Börzsönyi Helikon - 2012 március

Elballagtunk a nevezetes diófa alatt, és önkéntelenül tapogattam meg fenekemet, a letört diófaágra emlékezve,
de azért az õsi átkot gyorsan elmorogtam magamban:
- A fene egyen ki gyökerestõl a földbõl!
Hangosan viszont nem nyilatkoztam, pedig még nem is ismertem a régi közmondás bölcsességét:
- Hallgatni arany!
Fellépkedve a pár lépcsõfokon, szemem rátévedt az üveges bejárati ajtó függönyére, mely kissé
szakadozottan lógott a helyén, és azonnal elvigyorogtam magam. Nem véletlenül, mert Matyi bácsi –
egyébként Csöpi néni férje, aktív katonatiszt - az egyik nap úgy déltájban, mindenféle eszközt használva
felkergette rá a cirmos házi kedvencet, miközben olyan hihetetlen szóbõséggel káromkodott, hogy azt nem
lehetett elfelejteni.
Az emlékezetes cselekedetre pedig azért került sor, mert Matyi bácsi szolgálatból hazatérve, kereste az
ebédet, de sehol nem találta. Mint ahogy kedves feleségét sem, aki elõzõleg átment a szomszédba egy
kicsit traccsolni.
Az éhes és ehhez mérten morcos katonatiszt miután már valamennyi szóbajöhetõ helyen kereste ebédjét,
végezetül kinyitotta a sütõ ajtaját. Ekkor érte a legnagyobb meglepetés.
Ugyanis a sütõben egy lábosból a ház cirmosa éppen a keresett ebédet fogyasztotta, szemmel láthatóan a
hússal már végzett, s pont a köretnél tartott. Matyi bácsi a hihetetlen látványra úgy járt, mint Lót felesége.
Majd a pillanat múltával elõször keservesen elkáromkodta magát, majd szolgálati derékszíját elõkapva, a
cirmost akarta elszámoltatni az eltûnt hús miatt.
A falánk házikedvenc villámgyorsan kiugrott a sütõbõl, magával rántva a lábost is, ami a konyhakövön
szépen kolompolt. Matyi bácsi derékszíjával kétszer rásózott a sütõajtóra, aztán a verekedést a konyhakövön
folytatta a tettes nyomát ütve, és reménytelenül lemaradva a gyorsmozgású cirmos mögött. Látva, hogy a
versenyfutásban csak második lehet, hosszabb szerszám után nézett, elvetette derékszíját és a seprût vette
kezébe, miközben szegény cirmos úgy nyargalt körbe-körbe a konyhában, kiutat keresve, mint az olajozott
istennyila.
A hosszú ütleggel üldözõje már eredményesebb volt, mert többször is eltalálta ellenfelét, aki erre vészes
vernyákolással válaszolt.
Az üldözéses verseny a konyhában tovább folytatódott. A derék cirmos sürgõs menekülése közben rendre
levert a polcokról minden törékeny holmit, ezért aztán olyan hihetetlen dörömbölés, csörömpölés támadt
a konyhában, mintha tornádó söpört volna végig a nevezetes helyiségen.
A macska végsõ kétségbeesésében felugrott az ajtón lógó függönyre és azon felkapaszkodva a magasban
keresett menedéket, de hiába, mert a derék katonatiszt nem kegyelmezett, több jókora ütéssel kérve
számon az eltüntetett ebédet, s hozzá úgy ordított, mint akit ölnek.
A függöny végül is a többszörös terhelés alatt leszakadt és macskástól Matyi bácsi fejére zuhant. Ettõl az
ordítozás, vernyákolás elviselhetetlen méreteket öltött, aztán kivágódott a konyhaajtó, Matyi bácsi egyetlen
lendülettel függönyöstül kirúgta a szegény cirmost, majd több konyhai eszközt is utána hajítva, bevágta a
veszedelmesen csörömpölõ ajtót és végre csend lett.
A hihetetlen ribillió közepette, én meg csak álltam az udvaron, szemben a konyhaajtóval és azon
gondolkodtam, miket is mondott Matyi bácsi? A nagy hangerõvel elõadott mondókában több ismeretlen
szó is elõfordult – többször is - amelyek jelentésérõl csak homályos sejtéseim voltak, ezért elhatároztam,
édesanyámnak is elmondom a hallottakat, hátha kiegészíti hiányos ismereteimet.
A „szövegértelmezésre” rövidesen sor is került, de amikor fülig érõ szájjal belekezdtem az izgalmas
mondatokba, jó anyám elõször úgy tett, mintha nem jól hallotta volna, és veszedelmes szelídséggel
megkérdezte:
- Mit mondtál… kisfiam?
A gyanús hangsúly miatt önbizalmam azonnal megroggyant és valamivel halkabban ismételtem meg az
emlékezetes mondatokat
Édesanyám elkerekedett szemekkel reagált a hallottakra:
- Hát… én rögtön elájulok…- De nem ájult el, hanem azt mondta:
- Ha még egyszer meghallom ezt a csúf beszédet, azonnal elmondom apádnak, õ majd megtanít tisztességesen
beszélni!
51