2 - Színház.net

fórumTELEGDI POLGÁR I S TV ÁNA tények tisztelete avagyKritikai tévedésekvígjátéka1 .Sosem értettem egyet az úgynevezettszubjektív kritika nemrég még olyan hevesés kategorikus elutasításával; hiszen alegtárgyilagosabb bírálat is arról vall -mondjuk: arról is vall -, hogyan hatott a műa kritika írójára mint „szubjektumra".Következésképpen nem tarthatok a naivmegbotránkozókkal, akik nem értik, hogyanlehetnek kritikusok más-más, esetlegegymással homlokegyenest ellenkezővéleménnyel ugyanarról az alkotásról,előadásról stb. Végül nem háborodom felsoha ama felháborodókkal, akik a „céhnevében" hajlamosak rögtönművészetellenesnek, színházellenesnekbélyegezni a nem mindig hangfogóvaldolgozó bírálót; Petőfi, Ady, Kosztolányi,Kárpáti Aurél, Németh László, Illés Endreegyik-másik éles odamondását idéznémilyenkor legszívesebben az érzékenykedő -valójában hamis, civil reputációját féltőművésznek.De a tények.A tényeket, a valóság adatszerű tényeitnem veheti semmibe, aki nyomtatásbannyilvánít véleményt. Egy-egy írói stílusra,egy-egy rendezői felfogásra allergiáslehetek, kifejthetem, miért borsódzik ahátam ettől vagy amattól, miért tartomjónak, szépnek ezt vagy azt a művet,módszert, megoldást. Ha érvelésemérthető, követhető, vagy elfogadják, vagysem. De mit ér az igazam vagy akár a nemigazam, a tévedésem, ha úgy állítom felkritikai egyenletemet, hogy például elevekihagyom belőle az egyik tagot, vagy B-rőlegyszerűen kinyilatkoztatom, hogy A.Végtére egy kicsit ismeretterjesztés is akritika: az olvasó véleményalkotásátbefolyásolhatom, kritikusi tetszésemszerint; ám a tudásanyagát csakgyarapítanom illik.3.Ideje, hogy kibökjem: a Madách KamaraszínházMizantróp-előadásának néhánykritikája késztet erre a kis elmefuttatásra.Pontosabban négy, teljesen különbözőszemléletű s más-más ítéleteket is kimondóbírálatról van szó. E teljesen különbözőítéletű, szövetű, fajsúlyú négykritikának csupán egyetlen közös vonásáraszeretném fölhívni a figyelmet: azönkényes tényközlésre. Aminek, ugye, azegyéni, szubjektív véleményhez semmiköze.4.Mátrai-Betegh Béla, a Magyar Nemzetkritikusa, dicséri a drámát, a fordítást snagyjából a színészek munkáját is. VámosLászló rendezői koncepcióját azonbanmegkérdőjelezi. „Egészében el nemutasítható - írja róla -, de részleteibenvitatható." Majd kiderül, mi az, ami nemtetszik: a mai környezetbe transzponálás.Nos, az ilyesmi csakugyan íz-lés dolga.Magam azoknak a véleményét osztom, akiktelitalálatnak tartják, hogy Vámos,egyeztetve az új fordítás adta lehetőségeketszínészei, elsősorban a cím-szerepet játszónagyszerű Gábor Miklós modernművészalkatával, sikerrel „nagyítja ki" maiszemünknek Molière remekét.Persze, ismétlem, az efféle miliőmodernizálástetszhet vagy nem tetszhet.Csakhogy. Mátrai-Betegh Béla érvel isellene, mégpedig „tényszerűen". Szerinte ...„Ha cigarettafüst és alexandrinus versegyszerre száll a szájból, akkor valamelyikrenincs igazán szükség. Egy maitársalgás ugyanis ritkán használ rímet ésmértéket, nem is szólva arról, hogy a témaritkán forog királyi udvar körül. Ha mégis,nem tudni, hogy ez a házibuli ugyan melyikmai királyságban honos. "Nos, bármilyen furcsa, régen se társalogtakaz emberek rímekben, mérték-ben,„azelőtt" se bizony, soha. Dán királyfiaképpúgy nem, mint a tizenhetedik századfrancia nemesei és polgárai, vagy akár azókori görögök. Színpadon azonban annálinkább. S nemcsak „kosztümben". Mi több:számos mai tárgyú, mai miliőjű verseskomédiáról tudunk; századunk közepén,sőt, a legutóbbi években születtek. T. S.Eliot: The Cocktail Partyjában, TheConfidential Clerkjében s The ElderStatesmanjében nem mába transzponált,hanem igazán mai társaságbeli hölgyek ésurak társalognak igazán mai szalonokban, shorribile dictu: versben. André Roussinafféle bulvárszerző; Les glorieusesétéppenséggel alexandrinusokban írta! Végül:tán egy évtizede sincs, hogy egy franciatársulat többek közt A. mizantrópot iselőadta nálunk; a férfiak szmokingban, a nők nagyestélyiben.Hogy cigarettáztak-e vagy sem,erre nem emlékszem határozottan;valószínű, hogy akinek jólesett, igen - sígy állhatott a dolog a színháztörténetvalamennyi frakkos Hamletjével is: hadohányos volt történetesen s rágyújtott, acigarettafüst nem prózával „szállt együttegyszerre a szájából " .Arra a kérdésre pedig, hogy „ez a házibuliugyan melyik királyságban honos", aválasz csak ez lehet: minden olyan„királyságban", ahol van protekció, vandilettantizmus és megvesztegetés, aholvannak opportunisták, klikkek,helyezkedők, stréberek, kegyben állók éskegyvesztettek, bennfentesek és outsiderek.De hát csak nem gondolja komolyanMátrai-Betegh Béla, hogy például IonescoA király halódik című drámájában az alényeges, hogy a király király? Vagy akára Lear királyban? .. .*A második „ténygikszert" Illés Jenő FilmSzínház Muzsika-beli értő, lényegretapintó kritikájában találtam. Ezt íratja levele a figyelmetlenséggel párosult önkényesség:„Talán csak egy mondatot érzekpontatlannak, illetőleg a régebbi fordításokbanszellemileg pontosabbnak:Mészölynél így hangzik Alceste replikája:»Emberbarát az én barátom nem lehet.«Szabó Lőrinc Alceste-je pontosabbanmegfogalmaz: »Mindenki barátja nembarátom nekem.«"Egyetlen színházi kritikus sem kötelessorról sorra végigböngészni s összehasonlítaniaz új s a régibb fordítást, meg alefordított művet. Ám ha már olyas-féleérzése támad, mint Illés Jenőnek, bizonyillenék belepislantania az eredetiszövegbe: végtére legpontosabban tánmégiscsak mindig a szerző fogalmaz ...Molière Alceste-je azt mondja:Je veu, qu'on me distingue, et pour letrancher netL'ami du genre humain n'est point dutout mon fait.Ami du genre humain - ez magyarán:emberbarát. (Szó szerint az embernembarátja.) A tökéletes dramaturg és jellemfestőMolière jól tudta, hogy miért írami du genre humaint s nem ami de toutle monde-t. „Mindenki barátja nembarátom nekem" - ezt bárki mondhatja. Akiviszont az emberbarát barátságát utasítjavissza, az már végletes, tragikus eset. MintAlceste.