2 - Színház.net

melők érdekeit, mert így csak az megyvalamire, aki a grófok szekerét tolja. Acsalád jelképesnek szánt széthullását iselemezteti az író a színpadon - a nyugdíjastanár-nagybácsi szájából hangzik ez el -,mégis, mindez a drámai helyzetek-re csakkívülről telepedik rá, esetenként nem ishat többnek, mint politikus belemagyarázásnak,s a jellemek egymáshozvaló viszonya, megütközése a mélyebbtársadalmi konfliktusoktól szinte független.Mindannak pedig, ami tételesenelhangzik, csak azok előtt van jelentősége,akik maguk is végiggondolták s elemeztékezt a problémát. Nem egy Németh-drámárajellemző, hogy lényeges vonásaiban csakazok számára hozzáférhető az elbeszéltgond, akik maguk is - a mű ismeretenélkül is - fogékonyak a felvetettkérdésekre. Hogy az effajta láttatási módesetenként elszegényítheti magát a művet,arra jó példa az Erzsébet-nap.A debreceni színház a darabválasztássalköszönteni kívánta a hetvenéves NémethLászlót, s egyben egy méltatlanul be nemmutatott magyar drámával gazdagítanirepertoárját. A feladatnak jobban elegettett volna, ha nem tiszteli mindenekfelett akinyomtatott szöveget, hanem változtatrajta. Akár úgy, hogy módosításokat kér aszerzőtől, akár úgy, hogy maga hajt végremódosításokat. Igaz, ennek számosakadálya lehetett, de valamennyit el kellettvolna hárítaniuk, ha céltudatosabban ésmakacsabbul törekednek arra, hogy egytöbbször és másutt is színre alkalmasdrámát vigyenek színpadra. Ennek mindenlehetősége együtt van részben magában adrámában, részben Németh László más, azErzsébet-napéval rokon írásában. Aszínház sajnos beleesett abba a hibába,amelyik egyre jobban eluralkodik színházainkévados műsorán: a nemes buzgalom,hogy szélesítsék a magyar darabokbemutatószámát és szerzőlistáját, valamintfelkutassák elfeledett drámáinkat, végül isa vadászszenvedélyhez válik hasonlatossá.Gyakran színpadra kerülnek kevéssé érettművek, vagy olyanok, amelyeknek vajmikevés mondanivalójuk van itt és ma aközönségnek. Az Erzsébet-napnak lenne,van érvényes mondandója, ám eztdramaturgiaijavításokkalmegközelíthetőbbé kellett volna tenni. Afonákul felfogott tisztelet azonbanmegakadályozta ebben a szín-házegyüttesét.Így végül is csak egy kitűnő középsőfelvonással és remekbe szabott drámaijellemekkel bővelkedő játéknak lehettünktanúi.Itt ugyanis valamennyi hősnek - a némaszereplő csendőrt s a bizalmas szerepéthivatalból vállaló Henszelmann doktortkivéve - megvan a maga drámája. Messzevinne a filológusi buzgalom, bárkorántsem lenne reménytelen, ha megakarnánk határozni, hogy valamennyiVarga-rokon életsorsát másként s másutthogyan írta már meg Németh László. AzErzsébet-nap is abban a faluban s azokközött a hősök között zajlik, amelyik világkimeríthetetlen élményforrása az írónak.Nem ő az egyet-len, akinek örök falujavan, legföljebb egyiknek a gyepsor jut,másiknak a cigányputrikkal ékes szikalja.Akikhez Németh Lászlót élményvilágaköti, azok a húszas-harmincas évekszerző, tanuló, politizáló közép- ésvagyonosabb parasztjai, deklasszálódókegyfelől, új, sok jóval biztató feltörekvőréteg másfelől. Amikor, már a negyvenesévekben, sorsuk lehanyatlásának okaitkeresi Németh, kicsit a magaelfogultságával, szeretetével ésreményeivel is számot vetni kénytelen. Aközibük tartozás s a belőlük elszármazáskettősségéből ered látásmódja kettőssége.Mert csak aki belülről ismerte, tudjaigazán, mit jelent a béna Varga Jánoskeserű filozófiája, milyen évtizedesgyűlölségeket szülhet egy rosszabb helyenkiadott hozomány-Déry Mária (Julcsa), Lontay Margit (Vargáné) ésLiska Zsuzsa (Bözsike) Németh László:Erzsébet-nap című drámájában (DebreceniCsokonai Színház)föld, mint a Varga Juliskáé, minő örökmegaláztatás, hogy az özvegy testvérméltatlan szeretőjét elhallgatva, márminden méltatlanságot elhallgatni kényszerül;milyen sajgó tőrdöfés tud lenni avárosivá kivakaródzott sofőrné testvérbundája nemcsak az otthoniaknak, deannak is, aki viseli; hát még a szomszédsógornő ondolált haja. És csak aki márnem tartozik közibük, tudja felmérni,milyen kicsinyes, szégyenletes életnyiszenvedélyeket emészteni semmivé; tyúkperpatvarok,pár holdas jussok firtatásával.A hősöket sorvasztó szenvedélynagysága arra predesztinálná őket, hogytöbbet kezdjenek magukkal, mindazok acselekvési formák, amelyek felkínálkoznak,arra kényszerítik, gyömöszölikőket, hogy kevesebbek maradjanak. Aparasztsorban, a falu atmoszférájában s azemberek képességeiben megmutatkozópusztulás okozza - felerősítve NémethLászló motiváló íróművészetével -, hogynem egyszerűen egy régi drámát látunk aharmincas évek kulákcsaládjáról, hanememberi sorsokat, hiteles, drámaiindulatokat, amelyek erős sodrásukkalmegfognak, s katarzist váltanak kibelőlünk.Hogy az előadás meg tudta őrizni s kitudta bontani ezt a színgazdagságot, azmindenekelőtt Szász Károly igényes, adrámát valamennyi lélekrajzi rezzenésébenkövetni tudó munkájának köszönhető.Ízlésesen és a színház lehetőségeit optimálisankihasználva arra törekedett,hogy - zenésznyelven szólva - hívenszólaltassa meg a partitúrát. Ilyen szellemben- a szerzői utasításokat szintecentire betartva - született meg a díszlet,Langmár András munkája. Különösen amásodik felvonásnak az előírtnál nagyobbszabású díszlete bizonyult hatásosnak. Afalusiasan előkelő függöny-tartó karnisok,a dúcos plüss kanapé, a kackiás bajszúősök fotográfiája, egy-szerre volt parasztiés úrias, a vaskos bútorokbólmegbízhatóság és megalapozott jólétáradt, de a vásott függönyök, foltosmeszelés arról is beszélt, hogy ritkánlakják a tiszta szobát, s már nem-csak azőszies elmúlás bujkál a nyirkos szobában.A dráma képi megragadásához szerencsésenjárultak a maszkok és jelmezek is,melyeket Greguss Ildikó tervezett. Azasszonyok széles fonatú, bekötetlen fejejól idézte azt, hogy nem munkába roppant,hanem friss életre, gyermekáldás-ra, teliörömökre szánt család lenne a Vargáéké,ha az italozó férfiak zavaros