2 - Színház.net

kozó vonalával, lendületes indításával,majd a magasban való megakadásával,lezáratlanságával valóban Peer drámájánakjelképe. És ugyanakkor a forgószínpadonvaló forgatásával, nemcsak agyors nyíltszíni változásokat, a különbözőhelyszínek karakterének kialakítását teszilehetővé, hanem - ami, ha lehet, mégfontosabb - a peeri életút fordulatait iskifejezi.Fehér már számos korábbi munkájában(szolnoki Lear király, vígszínházi Mesél abécsi erdő, veszprémi Királycsel, a PestiSzínházban Hol van a testvéred, Ábel?stb.) is művészi érzékkel fogalmazta megdíszletében a darab és az előadás központigondolatát. Erősen jel-képes fogantatásúszínpadképei allegorikus sűrítésretörekedve, a lényegre irányítják a nézőfigyelmét. A Peer mind-eddig legjobbansikerült munkája, mert ezúttal teljesenelszakadva a leíró jellegtől, nemcsak azalapkonstrukcióban (az életút ábrázolása),hanem a helyszín-jelzésre használt stilizáltfákkal, a szűkíthető és tágítható, színváltóhorizonttal és valamennyi kisebb kellékkelis át tudott térni a felidéző formákra. Amiegyszersmind azt is jelenti, hogy soha-semakarja leplezni: színházban vagyunk, ésamit látunk, az csupán játék. Ellenkezőleg:hangsúlyozza a jó értelembenvett teatralitást, amely nem a néző elkényelmesedett,hétköznapi reflexeire, hanemsokszor méltatlanul lebecsült fantáziájáraépít.A dinamikus, mozdulatlanságában is acselekvés elidegeníthetetlen részét alkotódíszlet valamennyi alakváltozásátúgyszólván lehetetlen nyomon követni.Annyi bizonyos, hogy kisebb zökkenőktőleltekintve nemcsak a játék technikaifolyamatosságát, hanem - amennyire ez akülönböző karakterű jelenetek mellettegyáltalán lehetséges - annak stílusegységétis biztosítja. Teljességre természetesennem törekedve, megpróbáljuk eztnéhány motívum felidézésével illusztrálni.Fehér díszlete szinte végtelenül variálható,akár egy mondat a színész száján.Elsősorban nem a helyszínt jelöli meg,arra csak jelzések utalnak, hanem ugyanenneka motívumnak (az életútnak) a különbözőbeállításával (szemben, félprofilban,profilban, hátulról) az adott jelenetatmoszféráját teremti meg. Kétségtelen,hogy a romantikus ihletésű első részben(az eredetiben: I., II., III. felvonás) adíszlet jobban funkcionál, mint azironikusan hangszerelt kalandsorozatokban(ebben az előadásban a másodikrész, az eredeti felosztás szerint a IV.felvonás), de egyik-másik képben itt isfelidéző erejű. A harmadik részben (V.felvonás) megint hiánytalan élményt ad,annál is inkább, mert javarészt visszautalaz első részre.Az életút és a félkör alakú, kör hatásátkeltő horizont, valamint a hol függőlegesen,hol vízszintesen elhelyezett(függesztett) stilizált fák motívumhármasánakvariációival az egymásra következőképek egységét és különbözőségétegyaránt érzékeltetni tudja. Ehhez hozzásegíta színpadnyílás teljes szélességébenkiképzett előszínpad, az életút kétoldalán kialakított két mellékszíntér, valamintaz, hogy az életút vertikálisan istagolt, vagyis mintegy harmadrészéig föllehet szaladni rá. Így például a malomjelenetbenPeer ide ültetheti Ĺsét, detöbbször ő maga is megpróbálhat felkapaszkodnirá, hogy aztán mindig újravisszahulljon a kiindulási ponthoz.Peer monológjai mindig az előszínpadonhangzanak el, és minden mozgás innen,ebből a valóságos előtérből indul el. Ígyválik lehetővé