s úgy, hogypontosan kidolgozta a szereplőkegymáshoz való viszonyából eredő játéklehetőségeket,a reagálások rendszerét -

ugyanakkor rávette színészeit az elmélyültebb,gondosabb, a sablonokat elvetőjátékra. Emellett még arra is volt gond-ja,hogy a darab szócső jellegét tompítsa, s bársemmi lényegeset nem húzott ki aszövegből (érintetlenül hagyta anagymonológot is), mégis úgy helyezte el ahangsúlyokat, hogy az előadásból nem„osztályharc" sugárzik, hanem azegészséges komédia, a szellemesség, ajókedv uralkodik. Színpada technikaifogyatékosságai miatt gyakran kényszerültaz előadás tempóját és ritmusát fékezőmegoldásokra, de ezek nem befolyásoltákalapvetően a produkciót, amelyegységességében, kimunkáltságában azutóbbi idők legjobbja a József AttilaSzínházban.Annál is megnyugtatóbb ez, mert a Figaroházassága az első olyan előadás, amelybena színház új tagjai és a régi gárda komolyfeladat megoldásában találkoznak össze.Örömmel láttuk, hogy Fülöp Zsigmondmilyen jól érzi magát Almaviva grófszerepében, oly sok, egyéniségéhez kevésséillő alakítás után szinte felszabadultankomédiázva; hogy Gyöngyössy Katalinszemélyében milyen dekoratív, szépenbeszélő színésznővel gyarapodott a színház;hogy Márton András milyen kitűnően állthelyt első nagy főszerepében (amelynekráosztása a színház eddiginél merészebbszerep-osztásbeli elképzeléseit is jelzi);hogy Voith Ágiban mennyi eddig nemismert jellemkomikai véna van; hogyÖrkényi Éva a nem ráillő figurából ismilyen kerek egészet formált; hogy a kétHorváth, Sándor és Gyula, milyen újszínekkel gazdagította a darab talánlegsablonosabb figuráinak, a kertésznek ésBartolo doktornak alakját, s mennyiresikerült jellemeket formálni belőlük; s hogya két, eddig is tehetségesnek ismert fiatal,Pálos Zsuzsa és Benkő Péter (Fanchette ésCherubin) milyen pompás kis miniatűrtformál a szerepeiből (főleg szembe-tűnő afejlődés, az elmélyültség Benkő Péternél).Beaumarchais: Figaro házassága (József AttilaSzínház)Fordította: Illyés Gyula, rendezte: BerényiGábor, díszlet: Csányi Árpád, jelmez: Vágó Nelli,zene: Viktor Máté, koreográfia: Hegedüs Györgyi.Szereplők: Fülöp Zsigmond, GyöngyössyKatalin, Márton András, Voith Ági, Örkényi Éva,Horváth Sándor, Pálos Zsuzsa, Benkő Péter,Horváth Gyula, Téry Árpád, Paudits Béla, SugárLászló, Turgonyi Pál, Simon Péter fh., BánságiIldikó fh., Máriáss Melinda fh.. Miklóssy Judit fh.,Ujréti László.BARTA ANDRÁSA Tüzes kandúrés Peer útjaKét díszletrőlAbban a művészi ötvözetben, amelyetközönségesen csak színházi előadásnaknevezünk, az esetek túlnyomó többségébena képzőművészeti komponensé, vagyis adíszleté (olykor a jelmezé is) az első szó. Aközönség a függöny felmenetelekor -nyitott színpad esetén már a nézőtérreérkezésekor - az eléje táruló látványtólkapja az első útbaigazítást az előadásstílusára, koncepciójára vonatkozóan.Feltéve persze, hogy az adott előadásnakegyáltalán van egységes stílusa, átgondoltkoncepciója.Mert ahogy a legkiválóbb szabó semszabhat jó ruhát rossz alakra, úgy igazán jódíszlet is csak egészséges szerzői ésrendezői elgondolás alapján jöhet lét-re.Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert a színházielőadásnak van olyan komponense is(például egy-egy színészi alakítás), amelyfüggetlenedhet az egész produkcióminőségétől. De a folyamatosan jelen levőszínpadkép teljesen alá van vetve a szerzőiés főként a rendezői munkának. Sokatemlegetett szubordinációja azonban nemholmi művészi alacsonyabbrendűségetjelent, hanem inkább egyfajtakiszolgáltatottságot, amely szerencsésesetben megtermékenyítő, bal-szerencsésesetben sterilizáló hatású.A díszlet igazi próbája természetesenmaga az előadás. A legszebb díszletrajz (-terv) önmagában csupán egy sajátos, holtképzőművészeti alkotás; színpadonmegvalósított formájában is csak a színészmegjelenésével kel életre. Mégpedig akkor,ha vizualitása (környezetdokumentálószerepe), teátrális gépezet volta, összeforr adrámai cselekvéssel, sőt maga is drámaicselekvéssé válik.Mindennek a részletes taglalása azonbannagyon messzire vezetne. Csak azértbocsátottunk előre néhány megjegyzést atervezői munka rendezői determináltságáról,mert úgy gondoljuk, hogy ha JánosaLajos a SZÍNHÁZ 1971. októberi számábanaz 1971. éVi prágai Quadriennálé magyaranyagával kapcsolatban a tisztesközépmezőnyhöz való tartozásról beszél,akkor a relatív elmaradást nem-csak atervezők, hanem a rendezők számlájárais fel kell írni. Annál is inkább, mertitt nem csupán koncepcionális problémákrólvan szó, hanem - mint ezt atervezők nemegyszer szóvá is teszik -egyes rendezők képzőművészeti kultúrájának,vizuális fantáziájának hiányáról is.Hogyha nem is túl nagy számban, devannak tehetséges tervezőink, ám ők is amár említett okok miatt, valamint aszínházak technikai, anyagi ellátottsága ésa kivitelezést akadályozó beszerzésinehézségek következtében meglehetősenrossz körülmények között dolgoznak.Éppen ezért nyomatékosan kell felhívnunka figyelmet egy-egy invenciózusrendezői-tervezői együttműködés révénlétrejött díszletre. Az évad eleji bemutatókközül két olyan sikeres díszletetválasztottunk ki, amely a darab jellege és atervezői felfogás különbözősége el-lenérea szerző eredeti elgondolásából kiindulvaaz előadás szerves egységgéformálódásának biztos pillére.*A vaudeville-t nálunk emberemlékezet ótaúgy játszották, hogy eleve nem törekedtek„embernek ember által való ábrázolására",hanem csupán a helyzet-komikumok minélhatásosabb kiaknázására, a közönség minélharsányabb esz-közökkel történőmegnevettetésére. Ami-kor Marton Lászlószakítva ezzel a rossz hagyománnyal,ízléses komédiázásra és a darab groteszkelemeinek kiemelésére a polgárságtársadalmi gépezete tragikomikusdefektjének bemutatására tette a hangsúlytFeydeau Bolha a fülbejének vígszínházirendezésében, olyan díszletre volt szüksége,amely mindezt képileg és konstrukciójábanis kifejezi. Fábri Zoltán nemcsak ezt afeladatot oldotta meg igen kitűnően, hanemellenállva a csábító lehetőségeknek, nem ahelyszín színes külsőségek emelte ki.Fábri ezúttal is, mint szinte valamennyidíszletében, inkább az építészet oldalárólközelíti meg a színpadot. Kompozícióiban(Eljő a jeges, Szerelem, ó) a díszletkörnyezetében lejátszódó cselekvést tartjadeterminálónak, ezért mindenekelőtt amozgásterek összességéből szerkesztettpraktikus tér megteremtésére törekszik, és alátvánnyal (úgy is mondhatnánk, afestészeti komponenssel) csakmásodlagosan foglalkozik.A Bolha a fülbe két színhelyen játszódik:az első és harmadik felvonás Chandebise-ékfogadószobájában, a második felvonás aTüzes Kandúr-szálló

halljában, illetve egyik szobájában. A darab- mint minden vaudeville - rend-kívülmozgalmas: a szereplők állandóan ki-bejárkálnak, fel s alá futkosnak, egy-mástkergetik, illetve egymás elől bujkálnak,olykor az ablakon át menekülnek, vagyChandebise és Poche esetében szintehasonmásuk sarkába hágnak. Nyilvánvaló,hogy az időnként ijesztő arányokat öltőfogócskában (az építészetből vett csúnyakifejezéssel) a „nyílászáré szerkezetek " és alépcsők rendkívül fontos szerepetjátszanak. Ahol ennyi a járkálás,természetesen rengeteg járásnak kell lenni,ennek megoldása közismerten nehézfeladat. Fábri ezt remekül komponálja meg:a tisztes polgárok és polgár-asszonyoktalálkahelyének használtjobb-fajtagarniszállóhoz hasonlóan képezi kiChandebise-ék lakásának szalonját is. Aközépen elhelyezett és néhány lépcsőfokkalmegközelíthető nagy ajtó mellettkétoldalt számos kis ajtó nyílik, baloldaltpedig egy kétszárnyú ablak kínállehetőséget, ha kell, akác menekülésszerűtávozásra is. Ez utóbbi szellemesen az aláállított íróasztal és ülőke Lépcsőkénttörténő felhasználásával közelíthető meg.Az egész díszlet a nagy ajtó mögötti,szintén „játszó " térrel együtt a vurstliszellemvasútjának indóházára emlékeztet;különösen a harmadik felvonásban, amikora szereplők a színpadon szinte éppen csakegy-egy pillanatra megpihenve menekülnekaz egyik ajtótól a másikig, és közbenvalóban úgy is viselkednek, mint akikszellemalakok ijesztgetése elől futnak.Ez a nagyjából szimmetrikus színpadkép,ahol nagyon kevés a bútor, semmibensem hasonlít a megszokott, polgárikényelemmel berendezett szalonokhoz,illetve azoknak színpadról közismertmásához. A szecesszióra is úgyszólváncsak a falfelületek felső részének játékosanstilizált megbontása és a felfüggeszkedésrealkalmas csillár kiképzése emlékeztet.Minden a színészek minél korlátlanabbmozgási Lehetőségét szolgálja, mégpedigolyan kitűnően, hogy a Vígszínházközönsége, amely a „szépen " berendezettpolgári otthonok, a meleg családi fészkekhíve, és javarészt ezt szereti látni aszínpadon is, alighanem ész-re sem veszi,hogy illúzióinak voltaképpen csak akarikaturisztikusan elrajzolt vázát látja itt.Ha Chandebise-ék szalonja szellemvasútiindóházhoz hasonlít, akkor a TüzesKandúr-szálló második felvonásbelidíszlete olyan, mint egy tükörlabirintus.A két színhely jellege között az a lényegbevágókülönbség, hogy míg az elsőbena szereplők többé-kevésbé kiismerikmagukat, addig a másodikban szintebelépésük pillanatától kezdve rémültentévelyegnek fel és alá, az egyik szobábólki, a másikba be, folyosóról folyosóra,lépcsőfordulóból a földszintre, onnan azalagsorba, vagy egy ördöngös szerkezetsegítségével átfordulnak a szomszédosszobába. Ennek a képnek a megtervezésekülönösen csábíthat az ügyeskedésre, deFábri itt is hű maradt önmagához:elsősorban a vertikálisan négy szintreosztott, a sok mozgásos játékot minéljobban szolgáló tér megszerkesztéséretörekedett. A sok járással, lépcsőfordulókkal,ajtókkal és forgóággyal valóságosakadályverseny-pályára emlékeztetőszínpadot úgy alkotta meg, hogy minden acselekvéssel van állandó és szerveskapcsolatban, és ugyanakkor a képikifejezésnél mindig fontosabb a jelkéimegfogalmazás. Ami itt azt jelenti, hogy atervező nem egy szállodabelső megtévesztésighasonló utánzására törekedett,hanem arra, hogy az effajta garniknak apolgári életben játszott szerepét érzékeltesse.A Tüzes Kandúr eredeti rendeltetésébőlteljességgel kifordulva kényelmesbúvóhelyből számunkra mulatságos, aszereplők számára ijesztő labirintus válik,ahol minden és mindenki valóságosan(vagy látszólag) lelepleződik.Az, hogy Fábrinál a képi. megformálásmásodlagos, nem jelenti, hogy semmigondot sem fordít a látványra. Éppen aTüzes Kandúr triviális pirosának éslányszoba-fehérjének keveredése pompáslátványt is nyújt, amely meg is tévesztettea Vígszínház premierközönségét: tapssalfogadták ezt a szándékosan közönségesszín- és térkompozíciót. Az első illetveharmadik felvonás szalonjának szürkészöldfalai az évek alatt meg-kopott tapétafalakraemlékeztetnek, és jól érzékeltetik„barátságos " fogadószobák fantáziátlansivárságát.Mint ahogy az egész vígszínházi Feydeau-előadásnakaz a legfőbb érdeme, hogya maga módján segít legyőzni a közönségnagy részében még mindig meg-levőillúziókat a polgári élet kényelmes,kellemes és rendíthetetlenül magabiztosvoltát illetően, úgy a Fábri terveztedíszletnek is az az igazi értéke, hogy enneka koncepciónak alárendelve ma-gát, mindaz - általa nyújtott látvánnyal, mind pedigaz egész s olajozottan működő színházimasinériával hozzájárul azerről a világról alkotott sztereotip elképzelésekrombolásához.*Ibsen a Peer Gynt szereplőinek felsorolásaután a következőképpen határozzameg darabjának színhelyeit: „a Gudbrandvölgye és hegyvilága, a marokkóitengerpart, a Szahara sivatag, a kairói bolondokháza,a tenger stb. " . A szerző tehátmaga is reménytelennek tartotta valamennyiszínhely bevezetőben szokásosmegjelölését, és egy általánosító satöbbivelzárta a felsorolást. Mivel azonban az egyesjelenetek elején többnyire nagyon iskonkrétan és a kor színházi szokásaihozhíven naturalista részletezéssel leírja azáltala megkívánt valamennyi, szám szerintmintegy harminckét helyszínt, atervezőnek, ha a részletező képi ábrázolástma már természetesen el is veti, feltétlenülszembe kell néznie a különböző karakterűszínhelyek felidézésének, a változásokérzékeltetésének problémájával. Mindezazonban természetesen csak a rendezőikoncepcióhoz alkalmazkodva, vagyis adarab lényegi mondandóját ki-emelvetörténhet meg.Legyel György, a Madách színházielőadás rendezője, már 1965-ös debrecenirendezésében megkezdte a Peer Gyntderomantizálását, és most a SZÍNHÁZ1971. évi novemberi számában ki-fejtettkoncepciója szerint tovább kívánt haladniezen az úton. Ironikus műként fogván fel adarabot, Ibsent az „élethazugságok "leleplezőjének tartja, aki legfőbb céljátabban látta, hogy ítélőszéket tartson a világés önmaga felett. Peerjének mindenönmegvalósítási kísérlete kudarcba fullad,és a hős végül beéri ön-magával. Aközépszerűekre váró gomb-öntő kanáltólcsak Solveig menti meg, aki egy életen átőrizte magában az igazi Peert, a fiatal Peertehetségét. Lengyel szerint ebben Ibsenkorai költői optimizmusa nyilvánul meg,hite a szeretet és a hűség erejében. Az„eltékozolt élet-lehetőségek drámájában " arendező a mai, különösen a kalandvágyónyugati fiatalok életszemléletével valórokonságot tartja időszerűnek, és azelőadásban ennek bírálatát is érvényesítenikívánta.Fehér Miklós erre a rendezői elgondolásraépítve kitűnően talált rá a peeri életútszcenikai ábrázolásának rendkívül kifejező,jelképi megoldására. A fel-nagyítottgyümölcsgerezdre emlékeztető, tömörfaanyagból készült színpadi építményfelfelé törő, kicsinyített, alakváltoztató,horizontba futó alakjával, vágya-

