A komikum elmélete

368vány is szobornak tekinthetni. Kísértsük meg a formaszabályait, legalább a főbbeket, megállapítani.Egyik a rövidség. Nem a lehető legnagyobb rövidségetjelenti ez. Igaz ugyan, hogy fogalmi komikumotlétrehozhat már egy szó is, disparate-hoz elegendőkettő, az értelmi komikum azonban rendesenmondatból vagy mondatokból áll (179. l.). E határonbelül kell érvényesülni a rövidségnek. Mindenki tapasztaltamár, hogy ha társaságban adomáznak, milyenérzékeny e tekintetben a hallgató, mennyire nem szeretiaz elnyújtott, terjedelmes vicceket. Ígyvagyunkvele a színházban is. Igaz, hogy némely darabot,amint mondani szokták, elejétől végig derültség vagyéppen harsogó kacagás kísér, azonban ha közelebbrőltekintjük, azt látjuk, hogy a nevetés nem egy,hanem sok rövid komikai jelenségnek szól.Ez áll az érzéki komikumra is. Cirkusokban, aholezt a fajt jól megfigyelhetjük, könnyű észrevenni, hogya kelletén túl nyújtott látnivalók kifárasztanak, unalmassálesznek, bármilyen mulatságosak is rövid ideig.Egy másik következményt a formával szemben egypéldából vezetek le.Hiú emberek azt hiszik, hogy a világ folyton csakő velük foglalkozik s ha az Óceánba köpnek, evvelaz amerikaikat bosszantják (Fliegende Blätter).Ez a mondás a vicclapban, ahonnan kiírtam, aszellemes mondások közt foglalt helyet, tehát nemegészen olyan hatásra volt szánva, mint a lap voltaképenikomikus közleményei. És valóban komikai hatásaigen gyönge, majdnem semmi. Pedig elég jó contrasttalálható benne: azzal lehet valakit bosszantani, hapoharába vagy fürdőkádjába köpök, látszólag tehátigy áll az Óceánnal is, de csak látszólag. Világos369tehát, hogy a mondásnak valami baja van. Próbáljukmeg más formát adni neki:Megbosszantottam ma az amerikaikat — mondjavalaki egy tengeri fürdőben. — Hogy-hogy? — Beleköptem a tengerükbe.Íme most már hatásosabb, a hiba tehát a formábanvolt. Lássuk csak, mit változtattunk rajta. Kihagytunkbelőle néhány szót; az elbeszélő formát párbeszédreváltoztattuk; az egészet valami váratlannal,meglepővel fejeztük be. És ez utóbbi a legfontosabbváltoztatás, ez adta meg a pointe-et-Mindezekből látni való már, hogy a forma a komikumbanis nagyfontosságú, annyira, hogy a rossz formaképes megrontani a hatást. Rossz formáról itt természetesencsak a komikum szempontjából szólunk, lehet,hogy szellemes mondásnak amaz a forma jobb.Összefoglalásul azt mondhatjuk, hogy a komikumnakkedvező, ha összefüggő mondatba, nem egy-kétszóba van foglalva; ha rövid, tömör, mint valamiextractum; ha pointe-ben végződik; ha dialog formábavan öltöztetve.Mindez összességében csak értelmi komikumbanérvényesülhet, a rövidség és pointe azonban az érzékikörben is. Nem árt azonban megjegyezni, hogy ittcsak kedvező tényezőről van szó, nem olyan követelményről,amely nélkül komikum nem lehetséges.A jó formánál nem kevésbé kívánatos5. A társaság. A nevetésnek általában igazi melegházaa társaság, mely az apró kis vidámságot, örömetmegnövesztve árasztja szét tagjaira. Mindenki úgyvan vele, hogy sokkal szívesebben mondja el vicceit,anekdotáit, tréfás elbeszéléseit 8—10 embernek, mintegynek.