ségei határt szabtak annak, hogy hogyanütköztethetek például struktúrákat. A filmnéla balosok harci módszerét szavaknálszemléletesebben dokumentálja az autófelborítása. Ilyen eszközök-kel aHuszonötödik Színházban nem él-hetek.Ilyenkor előtérbe kellett.. hogy kerüljön aszituáció, és mindenképpen embereket,nézeteket kellett ütköztet-nem. De tudomásulvettem azt is, hogy az emberi agyabsztrakcióra való hajlandósága ebben avonatkozásban korlátozott, és másfél-két óraiidőtartamban már feltétlenül igényli a drámaijellegű közléseket is. Enélkül lankadna afigyelem, csökkenne a hatás. Tehát Ön szerint a Fényes szelekcselekményelemei kompromisszumnak tekinthetők? így nem mondanám. Pontosabb, ha úgyfogalmazom, hogy számoltam az emberszellemi konstrukciójának azzal a sajnálatoshibájával, hogy képtelen az elvont érzelmikötésre. Hogy nem tud a gondolattalönmagával azonosulni, csak ha valakihordozza. Ez nem változtat azon, hogyszámomra Gabi törté<strong>net</strong>e nem önmagábanérdekes, hanem mint egy struktúra része,amely megmutatja, hogy milyen pályátfuthat be valaki, aki tiszta lélekkel került bea forradalomba. Ha a drámai jellegű közlések másodrendűek,milyen szerepet tulajdonít agesztusoknak? A mozgás számomra mindenkor astruktúra jellemző kifejezési formája. Rendkívül jellemzőnek, történelmilegis hitelesnek, sokatmondónak érzeni példáula taps funkcióját. Megvolt hozzá a történelmi élményünk,emlékanyagunk. Sokatmondó a halottfeltámasztócsettintgetés is. Ennek a mozdulatnak amegsokszorozódása, hatása szinte hátborzongató. Ezt viszont kizárólag a véletlen sugallta.Próba közben töprengve pattintgattam,kerestem a megoldást. Már jócskántúlmentünk az adott jele<strong>net</strong>en, ami-koregyszer csak rájöttem, hogy ez a spontánkézmozdulat felhasználható, és talán ezhordozza a jele<strong>net</strong> gesztusbeli megoldását. Lehet, hogy már provokálom, és legszívesebbenazt felelné nekem, amit MadáchImre Arany Jánosnak, hogy „akarta afene", de számomra ez a mozdulat a halálelbagatellizálását jelenti. A gyil-Jobba Gabi és Iszlay Emese a Fényes szelekben(Huszonötödik Színház) (Iklády László felv.)
kosok cinizmusát, közönyét, a feltámasztásötletszerűségét. A magyarázatok csak a megoldásután keletkeztek. Nem okozott-e problémát, hogyamatőrök és színészek együtt, sokszorszinte egyenrangú partnerként játszanak? Ezt is el kellett fogadnom. mint akonkrét színházi munka egyik adottságát.Filmrendezőként megszoktam, hogylényegében szabadon válogatok, szerződtetek,és nincs más feltétel, mint hogy azillető színész akarjon velem dolgozni, ésszabad legyen a forgatás idő-pontjában. AHuszonötödik Színházban viszont nemcsaka színészlétszám volt szigorúan kötött, deaz együttes személyi összetétele is adottság,amelyet nem a Fényes szelek igényeiszabtak meg. Tudomásul kellett vennem,hogy ebben az esetben még az amatőröketsem választhatom. A stúdió tagjai közülazokkal dolgozhattam együtt, akik éppenszabadok voltak. Szerencsém volt, hogy eza társaság a munkában lelkes együttessékovácsolódott, és Györgyfalvay Katalinnemcsak jó koreográfus, de jó pedagógus is. Ilyen körülmények között még az Önrendezői gyorsaságát ismerve, is hihetetlen,hogy mindössze háromhetes próbaidőszakután került sor a premier-re. De mivel mostmár túl vagyunk rajta, megkérdezhetem:ennyi gond és kötöttség után, adott-e ez amunka pozitív ösztönzést és tapasztalatot is? Feltétlenül. Számomra az elmondottkötöttségek is tanulságosak, és talángyümölcsözőek. A legértékesebb tapasztalatotmégsem a próbákon szereztem,hanem az előadásokon. Ott fedeztem fel,hogy mit jelent élő anyaggal dolgozni. Afilmnél ugyanis már az utómunkálatokatsem szeretem, és szerencsére itthonmódom van rá, hogy egy részüket a segítőtársaimrabízzam. Külföldön, ahol errenincs lehetőség, néha, mire mindennel készvagyok, szinte meggyűlölöm a filmet. Sohaegynél többször nem nézem meg afilmjeimet: untat és zavar a megváltoztathatatlanság.A színházban viszontóriási élményt adott, hogy még akoreográfia betartásával is estéről estéremásként jön ki a lépés. Az élő emberrészvétele