Börzsönyi Helikon - 2012 március

Ha ujra születnék
Sok mindenen gondolkoztam a Duna-parton. Mondhatnám, életem felét ott töltöttem. Mármint annak a
résznek a felit, amit szülõföldemen töltöttem, mert múltak az évtizedek és életem nagyobb részét síkságon,
meg hegyvidékben tengettem. Valamelyik évben gyûlésre mentem, és volt egy-két órai idõm, hát leültem a
parton. Nézelõdtem. Szívtam a dunaszagot. Azt a jellegzetes illatot, amelyben benne van a korhadó
uszadékfa, az iszap szaga, a fûzlevelek illata, néha kis parti virágok apró szellõkre fel-felillanó illatai. Meg
a halászladikok kátrányszaga... Egyszer egy alsógödi költõnõ hányingert kapott tõle, mi meg csodálkoztunk,
hiszen ez a fajta kátrányszag, ó, milyen kedves tavasszal, régi tavaszokat juttat eszünkbe és a jövõ
csónakázásait... igen, sok minden függ attól, milyen emlékek kapcsolódnak hozzá... Gondolom, a kollégiumi
fiuk-lányok körbevihogtak volna, hogy ha hazaérek Kisvácra, mélyen beszívom nemcsak a széna, hanem
az istállószagot is. Hogy õszinte legyek , mondtam az Öregnek, nem is tudom, hogy miért nem maradtam
itthon melletted és rajtad. Hányszor mondták pajtásaim: ne tanulj tovább, maradj velünk, többet fogsz
keresni, mint az értelmiségiek. Igen. Lettem volna egy alkalmazott a sok közül. Leteszem a nyolc órát,
amibõl négyet ledolgozok és elfelejtem a munkahelyet. Hálátlan föladatnak tûnik néha ez az egész
emberekkel-foglalkozó hivatás. Aztán úgy elsuhant bennem minden és megszólalt bennem a hangom, a
nagyon hangtalan, a régi.. .hogy ha újra születnék, mindent ugyanúgy csinálnék, mint eddig…
81