A komikum elmélete

98Idézhetnék még sok egyebet, pl. Lotze szavait,hogy a hegelisták soha se mondták meg úgy, hogyiskolájukon kívül is érthető legyen, mi az az Ideeder Schönheit; Eduard von Hartmann ítéletét, melyVischer nagy munkáját még szerzője életében kitörülendőnekmondotta az aesthetika történetéből stb. Dehogy egész tisztán lássuk, hová juthat az elvont tárgyalás,bemutatom a csúcspontot, mely Adolf Zeising(1810—1876) munkájában található.A semmi a valódi középpontja és legbensőbb tartalmaa komikumnak. Gondoljunk Föld anyánk középpontjára,de olyan kicsinynek képzeljük azt, hogyéppen csak egy pont legyen. Ez a pont a mindenhatómágnes, mely ellenállhatatlan óriási erővel köt bennünkete porszemhez, amelynek Föld a neve és amelytől phantasiánk legmerészebb sasszárnyával setudunk megszabadulni. Éppen ilyen pont a nevetségesnektitkos, elrejtett középpontja. Ez hív bennünket,hogy megmérhetetlen nagy szellemünkkel bemásszunkés mi nem tudunk ellenállni, bemászunk, mint egyteve a tű fokába; de ezzel egyszersmind magunkatis semminek nyilvánítjuk, mert hiszen mi más bújhatnabe egy igazi pontba és ez által a komikustárgynak, amely többé nem botránkoztat meg bennünket,testvéri békecsókot adunk.Alább ezt olvassuk: Mi keletkezhetik a semmiből?Ha az úristen jön a semmihez, világ lesz belőle, haminiatűr képe, az ember jön hozzá, nevetés leszbelőle. A világ az isten nevetése és a nevetés anevetőnek világa. Aki nevet, az ezáltal istenhezemelkedik, a víg teremtés teremtőjéhez, a semmi megsemmisítőjéhez,az ellenmondás ellenmondójához. Igaz,hogy elég szerény volt a komikus tárgy középpont-jába elsülyedni és ezáltal önmagát is semminek nyilvánítani,de alig van benne, érzi, hogy mit tesz azsemminek lenni, hogy a semmi semmi stb. (288. l.)Erre mondta egy rossz nyelvű francia, Michiels,hogy ha egy stenographus jegyzeteket venne fel egyőrültek házában, sokáig várhatna ilyen szörnyetegabsurdumokra. Ez maga az őrültség, mely philosophiaielméleteket gyárt. Ellenben egy másik francia,Dumont arra figyelmeztet,hogy igaztalanság volnailyenekből ítélni meg a német szellemet. Még csakegyet. Zeising tárgyalt munkájának előszavában eztolvassuk: Főkép világosságra, érthetőségre törekedtem.Most talán érthető lesz már, miért tartom énszükségesnek küzdeni az elvont tárgyalás ellen, ismételve,akár a megunásig is.Azt hiszem, kellőkép be van már mutatva az az irány,amelyet Goethe szavai jellemeznek legjobban: „DieDeutschen, und sie nicht allein, besitzen die Gabedie Wissenschaft unzugänglich zu machen". E hozzáférhetetlentudomány művelőivel most már rövidenvégezhetünk. A német szellem nem merül ki ezekben,a behatóbb tárgyalást fenntartjuk az értékesebbalkotásoknak. Egész nyugodtan mellőzhetőktehát Schleiermächer, Zimmermann, Carrière, Schasler,Fechner, Beyer, E. v. Hartmann. Semmi csorbanem esik tudományunkon, sem azon tiszteleten, amellyel egyéb érdemeiknek tartozunk, mivel itt kifejezettencsak a komikumról van szó, ítéletünk csakerre vonatkozik.Áttérünk arra a nagynevű bölcsészre, aki ahegelistákkal egy időben ír, de nem tartozik közéjük,sőt irántuk ellenséges indulatú:99