kozó vonalával, lendületes indításával,majd a magasban való megakadásával,lezáratlanságával valóban Peer drámájánakjelképe. És ugyanakkor a forgószínpadonvaló forgatásával, nemcsak agyors nyíltszíni változásokat, a különbözőhelyszínek karakterének kialakítását teszilehetővé, hanem - ami, ha lehet, mégfontosabb - a peeri életút fordulatait iskifejezi.Fehér már számos korábbi munkájában(szolnoki Lear király, vígszínházi Mesél abécsi erdő, veszprémi Királycsel, a PestiSzínházban Hol van a testvéred, Ábel?stb.) is művészi érzékkel fogalmazta megdíszletében a darab és az előadás központigondolatát. Erősen jel-képes fogantatásúszínpadképei allegorikus sűrítésretörekedve, a lényegre irányítják a nézőfigyelmét. A Peer mind-eddig legjobbansikerült munkája, mert ezúttal teljesenelszakadva a leíró jellegtől, nemcsak azalapkonstrukcióban (az életút ábrázolása),hanem a helyszín-jelzésre használt stilizáltfákkal, a szűkíthető és tágítható, színváltóhorizonttal és valamennyi kisebb kellékkelis át tudott térni a felidéző formákra. Amiegyszersmind azt is jelenti, hogy soha-semakarja leplezni: színházban vagyunk, ésamit látunk, az csupán játék. Ellenkezőleg:hangsúlyozza a jó értelembenvett teatralitást, amely nem a néző elkényelmesedett,hétköznapi reflexeire, hanemsokszor méltatlanul lebecsült fantáziájáraépít.A dinamikus, mozdulatlanságában is acselekvés elidegeníthetetlen részét alkotódíszlet valamennyi alakváltozásátúgyszólván lehetetlen nyomon követni.Annyi bizonyos, hogy kisebb zökkenőktőleltekintve nemcsak a játék technikaifolyamatosságát, hanem - amennyire ez akülönböző karakterű jelenetek mellettegyáltalán lehetséges - annak stílusegységétis biztosítja. Teljességre természetesennem törekedve, megpróbáljuk eztnéhány motívum felidézésével illusztrálni.Fehér díszlete szinte végtelenül variálható,akár egy mondat a színész száján.Elsősorban nem a helyszínt jelöli meg,arra csak jelzések utalnak, hanem ugyanenneka motívumnak (az életútnak) a különbözőbeállításával (szemben, félprofilban,profilban, hátulról) az adott jelenetatmoszféráját teremti meg. Kétségtelen,hogy a romantikus ihletésű első részben(az eredetiben: I., II., III. felvonás) adíszlet jobban funkcionál, mint azironikusan hangszerelt kalandsorozatokban(ebben az előadásban a másodikrész, az eredeti felosztás szerint a IV.felvonás), de egyik-másik képben itt isfelidéző erejű. A harmadik részben (V.felvonás) megint hiánytalan élményt ad,annál is inkább, mert javarészt visszautalaz első részre.Az életút és a félkör alakú, kör hatásátkeltő horizont, valamint a hol függőlegesen,hol vízszintesen elhelyezett(függesztett) stilizált fák motívumhármasánakvariációival az egymásra következőképek egységét és különbözőségétegyaránt érzékeltetni tudja. Ehhez hozzásegíta színpadnyílás teljes szélességébenkiképzett előszínpad, az életút kétoldalán kialakított két mellékszíntér, valamintaz, hogy az életút vertikálisan istagolt, vagyis mintegy harmadrészéig föllehet szaladni rá. Így például a malomjelenetbenPeer ide ültetheti Ĺsét, detöbbször ő maga is megpróbálhat felkapaszkodnirá, hogy aztán mindig újravisszahulljon a kiindulási ponthoz.Peer monológjai mindig az előszínpadonhangzanak el, és minden mozgás innen,ebből a valóságos előtérből indul el. Ígyválik lehetővé a kitárulkozó első képből amásodikban az „életút" félfordulatosmozgatásával a falusi nép vonulásánakérzékeltetése, a harmadikban avízszintesen elhelyezett fákkal a zártabblakodalmas udvar kiképzése, a negyedikbena horizont beszűkítésével és az„életút" egész profilba fordításával asziklaorom-magányosság atmoszferikusmegteremtése, és ehhez hasonlóan a továbbiakbanis a megfelelő hangulat ésstilizált helyszín megkomponálása. ADovre-képben és az ehhez hasonló irreálisjelenetekben a mesehangulat, a bütykös,görcsös fák és néhány jól megválasztottapróbb jelzés utal a földtől, a valóságtólvaló elszakadásra. Ĺse háza viszont metsziaz „életutat", ami a visszatérés kényszerétjelképezi. Amikor Solveig felmegyPeerhez, a hegyekben az „életút" lágyhajlata, a készülő kunyhó felfelé törő fáilírai összhatást nyújtanak. A vonalak és aterek kifejező alakzatai csak a IV.felvonás kalandsorozatában veszítenekszuggesztivitásukból, mert itt azalapkoncepciótól idegen elemekmegbontják a darab, a játék és következésképpena díszlet stílusegységét is.A hajóutazás képében az „életút" hajóorraemlékeztető beállítása viszontmegint megfelel az eredeti koncepció-nak,és visszaadja a szimbolikus vonalaknak avalódi helyszínnel „összekacsintó "képességét.A Peer Gynt gazdag tervezői fantáziávalmegalkotott színpadának ez a kényszerűenvázlatos felidézése elsősorban a központigondolatból, a darab lényegéből születő, arendezői koncepcióval harmonikus, amaga allegorikus formájában a közönségetaktivizálni képes. dinamikus díszletrekívánta felhívni a figyelmet.„A díszletnek - mondja E. R. Jones, amodern amerikai díszletművészet megteremtője- a belső szemekhez kell szólnia.Ugyanis van egy külső szemünk,amely néz és egy belső szemünk, amelyiát." Két olyan díszletről próbáltunk meg aleírás nehézkes módján itt beszámolni,amely az igen különböző fogantatásúszíndarabok, az erősen eltérő technikaiigények, a természetszerűen egy-mástóligen távol álló rendezői felfogások és azalapvetően más beállítottságú tervezőiegyéniségek ellenére a maguk módjánigen jól megfelelnek annak akövetelménynek, hogy a belső szemekhezszólnak. Vagyis a közönséget felnőttnek,aktívnak, fantáziáját, gondolkodásátmegmozgathatónak tartják. Erre pedig anézőtéren ülők ízlését, befogadóképességét lebecsülő előadások nem ritkaelőfordulásának időszakában érdemes afigyelmet felhívni.Ú J S Z Í N H Á Z N Y Í L T A B R O A D W A Y - N ,az American Place Theatre, mely az első újszínházépület 1928 óta. A színház egy új, 42emeletes felhőkarcolóban kapott helyet.Évek óta rendszeresen érkeznek a hírek is-mertNew York-i színházak bezárásáról, társulatokanyagi csődjéről. Most először történik, hogy avárosi tanács jelentős anyagi segítséget nyújtott egyszínház felépítéséhez. A változtatható formájúszínpadot és a 347 személyes nézőteretpróbaszínpad, műhely, tanácsterem és kávéházegészíti ki.Az American Place igazgatója, Wynn Handmanolyan kollektív színházat akar, amelyben az írók arendezővel és a színészekkel szorosegyüttműködésben a színházban, közös munkábancsiszolják műveiket.A megnyitó előadás két egyfelvonásos volt:Roland Ribman Virágkék körmök, (FingernailsBlue as Flowers), Steve Tesich Erdei tó (Lake ofthe Woods).A színház a fiatal amerikai drámaíró-generációotthona kíván lenni.(Newsweek 1972. január 3.)

arcok és maszkokKOLTAI TAMÁSLőrinc barát:Novák IstvánLőrinc barát volt már kenetteljes, részvevő,naiv, hiszékeny, ügybuzgó, ravaszdianokoskodó és vonakodva segédkező,félelmében cselekvő és hirtelen improvizáló,intelligens, ironikus, akadékoskodó,kioktató, szónokló. És bölcs. Mindenekelőttbölcs. Általában ő szokott lenni alegbölcsebb a Rómeó és Júliában. Átlátja averonai családi viszályt, rosszallófejcsóválással nézi az eseményeket, és azűrzavarban igyekszik rendet teremteni.Egyedül kísérli meg ebben az elvakultangyűlölködő városban, hogy házassággalbékét szerezzen. A Rómeó és Júliaelőadásokbana szín-padi egyszeregyszerint Rómeó és Júlia szerelmes, Mercutioszellemes, a Dajka szószátyár, Capuletszigorú, Tybalt vehemens, Lőrinc barátpedig bölcs. Legtöbbször együgyűen bölcs.. .Novák István Lőrinc barátja a debreceniRómeó és Júliában életidegen. Kívülálló.Bizonyos magyarázatra szorul, hogy ez azelső hallásra kevéssé hízelgő minősítő jelzőmiért kapcsolódik az utóbbi években nálunklátott Lőrinc barát-alakítások közül -beleértve Zeffirelli filmjét is - alegjobbhoz. Novák István ugyanis előszöroldotta meg ezt a sok értelemben talányosfigurát.Lőrinc barát valószínűleg a Rómeó ésJúlia legrosszabb szerepe. Mindenesetre aleghálátlanabb. A végzetet játssza egydrámában, amely a legkevésbé sem végzetdráma.A szerelmesek tragédiájaShakespeare-nél társadalmi szükségszerűség.Akkor is bekövetkezne, ha Mantovábannem volna pestisjárvány, ha Rómeónegyedórával később érkezne a kriptába,vagy ha Júlia egy perccel előbb ébredne fela tetszhalálból. A látszat mégis az, hogy avéletlenek szerencsétlen összejátszása azoka mindennek. A véletlenek pedig Lőrincbarát ügybuzgó ügyetlenkedéseibentestesülnek meg. Rossz tanácsokat ad.Rosszul szervezi meg terveinekvégrehajtását. Mindig egy perccel későbbérkezik, mint kellene. S a dráma végén mégmagyarázkodni is kényszerül, hogyelkerülje a bűnösség látszatát.Lőrinc barát áldozat: ártatlanul magárakell vállalnia a társadalmi gépezet végzetesműködtetőjének feladatkörét. És áldozat aszerep alakítója is: a jószívű hóhért nehézeljátszani.A hagyományos szerepértelmezés nem isférne bele Ruszt József rendezői elképzelésébe.Ruszt - akárcsak Zeffirelli - afelnőtt világ idegenségét hangsúlyozza.Részvétlenek és közömbösök asszisztáljákvégig Rómeó és Júlia tragédiáját, és éppenrészvétlenségükkel és közömbösségükkelsegítik elő a végzetes véletlenekösszetorlódását. A dráma egyetlenszereplője sem mond ellent ennek a felfogásnak.Még a Dajka sem: túlcsordulóanyai szívvel is lehet lényegében részvétlennekmaradni, és átállni az " ellenség"táborába, s ezt a Dajka meg is teszi. Lőrincbarátra azonban aligha illene rá ez azértelmezés. Őt nem lehet közömbösséggelvádolni. Ő segít. Cselek-szik. Házasságotköt és szöktet. Cseppeket ad, levelet ír ésfutárt küld. Borzasztóan igazságtalannakérezzük, hogy segítőkészségének az eleveelrendeltség szab határt: meg van írva,hogy semmi sem sikerülhet neki. Nem őfelel a tetteiért. A dráma végén írásbeliigazolást hoz, és felmentést kap. Ez még azösszeomlás lehetőségétől is megfosztja. Ezáltalaz emberi tragédiát sem tudja cljátszania Lőrinc barátot alakító színész.Nem így Debrecenben. Novák István egyúj drámai alakot állít elénk. Ő is Lőrincbarát bölcsességéből indul ki. Csakhogyabból a bölcsességből, amelyet Rómeó ígyutasít el, mikor a barát a száműzetéselviselésére inti: „»Száműzetés«! Viddbölcsességedet! / Míg nem teremthetnékem Júliát, / Vagy míg egy várost nemplántálhat át, / Vagy tör-vényt nem tipor le- mit sem ér!" Lőrinc válasza: „Látom már,hogy bolond-nak nincs füle. " Mire Rómeó:„Hogy is legyen, ha bölcsnek nincsszeme?"Jóllehet a debreceni előadásban éppenezek a sorok nem hangzanak el, NovákIstván Lőrinc barátja mindvégig olyanbölcs, akinek nincs szeme. Legalábbis arra,ami körülötte történik a világban. Mindentlát, de a lényeget nem fogja föl. S főlegnem éli át. Idegenül, elszigetelten élcellájában, ahová eljut minden, ami odakinttörténik, de csak távoli, fejcsóválásrakésztető perpatvar-ként. Életidegen volna?Gyakorlatiatlan? Ennek ellentmond az,hogy látszólag mindent aprólékos gonddal,előrelátóan megszervez. Még arra isgondol,hogy feszítővasat szerezzen, mielőtt akriptába indul; vajon kinek jutna ez eszébehasonló helyzetben és idegállapotban? Ezaz ember lenne életidegen? Csakhogy azéletidegenség mást is jelent. Lőrinc barátelszalad, amikor közeledő hangokat hall akriptában. Fél. Éjjel, feszítővassalvégigmenni a városon és feltörni egykriptát, pap létére nem félt. Az emberektőlfél. Nem a törvénytől: az előtt vállalja afelelősséget, erre utalnak drámabeli utolsószavai. A társadalomtól fél, amelyben nemismeri ki ma-gát, és ezért jobbnak látja, hatávol tart-ja magát tőle.Novák István Lőrinc barátja úgy vállaljamagára Rómeó és Júlia sorsát, mint egyérdekes kísérletet. Nem a jóindulathiányzik belőle, inkább a hit. Hogy valóbanlehet segíteni. De azért megpróbálja.És közben kívülről figyeli magát.Általános példabeszédeket tart (figyeljükmeg: csaknem minden jelenetében van egyrövidke monológ, erkölcsi intelem,jótanács), de ezek Novák felfogásábannem paposan kenetes prédikációk, ha-nemjózan elmélkedések, amelyekre kíváncsianvárja partnerének reagálását. Már elsőmonológja a gyógyfüvekről a kétkedőkísérletezőé. Ugyanezzel a hangsúllyaladja át Júliának a tetszhalált okozócseppeket, miután előzőleg egy félmondattal arra is utalt, hogy a lány talánhozzámehetne Párishoz. Az nem hatott,talán a cseppek hatnak. Úgy írja lezsibbasztó hatásukat, mintha csak egyröpke, könnyű álomra invitálná Júliát.Nem közömbösségből ilyen, ellenkezőleg.Ez a legtöbb, amit tehet: erőszakot tévesaját természetén, megpróbál beavatkoznia dolgok menetébe. Igyekszik legyőzniszkepszisét és lemondását. Tesz még egyutolsó kísérletet: hinni akar a világmegváltoztathatóságában.A kísérlet a maga számára is kudarccalvégződik. Novák István Lőrinc barátjánakmegvan a saját külön tragédiája a Rómeóés Júliában. A szerelmesek végzete az őszámára nemcsak azt jelenti, hogy a világ,úgy látszik, megváltoztathatatlan, hanemazt is, hogy kísérletezőként, kívülállóként,úgy, ahogyan ő próbálta, nem szabad, nemerkölcsös beavatkozni mások életébe.Ez a felismerés - most először - valóditragédiává mélyíti Lőrinc barát sorsát. Settől a színészi felismeréstől lesz NovákIstván alakítása több, mint kiváló: emberi.

fórumTELEGDI POLGÁR I S TV ÁNA tények tisztelete avagyKritikai tévedésekvígjátéka1 .Sosem értettem egyet az úgynevezettszubjektív kritika nemrég még olyan hevesés kategorikus elutasításával; hiszen alegtárgyilagosabb bírálat is arról vall -mondjuk: arról is vall -, hogyan hatott a műa kritika írójára mint „szubjektumra".Következésképpen nem tarthatok a naivmegbotránkozókkal, akik nem értik, hogyanlehetnek kritikusok más-más, esetlegegymással homlokegyenest ellenkezővéleménnyel ugyanarról az alkotásról,előadásról stb. Végül nem háborodom felsoha ama felháborodókkal, akik a „céhnevében" hajlamosak rögtönművészetellenesnek, színházellenesnekbélyegezni a nem mindig hangfogóvaldolgozó bírálót; Petőfi, Ady, Kosztolányi,Kárpáti Aurél, Németh László, Illés Endreegyik-másik éles odamondását idéznémilyenkor legszívesebben az érzékenykedő -valójában hamis, civil reputációját féltőművésznek.De a tények.A tényeket, a valóság adatszerű tényeitnem veheti semmibe, aki nyomtatásbannyilvánít véleményt. Egy-egy írói stílusra,egy-egy rendezői felfogásra allergiáslehetek, kifejthetem, miért borsódzik ahátam ettől vagy amattól, miért tartomjónak, szépnek ezt vagy azt a művet,módszert, megoldást. Ha érvelésemérthető, követhető, vagy elfogadják, vagysem. De mit ér az igazam vagy akár a nemigazam, a tévedésem, ha úgy állítom felkritikai egyenletemet, hogy például elevekihagyom belőle az egyik tagot, vagy B-rőlegyszerűen kinyilatkoztatom, hogy A.Végtére egy kicsit ismeretterjesztés is akritika: az olvasó véleményalkotásátbefolyásolhatom, kritikusi tetszésemszerint; ám a tudásanyagát csakgyarapítanom illik.3.Ideje, hogy kibökjem: a Madách KamaraszínházMizantróp-előadásának néhánykritikája késztet erre a kis elmefuttatásra.Pontosabban négy, teljesen különbözőszemléletű s más-más ítéleteket is kimondóbírálatról van szó. E teljesen különbözőítéletű, szövetű, fajsúlyú négykritikának csupán egyetlen közös vonásáraszeretném fölhívni a figyelmet: azönkényes tényközlésre. Aminek, ugye, azegyéni, szubjektív véleményhez semmiköze.4.Mátrai-Betegh Béla, a Magyar Nemzetkritikusa, dicséri a drámát, a fordítást snagyjából a színészek munkáját is. VámosLászló rendezői koncepcióját azonbanmegkérdőjelezi. „Egészében el nemutasítható - írja róla -, de részleteibenvitatható." Majd kiderül, mi az, ami nemtetszik: a mai környezetbe transzponálás.Nos, az ilyesmi csakugyan íz-lés dolga.Magam azoknak a véleményét osztom, akiktelitalálatnak tartják, hogy Vámos,egyeztetve az új fordítás adta lehetőségeketszínészei, elsősorban a cím-szerepet játszónagyszerű Gábor Miklós modernművészalkatával, sikerrel „nagyítja ki" maiszemünknek Molière remekét.Persze, ismétlem, az efféle miliőmodernizálástetszhet vagy nem tetszhet.Csakhogy. Mátrai-Betegh Béla érvel isellene, mégpedig „tényszerűen". Szerinte ...„Ha cigarettafüst és alexandrinus versegyszerre száll a szájból, akkor valamelyikrenincs igazán szükség. Egy maitársalgás ugyanis ritkán használ rímet ésmértéket, nem is szólva arról, hogy a témaritkán forog királyi udvar körül. Ha mégis,nem tudni, hogy ez a házibuli ugyan melyikmai királyságban honos. "Nos, bármilyen furcsa, régen se társalogtakaz emberek rímekben, mérték-ben,„azelőtt" se bizony, soha. Dán királyfiaképpúgy nem, mint a tizenhetedik századfrancia nemesei és polgárai, vagy akár azókori görögök. Színpadon azonban annálinkább. S nemcsak „kosztümben". Mi több:számos mai tárgyú, mai miliőjű verseskomédiáról tudunk; századunk közepén,sőt, a legutóbbi években születtek. T. S.Eliot: The Cocktail Partyjában, TheConfidential Clerkjében s The ElderStatesmanjében nem mába transzponált,hanem igazán mai társaságbeli hölgyek ésurak társalognak igazán mai szalonokban, shorribile dictu: versben. André Roussinafféle bulvárszerző; Les glorieusesétéppenséggel alexandrinusokban írta! Végül:tán egy évtizede sincs, hogy egy franciatársulat többek közt A. mizantrópot iselőadta nálunk; a férfiak szmokingban, a nők nagyestélyiben.Hogy cigarettáztak-e vagy sem,erre nem emlékszem határozottan;valószínű, hogy akinek jólesett, igen - sígy állhatott a dolog a színháztörténetvalamennyi frakkos Hamletjével is: hadohányos volt történetesen s rágyújtott, acigarettafüst nem prózával „szállt együttegyszerre a szájából " .Arra a kérdésre pedig, hogy „ez a házibuliugyan melyik királyságban honos", aválasz csak ez lehet: minden olyan„királyságban", ahol van protekció, vandilettantizmus és megvesztegetés, aholvannak opportunisták, klikkek,helyezkedők, stréberek, kegyben állók éskegyvesztettek, bennfentesek és outsiderek.De hát csak nem gondolja komolyanMátrai-Betegh Béla, hogy például IonescoA király halódik című drámájában az alényeges, hogy a király király? Vagy akára Lear királyban? .. .*A második „ténygikszert" Illés Jenő FilmSzínház Muzsika-beli értő, lényegretapintó kritikájában találtam. Ezt íratja levele a figyelmetlenséggel párosult önkényesség:„Talán csak egy mondatot érzekpontatlannak, illetőleg a régebbi fordításokbanszellemileg pontosabbnak:Mészölynél így hangzik Alceste replikája:»Emberbarát az én barátom nem lehet.«Szabó Lőrinc Alceste-je pontosabbanmegfogalmaz: »Mindenki barátja nembarátom nekem.«"Egyetlen színházi kritikus sem kötelessorról sorra végigböngészni s összehasonlítaniaz új s a régibb fordítást, meg alefordított művet. Ám ha már olyas-féleérzése támad, mint Illés Jenőnek, bizonyillenék belepislantania az eredetiszövegbe: végtére legpontosabban tánmégiscsak mindig a szerző fogalmaz ...Molière Alceste-je azt mondja:Je veu, qu'on me distingue, et pour letrancher netL'ami du genre humain n'est point dutout mon fait.Ami du genre humain - ez magyarán:emberbarát. (Szó szerint az embernembarátja.) A tökéletes dramaturg és jellemfestőMolière jól tudta, hogy miért írami du genre humaint s nem ami de toutle monde-t. „Mindenki barátja nembarátom nekem" - ezt bárki mondhatja. Akiviszont az emberbarát barátságát utasítjavissza, az már végletes, tragikus eset. MintAlceste.

