Börzsönyi Helikon - 2012 március

a nyár és meghal az ifjúság. Mért halt volna meg? Él bennem. Igaz az, hogy szép fejed múmiaszerû és
kopasz lesz és ifjúságod álmai úgy foszlanak szét, mint hajnali pára a folyó felett? Egyrészt igaz. Másrészt
az is igaz, hogy sok minden nõtt benned, ami nincs a homlokodra írva. Mert az élet önmagában se nem
szép, sem nem csúnya. Mindig függ valamitõl, legfõképpen tõled. Ezért hát csak azoknak az elvárásoknak
tégy eleget, amelyek egybeesnek lelkiismereted szavával. Az emberek elvárásainak nem akarsz eleget
tenni, mert nem egyeznek az örök erkölcsi renddel. Isten elvárásainak nem tudsz eleget tenni, nem bírsz.
Ekkor rúgnak beléd az emberek, ekkor emel föl az Isten.
A csónakház
Szép volt a csónakház teraszáról a táj, a hegyek, melyek nagyságuk miatt mindig közelebb látszanak, mint
az apró tárgyak, a fûz és nyárfaerdõk, meg a vízparti házak kertjei. Szép. Ez a legjobb kifejezés. Van jó,
van érdekes, csodálatos, sorolhatnánk. A Duna szép, környezetével együtt, a nõ is szép meztelenül, de
azért kell a menyasszonyi ruha. Az Öreg, aki idõtlen, örökifjú, bár öregnek hívtam, de menyasszonyosan
csillogott. Pártája volt a túlsó parti fûzkoszorú és a selymes part a szoknyája. Öregnek csak a rövidség
kedvéért neveztem. E kifejezés azoknak járt, akiket szerettem, apámat is így hívtam, de a nõmnek is ezt
mondtam néha önkéntelenûl. Késõbb a fiamnak… A folyó az én kedves, lágykezû menyasszonyom, aki az
örvényekben megkímélte életemet, és amikor magányos voltam, lefeküdtem a széléhez és simogatott,
simogatott. Amikor valaki elmegy örökre... amikor kilépnek az életedbõl, akiket szerettél... A Duna-parton
igazi szerelmek szövõdtek. Ma ezt a szót a „viszonyra”, szexre, a pornóba süllyedt érzékiségre használják.
Természetesen régen se volt mindenki szerelmes, aki szeretkezett, vagy házasodott. Ma már nem is
szerelmeskedünk, hanem „közösülünk”. Mintha azt mondanám: bevacsoráztam. Vagy, hogy lepakoltam a
székletemet. Gondolkoztam, akkor hát lehet nevetségesnek tartani a szerelmet, ha azt nézem, valakit
felruházok egy csomó tulajdonsággal és egyébként is a szerelem akkora, mint az egyén belsõ lelki töltése.
Ha mindez ‘lelki kivetítés, akkor a természet tréfája. Igen ám, de ha a másik is így van velünk? Akkor ez
nagy dolog! Hogy bemocskoltuk a szerelmet! Mocskosok lettünk, mint az olajos, szennyezett dunavíz,
mely sötéten és büdösen hömpölygi be a tiszta partokat.
Milyen szép a pesti Duna-part
A Dunába dobálták a törökök a hullákat, amikor “Sátán Ibrahim” a budai, Dunakeszitõl Nagymarosig
kiirtatta a magyar lakosságot. Késõbb megtelepedtek itt a svábok, szorgos, magyar-érzelmûvé vált nép.
Ha magyar-német meccs volt, ezek a fiuk a magyaroknak drukkoltak gimnazista koromban, bár erõsen
tartották sváb hagyományaikat. Õket is megtizedelték a második világháború után, mintha valami közük
lett volna is az õrült Hitlerhez... A Duna folyik lágyan, csendben. Nem tud beszélni, de mi tudunk. Tudjuk,
hogy a gonosz nyilasok lelõtték a zsidókat a pesti rakparton. Milyen szép a pesti Duna-part éjjel, kivilágítva...
Van ott egy kávéház, naplementés délután újságíró barátom kinézett a nagy üvegfalon, nézd, a vár, mondta..
.hát nem romantikus? Az, feleltem, és a kávéspohár mellé húztam a hamutartót. Onnan lövette a várost,
ágyúzta polgárainkat az osztrák császár embere, mondottam halkan. Aztán szótlanul kijöttünk, lementünk
a rakpart lépcsõjére. A Duna összeszorítva, barnán, városszínûen rohant a kõpartok között. Sietett, hogy
kavicsos tájra és libaparéjos legelõkre érjen.
80