2 - Színház.net

játékszínBartókiánaBOLDIZSÁR IVÁNBartók jelenléteHiszen Bartók az év minden napján és anap minden órájában jelen van Magyarországon.Talán csak a kora hajnaliórákban nincsen olyan perc, amikor a rádióbanvalamelyik műve fel ne csendül-ne -vagy nem is ide illő, nem is hozzá méltóige ez: fel ne zendülne, zúdulna, horkanna,sikoltana, üvöltene, szétzúzva még ma is,fél évszázaddal első felhangzásuk,negyeddel a mester halála után aszokványokat és a megszokásokat, felbolygatvaazt, ami bennünk kényelmes ésbelenyugvó, azt, ami hamis harmóniára,kellemetes összecsendülésekre vágyik, ésteremtve helyette fájdalmas, mert igaz,valóságos, mert nehezen elviselhető, békétbontva békességet alkotó összhangot.Hiszen nincsen este, hogy lemezjátszónkrafel ne tennénk egy-egy új Bartóklemezt;hiszen káprázatosan sikerült, teljeshanglemezkiadásának mostanában jelennekmeg újabb és újabb darabjai, vagy most vanpénzünk, hogy megvegyük őket. Az egészország most hatol be ezeken a lemezekenkeresztül a bar-tóki mű eddig rejtettgeológiai mélységeibe, most térképezi fel afüle, a tudata, a lelke számára a bartókizene eddig bejáratlan tájait.„Hiszen" - így kezdtem ezeket amondatokat. Lehet-e Bartók még jobban isjelen? Vagy megfordítva: jelen van-e azoktudatában, akik még mindig a „Zöld akukorica, Kati"-val. forralják fel a vérüket,és a „Rózsabokorban jöttem a világra"-szerű dallantyúktól érzelmesednek el, éstartják ráadásul igazán magyarnak, mint -Horváth Teri csalafinta alakításában - aBartókiána-beli parasztasszony hatvanévvel ezelőtt. Mert közben természetesenegész idő alatt a Kazimir rendezterendhagyó szín-műre gondolok, aTháliából. E darab óta és e kísérlettőlkezdve Bartók jobban jelen vanMagyarországon, mint előtte. Éppen ezért,mert a mindennapi és minden órányijelenlétéről szóló mondatokat hiszennelkell kezdeni.Hála Kazimir Károly kereső szellemének,művészi nyugtalanságának ésszínházvezetői nyughatatlanságának, éshála Kozák András Bartókká lényegültalakításának, Bartók élete, személye,drámája, tragédiája és katarzisa közelebbkerült a közönséghez. És a zenéje? Egy kistürelmet, hiszen éppen erre vonatkozik ahiszen. Amit a Thália bemutat, aztdokumentumdrámának nevezi: jelenetsorBartók Béla életének eseményeiből,ellentmondásaiból, idézetek le-veleiből,darabok és egészek emberi kapcsolataiból,völgyek és hegyek sorsának hullámzásából,egy villanat betegségéből, csak egy sírkőfényképe halálából, és végül nem alegügyesebben ki-nyitott kapuhalhatatlanságára. Már így leírva, tehátcsontig fogyasztva is, csupa izgalom,fölkelti a várakozást, csigázza azérdeklődést. De drámai mű-e?Legkönnyebb egyszerűen úgy felelni,hogy új a dramaturgia a világ mindenszínpadán és a világszínpadon, a Bartókiánais ebbe a tág műfajba tartozik.Vagy így: Bartók küzdelme a zenei megnem értéssel, a művészi vetélytársakkal éslesipuskásokkal, a politikai ellenfelekkel ésellenségekkel, Bartók nagyon magyardilemmája a „menni vagy maradni", a nagyeurópai sikerek és az amerikaimegpróbáltatások, mindez együtt nemdráma a szónak hagyományos értelmében,de színpadi művé teszi az újszerű, aszokványokat merész képzelő-erővelfélrelökő rendezői megoldás.Ez is sok, de nem elég, ám