Megvallom, M. G. P. Népszabadság-belikritikáját fokozódó zavarral, mind jobbanelképedve olvastam végig. Olyan határozottmozdulattal állítja feje tetejére a darabot, afordítást, az előző fordítást - bizony néhánypercre megrendítette a hitemet ebben is,amabban is. Először ez villant át azagyamon: Ha M. G. P. közlése igaz, akkor adarab rossz. Bár M. G. P. nyilván nem erre akövetkeztetésre jutott.Ezt írja: „Itt van például a másodikfelvonásban elmondott szonett kérdése,amely kirobbantja a konfliktust. A szonettvalóban jó. Nemcsak a korabeli irodalmiigényeket elégíti ki, hanem igazából szép.Ha elolvassák Szabó Lőrinc jó fordításában- aki Az embergyűlölőt nem torzítottaparódiává -, meglátják. A vers, amit mostaz előadásban Garas Dezső (aki elmondja)Mészöly Dezsővel (akinek fordításátelmondják) karöltve igyekeznek elrontaniés nevetségessé tenni a szonettet.Figyelmesebb elolvasás után az iskiderülne, hogy ez a vers nem komikusbetét - mintha a Kellemetlenkedők egyikportréepizódja volna -, ha-nem a helyzetbeillő dráma: Oronte mindkettejük szeretetthölgyéhez intézte a verset, szívhez szólóanfogalmazva meg közös érzésüket. Alcesteetazért bosszantja vetélytársának szonettje,mert saját érzelmeit és fájdalmát hallja kibelőle. Itt tehát nem irodalmi vitáról vanszó közöttük - még ha utólag tetszetőselméletet fabrikál is hozzá Alceste:szembeállítva a divatos kecsességet anépdal természetességével -, hanem egyszerűféltékenységről. Innentől kezdve amizantróp nem bátor és nyakas tisztességénekáldozataként kerül a Becsületbíróságelé, hanem egy nevetséges, makacskodótart ki csökönyösen vélt igazamellett."Alceste-Mizantróp tehát nem az esztelenségigigazmondó, szókimondó: lám.Oronte szép szonettjét gyatrának hazudja,merő féltékenykedésből, amikor ez a jóköltő a véleménye felől faggatja. Meg isérdemli, a kicsinyes makacskodója, hogyOronte bevádolja őt a tiszti becsületbíróságnál- hol is kereshetné egyebüttegy igazi költő tehetségének elismertetését?-, örüljön, hogy megússza,hogy nem tartóztatják le végül! .. .Nem, ez lehetetlen. Molière nem ír-hatottilyen rossz darabot. Nem silányíthatta ilyenérdektelen, kisszerű alakká a hősét. Alcesteegyetlen - tragikus - következetlensége aszerelme, s ha az igaz-mondásparoxizmusában (a görög dramaturgia szerint hübriszében) már-márnevetségessé válik is, Illés Jenő találószavaival: egy közmorált, egy társadalmattesz bukásával nevetségessé. Mégkegyetlenségre, kegyetlen férfiönzésre isképes, csak hazugságra nem: nem hazudikszerelmet Éliante-nak, amikor bosszúbólmeg akarná csalni vele Céli-méne-t. No, ésaz elképzelhető, hogy Molière jó szonettetad annak az Orontenak a szájába, akihatalmi szóval akarja költő mivoltátszentesíttetni, s aki holmi gyámoltalan, decseppet sem veszélytelen csemete-Néróként tömlöcbe vettetné a tehetségeelőtt nem hódolót?Nem, nem! Egy dolog lehetséges ittcsupán. Hogy Szabó Lőrinc, akinek fordításáraM. G. P. hivatkozik, szépre kozmetikáztaama szonettet. Tán akaratlanul,véletlenül ... Előfordult már ilyes-mi afordításirodalomban. És ennek a lapsusnakaz áldozata M. G. P., erre alapítja különöselméletét ...Vegyük hát elő Szabó Lőrinc Mizantrópfordítását.Igen, itt van, itt szavalja Orontea szonettjét ... ha nem is a másodikfelvonásban, mint M. G. P. mondja, hanemaz elsőben, mindjárt a darab elején.Nézzük csak, hogyan veselkedik neki.ORONTESzonett... Ez egy szonett ...Remény. .. Egy hölgy a tárgya.Kitől némi reményt kap a szív büszkevágya.A remény... Nem olyan nagy vers,egetverő,De afféle finom, édes és epedő.ALCESTEMeglátjuk.ORONTEA remény... Nem tudom, hogy anyelvemElég tiszta-e és könnyed, s ahogyszíneztem,A szó-összerakás kielégíti-e.ALCESTEHát lássuk.ORONTEEgyébként egy negyedóra seKellett hozzá, olyan gyorsankanyarítottam.Megpróbálom elképzelni, hogy GarasDezső ezt a szöveget mondja, nem Mészölyét.Kuncogok így is. Aztán meg másszínésszel próbálkozom. Hiába. Oronteköltőföllépése ellenállhatatlanul komikus.Milyen jellemző az örök dilettánsagresszív-kevély előre mentegetőzése-kérkedése:„Egyébként egy negyedórase kellett hozzá, olyan gyorsan kanyarítottam."De lássuk az „igazából szép " szonettet.Az első nyolc sor unalmas, szépelgőalmanachlíra, aztán ez a hat sor következik:Hogyha örök várakozásban Kellegyre szítanom a vágyam, Az ahalál előlege.Philis kegyét kívánni szűnök;Már minden reménytől ürülök,Olyan sok remény tölt tele.Nem szépített-kozmetikázott itt bizonySzabó Lőrinc semmit, sőt, kaján mosollyal„sarkította " ő is az oronte-i bárgyúmesterkéltséget, tudván, hogy magyar ésfrancia fülnek más-másféleképpen hangzika fűzfaköltészet. Bizonyára ezt a - franciairodalmi életben Molière óta használatos -kézlegyintő ítéletet is ismerte: „Sonnetd ' Oronte. " Aminek magyar megfelelőjekörülbelül ez lehet: Költőcske Mihály-vers.Tudhatott a közismerten tárgyilagostömörséggel fogalmazó kis LarousseOronte cím-szava alatt találhatószövegről is:„...type de l'homme de cour qui prétendau bel espit, et a qui il n ' est pas toujoursprudent de dire la vérité. " Magyarul:„Annak az udvari embernek a típusa, akielvárja, hogy ragyogó (szép) szellemnektartsák, s akinek nem mindig ajánlatosmegmondani az igazat. " Különben ittolvashatunk Alceste-ről is. Íme a jellemzés:„Type de l ' bomme colérique, mais d ' unesincérité inflexible ..." Magyarul: „Alobbanékony, de hajlíthatatlanul őszinteember típusa", aki (ismét az Oronteszócikketidézem) „déclare franchement" -őszintén, nyíltan kijelenti -, hogy Oronteszonettje „bon á mettre au cabinet" -illemhelyre vagy legalábbis sutba való(cabinet ugyanis mindkettőt jelenti, Molièrenyilván tudatosan élt ezzel a szójátékkal).És az sem kerülhette el Szabó Lőrinc figyelmét(az övét sem), hogy Molière annyiraegyetért hősének kritikai érvelésével, hogykétszer egymás után mondatja vele végig anépdal szövegét, ellenpéldaként az M. G. P.által divatos kecsességnek becézett nyafkahalandzsára.Mindebből az derül ki, szerencsére, hogyA mizantróp mégiscsak jó darab, legalábbisúgy, ahogyan a szerző meg-írta, ahogyanhuszonegynéhány évvel ez-előtt SzabóLőrinc, majd napjainkban Mészöly Dezsőlefordította, a Madách Kamara előadta;kiderül, hogy Oronte

szonettjét nem tartják szépnek sem afordítók, sem maga Molière - egyedül M.G. P.Ez megnyugtató.Az már kevésbé, hogy a kritika ilyenfuraságokkal gyarapíthatja olvasóinak ismereteit.Bizony, nyugtalanító kissé azilyen okítás. Oronte „szép" szonettjévelszólva, „minden reménytől ürűlök", haolvasom.5.Ungvári Tamás írása, mely itt, aSZÍNHÁZ hasábjain jelent meg(Korhűség és korszerűség, 1971.december), s melyet a szerkesztőségvitaindító cikknek szánt, első pillantásranehezebb fegyverzetűnek tetszik; hamódjával is, de érvel, koncepcióvalszembe legalább vitatható koncepciótszegez, színházi példákra, ellen-példákrahivatkozik, ezért kritikája a felvonultatottarzenál tekintetében kétségtelenülelüt a napilapkritikáktól - így illőés természetes is ez egy színházi folyóiratban.Ami azonban az önkényes közléseketilleti, ő sem feddhetetlen.Az általa sikertelennek ítélt előadáskapcsán, „mely a szerzőnek is váratlangyengéit tárja fel", fölteszi önmagának aszónoki kérdést: vajon elvetendő-e a törekvés,hogy klasszikusokat más környezetben,modern ruhában adjanak elő, illetvekizárólag korhű díszletben, korhűgesztusrendszerrel, archaikus fordításbanszabad-e csak azokat előadni? Nemmelválaszol. Majd ezután egész fejtegetésemegtagadja ezt a határozott tagadószócskát, s végül pontosan oda kanyarodik,arra az eredményre jut, mint Mátrai-Betegh. Három példát említ a jogos éssikeres transzponálásra: az egyik az OldVic színpadán XIX. századi változatbanjátszott A velencei kalmár, a másik azugyancsak XIX. századba helyezett JohnBarton-féle Othello. A harmadik példát,„egy restaurációbeli durva angolkomédiának" huszadik századikörnyezetbe való átültetését, noha szintúgydicsérően említi („... a restaurációvilága épp szexuális cinizmusával rendkívülhasonlít mai korunkra") tulajdonképpenérvényteleníti is rögtön ezzel amegállapításával: „... teljesen úgy hat,mintha egy polgári kasszasikerszerző írtavolna". Ezenkívül rábólint még egyetlenegyhuszadik századi, mai környezet-bevaló áttételre. A mizantróp lengyelátdolgozására. Igen ám, de annak aprodukciónak van mentsége, Ungvári szerint.Mert prózában szól. „Ami mégiscsaka korunk nyelve, a marihuana anyanyelve,sokkal inkább, mint az alexandrin.De barna pulóverben alexandrintszavalni ..." - írja immár teljesen Mátrai-Betegh utcájában, feledve (igazánfeledve?), hogy nem kell a lengyelekhezmenni, többek közt maguk a franciák isjátsszák A mizantrópot mai miliőben,ruhában s nem prózában, amint fentebb,Mátrai-Betegh Bélával vitázva említettem.De hát nem a példák és ellenpéldák azigazán lényegesek itt. Hanem az, hogyvagy elfogadjuk a klasszikus drámák maikörnyezetbe transzponálásának el-vét,vagy nem fogadjuk el. Végtére nemmuszáj. Hiszen elképzelhető egy olyanálláspont is, mely még Shakespeare eljárásátis megkérdőjelezi, azt, hogy példáulAntonius és Cleopatráját, Julius Caesarát,Coriolánusát „modern " , Erzsébet-koriruhákban játszatta; pedig tudta - nemcsakő; reneszánsz nézője is - hogy mi fántermett annak idején a tóga.Am ha elfogadjuk, akkor tudomásul kellvennünk, hogy minden miliőtranszponálásmodernizálás(hangsúlyozom: miliőről,díszletről, ruháról van szó, nem mese-,szövegátdolgozásról - mint pl. a különféleAntigoné stb. változatok esetében -, amiegészen más dolog) leglényege: akülsőségek anakronizmusa.Közbevetőleg. Hogy miért csinálta eztmár Shakespeare, hogy miért vált ez azeljárás, ha úgy tetszik, fogás, századunkbanújra divattá, méghozzá a shakespeareinélmeghökkentőbb, rafináltabb,pofoncsapóbb - „koktélszerűbb"! - változatokban(melyeket a húszas évekbenkuriózumnak tekintett a közönség, mapedig egyre inkább igényel és megtapsol) -, nos, erre a miértre Shakespeare esetébenmegírt, korunk színpadának esetében pedigvalószínűleg még megírandó tanulmányokfelelnek. Csak halkan és óvatosankockáztatom meg, hogy elképzelésemszerint e még születendő tanulmányokbanilyen és ehhez hasonló szavak is előfognak fordulni: disszonancia, Brecht,elidegenedés, ellenpont, abszurd d r á m a . . .Visszatérve az elfogadásra vagy nemelfogadásra: Ungvári kifejezetten nemellenzi a miliőtranszponálást, de okfejtésébenelveti annak lényegét, a külsőséganakronizmust,s különféle korlátokat állítmég fel ezenkívül, melyek legfeltűnőbbje:1. jó, jó, de csak a XIX. századig húzzukmagunk felé a múltat (A velencei kalmárJonathan Millernél és azOthello John Bartonnál); 2. ha már egészenmagunkig, a huszadik századig húzzuk,akkor ne az eredeti versben, hanemprózában beszéltessük a szereplőket, prózában,„ami mégiscsak a korunk nyelve"... (ezen belül még egy jókora önellentmondás:ha prózában beszélnek aMolière-hősök, akkor már egyszerre nemzavarók a „legfelületibb áthallások", a„legdirektebb azonosságok"?, az, hogy„amit Molière egy mai környezetben mondintrikáról, udvarról, hivatalok packázásairólés protekcióról, az épp »korszerűsítve«közhely"?).Egységet, egybehangoltságot követelUngvári a „lehetőség szerint csonkításnélküli, eredeti szöveg" (tehát mégsempróza? az ember nem győzi kapkodni afejét), a „gesztusnyelv " (vagyis az alakokkülső viselkedése, modora, ruhája,taglejtései?) meg a színjátékstílus között.Ezek szerint korhű jelmez, paróka, hajbókolás...? Nem, Ungvári „meghatározottelvi alapon álló külföldi kísérletek"-etemlít e követelményével kapcsolatban, nemhagyományos előadást. S megrója aMadách Kamara „kísérletét", mely„meghagyta az eredeti szöveget, de azúgynevezett második nyelvet fordította lemaivá", amitől „a két nyelv felesel ... azegyik szavával cáfolja a másikat... .Hogy felesel egymással a két nyelv, ezigaz. Es helyes. Nyilván ez az egyikértelme az ilyesféle kísérletnek. De miért„cáfolja egyik szavával a másikat"?!Olyasféleképpen jár el Ungvári - mármegbocsásson a hasonlatért, ami sosemlehet egészen pontos -, mintha például aracine-i hármas egységet kérné számon egy„formabontó" darabon. (Nem is áll olyantávol a formabontás fogalma az eredetiklasszikus szöveg mai környezetbehelyezésétől.) Vagy miután meghallgattaegy Bach-mű dzsesszátiratát, kijelentené:nem is rossz, de jobb volna, ha csakvonósok játszanák, a szaxofon meg a dobnem stílszerű ...Ungvári Tamás elvi igenlése, ezt azigenlést lényegében megtagadó fenntartásai,s a kérdéses előadás heves ostorozásaközepette egyszer csak tisztán hall-hatóan,félreérthetetlenül hitet tesz a nem mellett.Cikkének ez a néhány sora maradéktalanulmeggyőző, nemcsak azért, mert egyenesbeszéd, hanem mert pontos, szabatosfogalmazás. Ezt írja: „A klasszikusokaktualitása abból fakad, hogy nem maéltek, hanem tegnap, hogy századokattudnak átkiáltani, hogy jós-latos erővel amúltból értették meg azt.

