A komikum elmélete

142téktelen vagy kicsiny. Könnyű vagy képzelt baj nevetéstkelt, az igazi baleset részvétet. Nagyon hosszúvagy rövid orr nevetséges, az orr teljes hiánya borzalmatkelt. Másodszor az a nevetséges, ami a rendesfajtól vagy szabálytól eltér, pl. nagyon hosszúorr. A nevetéssel egy időben nem lehet a lélekbenmás szenvedély vagy indulat; egyetlen kivétel a megvetés,amit némely illetlenség előidéz. Ez gúnyosnevetéssel jár együtt. Ezért a nevetést keltő tárgyakatkét osztályba oszthatjuk: a nevetséges, ami egyszerűenvidám, a nevetésre méltó ellenben vidám ésmegvetésre méltó.Beattie: Neuephilosophische Versuche. Aus demEnglischen übersetzt. Leipzig, 1760. (Majdnem az egészmásodik kötetet a nevetés és komikai irodalom tárgyalásatölti meg. 1—244. 1.)A szabálytalanság és helytelenség a visszásságbizonyos fajai, azt a kellemes érzetet keltik bennünk,aminek külső jele a nevetés. A nevetséges vagykomikus egyszerűen megnevettet, a nevetésre méltóamellett még megvetést kelt. (Ez egészen így vanHome-nál is). Kétféle nevetés van: a csiklandozás,vagy vígság nevetése állatinak, a komikus, olvasmányokbólkeletkező szelleminek nevezhető.Mikor munkáját írta, olvasta Campbell tárgyalásáta viccről s e miatt lemondott ennek tárgyalásáról.Örül, hogy gondolatait a nevetés okáról és tárgyárólbarátja felfogása megerősíti. Hosszasan polemizálHobbes elméletével, amelyet nem fogad el.Gyakran nevetést okoz a méltóság és kicsinységugyanazon tárgyban, önmaga megkicsinyítésének látszata,apró fogyatkozások és keveset jelentő gyöngeségekés néha talán, de csak nagyon ritkán a Hob-143bes-féle büszkeség. Aristoteles nem akarta definitiójábanmindazt megjelölni, ami nevetést okoz, hanemcsak a vígjátéki nevetést.Első tekintetre a hajnali pír és a főtt rák éppen nemillenek össze, de ha figyelmeztetnek bennünket afekete szín vörösre változására, akkor fölfedezzük ahasonlóságot és evvel az összehasonlítás alapját. Ezvalósággal a contrast-elmélet, melynek teljesen megfelelegy későbbi magyarázata is. A nevetséges dolgokbanmindig van valami váratlan és meglepő.A paródiát csak úgy tudjuk élvezni, ha az eredetitis ismerjük, ezért csinálnak legtöbb paródiát éppen alegkiválóbb írókra, mert ezeket legtöbben ismerik.Az össze nem illő (incongruity) csak akkor keltnevetést, ha szokatlan. Egy görög vagy római nevetnea mai hajviseleten, amihez mi hozzászoktunk; viszontmi nevetünk a régi divaton, ami pedig szép és tiszteletreméltó volt. Cervantes és Fielding se nevettetmindig annyira, mint első olvasáskor. Nem okoz nevetéstakkor se, ha más erősebb érzést kelt bennünk,amilyen az erkölcsi visszatetszés, bosszúság, részvétfélelem.1. Erkölcsileg csúf dolgok is előadhatok úgy elrejtve,elváltoztatva, hogy mosolyt okoznak, de ha abűnt egész rútságában előadjuk, azon nevetni nem természetes.2. Ha szent dolgokat alacsony nyelv, vagy hasonlatokáltal meggyaláznak, ezen boszankodunk ésnem nevetünk.3. Természetes dolog, hogy a szánalom legyőzze anevetést, mert különben nevetnénk valakinek a falábánaz erős contrast miatt.4. Lehet, hogy valaki mosolygással akarja elpalás-