2 - Színház.net

nak is beillő, elsősorban verbális eszközökreépülő jelenetsorral mutatták be. Azegyüttes nem a világot akarta megváltani.Reflexiókat - szatirikus meg-jegyzéseket -fűztek saját napi politikai életükhöz, sszellemes, könnyed stílusú előadástprodukáltak.Amikor a politika csak védjegyA politikai tartalom azonban a legtöbbelőadásban áttételesebben jelentkezett, sőtolykor a társadalmi kérdések csakürüggyel szolgáltak egy-egy öncélú produkcióhoz.A Săo Paolo-i Equipe együttes Egywhisky Saul királyra c. monodrámája - egydiák vívódása a világ igazságtalanságaimiatt - egy parádés alakítás lehetőségétkínálta. A másfélórás előadás azonban ahelyenként fel-felvillanó politikaitartalmat is elfödte. (Az amerikai tőkebefolyása, a forradalmak szerepe Dél-Amerikában, a forradalmárok elsiratása.)Az elidegenedés, a magány, az emberekközötti kommunikáció szegényessége minttársadalmi probléma az angol Grassegyüttesnek szintén csak ürügy volt ahhoz,hogy látványos, de semmit-mondó beatálegzotikusrevüt adjanak elő, amelynekcsúcspontja: a közönséget felhívták aszínpadra, táncoljanak együtt a tánckarral.A wroclawi Kalambur Színház bemutatója- különben az egyik legrégibbegyetemi együttes, saját színházzal, állandó,stabil maggal rendelkező társulattal-, A nap ritmusában is alapjában véverevüprodukció volt, bár az előbbinélösszehasonlíthatatlanulgondolatgazdagabbés a maga nemében igazabbelőadás. A színház a lengyel egyetemiszínjátszás egyik hagyományos irányzatát,a költői songszínháznak a lehetőségeitigyekszik tágítani. De eklektikus előadásszületett, amelyben egy pop-énekes éskülönféle allegorikus figurák (bürokrácia,képmutatás, korrupció), szürrealistakompozíciók és a narrátor lírai textusa,dalok, táncok, az ember teremtése ésvarietéjelenetek idő- és térbeliegymásmellettisége akadályozta azelőadás mondandójának kibontását. (Amondandó: a környező világ ellentmondásaiközött nehéz az embernek eligazodnia.)Az amerikai Caravan együttes becsaptaa közönséget. Azt hirdették, hogy a nőiemancipációért harcolnak a Hogyan kellasszonyt csinálni című darabjukkal. Deerről a vallásos női képeslapok ésrossz ízű kabarétréfák színvonalán szóltak,bár igen rafináltan. A néző belefeledkezetta látványos ötletekbe, a kifejező,közvetlen mozdulatrendszer játékosságába,és a külsőségek mögött nem iskereste már az ígért mondandót.Együtt játszani a közönséggel?Majd minden együttes a közönséggel valóaktív kapcsolatkialakítás valamilyenformájával kísérletezett. A cseljabinszkiegyüttes színes labdákat dobált a közönségközé, és élénk labdázás kezdődötta színpad és a nézőtér, sőt maguk a nézőkközött. Több előadásban a színészek anézőtérre mentek, és kiszemelt egyénekhezintézték szövegüket. Ugyancsakgyakori volt, hogy a nézőket a játéktér-rehívták. cibálták, s ott akarva-akaratlanulrészesévé tették őket egy-egy akciónak.Például a bolgárok egyébkénthagyományos szatírájában, az Analfabétában,a színpadra ráncigált nézők azsarnok megdöntésének akciójában vehettekrészt, egymásba akaszkodva, akár akötélhúzásnál, versengtek, melyik oldal azerősebb, majd a földre huppantak.Az előforduló „aktivizálásnak" ezek akiragadott formái is mutatják, hogy nemsok közük van a valódi közösségi, aközönség részvételére számító színházhoz.A fesztivál