2 - Színház.net

Szabó Lőrinc fordításából idéztem, anagy költő és műfordító emléke irántitisztelettel. Szabó Lőrinc fordítása szépírás; Mészölyé jobban mondható.Vigyázzunk a századokra utaló címkékkel.Ha magam nem vigyáznék, megkérdeznémUngváritól: vajon hányadikszázad stílusa ez: „Nem látom okát, miértne lehetne pontosan megfogalmaznikifogásunkat olyan jelenségek ellen,amikor a kísérlet ilyen esendő eredménytarat. "Kritikájának záró mondatát idéztem amagam cikkének zárókövéül.*Post scriptum. „Túlzott indulat? Túlzott"- vállalom én is Ungvári Tamással.Azt a szenvedélyességet, mely mindnyájunkatelkap, ha az igazságot kutatjuk.Lehet e szenvedély a tények tisztelete?Bár azzá lenne bennünk!KÖVETKEZŐ SZÁMAINK TARTALMÁBÓLHermann István:A jubiláló színház - maAlmási Miklós:A lehetetlen dráma sikere (Gyilkosok aködben)Pályi András: A kétSirály Molnár GálPéter:Két portré (Ungvári László és Márkus László)Feuer Mária:Magyar egyfelvonásosok az OperábanSzeredás András:A beszéd dramaturgiája (Peter Handkéról)Sz. V. Gippiusz:Beszélgetés egy taburólFöldes Anna:Örkény dramaturgiájaSzigethy Gábor:Politicus feljegyzések színházművészetünkmai állapotjárólKöpeczi Bócz István:Arcok és álarcokDévényi Róbert:Bábfesztivál PécsettPÁLYI ANDRÁSKorszerűsítés vagykorszerűség ?A gyávaTagadhatatlan, hogy a gyávaságot általábanpejoratív fogalomnak tartjuk. Különösen,ha megtévesztő álbátorságtakarja. S még inkább, ha a tartalmatlanjóléthez való ragaszkodást, a tartalmasabbéletlehetőség elmulasztását jelenti. Alighaelegendő azonban egy művészi alkotáshozennek puszta „leleplezése " , konkréttársadalmi vonatkozás, közeg nélkül. Mégakkor sem, ha ez az alkotás nem kívántöbb lenni, mint ünnepi megemlékezés,tisztelgés Sarkadi Imre emléke előtt,születése és tragikusan korai halálaévfordulóján. Ez az alkalom ihletteugyanis Mihályfi Imrét, hogy elkészítse Agyáva tévéfilmváltozatát. Mihályfi,gondolom, Sarkadi kisregényének maiaktualitásából, hatóképességéből indult ki,s voltaképpen zavarták azok a motívumok,melyek a mű keletkezési idejére, azötvenes és a hatvanas évek fordulójárautaltak. A tévéváltozat tehát igyekezett„túltenni" magát azon a tíz éven, mely aregény megjelenése óta eltelt, s mintegy amába transzponálta a cselekményt.Anélkül, hogy el akarnánk ismételniazokat a kifogásokat, melyek a sajtóban aBudapesti Művészeti Hetek keretén belüllezajlott televíziós bemutató utánmegjelentek, fel kell tennünk a kérdést:végül is miféle gyávaságról szól A gyáva?Mert abban igaza van Hámos Györgynek,aki az Élet és Irodalomban fogalmaztameg ellenvéleményét a tele-víziósváltozatot elmarasztaló kritikákkalszemben, hogy Éva a regényben(minthogy első személyben beszél), máraz első oldalon leleplezi magát. Érdemesis felidézni ezeket a Hámos György általugyancsak citált sorokat: „Évek ótatudom, házasságunk lassan kétfajtaönzéssé alakult át; az ő önzésének alap-ja,hogy én szép vagyok, dekorálom, samellett dicsérem - az enyémnek, hogy ősok pénzt keres, és úgyszólván mindet énköltöm el, ahogy akarom. Valószínűleg őis sejti, hogy együttlétünk üzlet, aminekaz alapja az ő pénze és az én személyem. "Azzal azonban már alig-ha érthetünkegyet, hogy a film készítői „jó iránybazökkentették ki a pályáról aregényt " - mint Hámos írja -, amikorelengedték fülük mellett a korán leleplezőbelső monológokat.Hiszen a filmben alig derült ki több azegész történetből, mint amit Sarkadihősnőjével a regény első lapján elmondatott,holott nem véletlen - s ez, gondolom,nem szorul bizonyításra -, hogymindez Sarkadinál már az első laponkiderül. Vagyis A gyáva - az írói szándékszerint - elsősorban nem az úgynevezettművészi világ egy élősdi nőalak-ját akarjaelénk állítani, hanem ennél általánosabb,mélyebb kérdést; az embert emberré tevőambíciók elsorvadását. Sarkadinál ezértkiindulópont Éva le-leplezése, s ezértjártak rossz úton a film alkotói, amikor eleleplezést a tévéváltozat mondanivalójávátették.Összefügg ez a mű mai aktualitásánakfélreértésével. A gyáva, érzésem szerint,nem olyan értelemben időszerű, hogy akárma is keletkezhetett volna. Sarkadi,miközben pontosan jelzi azt a társadalmiközeget, melyben hősei mozognak, a jövőtársadalmát félti. Félti bizonyos elanyagiasodástól,ezért is kerül a regény-beszélsőséges és reális ellenpólusként asomogyi „kirándulás" képsora, aminek afilm épp finoman megmunkált drámaiösszeütközéseit egyszerűsítette le, s ezértoly lényegesek mindazok a rekvizitumok,melyek az ötvenes-hatvanas évek fordulójárautalnak. Sarkadi, mintha forgatókönyvetírt volna, regényében igen fontosszerepet szánt a kellékeknek, Benceszakállától Tibor Ikka-üvegéig, amiből arumot tölti; Mihályfi viszont egy az egybeáthelyezte a cselekményt a mába, s ezzelSarkadi féltése banális igazságok elkésettismételgetése lett, annál is inkább, mert afilm az Éva-típus leleplezését tekintettefeladatának, ami pedig az író számárakiindulópont volt.A tévéváltozat így, ezzel az erőszakosaktualizálással. elszalasztotta a műbenrejlő lehetőséget, azt, ami valóbanaktuális. Érzésem szerint ugyanis, ha atévéfilm készítői a történet korhoz kötöttségéterősítik, ha Sarkadi akkori félelmeitbontják ki A gyávából: az ambíciókelsorvadásától, az elanyagiasodástólvaló félelmet, akkor erősebb, maibb hatástértek volna el. Sarkadit azok a kérdésekgyötörték, víziószerűen, melyek-kel ahalála utáni évtizedben nemegyszerszembe kellett néznünk.S ez, a tíz éve meghalt író meglátásainakés mai problémáinknak e kapcsolata,önmagában is olyan feszültségettartalmazhatna, melyet aligha lett volna