2 - Színház.net

féle góbés észjárással jelenik meg a színpadközepén, és kényszeríti ki a zenészekbőldallamaikat; díszletként ott van aZeneakadémia nagyterme és megannyivetített kép, továbbá rengeteg egyébszereplő, akik közül legtöbben már régen asírjukban nyugosznak.Az egész előadás tehát népművelődokumentumjátéknak készül - KazimirKároly hittel vállalja ezt - Kristóf Karolyszövegével, melyet időnként „színez "néhány Ady-versidézet, néhány zongoránelőadott Bartók-mű (főiskolások játsszák),néhány József Attila-vers, kevervekordokumentumokkal, memoár-részletekkelés az említett diákkal és élőképekkel.Mindez azt is jelenti, hogy színpadilagkeveredik itt az új tényszerűség és Piscatorpolitikai színpada, az irodalmi színpad, alaterna magica stb. Akármennyire gúnyosanhangzik ez az óriási keveredés és kavargás,mindennek lehet értelme. Illetve lehetne,hiszen Kazimir népművelő színpadot akarteremteni, és ez az első ilyen vállalkozás.Csakhogy mi az eredmény?A népművelés és a színpad viszonyakétségtelenül egyike a legbonyolultabbproblémáknak. A film megjelenése előtt, demég utána is, a színpad volt az egyiklegfontosabb népművelő fórum. Elsősorbanazáltal, hogy mint színpad, adrámairodalmat közvetítette, illetve mintelőadószínpad, a költészetet. Abban apillanatban azonban, ahogy a szín-padmásodlagos lett, és egy népművelő előadásillusztrációjaként kezdett szerepelni, nemvolt igazi hatása. Legfeljebbhatárszituációkban fordult olyasmi elő,hogy a baloldali fiatalság a Vajda Jánostársaságbanmeghallgatott egy lényegilegantifasiszta tartalmú előadást, és utánaAscher, Major, Gobbi, Bánki Zsuzsahasonló szellemben szavaltak verseket. Ezazonban kivétel volt. A színpadnak mindigfőszereplőnek kel-lett lennie, akárelőadószínpad, akár pedig drámai színpadvolt.Így az eddigi tapasztalatok a nép-művelőszínpaddal kapcsolatosan nagyon isproblematikusak voltak, és a Tháliamostani produkciója nem oszlatta el e sorokírójának kételyeit. Elismerem, alegmagasabb színvonalon és a legnagyobbátgondoltsággal csinálta itt meg Kazimirazt, amit a legutóbbi, legsikeresebbrendezései alkalmával már nyilvánvalóanátgondolt: nem színpadra termett szövegbőlszínpadot teremteni. Itt természetesen aKalevalára, a Ramajanára stb. gondolok.De mi vezetettott a sikerhez? Az, hogy az anyag mélyénvalódi költészet volt. Akárhogyankivonatolt jellege volt is a színháznak, aköltészet mégis megmaradt és átütött. Sígy a színpad igazán főszereplővé vált,mégpedig nem egyszerűen népművelés,tehát ismeretek közlése értelmében, hanemmint költészeti értékek hordozója.S mi történt a Bartókiánában? A költészetmásodlagos lett, illusztráció, irodalomtörténetilegesetleg végső fokonhelytálló illusztráció, de nem evidensen atémához tartozó. És ugyanez történt azenével is. Bartók zenéje sem főszereplő,hanem hatodrangú mellékszereplő aBartókiánában, még akkor is, hogyha azenéről van szó, az előadás legnagyobbrészében. Amint a zene néhány taktusaillusztrációként belekerül a darabba,hirtelen felmerül a probléma: miért nemlehet ezt a zenedarabot tovább hallgatni?Az idézetek soha nem jelentik a művet,nincs olyan mű, amelynek jellegzetességeitidézetekkel kimeríthetjük, vagyakár csak megközelíthetjük, mert a műmindig egész. Itt viszont a művekbőltöredékeket kapunk, egy életút illusztrációjaként.Csakhogy ezt az életutat ezekértaz idézetekért nem érdemes megtenni.Sajnos teljes verset sem nagyon hallunk,hanem pusztán citátumokat. Az azérzésünk támad, hogy itt a modernkultúrcitatológia egy formáját űzik, noha aszándék egészen más.Lehet-e zenészről művészit írni? Lehettermészetesen, hiszen a Doktor Faustussem más, mint zenei elemzések sorozata.Csak egy nagy különbséggel. A Faustusbana közvetlen zenei idézetek nem játszanakkomoly szerepet, a zeneszellemgondolati, szellemi arcra van átfordítva.Az a kísérlet, amit a Thália produkált,azért érdemel figyelmet, mert magánakBartóknak a levelezéséből igyekszik ezt aszellemi arcot rekonstruálni, és a szellemiés zenei atmoszféra megidézésévelalátámasztani. Noha általában osztomBálint György véleményét, aki úgy támasztjaalá azt a nézetét (éppen AdyLédához írt leveleinek kiadása kapcsán),mely szerint a levelek minden nagy emberesetében csalódást okoznak, hogyNapóleon Mária Lujzához írott eme soraitcitálja: „Tegnap megnyertem a borogyinóicsatát, kicsit náthás vagyok, nagyonszeretlek " - Bartók levelezésére ez talánlegkevésbé vonatkozik. De ennek ellenérea levelek jó része mögött ott van a dráma,amelyet az igazi költészet kibogozna.Például a Bartók-Kodály vita, a mennivagy maradni vitája, való-Kozák András mint Bartók(Thália Színház: Bartókiána)(MTI fotó - Keleti Éva felv. )ban a huszadik század egyik legérdekesebbés legelgondolkoztatóbb drámája lehetne,és ebből kapunk egy villanást, majd egylevélolvasást, s azután folyik tovább adokumentált élet. Pedig mi minden vanemögött is. Vajon meddig kell az őrzőkneka strázsán maradniuk? Vagy mikor vannakigazán a strázsán?Tehát a Bartókiána, mely először hoztalétre igényes színvonalon a népmű-velőszínházat, egyben azt is megmutatja, hogymennyire nem lehet a színházatmegfosztani relatív önállóságától. Anépművelés feladata természetesen asokoldalú információ. A színpadé nemelsősorban az információ. A népműve-lésbemutathatja Bartók életét nagyon sokszempontból, a színpad „mindenszempontból " akarja, holott feladata éslehetősége csupán a drámai költészetszempontjából gyümölcsöző mozzanatokbemutatása. Így kerülnek a színpadra olyannéma figurák, mint Pásztory Dittáé, holotta néma és majdnem néma figurák,melyekkel a színpad tele van, vagykomikusak, vagy nagyon meghatározottfunkcióban érvényesülhetnek csak. Ezértönti el azután a statisztéria a színpadot, sőt,még a néhány szavas szereplők, mint aSzilágyi Tibor alakította Bangha páter is,statisztériává alacsonyulnak, noha Szilágyifinoman talál el egy érdekes vonást: areakció jólelkű szolgáját.Akinek alakításán az egész előadásnyugszik, a Bartókot megszemélyesítőKozák András. Ez a nagyon tehetségesszínész itt egész különös figurát hoz, aminagyon sok mindent megértet Kazimirfelfogásából, de nagyon keveset a do-