A komikum elmélete

412ján osztályozza. Az olvasó szíves engedelmével haddillusztrálom ezt egy példával.Valamikor Svájcban népénekesektől hallottamegyéb tréfás rigmusok közt ezt is:Tschardasch tanzt man nur in Ungarn,Wer nicht isst, der muss verhungarn.Megütötte a fülemet, valamiféle komikumnak éreztem,de hogy milyen legyen, arról a legcsekélyebbfogalmam se volt. Azonban följegyeztem,szakasztottúgy, mint ha valaki egy ismeretlen növényt talál éshazaviszi, hogy kellő nyugalomban és eszközökkelmeghatározza, osztályozza. Múlt az idő, feljegyzettpéldáim egyre szaporodtak, a feldolgozás is haladtelőre és egyszer csak azt vettem észre, hogy olyanpéldám, mint az idézett, van vagy egy tucat, különbözőnyelveken. Ekkor már könnyű volt észrevenni,hogy ez külön faj, habár a példák nem is egyeznekmeg mind az utolsó részletekig (a komikus jelenségekismeretes complicáltsága). De azt is észre kellettvenni, hogy ha ezekben egy szó van eltorzítva, másokegy mondás eltorzítását mutatják, kétségbe nem vonhatórokonság gyanánt. Ismét mások másképen játszanaka szavakkal s mindez alosztályokból együttvéve,megalakult a szójáték osztálya. Hogy éppenminden nehézség nélkül, azt persze nem mondhatniés másutt talán még kevésbé. De hát most már jobbhallgatni a szinte legyőzhetetlennek látszó nehézségekről,amikkel néha úgy az osztályozás, mint egyébmunkánk járt.Minthogy a komikum birodalmában lehetetlen azún. formalis inductio, az összes esetek megvizsgálása(pl. a hét minden napja 24 órából áll), bele kell413nyugodnom abba, hogy munkámat absolut teljesneknem tarthatom. Legtöbb, amit remélhetek, hogy fontosrészek nem hiányzanak belőle.És most utolsó szavam a hálás elismerésé legyen.Az Akadémia részéről Jánosi Béla lev. tag olyanbeható bírálatnak vetette alá munkámat, hogy mulasztástkövetnék el, ha köszönetet nem mondanék érte.Bírálatának nem csekély része van munkám véglegesformájában, amelyben a közönség elé lép.