Börzsönyi Helikon - 2012 március

Nyelvtanári munkálkodásáról így emlékezett kollégája: „Tanári mûködését nemcsak a mi iskolánkban
fejtett ki: Budapesten 1904-tõl 12 éven át tanította a görög nyelvet a mai Mária Terézia leánylíceumban.
Iskolánkban a rendes tanításon kívül évtizedeken át tanította az angol, francia és olasz nyelvet, mint rendkívüli
tantárgyat.„ 2
1903 és 1929 között a budapesti VI. kerületi. Kölcsey-reálgimnáziumban mûködött. Az 1906-1907-es
tanév második félévében – Szele Róbert távozását követõen – õ látta el az igazgatói teendõket. A görög
és a latin nyelv szakfelügyelõje volt. 1930-ban tankerületi fõigazgatói címet kapott3. Kollégái a jó tanár
fõ erényének mondott „hármas szeretettel” jellemezték: szerette tárgyát, melyet tanított, szerette közölni
azt, amit szépnek, nemesnek tartott, s szerette a gondjaira bízott ifjúságot4. Megjegyezték róla, hogy
“annyira szerette Budapestet, hogy 30 év óta nem mozdult ki innen, nem ült vonatra, nem utazott
sehova...”.
Mélyreható szaktudása jellemezte õt a klasszikus tudományokban, amellett jártasság - számos ismeret
között - a gyorsírásban is. A Grabelsberger-Markovits-rendszernek kiváló követõje5, hosszú ideig
választmányi tagja volt az „Országos Magyar Gyorsíró Egyesületinek. Az írás 1907-bõl különös
érdemének jegyezte fel azt a kezdeményezést, mellyel intézetében megengedte, hogy tanítványai latin
preparációs füzetük magyar szövegét gyorsírással írhassák. Tanítványai közt volt Serédi Jusztinián
hercegprímás is.
Huszonhat éven keresztül volt a Kölcsey gimnázium nevelõtestületének tagja. 1929. szeptember 1-én
vonult nyugállományba. Ez az tény azonban nem jelentette azt, hogy szakított volna pedagógusi
munkával. Mint nyugalmazott igazgató, megtartotta latin-görög nyelvi szakfelügyelõi beosztását, így ettõl
kezdve nem csupán egy, hanem Budapest össze gimnáziuma nyelvi oktatását segítette. Munkássága
elismeréseként nyerte el a tankerületi királyi fõigazgatói címet.
Nyugállományba vonulása alkalmával a tanári kar határozata alapján neki ítélték a Kölcsey-Öregdiákok
által alapított Kölcsey-emlékérmet, s a nevelõtestület megbízta Hölszky Sándort, az iskola tanárát, hogy
fesse meg Reibner Márton arcképét az iskola tanácskozó terme számára.
A nyugdíjas kor azonban nem sokáig élvezhette. 1933-ban már halálhírét hozza az iskola évkönyve. „Ez
év márciusának egyik reggelén villámgyorsan terjedt el a lesújtó hír, hogy Reibner Márton dr., a tanári
rend dísze, a tanítás és nevelés utolérhetetlen mestere, intézetünk nyugalmazott tanára, tanker. fõigazgató
március hó 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén este 11 órakor vesekõoperáció után beállott
szívgyengeség következtében meghalt. Az iskola homlokzatára kitûzött gyászlobogó napokon át
hirdette, hogy intézetünk büszkeségét, a magyar tanár ideálját, az ifjúság melegszívû barátját és
pártfogóját vesztette el benne.
A tanári testület Szemkõ Aladár kartárs szövegezésében a következõ jelentéssel tudatta nagy
gyászát: „Mély fájdalommal jelentjük, hogy volt kedves tanártársunk, szeretett barátunk, dr. Reibner
Márton c. tankerületi fõigazgató, 62 éves korában, nyugalombavonulásának negyedik esztendejében,
rövid, súlyos szenvedés és a halotti szentségek áhítatos felvétele után, március 25-én elhunyt az
Úrban.” 6
Szántó Soma egy verset is írt az emlékezetére7:
Reibner Márton dr.
Multis ille bonis flebilis occidit. 8
Emléksorok egy kiváló tanár halálára
Lélekben fiatal, csupa tûz, csupa láng a szívében,
Vitte az életuton nagyratörõ akarat.
S mert igaz áhítat buzgóit élõ hite mélyén,
Mennyei jóságtól várta az üdvözülést.
Mûvészet s tudomány által lett lénye nemesbbé,
Tisztult erkölcs szõtt raja sugárkoronát.
Hû magyar is volt õ, követendõ dísze nemének,
Bölcsen folyt a. beszéd szózatos ajkairól.
42