A komikum elmélete

86Ezzel körülbelül ki is merítettük azt, ami szerzőnknélszorosan tárgyunkra vonatkozik; ami ezenkívülvan, az jórészt poétika, a komikus műfajok tárgyalása,részben ethika, de mindenütt elejétől végigolvasókönyv, telve történelmi anecdotákkal, hosszabb,rövidebb költeményekkel, német, francia és latin nyelven.Az egész vaskos munkában meglehetős kevéshely jut a nevetés és komikum tárgyalására. Hogy anevetés fajait nem ismeri eléggé, legjobban bizonyítjaaz, hogy a harag, kétségbeesés és őrültségnevetése nála teljesen megegyezik a komikum nevetésével,mindegyik kellemes meglepetésből származik.Lehrbuch der Kritik des Geschmacks, mit beständigerRücksicht auf die Kantische Kritik der aesthetischenUrteilskraft, ausgearbeitet von ChristianWilhelm Snell Leipzig 1795. (Snell 1755—1834.).Minden váratlan, hirtelen feltűnő visszásság (Ungereimtheit),amely sem az értelem, sem a szív vagyérzelem számára nem jelentős, vagy fontos, nevetéstokoz és ezért nevetségesnek vagy komikusnak neveztetik.Itt mindenekelőtt az ötlik szembe, hogy nevetségesés komikus határozottan egynek vétetik, holottszerzőnk előtt általában és részben még utána is akettő különböző fogalomnak tekintetik.Szerzőnk szükségesnek tartja, hogy a visszásságváratlan legyen, ezért helyeslőleg idézi Kant meghatározását.Hozzáteszi egyszersmind, hogy felfogásáhozkell gondtalan kedély is.Csak gondolkozó lényeknél vannak nevetségesvisszásságok, mert csak ezek képesek fogalmat alkotniegy szabályról; az élettelen természetben előfordulóeltérés a közönségestől vagy analógiától semmi nevet-ségest nem nyújt. Hogy némely állatok (kutya, majom)mozdulataiban van nevetséges, az onnan származik,mert ezek sok tekintetben az emberhez közelíteni látszanak,vagy pedig mert az értelemhez hasonló valamittulajdonítunk nekik.A komikum egyik faja a vicc, de ez lehet komolyis. Ugyanis a vicc nem más, mint az a képesség,mely észreveszi a hasonlóságokat és különbségeket,ez azonban az allegóriák, metaphorák, hasonlatok stb.feltalálásában komoly és csak akkor nevetséges, hanemcsak a szabályt, hanem annak megsértését is egypillanat alatt élénken feltünteti.A nevetséges nemcsak a vígság gazdag forrása,hanem vígjátékban, satirában az intés, javítás eszközeis, azon kívül arra szolgál, hogy komoly előadásbana tárgy szárazságát szellemmel ellensúlyozza.Van állandó és változó, szándékos és szándéktalanés végre naiv komikum. Megtaláljuk még nálaazt a tételt, amelyet később Kraepelin is hirdet,hogy a nevetséges nem mindig hozza létre a nevetést,hanem néha csak annak belső érzését.Ha szerzőnket röviden jellemezni akarjuk, aztmondhatjuk, hogy az ungereimt és Ungereimtheit, amely az ő századában leginkább uralkodó kifejezés,Aristotelesen alapszik; aki használja, többé-kevésbémind a nagy Stagirita követője. Snell ezen kívülmagáénak vallja Kant akkor egészen új meghatározását,még külön a naivra is. Kant hatását különbenmár a könyv címe is hirdeti.És ezzel végződik a XVIII. század, amelyben akomikum-elmélet bevonul a német irodalomba. amitez a hét évtized létrehozott, az úgy számra, mintértékre teljes elismerésre méltó. Véleményem szerint87