ami még századok múltán is érvényes. Azaktualitásukat ez a tegnapiság adja. A »márakkor is« - s ebből kijöhet a »még ma is«. "Így igaz. S az idézet eddig: a klasszikusokhagyományos szín-padra vitelének örökeszmei alapja is lehet. Mert bizonyosvagyok benne - nyilván nemcsak én, hanema „legelszántabb" modernizáló is -, hogyhagyományos, tehát a klasszikus daraboteredeti „lelőhelyén" hagyó előadás mindiglesz! Az is. Vagy akár elsősorban az. Mindegy.Ungvári nem avval ingerel ellenkezésre,vitára, hogy ő nyilvánvalóan csak ahagyományos interpretációban hisz, hanemhamis, ellentmondó következtetéseivel.Így folytatja ugyanis: „De ha csak ez ama van, akkor fáradt semmitmondássálaposodik a legnagyobb gondolat is."De hát miért volna csak ez a ma jelen?!Hiszen ugyanúgy jelen van a múlt is: aklasszikus szöveggel, kivált, ha meghagyjákeredeti formájában, s nem írják átprózává!Miért hiszi Ungvári, hogy múlt és jelenvillamos töltése, kisülése (ami persze hogytöbb, mint holmi lapos vagy nem laposfelületi igazságazonosság!) csak onnan idecikkanhat, nem pedig ide-oda, oda-visszacikázhat?Az imént, amikor leírtam a lelőhely szót,már elindult bennem egy asszociációsfolyamat; most megpróbálom végigpergetnia gondolatsort, hátha közelebb visz a mábatranszponálás alapkérdésének amegértéséhez. Nos, az ókori leletek helyetermészetesen a múzeumokban van; vagyakár a helyszínen, a fel-tárt lelőhelyen.Elzarándokolunk ide is, oda is, csodájukrajárunk, fogunk járni mindig. De megeshetolykor, végtére el-képzelhető, h o g y. ..tegyük fel, egy görög érmét a lakásunkban,a saját környezetünkben szemlélhetünk;vagy egy vázát ... éspedig teljesen eredetiformájában és színeiben, tehát nemátmázolva, hozzápászítva modernbútoraink, világításunk hangulatához ...oda-oda pillantásunkból s a vázavisszapillantásából aligha hiányoznék ajóleső-viszolygó borzongás-rádöbbenés. Sha történetesen amaz „Archaikus Apolló"állna - áll-hatna - ott a váza helyén, a„változtasd meg élted!" bizonyára mégparancsolóbban áradna belőle felénk,mintha lelőhelyén látnánk.Még néhány további önkényes közlésUngvári Tamásnál.Cikke harmadik sorában szövegvál*toztatás nélkül előadott budapesti Molièrerőlír. Később látszólagos szöveg-hűségről,még később a fordító Mizantrópátdolgozásáróltesz említést.A marsall-ügy. „Mit szóljunk ... ahhoz -háborog Ungvári csípős-szelleme-sen -, haezeket a marsallokat a színpadon egylégitársaság egyenruhájába bújtatottpaszomántos statiszta képviseli?... Amarsall, akiről el is felejtettük, kicsoda,akkor tárhatja elénk valóját, ha megmaradmarsallnak ..." De hát hogyan „maradjonmeg" marsallnak az, akit Molière nemannak írt meg? Un garde de lamaréchaussés de France csak Testőr, aMarsalli Becsületbíróság küldöttje (SzabóLőrincnél), követe (Mészölynél). Közte s amarsallok közt akkora a különbség, mint,mondjuk, a rossz emlékű „NemzetiSzámonkérő Szék" bírái s fullajtáruk, azidéző parancsot kézbesítő csendőr között.Unalom. Úgy vélem, a kritikus csak asaját nevében beszélhet róla: hogy ő magamennyire un vagy nem un valamit; a nézőnevében nyilatkozni nemcsak illetlen dolog- képtelenség is. Nem szívesen hivatkozomsikerre: a produktum mi-nőségét nemmindig igazolja. De annak mindenképpenellene mond, hogy a közönség unatkozik.Amikor e sorokat írom, ötven nap telt el abemutató óta. S táblás házak előtt megy.Meggyőződtem róla: a színház pénztárijelentéseiből.Fordítás. Már arra is fölkaptam a afejemet, hogy „Mészöly Dezső ragyogóműfordító - egyetlen húron, korlátozottskálán." Hogy pattanhatott ki Ungvárifejéből ez a jellemzés épp arra a műfordítóra,akinek munkásságára valósággala színészi mimikri jellemző, hiszen„skálája" a középkori misztériumátköltéstőla tolvajnyelvű Villon-balladákon,Shakespeare-en, Molière-en, V. Hugón átShaw-ig (Pygmalion!), Feydeau-ig, sőt aszürrealista Wcingartenig terjed? Hamindezt egy húron le tudja játszani Mészöly,akkor már szemfényvesztő, nemműfordító!De lássuk a folytatást: „Senki nála(Mészölynél) jobban nem fordítaná le aCyranót, talán még Ábrányi Emil sem. Detiszta rímeiben, csengésében, bongásábanaz ő költészete a századvég..." „Mészölyszövegéhez tökéletesen illik a bajuszkötő -akármelyik rendező máris nekiláthat afeladatnak, hogy a XIX. századba ültesse áta Mészöly-féle, ön-magában kitűnőváltozatot, némi ódon ízzel" ... stb.A bajuszkötő jó. Még irigyelném is, hataláló volna e szellemesség - így azonban,hogy nem talál, mit ér? Mit ér, ha abajuszkötő csak a XIX. századhoz illik(meg talán bajuszainkra, Mészöly, Ungváris jó néhányunk bajuszára illenék, hakapható volna; konkrét bajusz-kötő ügybenegyek vagyunk, abban igen ...), de MészölyMolière-fordítására semmiképp, az ugyanisnem XIX. századi. Mert azt, ugyebár, elkell hinnünk Ungvárinak - „becsületszóra "-, hogy Laurence Olivier nagyon rosszul,rend-kívül manírosan játssza A velenceikalmárt az Old Vic színpadán: nem láttuk.De Mészöly fordítása ellenőrizhető.Íme Alceste keserűsége Mészöly tolmácsolásában:ALCESTENem tréfálok veled:Tőlem ne várjanak sehol kíméletet!Epém fakasztja föl a város és az Udvar,En már torkig vagyok minden szabályzatukkal,Csak fájdalom gyötör, keserű szenvedély, Haelnézem, hogy él az, aki köztük él.Csak érdek-emberek, lapítók, intrikálók,Helyezkedők, nyalók: csalók amerre látok!PHILINTEAzért nem oly sötét a kép, ahogy te látod.Ellenfeled lehet farkasnál farkasabb, De elnem érte, hogy letartóztassanak.S a vád majd visszaüt, mert mindent észrevesznek:Rágalmazásain még csúnyán rajta veszthet.ALCESTEŐ? Nem! Ilyesmitől egy mákszemnyit se fél:Minden gazságra van zsebében engedély! Nehidd, hogy egy ilyen kaland csak úgyledönti: Őfölfelé bukik: még jobb állásba köt kiEz XIX. század? Vagy pláne századvég?Vajon mennyivel frissebb a következőváltozat?ALCESTENem én. Sőt azt hiszem,E ponton senkit se kímélek sohasem. Szememég: udvari s itt a városi népnek Nincs figurája,mely ne forralná epémet; Rögtön rosszkedvűés boldogtalan vagyok, Látván, emberek köztmis milyen a kapocs. Gyáva hízelkedés,csalás, önérdek, álnok Képmutatás minden,amibe csak belátok;PHILINTEA baj nem is olyan rettenetes egészen. Bármitfogott is rád pimasz ellenfeled, Csak nem értecl, hogy börtönbe vessenek; Látjuk, hamisvádja hogy omlik máris össze S ez a tettetalán őt magát teszi tönkre.ALCESTEŐt? Ily fogásoktól ő nem félt sohasem; Engedélyevan, hogy nyílt gazember legyen; Es hatalmátnemhogy csökkentené kalandja, Meglásd, holnapeggyel magasabb lesz a rangja.

Szabó Lőrinc fordításából idéztem, anagy költő és műfordító emléke irántitisztelettel. Szabó Lőrinc fordítása szépírás; Mészölyé jobban mondható.Vigyázzunk a századokra utaló címkékkel.Ha magam nem vigyáznék, megkérdeznémUngváritól: vajon hányadikszázad stílusa ez: „Nem látom okát, miértne lehetne pontosan megfogalmaznikifogásunkat olyan jelenségek ellen,amikor a kísérlet ilyen esendő eredménytarat. "Kritikájának záró mondatát idéztem amagam cikkének zárókövéül.*Post scriptum. „Túlzott indulat? Túlzott"- vállalom én is Ungvári Tamással.Azt a szenvedélyességet, mely mindnyájunkatelkap, ha az igazságot kutatjuk.Lehet e szenvedély a tények tisztelete?Bár azzá lenne bennünk!KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓLHermann István:A jubiláló színház - maAlmási Miklós:A lehetetlen dráma sikere (Gyilkosok aködben)Pályi András: A kétSirály Molnár GálPéter:Két portré (Ungvári László és Márkus László)Feuer Mária:Magyar egyfelvonásosok az OperábanSzeredás András:A beszéd dramaturgiája (Peter Handkéról)Sz. V. Gippiusz:Beszélgetés egy taburólFöldes Anna:Örkény dramaturgiájaSzigethy Gábor:Politicus feljegyzések színházművészetünkmai állapotjárólKöpeczi Bócz István:Arcok és álarcokDévényi Róbert:Bábfesztivál PécsettPÁLYI ANDRÁSKorszerűsítés vagykorszerűség ?A gyávaTagadhatatlan, hogy a gyávaságot általábanpejoratív fogalomnak tartjuk. Különösen,ha megtévesztő álbátorságtakarja. S még inkább, ha a tartalmatlanjóléthez való ragaszkodást, a tartalmasabbéletlehetőség elmulasztását jelenti. Alighaelegendő azonban egy művészi alkotáshozennek puszta „leleplezése " , konkréttársadalmi vonatkozás, közeg nélkül. Mégakkor sem, ha ez az alkotás nem kívántöbb lenni, mint ünnepi megemlékezés,tisztelgés Sarkadi Imre emléke előtt,születése és tragikusan korai halálaévfordulóján. Ez az alkalom ihletteugyanis Mihályfi Imrét, hogy elkészítse Agyáva tévéfilmváltozatát. Mihályfi,gondolom, Sarkadi kisregényének maiaktualitásából, hatóképességéből indult ki,s voltaképpen zavarták azok a motívumok,melyek a mű keletkezési idejére, azötvenes és a hatvanas évek fordulójárautaltak. A tévéváltozat tehát igyekezett„túltenni" magát azon a tíz éven, mely aregény megjelenése óta eltelt, s mintegy amába transzponálta a cselekményt.Anélkül, hogy el akarnánk ismételniazokat a kifogásokat, melyek a sajtóban aBudapesti Művészeti Hetek keretén belüllezajlott televíziós bemutató utánmegjelentek, fel kell tennünk a kérdést:végül is miféle gyávaságról szól A gyáva?Mert abban igaza van Hámos Györgynek,aki az Élet és Irodalomban fogalmaztameg ellenvéleményét a tele-víziósváltozatot elmarasztaló kritikákkalszemben, hogy Éva a regényben(minthogy első személyben beszél), máraz első oldalon leleplezi magát. Érdemesis felidézni ezeket a Hámos György általugyancsak citált sorokat: „Évek ótatudom, házasságunk lassan kétfajtaönzéssé alakult át; az ő önzésének alap-ja,hogy én szép vagyok, dekorálom, samellett dicsérem - az enyémnek, hogy ősok pénzt keres, és úgyszólván mindet énköltöm el, ahogy akarom. Valószínűleg őis sejti, hogy együttlétünk üzlet, aminekaz alapja az ő pénze és az én személyem. "Azzal azonban már alig-ha érthetünkegyet, hogy a film készítői „jó iránybazökkentették ki a pályáról aregényt " - mint Hámos írja -, amikorelengedték fülük mellett a korán leleplezőbelső monológokat.Hiszen a filmben alig derült ki több azegész történetből, mint amit Sarkadihősnőjével a regény első lapján elmondatott,holott nem véletlen - s ez, gondolom,nem szorul bizonyításra -, hogymindez Sarkadinál már az első laponkiderül. Vagyis A gyáva - az írói szándékszerint - elsősorban nem az úgynevezettművészi világ egy élősdi nőalak-ját akarjaelénk állítani, hanem ennél általánosabb,mélyebb kérdést; az embert emberré tevőambíciók elsorvadását. Sarkadinál ezértkiindulópont Éva le-leplezése, s ezértjártak rossz úton a film alkotói, amikor eleleplezést a tévéváltozat mondanivalójávátették.Összefügg ez a mű mai aktualitásánakfélreértésével. A gyáva, érzésem szerint,nem olyan értelemben időszerű, hogy akárma is keletkezhetett volna. Sarkadi,miközben pontosan jelzi azt a társadalmiközeget, melyben hősei mozognak, a jövőtársadalmát félti. Félti bizonyos elanyagiasodástól,ezért is kerül a regény-beszélsőséges és reális ellenpólusként asomogyi „kirándulás" képsora, aminek afilm épp finoman megmunkált drámaiösszeütközéseit egyszerűsítette le, s ezértoly lényegesek mindazok a rekvizitumok,melyek az ötvenes-hatvanas évek fordulójárautalnak. Sarkadi, mintha forgatókönyvetírt volna, regényében igen fontosszerepet szánt a kellékeknek, Benceszakállától Tibor Ikka-üvegéig, amiből arumot tölti; Mihályfi viszont egy az egybeáthelyezte a cselekményt a mába, s ezzelSarkadi féltése banális igazságok elkésettismételgetése lett, annál is inkább, mert afilm az Éva-típus leleplezését tekintettefeladatának, ami pedig az író számárakiindulópont volt.A tévéváltozat így, ezzel az erőszakosaktualizálással. elszalasztotta a műbenrejlő lehetőséget, azt, ami valóbanaktuális. Érzésem szerint ugyanis, ha atévéfilm készítői a történet korhoz kötöttségéterősítik, ha Sarkadi akkori félelmeitbontják ki A gyávából: az ambíciókelsorvadásától, az elanyagiasodástólvaló félelmet, akkor erősebb, maibb hatástértek volna el. Sarkadit azok a kérdésekgyötörték, víziószerűen, melyek-kel ahalála utáni évtizedben nemegyszerszembe kellett néznünk.S ez, a tíz éve meghalt író meglátásainakés mai problémáinknak e kapcsolata,önmagában is olyan feszültségettartalmazhatna, melyet aligha lett volna

