A komikum elmélete

288megértjük. Ígyvagyunk az idegen nyelvvel is. Amilymértékben tanulja meg valaki nyelvünket, olyan mértékbenveszít a komikum; lehetséges azonban, hogyaz illető egyáltalában nem halad a nyelvben, mégismegszokjuk. Ez esetben a komikum csak reánk nézveveszít erejéből.À komikai irodalom csak azt az idegen beszédetszokta felhasználni, ami tényleg létezik. Nálunk tehátnem magyarul beszélő perzsa vagy svéd beszédévelmulattatnak, hanem azzal, ami leggyakoribb, amitmár mindnyájan hallottunk: a tót, német, zsidó éscigány beszédével; ez utóbbinak azonban inkább csaka kiejtését csúfolják ki. Komikumát emelni lehetegyéb elemek hozzáadásával.Az idegenes beszéd komikuma azért hatásosabb,mint a régi vagy a népnyelv, mert hibajellege erősebb,nyelvtana és szótára nem olyan határozott, azíró többet engedhet meg magának. Természetesen avalóság itt is hatást szab; az a családapa, aki egyikhírlapban és már könyvben is, úgy beszél családjával,hogy németből fordít szóról szóra magyarra, csakrövid ideig tud mulattatni, hogy azután annál inkábbbosszantson. Érezzük ugyanis, hogy aki ezt megtudjacselekedni, az tökéletesen tud magyarul, mértbeszéljen tehát ilyen rosszul? (Miráco: Smokkék.Budapest, 1905)De van más baj is. Irodalomra, költészetre, művészetrefolyton leskelődik a szolgai utánzás. Amint2. Az idegen valaminek nyelv nem nagy tudása. sikere van, rohan nyomába az aprótehetségek, sőt tehetségtelenek hada, amely többénem az életet figyeli meg, hanem a mestert. A nagyfrancia kritikus, Brunetiére, akiegy előkelő folyóiratszerkesztője volt, mondotta egy alkalommal:Valahányszor289egy eredeti értékes munka, pl. egyregény jelenik meg, még ugyanazon évben özönlenekhozzám a kéziratok, amelyek naiv öntudatlansággalegyszerűen reprodukálják azt a munkát, olyan hatalmasaz utánzás ösztöne szellemi téren. Ígyvagyunkitt is. A cigány kiejtést valaki, talán Gvadányi aPöstényi Förödés-ben (1787) sikerrel alkalmazta azirodalomban s aztán szép lassan lett belőle egy holtsablon, egy kész patron, amivel mindenki tud festeni,ha soha cigánnyal nem beszélt is. Mert azegyáltalán kérdés, hogy a cigány csakugyan úgybeszél-e, ahogy az irodalomban megszoktuk. Aztána zsidók máskép tudnak ma magyarul, mint 1867-ben,kérdezhető hát, hogy a Borsszem Jankó-ban, megegyebütt található zsidó jargonnak van-e még közeaz élethez? És a felelet kétségkívül tagadó. Amintefféle kétségek, sőt bizonyosságok merülnek fel bennünk,igen könnyen megtörténhetik, hogy a komikumkellemes érzelmét nem engedi kifejlődni a bosszankodás.Az idegen nyelvű ember nemcsak akkor lehetkomikus, ha idegen nyelven beszól hibásan, azzálehet saját nyelvén is, amelyet hibátlanul beszél.Mikor én életemben először hallottam mindenkit tótulbeszélni, egy felvidéki város piacán, nem bírtammegállani tartós nevetés nélkül. Ígyhatott rám aszokatlan idegen nyelv hangzása, noha felnőtt fiatalember voltam már, nem gyerek.a) Nem szeretek ebbe a boltba járni, nagyonprotal a boltos (brutális, goromba). — Ki ez az úr?— Ez kérem egy intelligenyes úri ember. Egzámentom(examen, iskolai vizsgálat).