2 - Színház.net

Somogyi Erzsi (Özv. Simonné) Sarkadi Imre Ház a város mellett című drámájában (Pesti Színház) (Iklády László felvétele)öregasszony, aki jár-kel az első felvonásban,betegségéről panaszkodik, zsémbesenmorog, mindenre megjegyzéseket tesz,majd hirtelen arról értesülünk, hogy rosszullett, már meg sem jelenik, és a másodikfelvonásban meghal. Színészi feladatnakelső látásra egyszerű, rutinból is meg lehetoldani. Csekély elemzéssel könnyenkimutatható, hogy ez a megállapítás téves.Simonnénak sokkal inkább dramaturgiaifunkciója van, mintsem jelleme. Sajátdrámája sincs, ellenkezőleg: akaratlanelőidézője lesz a mások drámájának.Sarkadinak szüksége van rá, legfőképpen abetegségére: ez szolgáltat ürügyet Bátoridoktornak arra, hogy gátlástalanul átjárjonSimonékhoz, és fölhasználja ezeket a„viziteket" Klári megszerzésére. Ésdramaturgiai szempontból van szükség ahalálára is: e körül kavarodik olyankonfliktus, amelyben Klári előttlelepleződik férjének puhánysága, semmiembersége.Simonné katalizátor a drámában,akárcsak Bátori; de Bátori ugyanakkor azesemények mozgatója is, Simonné viszontcsupán passzív szemlélője, sőt, elszenvedője.A színpadi halál mindig kockázatos. Akárnyílt színen történik, akár a színfalakmögött. Az előbbi látványos „nagyjelenetre"csábítja a színészt, az utóbb;arra, hogy előre megindokolja a majdanihalál bekövetkezését, rendszerint akkor,amikor még senki sem gondol rá. Csak abűnügyi drámákban könnyű meghalni: ottalaptörvény, hogy az áldozat irántérzelmileg közömbösek maradjunk. Valamiehhez hasonló történik Sarkadinál is. Ha anézőt a második felvonásban túlságosanhatalmába keríti a részvét Simonné halálán(és ez azon múlik, hogyan játszik aszínésznő az első felvonásban), akkor adráma innen kezdve Simonnéról fog szólni,és ez a lehető legtávolabb áll Sarkadiszándékától. Bár-mennyire kegyetlenülhangzik is, Simon-né halálának olyannakkell lennie, mint egy krimiben:közömbösnek.A dilemma a következő: egy dramaturgiaimuszáj-figurát könnyű nem megsajnáltatni,annál nehezebb eljátszani.Somogyi Erzsi különleges bravúrral oldjameg ezt a föladatot. Jellemet formál egycsupán drámatechnikai funkciójában élőszerepből, és egyszersmind közömbösítiazt a hatást, amelyet a drámai alak emberimegnövesztésével keltett.Somogyi Erzsi Simonnéja fürkészőgyanakvással mászkál az új lakásban,ahová nemrég költözött fiával és menyével. A mániákusan söprögető-porolgatórendezkedőöregasszonyok közé tartozik. Apadlóra (amíg a szőnyegek nem érkeznekmeg) újságpapírokat tett, ezeken lépegetveszökdécselvetevékenykedik. Ez márisharsány nevetések előcsalogatásáracsábíthatná a színésznőt, de Somogyi Erzsinem enged a csábításnak, nem puhítjakedélyes-kedveskedővé ezt a kemény,zsörtölődő öregasszonyt. Az újság-papírjátéknem öncélú. A rendező, Horvai Istvánfinom ötlete, hogy Simonnén kívül csak afia tartja meg az ugrálósdi háziszabályát, atöbbiek nem törődnek a földre terítettlapokkal. Anya és fia vérrokoniösszetartozása ezáltal lelki közösséggémélyül. (Még azt is ránk bízza a rendező ésa színésznő, hogy a két szereplő közülmelyik kényszeríti a másikra apedantériának ezt a komikumba hajlóeltúlzását.)Simonné és fiának viszonyában föllelhetjüka dráma mai előadásának egyiklegkényesebb problémáját. A Ház a városmellett 1957-58 körül játszódik. Simonosztályvezetői funkciója és az ötvenes évekgyakorlata egyaránt megkövetelte az„elvtárs " megszólítást családi körben is.Nemcsak Simonné szólítja elv-társnak adoktort, hanem a háztartási alkalmazott isSimonnét. Mai fülnek ez