Hagyományosvagy új dramaturgia?szabad elszalasztania Mihályfi Imrének,amikor Sarkadi maiságáról kívánt vallani.Végül a film közhelyeket állapított meg; akisregény viszont továbbra is izzóanaktuális, izgalmas olvasmány. Lehetséges,hogy izgalmasabb, mint valaha. Ma márnemcsak Sarkadi vízióját érezzük benne,saját tapasztalatainkat is. A filmből sajnosmindkettő elveszett, s ezzel elveszett azalkotás közéletisége, politikai jelentése is.A mizantrópA Sarkadi-tévéfilm esete nem elszigeteltjelenség. Az aktualizálás - idézőjelbenvagy anélkül - színházi művészetünk talánlegtöbb szenvedélyt kavaró kérdése, svitatkozzunk bár a politikai szín-házról, aklasszikusok játszási módjáról vagy aszínházi profilról, előbb-utóbb ez kerülterítékre. Korábban a Rómeó és Júliakavarta fel a kedélyeket, majd Amizantróp; s a két előadás együttes emlegetésea balsikerű aktualizálás elrettentőpéldájaként, mint Ungvári Tamás tette aSZÍNHÁZ 1971/12. számában, véleményemszerint a jelzett művészi, alkotói konfliktusmeglehetősen sematikus megítélését isjelzi. A Sarkadi-tévéfilm esetét azért isérdemes volt szemügyre vennünk, mertnemcsak adalékot szolgáltat a kérdéshez,hanem olyan tanulságokat is kínál, melyekjól megvilágítják a színházi aktualizálásokellentmondásos problémáját is.Ungvári felállít egy tételt: egy korhűMolière-előadás sokkal korszerűbb len-neA mizantróp legutóbbi, Madách kamarabelibemutatójánál; s ezt így még el isfogadhatnánk, ha nem maga Ungváriidézné az ellenpéldát: a jan Kott átdolgozásábanés Zygmunt Hübner rendezésébenKrakkóban bemutatott mai Amizantrópot. S jóllehet a budapesti előadástMészöly Dezső csengő-bongó rímeiis meglehetősen bénítják, s nem véletlen,hogy Kott prózában fordította Molière-t(ebben is igaza van Ungvárinak), a kérdéslényegét mégsem itt érzem. Kott ugyanisszellemes nyelvi játékaival, melyekátszövik fordítását, nemcsak sajátos íztkölcsönöz a darabnak, de „alájátszik " arendezői elképzelésnek is. A molière-idialógusokat teletűzdelte mai kifejezésekkel,az egyes drámai szituációk indoklásátaz úgynevezett kisrealizmusigényei szerint is kidolgozta, Oronte jellegzetesdilettáns, „avantgarde" költő lett, smegidéződött a varsói kávéházak világa,mai motivációval dolgozta át Alceste ésPhilinte konfliktusát (természe-OSZTOVITS LEVENTEElfogult rögtönzésekaktuális témákra3. Nosztalgia és valóságTizennégy éves koromban történt először,hogy a születésnapomra, névnapomra ésegyéb ünnepi alkalmakra kapott ésgondosan félretett pénzemből egyvasárnap felutaztam Budapestre, hogyvégre színpadon lássam X. Y. kedvencszínészemet egy olyan darabban, amelybenkülönösen parádés alakítást nyújtott.Voltam délelőtt fél tizenegykorszínházban, majd ebéd nélkül átrohantamegy másikba, ahol fél háromkor kezdődöttaz előadás. Ott is valamelyik kedvencembálványomtündökölt. Ezek a darabok,előadások máig elevenen él-nek azemlékezetemben, az egyszeri, detesen anélkül, hogy az alapvető drámaiösszeütközésen változtatott volna);ugyanakkor megmaradtak a Molière-korabelifogalmak, az udvar, a méltóságok, akirályság stb.Amikor azonban az udvar emlegetéseolyan kifejezésekkel keveredik, mint azelidegenedés, nyilvánvalóvá válik azanakronizmusok általánosító szerepe (azudvar például a mindenkori befolyásosemberek körét jelöli). Ez pedig lehetőségetkínált arra, hogy a rendező olyanösszefüggésekben ábrázolja a „befolyásosságot" és Alceste elvakult kritikáját, akiazonosítja az „udvart " a társadalommal, sépp ezért nevetségessé válik, amelyárnyaltabb és maibb, ha úgy tetszik,korszerűbb, mint amilyen a „korhű "Molière lett volna, hisz benne van mai történelemismeretünkis.Vámos László nem erre vállalkozott. AMadách kamarabeli A mizantróp a mainyugat kritikája kíván lenni, s ez így valóbanformális megoldás. Hasonlóképpenformális, mint a Mihályfi-féle Sarkadifilmmai időszerűségének egysíkúkihasználása. Az ugyanis, hogy Molière Amizantrópja akár a mai nyugaton istörténhetne, az, hogy A gyáva akár a maiMagyarországon is megeshet (ez is, az iskis változtatásokkal), önmagában mégnem indokolja a kérdéses művek mábatranszponálását. A gyáva esete jól mutatja,ez az átültetés egyszerűen megleginkábbmégis az a szavakkal reprodukálhatatlanvarázslat. Élmény, amely-bena testi valóságban látott, lelki jelenlétébentapasztalt X. Y. „nagy " színészrészeltetett. Személyvonaton utaztam odavisszaháromszáz kilométert, csupaizgalommal jöttem és diadalmasanmentem haza, zsákmánnyal: a Csodával aszívemben.Aztán éppen jókor kerültem fel véglegPestre, immár egyetemistaként. Ahatvanas évek elején Gábor MiklósHamletjét, Henrikjét, Tolnay KláriBlanche-át visszaemlékezve is töretlenülszép előadások fénylő csúcspontjaikéntlátom. (Majdnem elfeledkeztem valamiről:gimnazistaként szintén felutaztamfelbumliztamPestre, hogy Págert lássam.Valóban a föld indult meg velem akkor.)Összegezve: máig beleborzadok ezek-beaz élményekbe, a színházba vetett hitemtápláló, vitamindús emlékeibe.fosztotta a művet időszerűségétől. S tulajdonképpenugyanez történt A mizantróppal.A Major-féle Rómeó és Júliától,ha az eredményt ki-ki a maga ízlése és amodern színházról alkotott elképzeléseszerint ítéli is meg, elvitathatatlan az atörekvés, mely az itt említett példák közülleginkább a krakkói A mizantróppalrokonítja a nemzeti színházbeli Rómeó ésJúliát. E törekvés lényege pedig, érzésemszerint, nem más, mint a szó legnemesebbértelmében vett politikus színházmegteremtése, melynek köze van maiéletünkhöz, mely közvetve vagy kevesebbáttételességgel mai problémáinkról vall.A korszerűség és a korhűség nem zárjákki egymást, és a művek erőltetettkorszerűsítése sem jelent korszerűséget.Úgy hiszem, minden művész eredendőhivatásának érzi - vagy kellene érezniehogy saját korához szóljon. A korszerűséglátszataként alkalmazott korszerűsítésekazonban nemcsak „irodalomcentrikus" szempontból vitathatók, de aktualitásukszempontjából is. A világirodalomés a színháztörténet tele van átdolgozásokkal; művészi értelembenmégiscsak azok az átdolgozások voltakéletképesek, melyek - legalább valamilyenvonatkozásban - többet tudtak mondani azátdolgozott, rendezőileg át-értelmezetteredeti műnél.

Azóta már nem tudok elsápadva,könnyekkel viaskodva tapsolni, ritkánérzem azt a hajdani érzéki gyönyört,legfeljebb néha az Opera színpadán, haegy Tito Gobbit, Astrid Varnayt, Simionatótvagy Melis Györgyöt látok-hallok.Esetleg koncerteken még. Mi az oka? Eztkeresem, s szinte nosztalgikusan kéremszámon azoktól is, akiket még hat-hétévvel ezelőtt is egy serdülő romantikuslelkesedésével-buzgalmával imádtam. Hola varázs? A varázs megéléséhez szükségesnaivitásom veszett el, kamasz-rajongásomés nyitottságom, amit még húszegynéhányévesen is birtokoltam? Vagy talán azérttörtént mindez, mert félig szakmabelilettem, mert alkalomadtán kritikus isvagyok, mert mélyebbre látok, s talán márkevésbé érzek? Mások lettek az igényeim?Nem az egyéni remeklés csodáit kívánomtöbbé, hanem a tökéletessé csiszolt egészgyönyörűségét?Ez a cikk is csupa szertelen rögtönzés,melyben kutatom, keresem a hibát -magamban is: miért nem tudok már néharégi kedvenceimért sem rajongani?Irigylem azt a nézőt, aki egy-egy színészértmegy a színházba. Csodálom aszínészt, akinek tábora van. Nagyra becsülöm,hogy vonzani tud.Rossz néző lennék? Aligha. Szintekritikátlan néző vagyok. Csak az abszolútdilettantizmus vagy valami különösenbosszantó ostobaság üldöz el a szünetben aszínházból. Közepes dolgoknak is szívbőltudok örülni. Én a színházban szeretem jólérezni magam. Ha néhanapján kritikátírok, a kritika csak az előadás után kezdformálódni bennem. Ha csak közepesen jóis egy előadás, akkor már leköt, benneélek - érzelmileg és értelmileg egyaránt:rácsodálkozom.A szünetben ritkán van rossz véleményem,várok vele, mert mindig optimistavagyok. Egy-egy jó előadás egyszerűen azérzékeimet bizsergeti meg.Azok közé sorolom magam, akik egyvidéki színház tájelőadásán véresre tapsoljáka tenyerüket. egy valóban ügyestáncoskomikus miatt. Akik a József AttilaSzínházban szinte megható lelkesedésseltörnek ki tapsviharban, ha Bodrogi Gyulaa színen megjelenik. Amíg a közelébe nemköltöztem, egyszer sem voltam a JózsefAttila Színházban. Szín-padon egyszersem láttam Bodrogit. Csak a híréthallottam - nem a legjobb hírét. Miótaláttam, a híve vagyok. Kritikusa, de híveis. Mert azok, akik körülöttem a nézőtérenülnek, rákényszerítenek arra, hogy higgyek benne. Láttam márkitűnőnek, láttam ripacsnak. De azutóbbiként is szerettem. Valami ősi, lényegiegységbe fogott, kényszerített -most ő - azokkal, akik clownkodásátgyermeki örömmel, boldogan, hálásanbefogadták. Jól tudom, az ilyen siker,hatás, nem feltétlenül kritériuma a „mélyés igazi" színházművészetnek, de azt istudom, hogy e nélkül aligha lehet meg aszínház.Nem akarok túlozni: ma is vannakkedvenceim. Ruttkai Éva, Törőcsik Mari,Darvas Iván: lehet értük nem rajongani?De színházrajongásom érdekében mégisaggaszt: hova lettek a nagy, a feledhetetlenalakítások? Hová tűntek acsodák? Miért ritkák, mint a fehér hol-ló?Olyan keveset látok belőlük manapság, snélkülük mennyivel szegényebb vagyok.*Tisztában vagyok vele: ez az én nosztalgiámnagyon elavultnak tartott színházszeretetet,színházkoncepciót takar. Slátszólag minden megcáfolja.Hiszen:1. állandóan azt hallom, hogy Magyarországonkiváló képességű, kimagaslóegyéniségű színészek vannak, de nincsigazi színházművészet.2. Nagyszerű alakításokat lehetne látni,de alig látni jó rendezést, korszerűösszprodukciót.3. Az utóbbi két pontban felsoroltakatnem hazai szemtanúk, hanem külföldivendégeink bizonyítják.Megalapozottnak látszó érvelés, jó-résztigaz is. Mit kezdjünk vele?Vegyük sorra a pontokat.Először is: a kiváló képességű, kimagaslótehetségű színészek köre alig bővül.Sőt, szűkülni látszik. Tessék meg-nézni aNemzeti Színház női gárdáját, aVígszínházban a fiatal férfi színészek, aMadách Színházban az idős szerepekalakítóinak listáját. Van kettőnél több, akiigazán vonzana, aki csodateremtő tehetség,aki kimagasló szólóprodukciójával„gátolna" egy rendezői koncepciót?Aligha.Hol vannak hát a nagy alakítások? Holvannak az igazi „mennybemenetelek"?Évente ha két-három akad. Persze, nemazt akarom mondani, hogy nincsenekkifogástalanul megoldott szerepek, egy„kiváló képességűtől" bármikor elvárhatórutinos alakítások, a kritikusok általkimanipulált „sikerek" - ezek adódnakszép számmal. De az igaziak,a jutalomjátékok - színésznek és nézőnekegyaránt jutalomjátékszámba menőprodukciók - azok hol maradnak?Nem sorolom fel, hány kitűnő, kedvencszínészemet láttam hatalmas ambícióvalközepeset produkálni, azt sem, hánytólláttam lélektelen és hatástalanmagamutogatást. Minek sorolnám fel?Magamnak is pironkodva vallom be, hogyhányszor csalódtam.Az okot keresem.*Magyarországon pillanatnyilag a lehetőlegrosszabb a helyzet. Rendezői színháznincs (pedig mennyit cikkeztek róla,mennyit követelték, esztétikai fundamentumátmilyen gondosan megvetették).És még mindig létezik színészcentrikusszínház (pedig milyen logikusérveléssel bizonyították anakronizmusát).Két lehetőség között vergődünk. Né-haelég szánalmasan.Talán a legaggasztóbb az, hogy maga aszínész kezdi elveszteni a hitét a színházban.A hitvesztés pedig mindig bizonyosetikai-morális és mesterségbeli züllésseljár együtt. Tanúi vagyunk: menjünkbe egy huszonötödik előadásra, és halljuka súgót. Menjünk be egy másik-ra - ezenfogadásból húsz perccel hamarabbbefejezik az előadást.A nézőben nem hisz a színész? A nézőtőlvár többet?Lehetetlen, hiszen a néző ott ül, többnyireott ül előtte, s azért ül ott, mert rajonganiszeretne érte.A színész, „a kiváló képességű " , is márkorábban elvesztette a hitét, talán még aszínpadra lépés előtt, talán már a próbáksorán, talán már a próbák előtt.Miért? Mi miatt? Esetleg ki miatt?Találgatunk.Ám mielőtt a tettesre rámutatnánk, haddvessünk közbe valamit.A színész nem mindig akarja a magajavát. A világ egyik legtévedékenyebbteremtése. Néha maga ellen dolgozik. Deaz igazi színész - ha művészi tevékenységrőlvan szó - sohasem menthetetlen.Érzékenysége káprázatos. Ösztönei,ha fertőzetlenek, a legjobb iránybamozdíthatók.A színész sok mindenért hibás lehet. Denem mindenért ő a hibás.Tehát nézzük a tettest.Először is annak tekinthetjük az állapotot,amelyben a magyar színházművészetvegetál. A már említett interreg-

világszínház1NÁNAY ISTVÁNÖreges diákfesztivál- tanulságokkal„The young theatre - a voice of progress " ,vagyis: „A fiatal színház - a haladáshangja. " Ez volt a III. nemzetközi egyetemidiák színjátszó fesztivál mottója. Akétévenként Wroclawban rendezettseregszemlét a fesztiválok fesztiváljánaknevezik, mivel az egyes országok nemzetiminősítő versenyeinek legjobbjait vagy másnemzetközi találkozók ki-emelkedőprodukcióit láthatják a nézők. Tehátkétszeresen megkülönböztetett figyelemmelkellene kísérnünk ez eseménysorozatot,hiszen a bemutatkozás „mit és hogyanja "alapján egy világ-szerte terebélyesedőmozgalomról kap-hatunk képet. Ez esetbenellentmondásos képet. Ez a fesztiválugyanis az öregecske színházak találkozójavolt. Nem a résztvevők életkora miatt (báreseten-ként ilyen tekintetben is!), hanempolitikai és művészi gondolataik, a produkcióktartalmi és formai megjelenítésekövetkeztében.A fesztivál legtöbbet vitatott kérdése amottóban is megfogalmazottprogresszivitás volt. A bemutatkozó 21együttes mindegyikéről elmondható, hogyhaladó gondolatok, társadalmi problémákszó-szólója. De a progresszivitást rendkívültágan fogták fel, úgyszólván minden belefért,legalábbis ezt tükrözték a produkciók.Az általános emberi kérdések-kel- kiszolgáltatottság, elidegenedés, háború,tiltakozás az erőszak ellen - éppenúgy találkozhattunk, mint az aktuálisnapi politikai események megjelenítésévelvagy a politikai szemináriumokillusztrálásával. A szándékuk szerint előremutatóelőadások a megvalósulás soránlegtöbbször zavaros közhelygondolatokkeretéül szolgáltak.Színházi találkozóról lévén szó -progresszivitáson a színházikifejezőeszközök megújítását is érthetnénk.E tekintetben határozott megtorpanást tapasztalhattunk.Az előadások zömébenazonos formai megoldások sztereotipiákkámerevedett „ötletei " köszöntek egy-másnak.Általános volt a görcsös igyekezet aközönség aktivizálására, a játékba valóbevonására, de ez az esetek többségébenkülsőleges és hatástalan maradt.Szeminárium és diákkabaréA színpadot direkt politizálásra többegyüttes felhasználta. A fesztiválokvisszatérő csoportja a pármai CUT, amelymost a Vigyázzatok., munkások! Ha aNépfrontra szavaztok, a vörösök ellopjáka bicikliteket című előadással szerepelt. Adarab „szereplői" többek között Azamerikai tőke, a Vatikán, Az olaszkereszténydemokrácia, A forradalmár. Minta címből és e felsorolásból is kikövetkeztethető,allegorikus játékról vanszó, amelyben a politikai gazdaságtanleegyszerűsített fogalmainak és összefüggéseinekillusztrációja keveredett kétmunkás forradalmi elmélkedésével.Mélységben és magasságban osztott színpadon,jelzett barokkos épített díszletekközött játszódott a darab, melynek " legkifejezőbb"képe, amint a Vatikán és Azamerikai tőke érzelmes tangót táncolvaegymáséi lesznek. Filmvetítés, magnózeneés szöveg teszi az előadást mégzsúfoltabbá.Lényegében hasonló, eszközeibenazonban egészen eltérő előadás a bukarestiArchiteatrul együttesé: Egy háztörténete. Az emberiség fejlődését ábrázolóetűd (mely motívum még legalább háromegyüttes előadásában szerepelt) után akizsákmányolt embert mutatták be -többszörösen. Az élősködő, elnyomóHatalmat az elnyomottak megdöntik, majdtanulnak, dolgoznak, építenek, éstenyerükben összehordott föld-halombaelültetik az eszme diadalát hirdető fácskát.A játék stílusa rendkívül puritán. Néhánydobogó és a játékosok kis batyujában levőegy-két tárgy minden segédeszközük. Párperces etűdökben illusztráltak egy-egybanalitásig le-csupaszított tételt. Ezeklegjellemzőbbje: a kizsákmányoltak körülvannak kerítve. A felkelést jelző sípszóhangjára a ketrecükön átlépve a Hatalom ésaz azt szolgáló Vallás és Korrupció „házát"jelképező fakereteket a Hatalomraaggatják, és a keretek súlyától az összeesik:győz a forradalom. Ilyen egyszerű atörténelem!A bradford-i Art College társulat apolitizálás más formáját választotta. JamesHarold Wilson elsüllyeszti Bismarckotcímű, előadásuk pergő ritmusú diákkabaré.Wilson hosszú, szőke hajú, lányos arcúcserkész. Volt külügyminiszterét, GeorgeBrownt, sajátos bohócruhája - fele frakk,fele overall - jellemzi. A használt tárgyakreális és jelképes értékűek. A hatalomjelképe például egy távcső, mely emellettarra is szolgál, hogy Sir Alexander DouglasHome a lóverseny eseményeit vizsgálja.Harold Wilson miniszterelnökségéhez kéria pár-tok támogatását - ez a színpadon egygyors tempójú szerelmi megkörnyékezésformájában jelent meg: a pártokat megszemélyesítőlányoknak teszi a szépet, ígérfűt-fát. A kolonializmust, az angolgyarmatosítás következményeit, az életszínvonaltagolódását, az ár- és béremelésekmechanizmusát bűvészmutatványnum-helyzetet,amikor még nem a rendezős már nem a színész a központ, az úr. Ez ahelyzet gyilkosan káros. Példátlanenergiákat elemésztő.A színész sokszor és joggal azt mond-ja:azért játszom ilyen és ilyen darabban, merta rendező a maga sikerét kovácsolja. Azigazgató jó pontot akar szerezni. Adramaturg felfedezési mániája ilyendarabot tukmált a színházra.A rendező azt mondja: nem valósíthatommeg ilyen és ilyen művészi ideálomat,hitvallásomat, mert nem vagyok úr,csak a színész cifra szolgája. Pozícióm éstekintélyem látszólagos.Ennek is, annak is igaza van. Igaza lenne,ha a két szempont voltaképpenellentmondana egymásnak.De tegyük fel, hogy ellentmond.Nagylelkűen adjunk mindkét félnek igazat?Langyos megoldás. Az igazság talánmégis annak a javára dönthető cl, aki ajobb. Aki perdöntőbben bizonyítja a magaigazát, ha egyszer már sarkalatos ténnyétettük a színész-rendező ellentétet. Aszínész és a színházvezetés ellen-tétét.Vajon ki a jobb, ki bizonyítja igazátmeggyőzőbb érvekkel?Melyik oldalon állnak szavahihetőbbtanúk?Erről legközelebb.

