A komikum elmélete

84nek hasznára, orvosává lehet. Majd ismét azt hangoztatja,hogy a nevetés az emésztésre kedvezőbb,mint az orvosok minden bölcsesége.Kant elmélete a mi problémánkra olyan nagy fontossággalbír, hogy külön is kell még vele foglalkoznia komikum fajai közt.Kritische Untersuchungen über die Ursache undWirkung des Lächerlichen von Keppler. Cilli 1792.2 kötet, 358 és 191 lBevezetésül felsorol néhány elméletet a komikumrólés nevetésről, polemizálva velük, aztán előadjasaját felfogását a következőkben.A nevetéssel vele jár mindenekelőtt az öröm, deez a kettő nem azonos, mert nem minden öröm okoznevetést, azonkívül a nevetés kitör és gyorsan megszűnik,holott az öröm tart tovább is. Az örömhezkell tehát még egy tényezőnek társulni, ez pedig nemmás, mint a meglepetés.A nevetés relativ, egyik nevet azon, amin a másikközönyös marad, vagy éppen utálatot érez. A nevetésoka nem lehet a contrast, mert ez is csak kellemesmeglepetéssel kelthet nevetést, ez utóbbi ellenbenkeletkezhetik contrast nélkül, sőt a contrast ellenkezőjébőlis. A contrast-elmélettel azt se lehet megmagyarázni,hogy minél többször ismételnek egyviccet, annál kevésbé hat, míg végre megcsömörlünktőle. Pedig a contrast benne mindig ugyanaz. Ellenbenigen jól megmagyarázza a kellemes meglepetés.Az én magyarázatom, mondja szerzőnk, tökéletes,a nevetés minden faját magában foglalja, amit Homecsaknem lehetetlennek tartott. Gyermekek mindenennevetnek, mert nekik minden új, nők is többet nevetnek,mint a férfiak.Az ismétlés csökkenti a meglepetést, a színpadonmégis megnevettet maga az ismétlés; pl. egy vígjátékbanaz egyik személy folyton ezt ismétli: Nichtsfür ungut. Az ilyen rossz szokáson nevetünk, de haaz ismétlés túlságos sok, bosszantóvá lesz.Az ember nevet haragjában. Ha ez erőltetett nevetés,akkor nem tartozik ide, de ha nem erőltetett, ezesetben a harag párosul azzal a vággyal, hogy magátmegbosszulja, ez pedig kellemes. Nevet a kétségbeesettember is. Ennek oka vagy az, hogy ezentúlközönyös lesz minden iránt, nem törődik a jövővel,ami kellemes érzés, vagy pedig elszánja magát ahalálra, ami kellemesen lepi meg őt. Nevet az őrültis, mert képzelete némely pillanatban kellemes képekkelcsalja meg.A komikum vagy a jellemekben, vagy a cselekvénybenvan. Ez általánosan elterjedt felosztáson kívülad még szerzőnk néhány egyéb felosztást poétikaiszempontból. Ígyvan általános és helyi komikum,különösen a vígjátékban; van felső, polgári és bohózatikomikum.Fölveti szerzőnk Shaftesbury tételét is: lehet-e akomikum az igazság próbaköve. Saját véleményét ittnem fejezi ki határozottan, de később magáévá tesziShaftesbury azon állítását, hogy Sokrates és philosophiájanem szenvedi Aristophanes gúnyjától, minthogyez nem őt illette, hanem a sophistákat.Tárgyalja azután a nevetést az állam szempontjábólés úgy találja, hogy e tekintetben igen nagyhatása van még a vad népekre is, még inkább pediga műveltekre. A rajongók számát az üldözés szaporítja,a nevetés csökkenti. (Ezt olvastuk már Eberhardnál.)85