kétségkívül leghatásosabb,technikailag legbravúrosabb és legérdekesebbelőadása az amerikai The PerformanceGroup Kommunája volt. Ez azelőadás az aktivizálásnak, a mai szín-házitörekvések egyik alapkérdésének számosproblémáját bemutatta, ha meg nem isoldotta.A közönség körbeülte a játékteret,melynek közepén egy hullámforma dobogóés egy nagy, forróvizes fakád állt.Néhány csővázas és faemelvény egészítetteki a színteret. Négy fiú és két lányjátszotta a gondosan szerkesztett, de látszólagcsak lazán összefüggő jeleneteket,melyek során többek között a testi és lelkierőszak különböző formáit jelenítettékmeg, betetőzve a My Lai-i tömeggyilkossággal.Nem lineárisan szerkesztettműről van szó, nem színpadi figurák,típusok mozognak a térben, hanem hatember a maga testi mivoltában, akik ajelenetek jellege szerint más-más szerepettöltenek be a „játékban".A nézők cipőjüket levetve, mintegy„lemeztelenedve" léptek a terembe. Ajáték kezdetekor a hat ember körbe sétálvaénekelt és ki-kihívott a közönségközül egy-egy nézőt, mindaddig, míg egynagy, összefonódott kört nem alkottak. Ajátékosok az egyszerű melódiájú dalt akörben levő nézőkkel is énekeltették, adal intenzitását, tempóját változtatva,különböző ritmusképletű lábdobbantásokkalrájuk kényszerítették akaratukat.A közönséggel való kapcsolatukban azegyütt játszás és a provokálás váltakozott.Egy szinte szakrális megtisztulásijelenetben két fiú és egy lány levetkőzött,és megfürdött a kádban. Meztelenségük -mint a darab más jelenetében is - zavarbahoz, sérti előítéleteinket, végső soronprovokál. Akárcsak az, hogy a játékosokbe-betörtek a nézők közé, onnan beszélteka játéktérre, és erőszakos vagy szexuálisjeleneteket a nézők közvetlen testiközelségében játszottak. Bevonták anézőket a játékba: a Barátság feliratúkijelölt körbe beültettek né-hány nézőt,kölcsönösen bemutatkoztak, és pár banálismondatot váltottak; más nézőknek azegyik fiú elmesélte egy álmát; a My Lai-igyilkosság jelenetében a nézőkkeljátszatták az áldozatokat, akik feje fölöttfolyt a vita a gyilkosságról, a vietnamiháborúról; e jelenet alatt az egyik lánybekötött szemmel körbe-botorkált - anézők segítségével, egyik adta amásiknak.A példák jelzik, hogy itt is külsőlegesmegoldásokat használtak. Ezek azeszközök hatásosak, de paradox módonéppen nem aktivizálnak. Ugyanis ennek azelőadásnak - és a többinek is - a közönségetgondolkodásra, vitára kelleneserkentenie. Gondolatokat, érzelmi és értelmimeggyőző érveket kellene úgy,olyan formában a nézőkhöz eljuttatniuk,hogy ez a folyamat végbemenjen, tehátaktivizálódjanak.Ezzel szemben néhány nézőnek egy-egyepizódban való részvétele - álcselekvése -csak pótszer. Aki belekerül a játékba, úgyérzi, tett valamit, holott csak báb volt. Akinem vesz részt az aktusban, az nyugodtanszórakozik, mint más konvencionáliselőadáson, megtartva a distanciát ajátékosok és önmaga mint néző, sőt ajátékba bevont néző és önmaga között is.Az ilyen „rátörés" öncélú. A nézőtriasztja vagy mulattatja, de semmi eset-resem gondolkodtatja, semmi esetre semteszi szellemi alkotótárssá. Akinek apótcselekvés elegendő, azt kielégíti. Atöbbieket - a kisebbségben levő gondolkodókat- megszégyeníti. Így éppen azellenkező hatást éri el, mint szeretné.Egyébként a The Performance Group