nak is beillő, elsősorban verbális eszközökreépülő jelenetsorral mutatták be. Azegyüttes nem a világot akarta megváltani.Reflexiókat - szatirikus meg-jegyzéseket -fűztek saját napi politikai életükhöz, sszellemes, könnyed stílusú előadástprodukáltak.Amikor a politika csak védjegyA politikai tartalom azonban a legtöbbelőadásban áttételesebben jelentkezett, sőtolykor a társadalmi kérdések csakürüggyel szolgáltak egy-egy öncélú produkcióhoz.A Săo Paolo-i Equipe együttes Egywhisky Saul királyra c. monodrámája - egydiák vívódása a világ igazságtalanságaimiatt - egy parádés alakítás lehetőségétkínálta. A másfélórás előadás azonban ahelyenként fel-felvillanó politikaitartalmat is elfödte. (Az amerikai tőkebefolyása, a forradalmak szerepe Dél-Amerikában, a forradalmárok elsiratása.)Az elidegenedés, a magány, az emberekközötti kommunikáció szegényessége minttársadalmi probléma az angol Grassegyüttesnek szintén csak ürügy volt ahhoz,hogy látványos, de semmit-mondó beatálegzotikusrevüt adjanak elő, amelynekcsúcspontja: a közönséget felhívták aszínpadra, táncoljanak együtt a tánckarral.A wroclawi Kalambur Színház bemutatója- különben az egyik legrégibbegyetemi együttes, saját színházzal, állandó,stabil maggal rendelkező társulattal-, A nap ritmusában is alapjában véverevüprodukció volt, bár az előbbinélösszehasonlíthatatlanulgondolatgazdagabbés a maga nemében igazabbelőadás. A színház a lengyel egyetemiszínjátszás egyik hagyományos irányzatát,a költői songszínháznak a lehetőségeitigyekszik tágítani. De eklektikus előadásszületett, amelyben egy pop-énekes éskülönféle allegorikus figurák (bürokrácia,képmutatás, korrupció), szürrealistakompozíciók és a narrátor lírai textusa,dalok, táncok, az ember teremtése ésvarietéjelenetek idő- és térbeliegymásmellettisége akadályozta azelőadás mondandójának kibontását. (Amondandó: a környező világ ellentmondásaiközött nehéz az embernek eligazodnia.)Az amerikai Caravan együttes becsaptaa közönséget. Azt hirdették, hogy a nőiemancipációért harcolnak a Hogyan kellasszonyt csinálni című darabjukkal. Deerről a vallásos női képeslapok ésrossz ízű kabarétréfák színvonalán szóltak,bár igen rafináltan. A néző belefeledkezetta látványos ötletekbe, a kifejező,közvetlen mozdulatrendszer játékosságába,és a külsőségek mögött nem iskereste már az ígért mondandót.Együtt játszani a közönséggel?Majd minden együttes a közönséggel valóaktív kapcsolatkialakítás valamilyenformájával kísérletezett. A cseljabinszkiegyüttes színes labdákat dobált a közönségközé, és élénk labdázás kezdődötta színpad és a nézőtér, sőt maguk a nézőkközött. Több előadásban a színészek anézőtérre mentek, és kiszemelt egyénekhezintézték szövegüket. Ugyancsakgyakori volt, hogy a nézőket a játéktér-rehívták. cibálták, s ott akarva-akaratlanulrészesévé tették őket egy-egy akciónak.Például a bolgárok egyébkénthagyományos szatírájában, az Analfabétában,a színpadra ráncigált nézők azsarnok megdöntésének akciójában vehettekrészt, egymásba akaszkodva, akár akötélhúzásnál, versengtek, melyik oldal azerősebb, majd a földre huppantak.Az előforduló „aktivizálásnak" ezek akiragadott formái is mutatják, hogy nemsok közük van a valódi közösségi, aközönség részvételére számító színházhoz.A fesztivál kétségkívül leghatásosabb,technikailag legbravúrosabb és legérdekesebbelőadása az amerikai The PerformanceGroup Kommunája volt. Ez azelőadás az aktivizálásnak, a mai szín-házitörekvések egyik alapkérdésének számosproblémáját bemutatta, ha meg nem isoldotta.A közönség körbeülte a játékteret,melynek közepén egy hullámforma dobogóés egy nagy, forróvizes fakád állt.Néhány csővázas és faemelvény egészítetteki a színteret. Négy fiú és két lányjátszotta a gondosan szerkesztett, de látszólagcsak lazán összefüggő jeleneteket,melyek során többek között a testi és lelkierőszak különböző formáit jelenítettékmeg, betetőzve a My Lai-i tömeggyilkossággal.Nem lineárisan szerkesztettműről van szó, nem színpadi figurák,típusok mozognak a térben, hanem hatember a maga testi mivoltában, akik ajelenetek jellege szerint más-más szerepettöltenek be a „játékban".A nézők cipőjüket levetve, mintegy„lemeztelenedve" léptek a terembe. Ajáték kezdetekor a hat ember körbe sétálvaénekelt és ki-kihívott a közönségközül egy-egy nézőt, mindaddig, míg egynagy, összefonódott kört nem alkottak. Ajátékosok az egyszerű melódiájú dalt akörben levő nézőkkel is énekeltették, adal intenzitását, tempóját változtatva,különböző ritmusképletű lábdobbantásokkalrájuk kényszerítették akaratukat.A közönséggel való kapcsolatukban azegyütt játszás és a provokálás váltakozott.Egy szinte szakrális megtisztulásijelenetben két fiú és egy lány levetkőzött,és megfürdött a kádban. Meztelenségük -mint a darab más jelenetében is - zavarbahoz, sérti előítéleteinket, végső soronprovokál. Akárcsak az, hogy a játékosokbe-betörtek a nézők közé, onnan beszélteka játéktérre, és erőszakos vagy szexuálisjeleneteket a nézők közvetlen testiközelségében játszottak. Bevonták anézőket a játékba: a Barátság feliratúkijelölt körbe beültettek né-hány nézőt,kölcsönösen bemutatkoztak, és pár banálismondatot váltottak; más nézőknek azegyik fiú elmesélte egy álmát; a My Lai-igyilkosság jelenetében a nézőkkeljátszatták az áldozatokat, akik feje fölöttfolyt a vita a gyilkosságról, a vietnamiháborúról; e jelenet alatt az egyik lánybekötött szemmel körbe-botorkált - anézők segítségével, egyik adta amásiknak.A példák jelzik, hogy itt is külsőlegesmegoldásokat használtak. Ezek azeszközök hatásosak, de paradox módonéppen nem aktivizálnak. Ugyanis ennek azelőadásnak - és a többinek is - a közönségetgondolkodásra, vitára kelleneserkentenie. Gondolatokat, érzelmi és értelmimeggyőző érveket kellene úgy,olyan formában a nézőkhöz eljuttatniuk,hogy ez a folyamat végbemenjen, tehátaktivizálódjanak.Ezzel szemben néhány nézőnek egy-egyepizódban való részvétele - álcselekvése -csak pótszer. Aki belekerül a játékba, úgyérzi, tett valamit, holott csak báb volt. Akinem vesz részt az aktusban, az nyugodtanszórakozik, mint más konvencionáliselőadáson, megtartva a distanciát ajátékosok és önmaga mint néző, sőt ajátékba bevont néző és önmaga között is.Az ilyen „rátörés" öncélú. A nézőtriasztja vagy mulattatja, de semmi eset-resem gondolkodtatja, semmi esetre semteszi szellemi alkotótárssá. Akinek apótcselekvés elegendő, azt kielégíti. Atöbbieket - a kisebbségben levő gondolkodókat- megszégyeníti. Így éppen azellenkező hatást éri el, mint szeretné.Egyébként a The Performance Group

előadása lenyűgöző. Elképesztő mozgás-ésbeszédkultúrájuk van a játékosoknak. Ez aközvetlen, eszköztelen, csak a színészfizikumának, hangjának kifejező eszközeireépítő színházi forma igen sok lehetőségetrejt magában. De a remek formaimegoldások mögött a hatás ilyen alakításamiatt a Kommuna végül is érdektelenmaradt, nem késztetett állásfoglalásra.És a magyarok .. .Wroclawban hazánk amatőr színjátszását aDominó együttes képviselte. A KöllőMiklós vezette mim-beat csoport a lengyelpantomim fellegvárában nem aratott sikert.A fesztiválújságból, a Kurierből idézve, aszakemberek és a lengyel közönségvéleményeinek summáját kaphatjuk:„Szegényes és nem sok mondanivalójavan." „Túlságosan amatőr." „De Sade márkiis megcsömörlött volna ettől! "Ennek kapcsán cl kellene gondolkodni,milyen helyzetben van a magyar ama-tőrszínjátszás, szűkebben véve az egyetemidiákszínház. Az egyetemi színpadoknaknincs magyarországi szervezete, nincs azegész országot átfogó seregszem-léje.Minden kezdeményezés, produkció helyiakció marad. Egyéni ügyesség, hír-verésrévén lehet csak szélesebb körben ismerttétenni egy-egy előadást.Ilyen körülmények között annak kiválasztása,hogy ki képviselje országunkategy nemzetközi fesztiválon - esetleges. Hameghívásos a szemle, akkor azt a csoportothívják meg, amelyiket már is-merik. Másesetben - mivel még közelítően objektívminősítési rendszerünk sincs, a produkciókkevéssé ismertek - a kiküldetésnélszubjektív tényezők döntenek.Igen örvendetes, hogy számos egyetemiegyüttes látogatott el - közösen vagynéhány képviselője révén - Wroclawba.Emellett hivatalos szervcink is képviseltettékmagukat. Biztató jel, talán megpezsdülvalami a magyar egyetemi színházakkörül.*A wroclawi fesztivál után úgy tűnik, azamatőr színházaknál lelassult egy 4-5 évekezdődött folyamat. A politikaimondanivaló, az ifjúság progresszivitásarutinná szelídült, a közösségi, aktuálisszínház formai jegyei manírrá kezdtekkopni.De ha az idei nancy-i fesztivál eseményeire,az ott megismert előadásokragondolunk - lásd a SZÍNHÁZ szeptemberiszámát - kitűnik, nem általánosíthatunk.Ha Wroclaw továbbra is szeretnémegtartani a „fesztiválok fesztiválja "szerepét és rangját, ajánlatos lenne arésztvevők szigorúbb, átgondoltabb kiválasztása.Hogy legalább megközelítőenreális áttekintést lehessen kapni az ama-tőrszínházak pillanatnyi helyzetéről, hogy arésztvevők a további munkájukra isinspiráló hatású tényleges művésziélményekben gazdagodva térhessenek haza.A varsói Színművészeti Főiskola rendezőszakos hallgatóinak a fesztivál mindenelőadását meg kellett nézniük. Grotowskiés együttese több produkciót végignézett.Számos neves lengyel színész, rendezőlátogatott el Wroclawba. Nemszórakozásból, nem is puszta kíváncsiságból!Bárcsak a mi színházi életünkben is ilyenérdeklődés lenne egymás munkája és azamatőr színházi kezdeményezések iránt!2KÖRÖSP ATAKI KISS S ÁN DORSzínházak SzlovákiábanLátogatóban az ember rendszerintösszehasonlítással kezdi, az újonnan látottakatigyekszik besorolni eddigi tapasztalatainakrendjébe. Legtöbbször kiderülazonban, hogy az azonosságok és különbségekszövevénye, a sajátos, egyszeritörténelmi háttér, nemcsak megcáfol, demulatságossá is tesz mindenfajta analógiakísérletet.Ezért reménytelen arrólbeszélni, hogy a szlovák színházban milyennyomai fedezhetők fel a magyarhagyománynak, a cseh színház hatásának,vagy az osztrák és német színjátszásvilágának. Mindezek a „környezeti hatások "természetesen fölfedezhetők lennének,mégis keveset mondanának, mert a szlovákhivatásos színház rövidötven év alatt külön minőséggé fejlődött,más, mint a környező országokszínházművészete. Színházról színházrajárva arra érdemes inkább összpontosítani,hogy tetten érjük azokat a megkülönböztetőjegyeket, amelyek a szlovákiaiszínházak sajátszerűségét adják.Színház a bank mögöttA pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház társulataévek óta a Leningradska utcában, azÁllami Bank épületében játszik. (Otthonukat,a múlt században épült színházatlassú, de alapos rekonstrukcióvalkorszerűsítik.) Ez a bank mögé építettHviezdoslav Színház egyáltalán nem valamiszükségmegoldás. Színpada mélységbenés szélességben egyaránt nagy méretű,nézőtere kényelmes, otthonosanmodern benyomást keltő.Most ebben az épületben játsszák nemcsaka prózai, hanem az operai repertoártis. A pozsonyi Nemzeti elismerten aszlovák színjátszás élcsapata. Műsorátelsősorban a klasszikusokra alapozza, deszínpadot nyújt a szlovák drámairoda-lomlegtöbb új alkotásának is. A felszabadulástólnapjainkig majdnem ötveneredeti szlovák drámát hoztak színre.összesen tizenhat szerzőtől. Átlagosan tehátévente két hazai bemutatót tartanak.Időnként új külföldi darabokra is sortkerítenek, most például Dürrenmatt Jánoskirálya szerepel a műsoron.A színház Budapesten is ismert, 1 9 7 0tavaszán a Vígszínházban mutatkoztak beAz ember tragédiája nagyon puritán, agondolatokra és nem a külsőségekrekoncentráló előadásával és Ivan BukovčanMielőtt a kakas megszólal című, színészilegigen intenzíven kidolgozottdarabjával.Első estémen a Nemzetiben RostandCyranóját láttam. Négy éve mutatták be, devasárnaponként még most sem lehet rájegyet kapni. Es a siker nem indokolatlan.Már az első benyomás, Vladimir Suchanekdíszlete, fölkelti az érdeklődést. Mindenpasztellszínű, pontosabban, a szürkevalamilyen árnyalata. Ezt a színhatástfokozzák a rendező, Karol Zachar általtervezett, ugyancsak többségükben pasztelljelmezek. Ebben a mattabb színvilágban anagy érzelmeket is csak mollban lehetjátszani. A játék is jól indul. A BurgundiPalotában rendezett színielőadás közönségeolyan élénk és természetes, mint egydiplomáciai állófogadás vendégserege.Tehát van bizonyos visszáfogottság,„viselkedés", cl: a hangulat oldott ésspontán.

