A komikum elmélete

96Ha az ember egy hegeli mondat értelméről nyilatkozik,mindig csak azzal a kockázattal teheti, hogyhátha nem értette meg.Hegel iskolája és egyéb elvontan tárgyalók.Amit a hegeli aesthetika tárgyunk téren produkál,legnagyobb részben nem érdemli meg a tudománynevét. Mert ugyan mint tanulhatunk olyan definitiókból,amelyekből bemutatunk néhányat.Solger: A nevetséges abban áll, hogy más elveketis találunk a létben, nem csak a szépet. Ugyaneza szerző megkülönbözteti a nevetségest a komikumtól,amelyben valami ellenmondás van, de nem aközönséges értelem számára.Ruge: Az ismét fölmerülő szellem, a fölvidulás,újjászületés a zavarból, újra fölébredése a szépségnek,az eszmélet szellem-villáma a megzavart szellemben,ez a komikum.Weisse: A komikum megszűnt rútság, vagy másszóval a szépség visszaállítása az absolut tagadásból,ami a rútság.De azt lehetne mondani, hogy e kiszakított definitiókbólnem szabad ítélni, mert a maguk helyénmindezek bőséges magyarázattal vannak kísérve éskellő számú példákkal felvilágosítva. Nem úgy van.A magyarázat ép olyan homályos, mint a definitió,példákat pedig az abstract tárgyalás lehető szűkenvagy éppen nem ad.És e tekintetben alig különb a hegeli aesthetikalegnagyobb alkotása:Vischer: Aesthetik. 7 k. 1847—58. A legnagyobbnémet aesthetika szerzője, Theodor Vischer (1807—1887) a komikumot több mint 150 lapon tárgyalja;egy vadon erdő ez, melyben könnyebb eltévedni minteligazodni. Definitiót ad bőven, bemutatunk közülöknéhányat. Íme: A komikum a tagadás tagadása.Mibe bonyolódik az egyén fensége, ha komikussálesz? Az öntudatlanba.— A komikum lényege abbanáll, hogy a subjectivitas központjából a fenségesminden faját megtámadja és megfordítja. (Ez egészena Schelling nyelve.) Aztán szerencsés alapnak tartjaSchütze következő definitióját: A komikum észrevevésevagy képzete egy játéknak, amelyet a természetűz az emberrel, mialatt azt hiszi, hogy szabadoncselekszik vagy arra törekszik. Majd Jean Paul definitiójátfogadja el (szemlélt esztelenség), majd Aristotelest,mondván, hogy a komikumhoz szükséges valamieltorzítás (Entstellung) s a félelmes és részvét hiánya.Mindezekből csak az az egy egészen bizonyos,hogy Vischer nem tudja megmondani, mi a komikum,valamint az, hogy az ő módszerével nem is tudhatta.Mi ez a módszer? „Tartalom és forma tekintetébenkielégítő fejlődésig nálunk a modern aesthetika mégnem jutott. Még mindig nem határozza el magát avalóság élő forrásából meríteni a helyett, hogy valamelytheoria schemáihoz kösse magát és az embereknyelvét beszélje a systema nyelve helyett. A hegeliphilosophia terméketlenül abstract visszavezetése mindenaesthetikai fogalomnak arra, amit eszmének(Idee) nevez ez a philosophia, annyira, hogy a valóságbanlétező szépnek formái és elemei helyet nemtalálnak benne. Nehezemre esik a hegeli aesthetikátmegtámadni és különösen annak utolsó hatalmas erősségét,Vischert, a kinek munkatársa voltam".Így ítél a német aesthetikáról az, aki Vischerkönyvében a zenéről szóló részt írta: Karl Köstlin-97