Börzsönyi Helikon - 2012 március

CSÁKY KÁROLY
Lõrincz Zoltán vámosmikolai gyûjteménye
Bevezetés
Vámosmikola az Alsó-Ipoly mente régi települése; hajdan járási és körjegyzõségi székhely, illetve
vámszedõ hely volt. A Börzsöny lábánál, az Ipoly bal partján települt, szemben az olyan jobbparti falvakkal,
mint Ipolyszakállos, Ipolybél és Ipolypásztó. Lakosai ma zömmel katolikusok, de élnek itt reformátusok
is, egykor pedig jelentõs zsidó polgársága is volt a községnek, gazdag kereskedõkkel és mûködõ
zsinagógával. A közel kétezer lelket számláló helységben jelentõs volt a föld- és szõlõmûvelés, az állattartás,
a fakitermelés és a halászat.
Vámosmikola népi hagyományai is sokáig éltek: a folklór és a tárgyi emlékek egyaránt. Az utóbbiak
tudatos gyûjtése a múlt század 70-es éveiben kezdõdött, s 1977-ben már állandó kiállítás nyílt a faluban,
1992-ben pedig megvásárolták a tájház mai épületét. A szépen berendezett épület néprajzi anyagán
kívül azonban távábbi értékes tárgyak is találhatók még a községben, ezek azonban magántulajdonban
vannak.
Lõrincz Zoltán helytörténeti gyûjteménye, a Pincemúzeum
Lõrincz Zoltán vállalkozó, a vidéki turizmus egyik mozgatója már évtizedek óta komoly gyûjtõmunkát
végez. Az összegyûlt gazdag tárgyi anyagot a vámosmikolai pincesor egyik présházában helyezte el,
s általában Pincemúzeum néven emlegetik a gyûjteményt. Valójában a két kiállítóhelyiségben elhelyezett
zsúfolt anyag amolyan vegyes gyûjtemény, s nem a szõlõmûvelést és borfeldolgozást dokumentálja
elsõsorban.
A présház belépõjében állította ki a magángyûjtemény tulajdonosa azt a gazdag hadtörténeti
tárgyi anyagot, amely elsõsorban helybõl s a környékrõl került elõ. Zömmel a második világháború itt
talált katonai kellékeirõl van szó, természetesen akad a kiállított tárgyak közt régebbi s távolabbi pontokon
felbukkant anyag is. A falakon gázálarcok, harci sisakok, katonasapkák láthatók, de helyet kaptak
a különféle katonai egyenruhák, kulacsok, gyalogsági ásók és egészségügyi csomagok is.
Ugyancsak gazdag, sokszínû és változatos a mezõgazdasági eszközök tára. Mindenekelõtt
a szõlõmûvelés tárgyai figyelemreméltók, melyek közt ott a különféle darálók, prések (sotók), puttonyok.
De akad a gyûjteményben répakiszedõ, fagerebkye, favilla és falapát s többféle sarló is. A háztartás
és a háziipar kelléktára is jelen van. Láthatunk például szitákat, csüngõs- és asztali mérlegeket,
petróleum- és viharlámpákat, hurkatöltõket, tüzesvasalókat, mángorlókat, fûzfakasokat és
kosarakat; gerebeneket és guzsalyakat.
A további tárgyak közül megemelíthetjük még a jármokat, a szekér- és lovaskocsialkatrészeket,
illetve a különféle kerekeket. Az immár harminc éve gyûjtött s egy helyen kiállított néprajzi anyag azonban
alaposabb és szakszerûbb rendszerezést igényelne.
Ugyacsak jelentõs az itt elhelyezett, a múlt század ötvenes, hatvanas éveibõl elõkerült retroanyag,
amely jól idézi a tanácsrendszert, az egykori katonaságot és a rendõrséget, az úttörõmozgalmat stb.
Láthatók a falakon állami címeres intézménytáblák, úttörõruhák, kitüntetések, felvédõk, Leninképek
és egyebek. De ide került néhány vendéglõbõl egy-egy zenegép vagy kávéfõzõ is. S vannak
tûzoltó- és határõr-egyenruhák is.
22