Jellemző a „nagyária", az erkélyjelenetbeállítása. Humor és érzelem szellemesenkeveredik. Cyrano keserűségé-ben is inkábbmulat, mint szenveleg helyzetén. A „Görcsvan a szívem táján / Lázár vagyok a csókoklakomáján" kezdetű passzus alig hallatszik,befelé mond-ja, önmaga előtt is szégyellielérzékenyülését. A jelenet ízlésesmegoldását csak erősíti a keret: ügyesvilágítással, fény-árnyék rajzolatokkal aháttérfüggönyön és a színpadon olyan érzéstvált ki a nézőből, mint Roxane háza valaholmagas fák között állna.Cyrano hetyke keménysége, érzelmességétszabadszájúsággal kompenzáló öniróniájacsak a befejező kolostorjelenetbenmarad el. De addigra már oly mértékbenelbűvölte a nézőt Karol Machata Cyranója,hogy minden érzelmi túláradás meg vanbocsátva.Eredeti megoldás az arras-i táborjelenet,melyben a francia álpátoszt a rendezősvejki deheroizáló ötletekkel leplezi le ésarat fél tucat jóízű nevetést.Vasárnap délelőtti ifjúsági előadásbanláttam a pozsonyi repertoár talán legérdekesebbdarabját, Ján Palárik Szüretikalandját (Dobrodružstvo pri obžinkoch).Palárik Madách kortársa volt, a darabot1970 decemberében újították fel, a költőhalálának centenáriumán.Az előadás kétszeresen is érdekes.Először is kiderül belőle, hogy milyen-neklátta a magyarokat és a szlovákokat, a kétnemzet viszonyát egy olyan író, aki aszlovák nemzeti öntudat ébresztői közétartozott. És szembetűnik az is, hogy azellentétek kérdésében miként foglal állást arendező, a színház társulata.A darab két hősnője egy szlovák grófkisasszonyés társalkodónője, Miluša.Mindkettőjükben izzik a szlovák öntudat éselhatározzák, hogy megtréfálják a hozzájukérkező Kostroviczky Lajos bárót, akimagyarosítani akarja a falut. A báró ésmérnök barátja előtt érkezik Pista huszár,aki szlovák legény létére piros magyarmentében szolgál Debrecenben. Pista, azazStefan, elmeséli élményeit a huszároknál, sszavait ilyen magyar szitkokkal fűszerezi:„a láncos nemjóját " , „a rézangyalát " , „afene egye meg" stb. Mire a magyar báró aházba lép, Miluša és a grófkisasszonyszerepet cserélnek. A fiatal, nyalka Lajosbáró tüzes magyar úr, szeret nagyzolni ésnagy hazafi. Azonnal beleszeret a parasztlánynakálcázott grófkisasszonyba, ésa szlovák parasztok szép szüreti dalainak hatása alatt megváltozik. Amigkonokul magyarosítani akart, addig sorozatosanmegszégyenült. Megváltozásaután azonban szeretettel fogadja a falu, és agrófkisasszony hozzá megy feleségül.Szembetűnő, hogy a parasztok és a gróf ikúria milyen egyetértésben élnek, egyet-lenközös fájdalmuk a nemzetiségi elnyomás.A darab fő gondolatát a kisasszonyházitanítója mondja ki: „A nemzetiségiellentéteket csak a teljes jog-egyenlőségalapján lehet felszámolni. "Ez a mindig és mindenhol igaz, szépgondolat az előadásnak is vezérfonala.Noha Kostroviczky Lajos negatív hőskéntkerül a színpadra, a nemzetiséggel szembenmegváltozott magatartása kivívja aszlovákok megbecsülését is. Palárik mégcsak nemzetiségi ellentéteket lát, osztályellentéteketnem, de az előbbiek feloldása -ha naiv módon is történik - elvilegpéldaszerű.Karol Zachar rendezése finomabb,társalgási vígjátéki stílust valósít meg. Aszereplők közül elsőnek a szlovák grófkisasszonytalakító Emilia Vásáryovátemlítjük. Vásáryová a Cyranóban Roxane-tjátszotta. Alakítását mindkét alkalommalvalami tartózkodó szomorúság, lelkiszépség jellemezte. A Lajos bárót játszóMichal Dočolomansky ügyesengazdálkodott a figura komikus jeleneteivel,meg tudta őrizni méltóságát a második részmegbékülési perceire. A legtöbb tapsot ésnevetést Oldo Hlaváček aratta, aki Pistahuszár szerepében gyakran élt a burleszkeszközeivel.A szereplők legtöbbje szépen énekel, tudzongorázni és táncolni. A színpad-képegyszerű kívánt maradni. Csupán célszerűés alig dekoratív, mégis jelezni tudta, hogyegy grófi kastély fogadótermében vagyunk,s az emeleti traktusba vezető lépcső jól„behozza" időnként a szereplők közöttihierarchia változásait is.Színház a föld alattPozsony második színháza, a Nemzetikamaraszínházaként működő Malá Scéna, ahivatali negyedben található, a KulturálisÜgyek Minisztériuma melletti épület alatt,három emelet mélységben. (Ez iscsehszlovák jellegzetesség, se szeri, seszáma a föld alá épített színházaknak.)A Malá Scéna a huszadik századi szerzőkszínháza. ízelítő a műsorból; UgoBetti: Bűntény a kecskeszigeten, Shaffer:Black Comedy, Albee: Mindent a kertbe,Barillet-Grédy: A kaktusz virága, Pirandello:IV. Henrik. Egy kivétellel csupaszínpadainkról ismerős cím. Az irodalmi ésművészeti konszolidáció jele, hogy azelmúlt évben két szlovák szerző is újdrámát hozott a színháznak.Egyikük, Ivan Bukovčan, már veteránnakszámít. A Kétszemélyes hurok, avagy aházi akasztófa már a hetedik darabja, amelya Nemzetiben, illetve a kamaraszínházbanszínre kerül. A Mielőtt a kakas megszólaltörténelmi-társadalmi érdeklődésű szerzőjemost egy posztabszurd hatásokat mutatókomédiát írt. Hőse egy férfi, akigondatlanságból bűn-cselekményt követ el,s a börtön elől egy padláson rejtőzik.Felesége hétről hétre fölkeresi, élelmet,tiszta ruhát hoz, és pókhálók közöttszeretkezik a férjével. Hamarosan megunjaazonban a magánytól egyre őrültebb férfit,és elcsábít egy fiatalembert. A férjbánatában éppen ön-gyilkos akar lenni,amikor beállít hozzá a felesége szeretője.Kanyargós és mulatságos vita utánrájönnek, hogy mind-ketten az asszonyrabszolgái, és azt is észreveszik, hogymindketten szimpatikusak egymásnak. Amindenen lamentáló, folyton ostobaságokatfecsegő aszszonyt többé be sem engedikmagukhoz, leülnek és folytatják abeszélgetést. „Milyen érdekes tud lenni azélet, ha az ember igazi társra talál" - van azarcukra írva az utolsó pillanatban, s közbenkint az asszony hamisan és elkeseredettenénekel. (Éppúgy, mint a Furcsa pár, ez adarab sem homoszexuálisokról szól.)A férjet alakító Jozef Kroner ismétbebizonyította, hogy méltán nemzetközihírű művész. Úgy teszi mulatságossá a nemtúl eredeti történetet, hogy mindvégighalálosan komolyan játssza a korlátoltkisembert, aki valami nagyra, szebb-revágyik, de még lelke legmélyén se tudja eztmásképp megfogalmazni, mint hogykülönbnek akarja hinni magát az átlagnál.Értetlen és józan felesége után boldogankapaszkodik valakibe, aki még nála isbutább.A másik új szlovák darab, a Kolduskalandszerzője Ján Solovič, a szlovák írókfiatalabb nemzedékéhez tartozik.Harmincnyolc éves, az írószövetség titkára.A rádiódráma és a tévéjáték mű-fajábanszerzett közel két évtizedes gyakorlat utánmutatták be ezt a darabját a Malá Scénaművészei. Témája ismerős: ahogy javulnakéletkörülményeink, emelkedik azéletszínvonal, egyesek teljesen elvetik amértéket és gyorsan, mindenáron megakarnak gazdagodni.Két borbély beszélget nyitás előtt az

üzletben, hogy milyen jó lenne egy telitalálata totón vagy a lottón. Alapjábanvéve mindketten józan kisemberek, de agazdagság elképzelt csodavilága teljesenelveszi az eszüket. Meg akarnak ölni egykoldust, akiről azt hiszik, hogy sok pénzevan. Hogy ne keltsenek feltűnést a kolduspénzével, elhíresztelik, hogy nyertek alottón. A „baj" csak az, hogy nemelvetemült gonosztevők, képtelenekhidegvérrel ölni. Bátorságot gyűjtenek,isznak egy kicsit, aztán még egy kicsit,aztán már olyan részegek, hogy nemcsakölni, de lábon állni is alig van erejük. Agyilkosságot elpuskázzák, de ekkor mársorra érkeznek barátaik, hogy megünnepeljéka nagy nyereményt. A két jámborgyilkosjelölt már teljesen megzavarodik. Ahajvágásra érkezett orvosnőt az egyikbekeni borotvaszappannal, a másik izgalmábana hajmosó zuhanycsapját emeli afüléhez, amikor telefonálni akar, majdahogy befutnak a vendégek, azzal akalapáccsal próbál fésülködni, amellyel agyilkosságot akarta végrehajtani.A kis színházat megtöltő közönség fényesenmulat a zsúfolódó bohózati helyzeteken,csak én forgatom zavartan aműsorfüzetet. A cím alatt ugyanis az á11,hogy „tragikomédia", s itt valami egészenmás folyik. Solovičnak a társadalmipillanatkép csak az indításhoz kell, mihelytmozgásba jön a bohózati masinéria,már nem ügyel rá többet, s szatíra helyettbeéri féktelen bolondozással. Jozef Palkarendezése arra ügyel, hogy pillanatokrakimért pontossággal kavarogjon acselekmény és éppen időre ér-jenek be apoénok.Nová ScénaEz a színház a könnyebb műfajok ott-hona.Évente három zenés és négy prózaip rodukció kerül itt színre. A színház egyvolt moziban működik, a pozsonyi várositanács kezelésében. Sajnos, egy máragyonjátszott közepes külföldi darabotláttam csupán, Alejandro Casona A fákállva halnak meg című érzelmes fél abszurdját,melyet tizenkét éve a MadáchKamaraszínház is játszott. Egy boldogságközvetítőügynök viszontagságait látjuk,aki addig gabalyítja szerencsétlenöngyilkosjelöltekből és magányos boldogtalanokbólálló klientúrájának sorsát,amíg maga is beevez a házasság révébe. Azérdekes, megmagyarázhatatlan, abszurdravett első jelenet után a rendező feladta ajátszmát, ráfuttatta az előadásta jól bevált kommersz sínekre s attólkezdve nem folyik más, csak könny.Komáromi epizódSzlovákiában összesen tíz színház működik.Dolgozik egy magyar társulat Komáromban,melynek egy részlege állandóanKassán és Kelet-Szlovákiában tevékenykedik,valamint egy ukrán színház Eperjesen.Operát négy szlovák városban,operettet csupán kettőben láthat a közönség.Igen fejlett a bábszínjátszás. A tíztársulaton kívül öt bábszínház is működik.Komárom Dél-Szlovákia egyik központja.Az országnak ebben a részébennégyszázezer magyar él. A KomáromiTerületi Színház sokfelé tájoló társulatalátja el őket színházi élménnyel. A társulatnincs könnyű helyzetben, mert soktehetséges tagja nem tud ellenállni a„brain-drain"-nek, és elszerződik Budapestre,vagy szlovák színész lesz Pozsonyban.A harminchét tagú társulatbancsak ketten-hárman vannak főiskolaidiplomások, a többiek műkedvelő csoportokbólkerültek a hivatásos magyarnyelvű színjátszás szolgálatába. A társulatmost már huszadik éve működik, éventeszázezer néző látja mintegy háromszázelőadásukat.A színház a komáromi katolikus legényegyletegykori épületében székel.Omladozó, bontásra érett ócska házbanmelynek százhúsz fős „színházát" már csakpróbákra lehet használni, mert élet-éstűzveszélyes. Szeretnék megkapni aszakszervezetek kezelésében levő új színházépületet,ahol jelenleg mint bérlőkjátszanak.A komáromiaknak komoly versenytársa atelevízió. Délnyugat-Szlovákiában ugyanisegyformán jól fogható a két bécsi, apozsonyi és a budapesti adás.Novemberben, a választások hónapjábanjártam ott. A színház a politikai tisztulástDarvas József: Kormos ég címűdrámájának előadásával kívánta elősegíteni.Azért esett a választás Darvasdarabjára, mert hasonló témájú csehszlovákiaidarab még nem született, ahatvannyolcas válság pártos, művészifeldolgozása még várat magára.Díszletgyár a külvárosbanAkárhány előadást láttam Pozsony háromprózai színházában, minden esetbenjátszottak a díszletek. Nem mondhatnámegyikről sem, hogy extravagáns vagyföltűnő lett volna, azt sem, hogy kizárólagés puritán módon funkcionalista.Viszont minden alkalommal bebizonyosodott,hogy a díszlet a rendezői elképzelésfontos része. A tervezőket nem szorítjákkényszerű megalkuvások, mert aNemzetinek olyan díszletműhelye, vagyisinkább díszletgyára van, amelyben a legmerészebbszínpadi képzelet játékai ismegvalósíthatók. A műhely igazgatójanemzetközi hírű művész: Ladislav Vychodil.Munkáit a budapesti néző is ismerheti,a Nemzeti Színház Amerika - vagya Vígszínház Tiszták - előadásáról.Vychodil, aki egyben a pozsonyi főiskolána díszlettervezés professzora, már 196z-bennagydíjat nyert a Săo Paolo-i művészetivilágkiállításon. Jozef Svoboda mellett ő alegismertebb és legkeresettebb tervezőCsehszlovákiában. Külföldi meghívásainakcsak részben tud eleget tenni. Újabbaninkább műhelyében tervez - exportra is. Aműhely évi 5 0 díszletet képes elkészíteni, smivel ennyi új előadás Pozsonyban nincsen,jelentős mennyiségű külföldi megrendelésttud teljesíteni. A bécsi színházak állandóügyfelei (olcsóbban és jobban dolgoznak,mint az osztrák műhelyek), de itt készülneka salzburgi ünnepi játékok díszletei is.Százötven dolgozó kényelmesen, kapkodásnélkül végzi munkáját a szerelőcsarnokméretű műtermekben. Az elkészültés a pozsonyi színházakban rend-szeresenjátszott darabok díszleteit egy hatalmas,ötemeletes raktárban tárolják. 6o előadásszínpadképe pihen ezekben abetonrekeszekben.E díszletgyár láttán érti meg az ember,hogy milyen szoros az összefüggés azanyagi feltételek és a művészi színvonalközött.Egy hét Pozsonyban egyszerre sok is,kevés is. Átfogó képet nem alkothat azember, de felfedezheti például, hogynemcsak egy nagy díszlettervező dolgozikSzlovákiában, hanem érdekes megtanulniVladimir Suchanek nevét is. Hogy JozefPalka szigorú rendező, aki mérnökipontossággal építi fel könnyű kisvígjátékok geometriáját. Hogy a szlovákszínész általában komolyan veszi amesterségét, és semmilyen műfajban nemlazít - évek után sem - az előadásokfegyelmén. Hogy kitűnőek a hangtechnikaiberendezések és a világításvoltaképpen része a díszlettervezésnek,És végül azt, hogy a színház másutt semcsupán ünnepnapokból áll.

3SIKLÓS OLGASzínházi esték BerlinbenOktóber elején hét színházi előadásonlehettem jelen Berlinben, és most az ebbőlszámomra leszűrhető tanulságokatpróbálom megfogalmazni.(A SZÍNHÁZ 1971. októberi számábanMihályi Gábor is beszámol a Tartuffe és aHaramiák berlini előadásáról.Véleményünk itt-ott eltérő. Miután ezt azírást nem vitacikknek szántam, erre nemtérek ki. Hiszen egy-egy előadást oly sokaspektusból lehet nézni és a benyomásokatösszegezni.)Talán a legszembetűnőbb volt az előadásokkidolgozottsága és a teljes színpadképmegkomponáltsága egy határozottankörvonalazott értelmezés szolgálatában.Három különböző színház nyújtottaezt az azonos és számomra elsődlegesszínházi élményt: a DeutschesTheater, a Berliner Ensemble és a Volksbühne.A Deutsches Theaterben láttamRolf Schneider Einzug ins Schloss (Bevonulása kastélyba) c. új darabját, aKamaraszínházban a Tartuffe-öt, a BerlinerEnsemble-ban a Galilei életét és aVolksbühnén a Haramiákat.Molière, Schiller és BrechtE három előadás kapcsán, mielőtt a színpadiösszjátékról szólnék, a darabok értelmezésérőlkell beszélnem. Ugyanis azegyüttesek munkája mindig az egységesértelmezésen belül volt lenyűgöző és hatásos.A Benno Besson által rendezett Tartuffebenügyeskedő kis szélhámos Tartuffe-ötláttam, aki Orgon házában vég-remegcsinálhatja a „nagy " ügyet, élete nagyüzletét. Orgon és Pernelle asszonyhiszékenysége is egyszerre emberibb lett,s az, hogy a többiek a szélhámos Tartuffeellen hadakoznak, reális indulatokkaltöltötte ki a komédiát. Ez a mindigfeszülten figyelő, állandóan készen-létbenálló, visszavágásra vagy vissza-vonulásrakész Tartuffe a maga szüntelenmozgásával mozgásban tartotta az egészszínpadot. Molière korában kétségtelenül anagy Condé herceg a modell, a nagystílűképmutató, aki életeket tesz tönkre avalláserkölcs nevében. A mai német nézőszámára sem az egyház,sem a vallás nem fenyegető rém. Demegtalálható a mindennapi életben olygyakran felbukkanó szélhámos, akiügyesen kitudja, hol az a rés, amelyen azemberek bizalmába férkőzhet. Ez aTartuffe úgy lép a színre, hogy még nemtudja, mit fog tenni a következő percben,mert minden attól függ, hogy az Orgonházhogyan reagál kezdeményezéseire. Eza Tartuffe minden kimondott szó előttmérlegel, gondolkozik, de ha megtalálta ahelyesnek vélt módszert, szöveget,feltartóztathatatlanul beszél, tör előrecélja felé. A darab központi figurájaBesson rendezésében is Tartuffe, de„megnőtt" Orgon szerepe, valódi partnerlett, s olyan súlyú, akinek kéz-ben tartásatartuffe-i feladat. Ez az Orgon házanépeelőtt tekintély: családfő, akinek szava ésdöntése megmásíthatatlan - éppen ezért akörnyezet harca valódi drámai erőfeszítéstkíván.A nyolcéves rendezés friss volt, mintegy premier, s a közönség hálás és figyelmesa jó előadásért.A Schiller-dráma előadása a Volksbühnébenmár az első pillanatban aztközölte a nézővel, hogy itt valami mástkap majd, mint amit Schillertől szokott ésvárt. Vagy 15-16 ifjú rontott a szín-padelejére - ami ezúttal egészen az első sorigterjedt - igen lármás zenével, énekkel,dobolással és dobogással. Mint egyhippibanda, hosszú haj, itt-ott szakáll,furcsa, hosszú kabátok, sálak, tarka ingekerősítették azt a pillanatnyi benyomást,hogy itt egy külsőségeiben aktualizáltHaramiákat kapunk. A meghökkentőbevezető után egy izgalmas, új Schillerbontakozik ki: Karl Moor, az anarchistalázadó, az elkényeztetett úri-fiú keserűenkomorkirándulása egy számára idegenvilágba. (Az előadás egésze sugallja ezt akirándulás-jelleget, s a néző utolsóbenyomása az előfüggönyre vetítettSchiller-szöveg, mely szerint Karl Moormegbánva vétkeit, visszavonul kastélyábaés jótékonykodással feledteti bűneit. KarlMoor lázadozó diák, aki egy kiskiruccanás után kiábrándulva korábbidiákéletéből, szeretne megtérni az atyaiházba. Az intrika - ez esetben atestvérintrika - kibillenti az úrifiút avagyonból és az apai kegyből, s e magátnagystílű lázadónak képzelt Karl Mooregy lázongó diákcsapat élére áll, száguld,rombol, mint a vad vihar, közben azthiszi, hogy a régi korhadt előítéleteket,ósdi szokásokat, törvényeket rombolja.Megszállottan romantikus ez a vad KarlMoor - s egy olyan drámában,melyben eddig azt hittük, hogy őSchiller szabadságeszménye, a zsarnokságellensége, kitűnik, hogy csak lázongó,anarchista, akit jobban bánt a kitagadás,mint a társadalom tarthatatlanul rosszállapota. Elhatározásai, hangulat-váltásai,felbuzdulásai és letörései - mindmegannyimegnyilvánulása egy végzetesenromantikuséletfelfogásnak.Hadakozásainak nincs reális magja. S hafelbukkan is szótárában a jog és szabadság,üresen cseng, valódi tartalom nélkül.Kispolgári anarchista, feudális úri-fiú, sha útja nem lenne ilyen véres, azt ismondhatnánk, szalonforradalmár. S ezzelmindjárt oly közel kerül hozzánk ez aSchiller-mű. Ugyanis a ma korát idézőruhák, ének, zene - az előadás folyamánkorhűvé váltak. A „modern" külsőségek -ruha, zene, mozgás - szemünk láttáraalakultak át korszerű mondanivalóvá. Haúgy tetszik, akár az ultrabalosdiákmozgalmak kritikájává is. De kárvolna erre szűkíteni az előadásmondanivalóját. Ugyanis ez az előadásazzal vált az asszociációs lehetőségektárházává, hogy elsősorban Karl Moor„forradalmát" tette helyére történetileg éstársadalmilag is. És egy helyesen értékeltX V I I . századi Karl Moor sok mindentmondhat a mának. Franz Moor, az igazischilleri ármányt szövő és töménygazságot árasztó testvér, méltó drámai, denem társadalmi ellenfele Karl Moornak.Ez a Franz Moor kézzelfogható célokértharcol, rég bevált eszközökkel. Így leszFranz egyszerűen és kis-stílűen gonoszmeg kapzsi - és majdnem realista - ebbena romantikus környezetben. Ez aHaramiák-előadás kétféle, de azonosfogantatású életforma csődjét mutatja be.Az érett feudalizmus körülményei közöttsem a korai feudalizmusra jellemzőéletvitel, sem egy romantikusan anarchistalázadás nem vezethet eredményre.A Volksbühne két fiatal rendezője:Manfred Karge és Matthias Langhoff, akialakult hagyományokkal szemben egy újHaramiákat alkotott. Az anyag ellenállásátmindenütt nem tudták legyőzni;helyenként a romantikus játékstílusvisszaperli az elfoglalt hadállásokat. (Ezaz előadás sok vitát váltott ki, írtak, mintutóbb megtudtam - ellene és mellette, smég a Szövetség ünnepi ebédjének egyikszónoka is sietett a felvilágosítással: azelőadás fél éve kavarja a kedélyeket, ésenyhén szólva problematikus.)A Berliner Ensemble Galilei életeelőadásaegészen friss volt. Az új beta-

