A komikum elmélete

102két tárgy között a belső viszony vagy legalább annak látszata.Ha pl. valaki holdvilágos estén egy palotakapujánál két fehér márvány alakot lát, ezen mégnem nevet. Amint azonban közelebb ér, észreveszi,hogy két fehérruhás testőr áll őrségen. Most miokozza a nevetést? Az, hogy olyan különböző dolgok,mint szobor és ember egyszerre azonosnak tűntekfel. Hogy csakugyan ez az oka a nevetésnek,bizonyítja az, hogy museumban nevetés nélkül látunkegyszerre szobrokat és embereket.Körülbelül csak ennyi az, ami könyvében világos,a többi abstract, homályos fejtegetés, eszébe juttatjaaz olvasónak, hogy könyvünk szerzőjét némelyek ahegelistákhoz számítják. Az idézett részben figyelmünketa contrast-elmélet új fogalmazása érdemlimeg, bár ez se oly határozott és világos, mint Schopenhauernál.A következő szerző nem annyira tárgyunk, mintáltalában a német aesthetika szempotjából bír fontossággal.Szükség volt az aesthetikában is — mondjaHartmann — a tényleg létezőből kiindulni és az maradmindig Köstlin nagy érdeme, hogy ezt nemcsak észrevetteés kimondotta, ő legelőször, hanem a megvalósításfelé is vitte.Köstlin, Karl: Aesthetik (1869).Köstlin (1819—1894) a komikumnak következődefinitióját adja: Komikus minden ellenmondás, amely nem ártalmas. Ígyváltoztatja meg Aristotelesdefinitióját, amelyről azt mondja: „Keine definition,die je ein Philosoph gegeben, ist wahrer, als die desAristoteles". Majd így folytatja: Mindazon komikumelméletek,amelyek Aristotelest ismétlik vagy megtoldják,helyesek, a többiek mind sötétben tapogatóznak.103A komikumot a tragikummal állítja szembe: derkomische Widerspruch — der tragische Widerspruch.Megjegyzi azonban, hogy az előbbinek a köre nagyobb,mivel sok komoly ellenmondás nem tragikus, ellenbena könnyű ellenmondás mind komikus. Osztályozásaszerint van: 1. tulajdonság-, 2. cselekvény- vagyhelyzetkomikum, 3. a kettő egyesülése: komikusjellem komikus helyzetben. A tulajdonság lehet lelkivagy testi hiba. A komikus helyzet néhány példája:átöltözés, utánzás, elakadás, meglepetés, zavar stb.Más osztályozás szerint van alsó és felső vagyis durvábbés finomabb komikum. Felosztható még így is:a komikumot vagy a természet (valóság), vagy phantasia(művészet) hozza létre. A komikum tetszésétokozza a vígság, mivel a komikum nem jelentékeny;okozza továbbá a szabály absolut megszűnése, azabsolut szabadság.Első értekezésemben, amelyet a komikumról írtam,Köstlin volt legfőbb forrásom. Jelen munkámrólezt már nem mondhatom, nem főforrásom többé, deazt az érdemét, amelyet Hartmann kiemelt s amiértBénard francia bölcsész könyvét jelentékeny munkának,elejétől végig tanulságos és érdekes olvasmánynaknevezte, — örömmel ismerem el és hirdetemma is.Ugyane szempontból érdemel elismerést a legelterjedtebbnémet aesthetika is:Lemcke: Populäre Aesthetik (1865).A két munka némi rokonságban is van egymással:mind a kettő ugyanazt a célt akarja szolgálni.Köstlin véleményét a német aesthetikáról idéztükmár Th. Vischer tárgyalásában, Lemcke szintén szükségétérezte, hogy szakítson az érthetetlen céhbeli