A komikum elmélete

406szándékos és szándéktalan komikum, vicc stb. Mindezeketszándékosan mellőztem.Jellem- és helyzet-komikum mint ellentétes fogalmaktárgyalása található pl. Köstlin-nél. Én nemtudnék velük mit csinálni; ismerem külön faj gyanánt,mivel külön magyarázatot tesz szükségessé, a hibátmint jellemvonást, ez azonban nem azt jelenti, hogysorra vegyem, mint Köstlin, az egyes jellemvonásokat,amelyek komikussá válhatnak. Ez a felsorolás nemfoglalhat helyet az én osztályozásomban, mely másalapon jött létre. Ugyanaz áll a helyzet-komikumra is.Feltűnőbb lehet az, hogy a viccet nem tárgyaltuk.Német ember talán csodálkozva kiáltana fel: Hogylehet megalkotni komikum-elméletet a vicc tárgyalásanélkül? Azt hisszük, csak német ember mondanáezt és talán még az se mindegyik. Talán nembotránkozna meg a mi eljárásunkon az, aki tudja,hogy az ő irodalmukban is van elég ilyen példa,főkép a XIX. század előtt, sőt hogy még e századbanse lesz egészen általános, nem tartja mindenki kötelezőnek,hogy vele foglalkozzék. Az angoloknál máraz ellenkezőre van kevés példa; így Campbell (1776),akinek magyarázata és példái azt mutatják, hogynála a vicc legfőképen a disparate, az ellentót, avalódi és átvitt értelmű szavak összezavarása stb.A franciáknál a vicc egész fogalma ismeretlen,megfelelő szavuk sincs rá. Rám nézve természetesennem ez volt a döntő; ezt is azért mellőztem, mert nemillik bele az osztályo­volt rá szükségem, mert nemzásomba.És ezt a felfogásomat nem változtatta meg az se,amit a viccről olvastam. Pedig eleget olvashattam,mert német szerzők sokat foglalkoznak vele (részle-407tesebben Kant, Snell, Horwicz, Goerth, Müller stb.).Még monographiákat is olvastam róla (Kuno Fischer,Freud), de osztályozásomra mindez nem volt hatással.Más oldalról azonban azt se tartottam szükségesnek,hogy minden áron elkerüljem ezt a közkeletű szót,itt-ott tehát én is használom a közfelfogás értelmében;nálam is az értelmi komikumnak rövid, lehetőlegcsattanós mondásba foglalt példáját jelenti.Ritkábban, de azért elég gyakran előfordul a szándékosés szándéktalan komikum megkülönböztetéseis. Minthogy nálam hiányzik, itt veszek alkalmat felelniJoubert udvari orvos úrnak — három és fél századmúlva. Szerinte a nevetségeshez az is kell, hogyszándéktalan legyen, mert ha valaki önként belemegya sárba, az nem nevetséges. Szabálynak ez csakannyit ér, mint rendesen az egy esetből levont ésáltalánosított szabályok, sőt ez esetben maga a szerzősiet meggyöngíteni, midőn alább már szándékos nevetségestis ismer. Ilyen például, ha egy aggastyán úgyjátszik az utcán, mint egy gyerek. De ha szabálynaknem is fogadható el, a Joubert egy példájáratalál. Miért? Mert ha valaki önként megy a sárba,ez a puszta hiba nem komikus, míg ellenben ha pl.olvasásba elmerülve nem figyel oda, tehát szándéktalanulteszi, megvan a helyes oldal és ezzel a contrast.Ezért tehát nem kell külön szabály és minthogyegyébként se éreztem sehol szükségét, hallgattam aszándékos és szándéktalan komikumról, noha tudom,hogy ez osztályozásnak újabb időben is vannak hívei.(Snell, Schopenhauer, Fr. Fischer, Courdaveaux, Dumont,Kraepelin stb).Az említett fajokat csak azért mellőztem, mertnem egyeznek meg az én osztályozásommal, ami