nulást Wolfgang Heinz-cel a címszerepbenoktóber 5-én mutatták be. S meg-hívták aBerliner Festtage külföldi vendégeit egybaráti beszélgetésre is. E beszélgetésközéppontjában két kérdés állt. A GalileiértelmezésHeinz alakításában és Heinzjátékstílusa a Berliner Ensembleegyüttesében. (Wolfgang Heinz aDeutsches Theater tagja.)Wolfgang Heinz Galileit belülrőlformálta meg. Ez a Galilei olyan ember,aki imádja a hivatását, aki szeret enni, élni,dolgozni, tanítani, vitatkozni, veszekedni,kötekedni, magyaráz-ni. Tudásával messzeelöl jár, kedélye és érzelemvilága viszontegészen saját korához köti. Ebben aGalileiben nincs egyetlen hősi póz vagygesztus. Egy ártatlan ifjú kedélyével ésnyílt szívével néz a világba, nem tudjaelhinni, hogy a világ gonosz is lehet hozzá.A naiv nagy tudósok fajtájából való, akiegyet-len dologra tud csak koncentrálni: atudományra. A világ egyéb dolgaira - arealitások felmérésére, óvatos kicsinyeskedésre,a megtalált nagy igazság ostyábacsomagolására már nem jut sem idő, semenergia. Heinz Galileije azt mondja avilágnak: ide nézzetek, fölfedeztemvalamit, bizonyíthatóan igazat,fölfoghatóan nagyot, örüljetek, emberek!És az emberek nem örülnek. S ekkorGalilei megpróbálja újra és újra elmagyarázni,hogy neki igaza van, s mindaddig,míg az inkvizíció be nem keríti, hiszaz értelem győzelmében. Belülről hisz.Egész lényével hiszi, hogy a felfedezettigazságot tovább kell adni, közölni kell azemberiséggel. A felfedezés mámorábankitárulkozik, mint a legtöbb nagy tudós:íme, vegyétek, nektek adom, s legyetektőle gazdagabbak, okosabbak, szebbek. Apróféták naiv hite lengi körül ezt a nagyonföldi embert a felfedezés mámorában. S aza fokozatos rádöbbenés, hogy a világ nemörül a felfedezésnek, hogy akiknekfölkínálta, nem kérnek a tudásból - afigura-teremtés színészi remeklése. Szívetszorítóan döbbenetes a tudós kálváriája atudásra buta és a hatalomra féltékenyemberek között. S ebben a nagyon emberivergődésben lépte át Heinz-Galilei aszázadokat, s állt elénk korunk tudósakéntis. Az új eszmékért ma is meg kell küzdeni.Ebben az alakításban végül is nem voltsemmi ún. modern, de annyi meleg emberiszeretet és utánozhatatlan emberibölcsesség hatotta át, hogy a néző nemvonhatta ki magát hatása alól. S mireaz előadás végére értünk, már a maitudósok győzelméért izgulhattunk, s azért,hogy az ő kötelező kálváriájuk emberibb éskönnyebb legyen.A Berliner Ensemble színpadát WolfgangHeinz teljesen betöltötte. Mintha a rendezőis (Fritz Bennewitz) Heinz Galileijénekhatása alá került volna, felfüggesztve ezesetben a brechti játékstíluskövetelményeit. Viszont Galilei köré egybrechti módon rendezett és értelmezettfegyelmezettegyüttest teremtett. A figurákjelképesek, egy-egy típust hordoznak:véleményezetten megalkotott emberek.Kitűnő színészi alakítások, de csak ezen akoncepción belül. Különösebb indulatok ésemóciók nélkül: mind egy-egy csavar aGalilei elleni gépezet-ben. Galilei mélyenemberi világával egy stilizált, embertelenemberfal áll szemben. Végül iselképzelhető ez rendezői szándéknak, denem az. Csak két-féle játékstílustalálkozása, ami nem szintézist teremt, detörést és elkülönülést.Furcsa paradoxon: az együttes a BerlinerEnsemble legjobb előadásainakösszjátékát, színpadi-drámai izgalmátidézte, de Wolfgang Heinz játékánaktükrében ez a gondosan kimunkált összjátékegyszeriben hideggé vált, idegennélett, s a darab legbrechtibb jelenete: afirenzei piactéri pamflet, úgy hatott,mintha egy másik darabból tévedt volnaerre.Díszlet és jelmezaz előadás szolgálatábanMint e cikk elején említettem, az előadásokkidolgozottsága ragadott meg elsősorban.Ehhez hozzátartozott, hogy adarabok értelmezését harmonikusan segítettéka szcenikai és jelmezmegoldások.Három különböző jellegű előadás példájánszeretném a fentieket igazolni.A Haramiák színpada igen könnyen ésgyorsan mozgatható, állandó jellegűjátéktér volt. Az előszínpadon, oldalfalakkéntdurva és szaggatott zsákvászon,nagyon kevés jelzéssel és egy könnyenmozgatható emelvénnyel és ágyúval.Mögöttük fekete, csíkokban lógó muszlinfüggöny.A színpad közepétől a szín-padmélyéig keresztmetszetszerű felépítésben aMoor-kastély négy helyisége és aközéppontba állított lépcsőház. A kastélyfalai fehérek, de nem hófehérek, vászonbólkészültek - s mikor az utolsó felvonásban akastély leég, leomlanak ezek avászonfalak. Egyszerre jelképezi ez avászon a könnyen leomolhatóságotés szolgálja a praktikumot. Ebben a fehérdíszletben a bútor is, ami kevés van, fehér.És fehér a Moor család minden tagjánaköltözéke is. De a fehérnek hány árnyalatavan ezen a színpadon! Amália ruhájavakítóan fehér brokát; az öreg Moorköpenye súlyos anyagból készültsárgásfehér; a lakájok eleganciája kékesfehérencsillog; Franz ágrólszakadt, ütöttkopottruhája penészesen zöldes-fehér,zsabója gyűrött, nadrágja szakadt, kézelőjeszinte rongyos, haja fakó vörös, keze kilóga szűk és rövid kabátujjból. Franz egyszerölt divatos parókát, ami-kor Amáliaszerelmét szeretné megnyerni, de asikertelen kísérlet után dühösen vágja aföldhöz a díszes darabot. Mikor ő lesz aház és vagyon ura, ruhája anyaga brokát,szabása előnyösebb, zsabója rendezettebb,s mégsem elegáns, változatlanul elömlikrajta valami visszataszító zöldes szín. Ajellem átsüt a jelmezen. Az ember alakítjaa ruhát, és nem a ruha teszi az embert.Hasonló dramaturgiai funkciója van aharamiák ruhájának és a ruhák állandóalakulásának. Amikor először találkozunka haramiákkal, a ruhájuk árulkodik aleginkább arról, honnan jöttek, mikorszakadtak ki eddigi életükből, társadalmihelyzetükből. Később a rablások nyománújabb és újabb ruhadarabok kerülnek rájuk.Ezek aztán igen árulkodóak: elmondják,hogy ki volt a gazdájuk az-előtt, nemes,katona, pap vagy hivatalnok. De egy főúriujjas, vagy jó csizma is mivé lesz azerdőben, a harcok során, egy derékszíj ahozzávaló föveg és csizma nélkül. Mindendarabról messziről lerí, hogy jelenlegigazdája szerezte, nem rá szabták, csakmagára öltötte. Külön kell szólni, hogyanvan „koptatva " , „szaggatva " , „pecsételve "egy-egy cipő, ruha, nyakfodor. Nemvagyok híve a naturalizmusnak, de ez afajta gondos hűség lenyűgöző és tartalmatad, a lényeget fejezi ki. A jelmez nemkülön attrakció, nem külön látvány, de amondanivaló lényegi eleme. A díszlet- ésjel-meztervező (Pieter Hein) együtt él adarabbal és annak minden fordulatával.Színpadképei nem szépek, a ruhák nemlátványosak, de mind a jobb megértést és amélyebb összefüggések feltárását segítikelő.Hasonló a helyzet a kellékekkel is.Megérkeznek a haramiák egy csata után.Mindnek van csomagja, málhája, zsák-ja.Kisebb-nagyobb, mind más-más alakú.Minden csomag kifejez valamit gazdájaszerzési vágyának irányából, és az

ilyenfajta szerzés értelmetlen embertelenségébőlis. Ezek a málhák bársonyba,csipkébe, selyembe, brokátba, szőnyeg-be,kárpitba vannak csomagolva. E csomagokhatására szinte látni véljük a le-folytcsatákat és rablásokat. Majd percek múlvakezdődik a színpadi nagy csata - és emálhák szemünk láttára alakulnakbarikádokká.A jelenkori darabok, köznapi színterekés ruhák látszólag kevesebb alkalmatadnak a színpadi külsőségek és ruhákdramaturgiai funkciójának betöltésére. ADeutsches Theater-beli Rolf Schneiderdarab(Einzug ins Schloss) előadása ésszcenírozása ennek a feltevésnekellentmondott. (Díszlet és jel-mezAnnemarie Rost munkája.) A darabegyetlen színtere egy valaha kastély-hall,ma kocsma. E hall legszebb darab-ja egykandalló volt, ma valahonnan messzirőlegy nagyon hosszú kályhacső vezet akandalló kürtőjébe. S ettől a kályhacsőtőljobban megváltozik a kastély-hall, mint abeállított söntéspulttól. Ugyanis a halltlegszebb ékétől funkcionálisan fosztottákmeg az utódok. A darab kilenc év alattjátszódik, ezalatt a kocsma-hall nagyonkicsit változik, de az jelentős. Példáulhogyan módosul az ár-lap. A darab hőseijórészt egy nagy építkezés munkásai,mérnökei. Jelmeztervezőnek soványfeladat. S mégsem az. Be-lép egybetonozó munkás. Nagy hangú, jópofa,rajta furcsa bársonynadrág és bársonyzeke. Hamarosan kiderül, hogy a múltévben még artista volt, erőmű-vész. Smikor a kocsma ügyes pincére, Emil, beállmunkásnak, legközelebbi színre lépésekorezt a zekét viseli. Fején bizonytalanulbillegő kalap, a zeke alatt tarka ing, svalami furcsa nadrág a gumicsizmában.Emil levetette a fekete pincérruhát, fehéringet, de még nem bújt a munkásokszokásos ruhájába, fele úton van a pincérés a munkás között.Harmadik példának hadd álljon itt aTartuffe. (Díszlet és jelmez: Horst Sagert.)Hagyományosan egymás mögé állított,acélszürke, mintás selyemdamaszttalbevont díszletfalak, a hátteret hason-lófal zárja le, rajta gazdagon rézdomborműveldíszített kétszárnyú kapu, melyha nyitva van, sötét faburkolatú. A nyitottajtó mögött kis posztamensen Lajos királymellszobra, fehéren csillogó porcelánból.S egy-egy lépcső vezet balra, illetvejobbra, fel a házba. A mennyezetről hatcsillár lóg le, valószínűtlenül hosszúgyertyákkal. A színpadteret felülről négysorban elhelyezett, felnagyítottcsipke zárja le. A csipke miseruhákszegélyét idézi. A színen csupán egytámlás szék van, illetve egy asztal, mi-korannak dramaturgiai funkciója van.Elhangzik a darab zárójelenete: Orgonmegszabadul - és erre megmozdulnak afalak. A háttér helyén ott áll egy emelvényenLajos király égszínkék palástban,mely beborítja az emelvényt, és egyszeribenuralja a színpadot. Kezét finomkodóanegy asztalkára helyezi, mögötte anap hatalmas fémkorongja, melyen asugarakat bárdok és strucctollak alkotják.A szürke falak helyén pedig fehér alaponszínes karikatúrák és gyerekes feliratok.Ez a Tartuffe-előadás ugyanis egységesstílusban véget ért ott, amikor a királyihírnök kegyelmet hoz Orgonnak, ésletartóztatja Tartuffe-öt. A molière-ikényszerű happy endet Besson levágta adarabról: díszlettel, játékstílussal,mozgással, zárókórussal. Ez az astílustörés, mely funkciót kap, valódi stílustteremt, és beszédesen bizonyítja,hogy a molière-i happy end nem reális. Akirályi apológiát Besson megnöveli, sezzel megfosztja a mai nézőt attól azillúziótól, hogy a király kegyelmet adottMolière-nek. E Napkirály mögött a bárdokés a strucctollak jelzik a valódi realitást,és a hajlongó, királyi palást szélétcsókolgató Tartuffe és Orgon pedigMolière valódi helyzetét.A hatásos és találó jelmezek közülegyetlen dolgot emelnék ki: Tartuffe nagyonelegáns, szép anyagból készült öltönyét- amely bő volt neki. Nem rászabták, inkább Orgonra. E ruháról rögtönlátjuk, hogy egy gazdag úr ajándéka, és ajelenlegi gazdának sokszor vigyáznia kell,hogy le ne essék róla.Színpadi összjátékRolf Schneider darabja (Einzug insSchloss) jó fogadtatásra talált a közönségkörében. Ennek a darabnak nincslátványos központi konfliktusa, inkábbtöbb apró konfliktusra épülő életképsorozat,melyben minden gesztus tartalmatad. De amelyben éppen életkép jellegemiatt a színésznek sokat kel!,.ácsorognia", akció nélkül a színpadonlennie. Egyszerűen csak létezni - mint azéletben. Az előadás azért volt izgalmasanérdekes, mert feloldotta ezt a dramaturgiaiproblémát, a darab megtelt vibrálással -attól, hogy a színészek jelen voltak azábrázolt életben.Az egyik főszereplő Emil, a pincér(Alexander Lang alakította). Magas, sovány,szőke fiatalember. Karja minthaüresen is mindig poharat, tálcát tartana.Nyakát szinte vízszintesen tartja: szakmaiártalom. Mint pincér, ha van szövege,ha nincs, többnyire jelen van. S hányféleképpentud jelen lenni. Az érkezettvendég közömbös vagy éppen érdekes, shogyan van jelen, mikor fellép a vetélytársegy vendég képében! Hasonlószituációi vannak a kocsmárosnak is. Kiszolgáljaa vendégeket és mosogat. Dehányféleképpen mosogat! Ha figyel, haközömbös számára, amit a vendégekegymás közt beszélgetnek, ha közbe akarszólni, mindig más ritmusban mosogat.(Walter Lendrich alakítása.) Ennek akocsmárosnak igen kevés a szövege, desoha nem végszóra szólal meg, hanemszituációra. Látom, hogy a szöveg, amitmondani fog, hogyan fogalmazódik megbenne. S egy majdhogy-nemeljátszhatatlanul szürke szerep meg-telikélettel. És az életképszerű darab ettől él éshat.Hogy egy-egy szerep nagyságát menynyirenem az elmondott szöveg mennyiségehatározza meg, azt a fentinél ékesebbenbizonyítottnak láttam a Tartuffeelőadásán. Pernelle asszony szolgájának,Flipote-nak, egyetlen mondata sincs adarabban, mégis az első felvonás utánkísérőnktől rögtön utána érdeklődtünk. Smegtudtuk, hogy a színház egyik vezetőművésze. Ez a Flipote - Margit Bendokat -kétszeri megjelenésével el-játszik egytökéletesen közömbös cselédet, aki igenunja, ami gazdája körül zajlik. Elsőjelenetében lopva eszik, és csak arra vangondja, hogy észrevétlen maradjon, amásodikban unalmában a széktámlagombjait számlálja. Többször. mert a nagyzajban és hajcihőben mindig eltéveszti.