A komikum elmélete

372Erziehung d. Men.). A komikumról nem szólt, ennyibenakár mi is hallgathatnánk róla, felemlítjük azonban,mivel az eszmét tovább adta.Jóval ő utána Spencer szintén csak alig célzotta komikumra. Ő különösen azt kutatta, hogyan viszonylika játék a komoly élethez és az aest. tevékenységhez.Nagy értékű fejtegetését másutt ismertetjük(378.l.), itt elég azt az egy tételét idézni, melyegyenesen a mi tárgyunkra vonatkozik. A felnőttekjátékának közös eleme, úgymond, hogy győzni akarnak;ez van a sakkban, ez van még a tréfában,viccelésben is, tehát az élvezet egyrészt maga atevékenység, másrészt bizonyos önzés kielégítése, amely pillanatnyilag másként ki nem elégíthető.Dugas elég terjedelmesen foglalkozik azzal, hogya nevetést játék gyanánt tárgyalja. Sajnos, amitmond, annak nem érzem kézzelfogható magvát, üresszószaporítás gyanánt hat rám az egész, főképSpencer súlyos gondolatai után. Az egészből taláncsak azt tudnám kiemelni, hogy habár a nevetésminden fajában a játékot találjuk meg, egységesnevetésről nem szólhatunk. Sőt ellenkezőleg, éppena játszó szellem alkotja meg a nevetés különbözőfajait. A francia szerzővel körülbelül egyidőben foglalkoziktárgyunkkal az angol Sully nagy munkája,ezzel is részletesen. A játék meghatározásában általábanSpencer követőjének mutatkozik, csakhogymindazt a nevetésre is alkalmazza. Lássuk röviden.A játék úgy ellenkezik a munkával, mint a könnyűés kellemes tevékenység a nehezebb és részben kellemetlennel;célja nincs, nem felel meg szükségletnek,tehát szabad minden külső kényszertől. Így anevetés is. Bizonyos viszonyban van a munkával; úgy373élvezzük, mint megkönnyebbülést a komoly foglalkozásután, de nem lehet vég nélkül meghosszabbítani.Ez áll a nevetésre is. célja egyiknek is, másiknakis a győzelem. A játék úgy a gyereknél, mint azállatoknál, a komoly élet egy actusát utánozza; anevetés is közönségesen a komolyság birodalma körüljár és a dolgokat a képzelet által átváltoztatja, a mimulatságunkra, tiszta látszattá. A játék nemcsak testilegegészséges, hanem hasznos előkészület a jövőbenszükséges cselekvéshez; gyerekek és fiatal állatoka játékban tanulnak meg támadni és magukat védeni.így a nevetés is testi jótétemények forrása és arrais előkészít bennünket, hogy a társaságban helyünketmegálljuk. Emellett azonban áll az, hogy nincs komolycéljuk. A nevetés örömének magát átadniannyi, mint elkezdeni játszani. A vidámságot és játékotazonosíthatjuk; midőn játszunk és nevetünk,szellemünk dispositiója alapjában ugyanaz, néha azonbanéppen ellenkező, tehát nem kell túlozni. Jogunkvan a játék elvének alapvető fontosságot tulajdonítania nevetés elméletében.E párhuzamok egy részét szó nélkül elfogadjuk,különösen azokat, amelyeket már Spencerből ismerünk.Mások ellenben ugyancsak kihívják a kritikát.Hogy a nevetés a komolyság birodalma körül jár ésa dolgokat tiszta látszattá változtatja át, — ez igenemlékeztet a hegelisták elvont, elképzelt okoskodására,amit példákkal nem lehet igazolni. Hogy anevetés testi jótétemények forrása, szertelen túlzás.Mert hiába hangoztatja olyan erősen Kant a nevetéstesti jó hatását, elenyésző csekélység az amozgójátékok (futás, birkózás, labdázás stb.) kitűnő hatásamellett. De itt még legalább valami csekély meg-