A bezdáni ember szabadkai versei

ITT-OTTADÉLEN(A BEZDÁNI EMBER VERSKÍNJAI)Apadj, csak apadj, bezdáni Dunám,akárha mínusz tizennyolcra,hisz nem vagyunk nagykorúak!Pihenj hát békében, Szent István apám,és kiskorúnak szeplőtelen Emerenciám!Ottadélen lábjegyeink hiszti,és büdös lagúnák-mimikri.Kétszikű levélkék könnyű ágboga,ottadélen csak kvarc, az isbefalazottan a szájadba, hogyropogjon a végső roppanás, mertcsupán átvedlett besúgó-átváltozása nagy mellveri, s aki belédveriszikét, a két-út levelűnek.Ottadélen fülünkbe ólmot hegedülnekés ha tetszik, vagy sem, immárugyancsak kilóg a kitetszik, mertottadélen egy szomjlég fekszik.Ittadélen bezony csak hó hull,Havaska Mari nyárvégi telefagyállóval nyakig öntögetve, snépiduhaj-urbánusjó mindenzisten, minden zember, hemzsegkörül a sok tudós, ujjbegyévelaláíró, s van pofája pofátlannakmártír-ikont átfesteni: ittadélenbálbanutca kék a hungárt megríkatni,hogy csak tudom, tudod, tudja, srajtunk vargát ránt Attila meg azarany és az ezüst, s talán előkoribronzba ötvözötten zíró zembör,köll bezony a mosott gúnyagúnyba kötve gúzsbatáncnak,ittadéli magyariknak, magvukszakadtbeszariknak, a behúzott farkúaknak,kitüntetett irigykéknek, ittadéliplagizáló Kerti Törpécskéknek!68