a kitárulkozó első képből amásodikban az „életút" félfordulatosmozgatásával a falusi nép vonulásánakérzékeltetése, a harmadikban avízszintesen elhelyezett fákkal a zártabblakodalmas udvar kiképzése, a negyedikbena horizont beszűkítésével és az„életút" egész profilba fordításával asziklaorom-magányosság atmoszferikusmegteremtése, és ehhez hasonlóan a továbbiakbanis a megfelelő hangulat ésstilizált helyszín megkomponálása. ADovre-képben és az ehhez hasonló irreálisjelenetekben a mesehangulat, a bütykös,görcsös fák és néhány jól megválasztottapróbb jelzés utal a földtől, a valóságtólvaló elszakadásra. Ĺse háza viszont metsziaz „életutat", ami a visszatérés kényszerétjelképezi. Amikor Solveig felmegyPeerhez, a hegyekben az „életút" lágyhajlata, a készülő kunyhó felfelé törő fáilírai összhatást nyújtanak. A vonalak és aterek kifejező alakzatai csak a IV.felvonás kalandsorozatában veszítenekszuggesztivitásukból, mert itt azalapkoncepciótól idegen elemekmegbontják a darab, a játék és következésképpena díszlet stílusegységét is.A hajóutazás képében az „életút" hajóorraemlékeztető beállítása viszontmegint megfelel az eredeti koncepció-nak,és visszaadja a szimbolikus vonalaknak avalódi helyszínnel „összekacsintó "képességét.A Peer Gynt gazdag tervezői fantáziávalmegalkotott színpadának ez a kényszerűenvázlatos felidézése elsősorban a központigondolatból, a darab lényegéből születő, arendezői koncepcióval harmonikus, amaga allegorikus formájában a közönségetaktivizálni képes. dinamikus díszletrekívánta felhívni a figyelmet.„A díszletnek - mondja E. R. Jones, amodern amerikai díszletművészet megteremtője- a belső szemekhez kell szólnia.Ugyanis van egy külső szemünk,amely néz és egy belső szemünk, amelyiát." Két olyan díszletről próbáltunk meg aleírás nehézkes módján itt beszámolni,amely az igen különböző fogantatásúszíndarabok, az erősen eltérő technikaiigények, a természetszerűen egy-mástóligen távol álló rendezői felfogások és azalapvetően más beállítottságú tervezőiegyéniségek ellenére a maguk módjánigen jól megfelelnek annak akövetelménynek, hogy a belső szemekhezszólnak. Vagyis a közönséget felnőttnek,aktívnak, fantáziáját, gondolkodásátmegmozgathatónak tartják. Erre pedig anézőtéren ülők ízlését, befogadóképességét lebecsülő előadások nem ritkaelőfordulásának időszakában érdemes afigyelmet felhívni.Ú J S Z Í N H Á Z N Y Í L T A B R O A D W A Y - N ,az American Place Theatre, mely az első újszínházépület 1928 óta. A színház egy új, 42emeletes felhőkarcolóban kapott helyet.Évek óta rendszeresen érkeznek a hírek is-mertNew York-i színházak bezárásáról, társulatokanyagi csődjéről. Most először történik, hogy avárosi tanács jelentős anyagi segítséget nyújtott egyszínház felépítéséhez. A változtatható formájúszínpadot és a 347 személyes nézőteretpróbaszínpad, műhely, tanácsterem és kávéházegészíti ki.Az American Place igazgatója, Wynn Handmanolyan kollektív színházat akar, amelyben az írók arendezővel és a színészekkel szorosegyüttműködésben a színházban, közös munkábancsiszolják műveiket.A megnyitó előadás két egyfelvonásos volt:Roland Ribman Virágkék körmök, (FingernailsBlue as Flowers), Steve Tesich Erdei tó (Lake ofthe Woods).A színház a fiatal amerikai drámaíró-generációotthona kíván lenni.(Newsweek 1972. január 3.)