2 - Színház.net

filmen képi, teljes kibontásban válik átélhetővé,legyen az a Tíz nap, amelymegrengette a világot Ljubimov-féledramatizálása vagy Peter Weiss A luzitánszörnye.Hernádi-Jancsó alkotása már csak azértis az utóbbiak közé tartozik, hiszen filmrevagy képi kompozíciókra készülteredendően.Mégis, miben különbözik az új Fényesszelek filmi társától?A változásokat két csoportra oszthatjuk.Az elsőbe tartoznak azok a szükségszerűelhagyások, tömörítések stb., amelyek akét műfaj eltérő lehetőségeibőlkövetkeznek.A változások második csoportja mástermészetű. Itt nem a műfaj követelményeiaz irányadók, inkább a film be-mutatásaóta eltelt idő - és az akkori vita -továbbgondolásra késztető ereje,lehetősége. A belső gondolati váz, a népikollégisták és az egyházi kollégisták vitakerete,jórészt változatlanul kerül át aszínpadra. De csak a keret változatlan, abelső tartalom már nem. Az első és rendkívüljelentős új motívum a történetkonkretizálása. Nem egy elvont, kicsitmegfoghatatlan, körbejárhatatlan szituációrészeként peregnek előttünk az események,hanem a szereplők, a hősök életének egymeghatározott, hosszabb időszakában. Aszereplők ugyanis az előadászárójelenetében monológokban számolnakbe életükről, kurta, kopáran pergetettmondatok tudósítanak arról, hogyKristófból miniszterhelyettes lett,Bajcsayból háromgyerekes családanya -Kanadában -, akinek ma már szinte semmitsem jelent sem ez az ország, sem az ahajdani ifjúság; a NÉKOSZ.A személyes életútnak ez a kitágítása,hogy a mai 40-45 évesek akkori tizennyolc-húszéves ifjúságáról van szó, aztis lehetővé teszi, hogy az akkori viták,döntések és tettek a mű belső rendjéneksérelme nélkül szembesíthetők a managyobb tágasságú történelmi tapasztalatával.Ez a kijelentés első pillantásraakár ellentmondásnak is tetszhet, hiszmindazok az idézetek - elsősorban Lenin-idézetek-, amelyek az említettszembesítést a produkcióban realizálják,lényegesen előbb íródtak, mint amikor atörténet játszódott. Ez igaz. S hogyennek ellenére sem ellentmondás az,amit állítunk, annak oka a szocializmustörténelmi fejlődésének sajátossága, az,hogy a potenciálisan már akkor is aszocializmus rendelkezésére állófilozófiai, politikai, mozgalmitapasztalatok csak később váltak elméleti és gyakorlati szintenegyaránt hatékony erővé.És itt álljunk meg egy kicsit.Azt mondtuk, hogy a színpadon ját-szódótörténet a mai 40-45 évesek akkori - 1945-1948-as - ifjúságának idézése. Az eredetiFényes szelek belső konstrukciójának ilyenátalakítása természetesen nem maradkövetkezmény nélkül. Nem is maradhat.Az emlékezés töredezettsége, az egyesszituációk kiemelése, kinagyítása, a belsőfolytonosság tudatos el-hanyagolásaszükségszerűen bizonyos balladisztikushangulat kialakulását segíti elő. Hangulati,stiláris értelemben ez a motívum szintén úja filmhez viszonyítva.A történet ilyen konkretizálásánakazonban - nem lehet megkerülni a kérdést -nemcsak előnyei, de gondolati beszűkülésthordó veszedelmei is vannak. Elsőrendűenaz, hogy a pontosított történelmi,társadalmi szituációban fel-vetődőkérdések elvesztik általános ér-vényüket ésegy konkrét helyzet, egy konkrét generációügyévé minősülnek át - a szó művésziértelmében is. A kérdés tehát az, hogy azalkotóknak sikerült-e olyan módonmegragadni a problémákat, hogy azok