A bezdáni ember szabadkai versei

nincs ínyükre a menés de neked menned kellnincs aki rád köszönjön idegen a zsindelyekalól előkúszó pillantás idegen akovácsműhelyből ordító ének fárasztóa gömbakácok gyökerében való botladozáshosszú folyosó csendbeülsz a hosszú asztal mellé a trombitásaltiszt üléshez tessékel mindjárt jön azigazgató csupán az elnökhöz ugrott át pár szóragondjaid között motozol minden nedvesdobbanásaid számolod rágyújtaszJózsefre pislogsz ferdén akasztották afalra nem ilyennek képzelted füstölögszerélyes kézszorítás éppen jókor küldtekmert hiányzik az erő kényszeredetten mosolyogszaz igazgató Marxhoz hasonlít mély ráncrajta a megoldás hova tegyen aztán csakkerül egy szoba csupán a bútorok hiányoznakágydeszka szútól hangos éjjeliszekrényde kerül az is a börtönnek kinevezett rácsosablakúból kotorják elő kukoricahéj aszalmazsákban a gondos asszony még birsetis rakott a szekrénykére itt ez az illatosítóitt ez a csenda mennyezetet bámulod rajta Bácska humuszostájai az eső erei másznak rajtaremeg a lábad ez most nem mintatanításmert a naplóba felelned kell a nyitányrólzajongnak szólsz egyszer kétszer akkornyakon vágsz egy szőke gyereket ő a dunaipartról mindig futva jön az iskolába deezt csak jóval később tudod meg ó Makarenkomondod a magadét ők az aranyfogad nézika nyolcas padokból pálinka szaga ül azorrodba kenyér a fészkeebédre csukahúslevest kapsz örzse teszieléd itt feferónit is esznek ám hozzá teköhögni kezdesz talán nem tüdőgyulladásnem nemmiért foghíjas ez a könyv tanító bácsi azapám mit akarsz az apáddal dohányt csavart beléje8