A komikum elmélete

172nünket. Példái közül fölemlítjük ezt: Egy szolga hajnövesztőkenőcsöt vett és bekente vele urának szőrösutazó ládáját, hogy a róla lekopott szőrszálakismét megnőjenek. Magyarázat: A hajnak több fajavan, de természetesen a láda szőre nem tartozik fajaiközé, a szolga pedig a valóságban oda helyezte.Ezt a példát ismerem Schopenhauer-hó], azonkívüla mű előszavában is olvassuk, hogy csakugyan a híresnémet bölcsészt követte. Hozzá teszem azonban, hogynem egészen változtatás nélkül.A másik iskolai könyv : Kisfaludy Károly : Csalódások.Vígjáték. Magyarázta Szigetvári Iván. Elsőkiadás 1886. Második kiadás 1900.Teljességre törekedvén, saját munkámat is föl kellemlítenem. Teszem ezt azon megjegyzéssel, hogy azelső kiadásban Köstlin volt főforrásom ; a másodikkiadásban, melyben a komikumról szóló fejezetet tetemesenkibővítettem, már több forrásból merítettem.A történelmi munka : Jánosi Béla : Az aesthetikatörténete.A komikum kérdésével több helyen foglalkozik,én azonban ismertetőleg, bírálólag nem akarom tárgyalni,mivel szerzőnknek nem volt célja komikumelméletetírni. Történelmi szempontból foglalkozottezzel is, mint az aesthetika minden egj'éb problémájával,tanúságos tehát a mi tárgyunkra is.Ezzel elmondottunk mindent, amit saját irodalmunkrólmondani akartunk. Végig tekintve rajta, olyerővel kínálkozik, hogy szinte ki se térhetünk előle,annak a panasznak megismétlése, amelyet a bevezetésbenhangoztattunk. Ha ott számbeli szegénységünketemeltük ki, most meg kell mondani, hogy ter-jedelem173és minőség tekintetében is alig van okunkegyébre, mint panaszra. Hiszen végre 15—16 szerzőalkothatott volna terjedelmes monographiákat is, tárgyunknakalapos, világos fejtegetésével. Sajnos, nem eztörtént. A komikumot nálunk rendesen csak azért tárgyalták,mert aesthetikában, poétikában, dramaturgiábanstb. szólni kell róla is. Többnyire lehetőleg röviden.Es a minőség! Elszorul az ember lelke, ha látja,hogy ahhoz a csekély számhoz képest milyen sokanakarják abstracte, a való élettel éppen nem törődve,példák nélkül kiokoskodni, miben áll a komikum(Schedius, Szontagh, Baráth, Greguss Ágost, Bihari,Gamauf, Pekár). Miért van ez? Azért-e, mert szerzőinkszinte kivétel nélkül német forrásból merítenek?Ezek után fölösleges nálunk is fölvetni azt a kérdést,amire másutt kerestük a feleletet: mi a tárgyaltirodalom saját alkotása? Semmit se nyerünkvele, ha pl. Greguss Ágostnak második munkájábólismert definitióját eredetinek hirdetjük. Mert igaz,hogy mástól nem vette, de nem vette a valóságbólse, hanem csak elképzelte.A történelmi rész összefoglalása. Élő elméletek.A most letárgyalt történelmi rész alapján igaznakkell vallanunk, a hogy Kraepelin jellemzi a komikumirodalmát: Ha valakinek, aki nem tudja, miről vanszó, elsorolnánk a különböző definitiókat, aligha jönnearra a sejtelemre, hogy azok mind egy tárgyra vonatkoznak.Igaza van és erre talán nem is elegendő magyarázataz, hogy több mint 2000 év óta különböző nemzeteknél,különböző műveltségű és tehetségű emberek,philosophiai iskolák stb. feszegetik egyre a prob-