A komikum elmélete

2különbséget próbáltak tenni a komisch és lächerlichközött, de siker nélkül. (Éppen így nálunk Kölcsey.)Még nehezebben fogadták el a franciák. Nálukugyan a comique szó megvan már Boileaunál is, dea komikus költészetet, főkép a vígjátékot jelenti.Anatole France, az ismert író, még a XX. századbanis ilyenféle értelemben használja Histoire comiquecímű munkájában, mely sokkal inkább szomorú, mintvíg történet és comique jelzője szerintem nem jelenthetmást, minthogy színészekről, comédie-hez tartozókrólvan benne szó. A komikum tárgyalását ridicule,risible, leginkább pedig rire szó alatt kell nálukkeresni. Csak legújabban kezdik ilyen értelembena comique szót is használni, de nem kizárólag. A legújabbmonographus (Dugas) használja e jelentésbenis, de könyvének címében nem fordul elö.Alighanem a szóval függ össze az, hogy a fogalomtekintetében is még mindig némi zavar tapasztalhatónáluk. Így Chaignet azt állítja, hogy semmi komikaialkotás nem fogja túlszárnyalni Tartufe-öt és aMisanthrope-ot (Molière darabjai.).Ez állításban a tévedés nagyon jelentékeny; aMisanthrope csak a francia nyelvhasználat szerintkomikus, ti. comique annyiban, mert szerzője comédieneknevezte, valóságban nem vígjáték, nem komikus,e tekintetben tehát könnyű túlszárnyalni.Amint a legújabb francia szerző (Dugas), úgy alegújabb angol monographia írója is (Sully) nevetésrőlszól könyve címében, nem pedig komikumról.Nyelvünkön megpróbálták furcsának nevezni- Elégjó elnevezés, de nem lett általános. Nincs is rá szükséga komikum mellett, ami helyett mink néha csak változatosságkedvéért használjuk a nevetséges elnevezést.b) Valami a nevetésről.E fejezettől ne várja az olvasó a nevetés behatóés kimerítő tárgyalását. Ez nem a mi feladatunk,nincs is rá szükségünk. Másrészről azonban úgytapasztaltuk, hogy a ki a komikum elméletével foglalkozik,a nevetést nem ignorálhatja teljesen. Nemegy szerzőt ismerünk, a ki e hibába esvén, a komikumotnem bírja kellően elhatárolni, ebből akar megmagyarázniolyan nevetést is, amely más okból származik(La Chambre, Sulzer, Keppler, Voituron, Lipps,stb.). Lipps például azt állítja, hogy a vadember azértnevet legyőzött ellensége teste felett, mert a legyőzetésfolytán megszűnik ennek igénye erőre, ügyességre,sőt talán bátorságra is, pedig mindezeket várta tőleaz ellenfele. A komikumot tehát itt is a várakozássemmibe oszlása okozza.Nyilvánvaló, hogy ennek a nevetésnek semmi közesincs a komikumhoz és talán szerzőnk se sorozta volnaoda, ha kifejezetten azt nem vallja, hogy a komikummegértésére a nevetés teljesen jelentőség nélküli. Ezokból szükségesnek tartjuk legalább a nevetés főbbfajainak felsorolását.Legfőbb és reánk nézve is legfontosabb az örömnevetése. Származhatik physikai és morális okokból.Physikai okok: egészség, jó lakoma, szép idő, kellemesfürdő stb, Homeros istenei lakoma után nevetneka sánta Hephaistoson. (Ez az a bizonyos homérikacaj.) Morális okok: jó hír, szerelmi boldogság,kivívott siker, nagy nyeremény, kiszabadulás valamelyveszélyből, stb.Gyermekek játék közben, különösen szép időbenfolyton nevetnek, sokat nevetnek a fiatalok is főkép