A komikum elmélete

134behunyjuk szemünket annak jeléül, hogy gondtalanokvagyunk és semmitől se félünk. Karjainkkal csapkodunkés a padlóra esünk, hogy magunkat védtelennektüntessük fel és támadásra csalogassunk. Ha önmagunkkomikusan akarunk hatni, vagyis a másiknak alkalmatadni a támadásra, akkor nem szabad nevetnünk,mert ez sértően hat, azt mutatja, hogy a másikatnem játszótársnak, hanem játékszernek tekintjük.3. A komikum aesthetikája. Hosszan fejtegeti szerzőnk,mi a művészet és műalkotás, aztán áttér tárgyára.A komikumnak önmagában nincs semmi aesthetikaiértéke, tetszik úgy, mint az élet általában; azöröm, amit a komikum kelt, egyszerűen az életörömmelazonos. Azonban van a komikumnak aesthetikája,mert a művészet nemcsak eszköz, hanem öncél gyanántis felhasználhatja, ha ti. 1. a komikum valamiharmóniát fejez ki, 2. ha nem egoista természetű.Az elsőre példák: a gyógyszerész nevelése, a vendéglőskopott schlafrockja (Hermann und Dorothea)stb-; a másodikra példát nem kapunk, hanem ahelyett azt a közelebbi meghatározást, hogy az erkölcsialapon álló káröröm ki van belőle zárva. Legtisztábbanmutatja pedig ezt a humor, amely ezértöncél lehet, míg ellenben a vicc, irónia, satirainkább csak eszköz. A fejezet többi része kizárólaga humorral foglalkozik, a voltaképeni komikumrólsemmit se tudunk meg belőle.4. A komikum gyakorlati haszna. Ez még nagyobb,mint az aesthetikai jelentősége, mert a komikumigazi hatalom az életben. Joggal akarják napjainkbanmint az emberi szervezet szükséges functióját feltüntetni.Frissítőleg hat a testre, élesíti az elmét, felvidítjaa kedélyt, érdekessé teszi a dolgokat. Megaláz-135hat, megszégyeníthet, megsérthet, de szeretetet, vonzalmatis gerjeszthet. Kiegyenlítőleg hat az osztályokközt, az alárendeltek nevetése korlátozza az urat, atársaság nevetése akadályozza a túlzást divatban,szokásokban stb. Előmozdítja a tudomány és kultúrahaladását, megtámadván az elavultat. A humor ellenbenerősíti az egyéniségét annak, aki birtokábanvan. A fejezet és vele az egész munka további részea humor szerepét az iskolában, a tanításban tárgyalja,Ez, mint tiszta paedagogia, mi reánk nem tartozikés ezzel végeztünk is első munkájával.Szerzőnk szerint tehát a komikum: csekély értékű,contrast, játékhajlam. Mind ez Groos hatását mutatja,egy példáját azonban teljesen Kraepelin szellemébenmagyarázza. Erősen német szellemű értekezése nagyhajlamot mutat az abstract tárgyalásra, ahogy pediga nevetés testmozdulatait játék gyanánt magyarázza,ahhoz fogható a németben se sok van, az — bocsánatotkérünk — Zeisingra emlékeztet. De talánfelesleges is a bocsánatkérés, szerzőnk ebben alighatalálna sértést, hiszen második munkájában letárgyaljaZeisinget a nélkül, hogy egy elítélő szava volna ellene.Behatóbban azért foglalkoztunk munkájával, mert egyúj theoria, a játékelmélet itt van eddigelé legrészletesebbenkifejtve.Második munkájatárgyunk története, látszólaglegalább egyetemes, mert a négy classicus író utánbőségesen említtetnek francia és angol írók, sőtmég néhány olasz is; de ez csak látszat. Valamenynyirebehatóbb tárgyalásban részesül 5—6 angol(Hobbes, Shaftesbury, Beattie, Spencer, Darwin,Meredith), mindenek felett pedig a legújabb (Sully);vagy három francia (Descartes, Courdaveaux, Berg-