Börzsönyi Helikon - 2012 március

Dr Reibner Márton Borsosberényben született 1870 november 25-én. Édesanyját Meszlényi Annának
hívták, ki leányanyaként szülte meg gyermekét. A borsosberényi római katolikus egyház anyakönyvi
bejegyzése szerint az egy napos csecsemõt “törvénytelen” gyermekként keresztelték meg születése
másnapján. Keresztszülõként Piskátor Márton és Gergely Erzsébet lettek bejegyezve. Az édesanya történetét
nem ismerjük. Valószínûleg nehéz körülmények között élt, s azt sem tudjuk, hogy miért kellett a gyermeket
a Reiner családnak örökbe fogadnia. Az anyakönyvi bejegyzés szerint ugyanis a “nm. m.k. igazságügy
ministernek 10804-885 sz. alatt kelt rendelete értelmében “Reibner” család névnek örökbefogadás alapján
történt átvezetése engedélyeztetett.”
Az örökbefogadás és a névváltozás bejegyzése a borsosberényi anyakönyvben.
Úgy tûnik ettõl kezdve “sínen volt” a tehetséges ifjú élete. Az elemi iskolát is Budapesten végezte. A
középiskolai tanulmányait pedig a budapesti kegyesrendi gimnáziumban. A gimnázium nyolc éve alatt
végig jeles és ösztöndíjjal kitüntetett tanuló volt. A nyolcadikban már õ volt az önképzõkör vezetõje.
Érettségi vizsgáját is jeles eredménnyel tette le, sõt görög dolgozatával elnyerte a Szepesi aranyat is. 1 Ez a
kitüntetés ösztönözte õt arra, hogy a tanári pályát válassza. A budapesti királyi magyar tudományegyetem
hallgatójaként szorgalmasan dolgozott a klasszika-filológiai szemináriumban, s annak negyedéves korában
már seniora is lett. 1893 decemberében summa cum laude ledoktorált, s 1894-ben pedig középiskolai
tanári oklevelet is szerzett. Gyakorló évét 1893/94-ben a tanárképzõ intézet gyakorló fõgimnáziumában
töltötte el.
Tanítani Miskolcon kezdett a miskolci királyi katolikus gimnáziumban helyettes tanárként. Ugyanott lett
rendes tanárrá. 1897-tõl 1093-ig Pozsonyban tanított. Itt volt a tanítványa Serédi Jusztinián, Magyarország
késõbbi bíboros hercegprímása is.
Már egyetemi hallgató korában részt vállalt a Magyarországi Latinság Szótárának készítésében, s kisebb
cikkeket írt a Philológiai Közlönybe. Rendszeresen õ írta a gimnázium évkönyvébe az elhunyt pályatársakról
szóló nekrológokat, s többnyire õ volt az ünnepségek szónoka is.
41