aforradalmi cselekvés, a forradalmimagatartás máig is ér-vényestapasztalatait, válaszait és kérdő-jeleithordozzák. A válasz, úgy hisszük, nemlehet egyértelmű. És elsősorban nem azért,amit a filmhez mérten megváltoztattak,hanem éppen azért, amit nem változtattakmeg. Az egyházra, az egyházi kollégiumragondolunk. Arra, hogy a darab hősei azegyház, a vallás ellenében vitáznak éscselekednek. Ez a forma, ha tartalomban, avita konkrétumaiban túl is lép ezen akörön, szinte ismeretlen a ma ifjúságaszámára. Közege nem felerősíti, inkábbelrejti előle a hozzá is szóló kérdéseket, sönkéntelenül is azt az érzést kelti benne,hogy egy általa rég meg-haladott szituációszámára érdektelen problémái kerülnekvitára.A rendezés„Ami a világban megáll: unalmas. Mindigaz új információ érdekes. És mindenmozgás: információ. Egy jelenség,egyetlen ember arcának körüljárása - amozgás - számomra mindig információ,mindig érdekes ..."Ha Jancsó Miklós idézett szavai igazáta filmek nélkül ezen az egyetlen produkciónkellene igazolnunk, nem lennénknehéz helyzetben. Az egész előadás erreépül. A mozgásra elsőrendűen.Egyetlen ember lassú körbesétálására adobogó szélén, miközben merőn kutatvakeres valakit a közönség közül, hogyválaszoljon a három kérdés egyikére. Apárok, az összefonódó, szétcsapódó, azegymás felé futó, az egymástól elfordulópárok mindig mást tükröző lépteire. És atömeg, a szereplő-mindenki vadrohanásaira, döbbent lopakodásaira.Jancsó Miklós, a rendező számára amozgás: információ. Nekem, a nézőnek,már több: művészi közlés, esztétikai élmény.Elmondja, ábrázolja hiteles erővelazt, amit szavakban csak szürkén lehetnekifejezni.Kicsi a Huszonötödik Színház, nézőtere,színpada alig lehet valamivel nagyobb,mint a Thália Stúdióé. Jancsó, hogynövelje a teret, birtokba veszi, „játszatja"az előcsarnokot is. Már akkor, amikor aközönség még el sem foglalta a helyét.Fiatalok jönnek, énekelnek, táncolnak.Összevegyülnek velünk, hirtelen nem istudni, bolondos kedvű nézők-e csupán,akik később illedelmesen leülnek majdszékükre, vagy valóban szereplők. Nemjátszanak, nem látszik rajtuk az alakításművisége, egyszerűen éneklő fiatalok.Így indul az előadás. És így is folytatódik.Jancsó magával ragadó tempójúexpozíciót teremt. Dalok, táncok, kurta,rövid mondatos jelenetek sodrása árad. Esnem is akárhogy. A dalok, a táncokdramaturgiai funkciójúak. A nemzetközimunkásmozgalom dalai ezek, orosz, szerb,lengyel, magyar, bolgár dalok teremteneknemzetközi érvényű közeget a későbbitörténethez.Aztán elkezdődik a történet. A ritmusváltozik, mértebb, csendesebb lesz. Avadul pergő száguldásokat, a fiatalságszertelen áradását fegyelmezettebbfordulások váltják föl. Az eddig névtelen,arctalan tömegből nevek, történetek,sorsok döbbennek elő. A darabelemzésekor említett balladisztikushangvétel itt gyökeresedik meg az előadásban.Abban a már-már cezúra értékű váltásban,ami két ellentétes részre bontja adarabot, Jancsó az ének, zene és próza, atánc és a hétköznapi természetes mozgás, aritmus gondos komponálásával teremtfigyelmet vonzó feszültséget.Ez az a rész, ahol a legteljesebben jelentkezika film. És ez az a rész, ahol alegérzékelhetőbben mérhető a két műfajeltérő lehetősége. Jancsó Miklós érezhetőennem akarja színpadra menteni a filmet.Az új művészi közegben gondolko-