élővé, izgalmassá teszi a készprodukciót is. És én ezt most először érzem. Lesz-e folytatása a színházi kirándulásnak? Nem tudom ... Lehetséges. Annál isinkább, mert én nem filmet vagyszínházat akarok csinálni, hanem agitálni.Minden arra alkalmas közegben ésműfajban. Hiszek abban, amit az undergroundfilm egyik ideológusa vall, hogylegalább a művészetben dacolhatunk atársadalmi munkamegosztás szigorával,alkotóként meg kell maradnunkamatőrnek.Ez a záró gondolat első hallásra talánmég vitathatóbb, mint Jancsó Miklós néhánymás dramaturgiai elve. Atovábbiakban azonban nyilvánvalóváválik, hogy nem a dilettantizmusapológiáját, hanem a műfaji korlátoktólfüggetlen, abszolút alkotói szabadságigényét fogalmazza meg. A legizgalmasabbkoncepciót is könnyen tételekké szürkítőszavaknál amúgy is többet mondanak atettek: világszínvonalú filmek után ez aproblematikus elemeivel, egye<strong>net</strong>lenségeivel,ritmusdöccenőivel együtt is izgalmas,formában, gondolatban újszerűelőadás. Jancsó Miklósnak mindenesetresikerült követ dobni színházi életünk állóvizébe.Ha más érdeme nem lenne ahuszonötödik színházi premiernek, ez isigazolta volna a vállalkozást. Ezúttalazonban többről van szó: egy élménytadó, gondolkodást provokáló, gyötrelmesenjelen idejű előadásról.2SZILÁDI JÁNOSFényes szelek, másodszorA Huszonötödik Színház sorrendben negyedikbemutatójának, a Fényes szelek-neka kritikáit már akkor „írni " kezdték, amikora bemutató még terv volt csupán. A Fényesszelek színházban? Nem-csak a színházragondosabban figyelő nézők, de a szűkebbszakma is megdöbbent a hírre. És nemmondhatjuk, hogy indokolatlanul. Igaz, azutóbbi évtizedek színházi, drámairodalmiújításai, változásai nem egy megszokottszabályt, tartósnak hitt törvényt dobtakócska kacatként sarokba. Nemcsak atörvényszéki akták öltöttekszíndarabköntöst, napi-laphírek sorjáztakprodukcióvá, de a színház is szűknek,elégtelennek találta elegáns otthonát, éskivonult az utcára,a terekre, a pályaudvarokra. Szemeteskukák léptek színpadra az egyik helyen, amásikon pedig új nyelvet konstruáltak,szándékoltan érthetetlent, hogy megfosztvaa közönséget a szóinformációktól,más, igazabbnak vélt élményekreszorítsák.Ebben a megbolydult színházi világban,ahol a kísérletek és újítások már-márátfoghatatlanná válnak a figyelő számára,nem könnyű valódi újdonsággal szolgálni.És mégis. Ami a HuszonötödikSzínházban történt, még ebben aszituációban is figyelemre méltó. A Fényesszelekkel egy nagy port kavart film lépettbe a színházba; egy „széles vásznú "látványosság került az aligkilencvénszemélyes „játékszer színház "szűkös otthonába.Gulliver randevút ad Liliputnak. Desikerülhet ez a randevú? Fordítva, tudjuk,semmi akadálya. A színházi produkciósérelem nélkül képes átlényegülni filmmé.Fordítva is igaz ez?És ha már a kérdéseknél tartunk: melyikFényes szeleket vállalják az alkotók? Avita előttit vagy a vita utánit? A kettő,emlékezzünk a Népszabadság valóbanországos méretű vitájára, nem ugyanaz. Afilm, emlékezetünkben, máraegybetapasztódott a vitával. Mit vállalebből a Fényes szelek? Csak az alkalmategy újabb hozzászólásra vagy a vitatanulságait is?Ezek a kérdőjelek - a felsorolás távolrólsem teljes - sűrűsödtek, nem is aprodukció, csak annak híre körül. S ezmár önmagában jelent valamit. Azt, hogya Huszonötödik Színház vezetősége olyanbemutatóval tervezte megnyitni új, véglegesotthonát, amely puszta hírével eseménynek- ha úgy tetszik - színházi csemegénekígérkezett.Valóban annak; egy film és alkotói -életükben először - bevonultak a színházszűkre zárt falai közé, hogy itt is csatátnyerjenek.A darabCsak a zavar és a jobb, pontosabb szóhiánya íratja le ezt a meghatározást: darab.Az ugyanis, amiből a Fényes szelek előadásaszületett, nem színdarab a szóhagyományos értelmében. Forgató-könyvinkább, nem filmi, hanem színházi. Adarab, a dráma, önmagában is esztétikaiélményt képes nyújtani az olvasónak. Aszínházi forgatókönyv ugyanúgy, mint afilmforgatókönyv, nyersanyag, mely úgyrejti magában az esztétikai élményt, hogy azáltalában csak a színpadon vagy
Change language