ettől isjobban jelen van Bartók Budapesten, ésvele együtt kortársai és kora, mindenekelőttcsillagtársa a zenei égbolton és anemzet firmamentumán, Kodály Zoltán,akit az ugyancsak fiatal Harsányi Gábormegvesztegetően tökéletes maszkkal,beszédmodorral, fejtartással elevenít meg,külsőségeiben. Jelen van a szín-padon egyegyjelenetben vagy a háttér-be vetítettfényképen, amiről nem tudom, szükségese,a század első évtizedeinek egészMagyarországa: Mihalovich, aZeneakadémia értetlen igazgatója ésThomán tanár úr, a fiatal láng-észútrabocsátója; itt vannak a nagy karmesterek,akik útját egyengették: TangoEgisto, Szenkár Dezső, Ferencsik János -valamennyit Rátonyi Róbert játssza olyankomolyan, ahogyan csak egy víg-játékiszínész képes. Felvonulnak a régiMagyarország jellegzetes alakjai, egy ismeretlennevű, nótáztató alispántól, atúlméretezett Bangha páteren át egészenHorthy Miklósig, akit természetesen KovácsKároly alakít, otthonos biztonsággal,a figura egész strammságának ésbárgyúságának érzékeltetésével.De főképpen jelen van a másik Magyarország:Ady Endréé és Balázs Béláé ésJózsef Attiláé és Reinitz Béláé és TóthAladáré és mindazoké, akik a nagynemzedéki és nemzeti drámában Bartók,tehát az igazság, Bartók, tehát a haladás,Bartók, tehát a művészet oldalán álltak.„Dráma", csúszott ki az író-gépembillentyűi alól a szó. Bartók éle-te drámaivolt, a hagyományos dramaturgiaértelmében, ám ettől a róla szóló színpadimű még nem lesz dráma, se a szónakhagyományos, se újabb jelentésében.A Bartókiána mégis tele van drámaisággal,a közönség részt vesz a cselekményben,megtörténik az irodalom és aszínpad ritka és nagy hittitka: a nézőazonosul a hőssel. De mivel is azonosul?Bartók jellemével, hajthatatlanságával,hajlíthatatlanságával, megalkuvásiképtelenségével. Ez nem „csak " , mégis ígykell mondanom: ha csak ennyi volna,Kristóf Károly gondosan, nagyanyagismerettel és tereptájékozottsággalösszegyűjtött életrajzi anyagábólszabályos, ódramaturgiai színművet islehetett volna írni. Ilyen már sok van, amagyar drámairodalomban is, ennél aBartókiána, több, mert az azonosulásjellege más. Itt kerül vissza, elgondolkoztatómozzanatként a zene kérdése.Bartók elválaszthatatlan a zenéjétől. HaBartókot mondunk, zenét mondunk,ugyanúgy, mint Bach, Mozart, Beethovennevére, ugyanúgy, mint Petőfiére, JózsefAttiláéra verset.Ha a Bartókiána akár a legklasszikusabbés ezért még mindig a legközvetlenebbülható drámai módszerrel ábrázolnáBartóknak, az embernek drámáját ésmutatná fel emberi példáját, egy ütemnyimuzsikának sem kellene cl-hangzania.Nem hiányozna senkinek, mert nem errőlvolna szó. Most kerüljük meg az asztalt, ésüljünk le a másik oldalára. Ha a Harmadikzongoraversenyt hallgatom, megrendülök,pokolra zuhanok és a mennybe szállok, denem sokat számít, tudom-e Bartókéletének összecsapásait, ismerem-ejellemének kristályszerkezetét. A (nemlétező) prózai drámában az emberrelazonosulnék, a (szerencsére létező)zongoraverseny közben a zenével. AThália előadása közben a színpad és aközönség között jön létre a dráma.A néző azonosul a hőssel. A hős Bartók.De Bartókkal nem lehet a zenéje nélkülazonosulni. Az újfajta dramaturgialehetővé teszi, hogy a zene az operet-