Börzsönyi Helikon - 2012 március

Lépcsõn fel: lift is felesel,
Nem hallja e „zenét” élõ se holt.
„Mi lesz a szárny, mi majd felemel?
Minden fényt, álmot a sötét kiolt?”
Szálló magas, vágyak nincsenek,
Társai lapulnak szomjan, gazul.
S ím a percek éjfélt intenek:
Aki sosem vét, így igazul.
Jaj, mennyi fény, táltos-tünemény
Tûnt el a mélyben ily nyomtalanul,
Mennyi csillag, álmodó remény
Vár, hogy kigyúlva majd megigazul.
Megölte magát egy ifjú nõ,
Égi gyémántok érte izzanak.
Évekig ott élet, fû se nõ:
Ringatják örökké bús madarak.
1999. október 10.
21