A bezdáni ember szabadkai versei

BORT, BÚZÁT,HUNGÁRIA!Mert a kakas hármat kukorékolt...„Ó, Szent István, hát még alszol-e?”Ádám, Éva, angyaljárás tombol.„Azt is mondd meg, béeresztesz-e?”Virrasztunk már, Csonka-Magyarország!„Még sokáig álmodozol-e?”Délvidék és Kárpátalja állja,„azt is mondd meg, jó szívvel látsz-e?”Írjunk néked új himnuszszöveget?S által vigyed korty vízzel a szádbaDunán, Száván, Tiszán, Murán túlraEmber-tartást világpolgár lázba?Égünk! Félárvaként. Nálunk az is feles,ami szülőt illet, apára nem futja!S himnuszunkért csupán csakis mi jutottunkmég vándorbottal is ütleg-félfurkósra!Csupán csak mi, ketten: Ukrajna és a Dél,nem is térden, inkább négykézláb próbáljákmegfejteni titkod, hova, merre tartaszbicebóca módra, Csonka-Magyarország?Ez már „nem vers lenni!”, maga az akasztás,ama himnuszszöveg után is, szabadon:egy magunk okozta, végső kötél általnégyarcúság átok, csupa néphatalomtőkén és mérlegen kidekázott árja,olcsójánosságig vitték, akik bírták!Himnuszodat bizony még akkor se adhatjuk,ha az új imához-t valahol már írják,hogy sose az erdő, csak annak a fája,kakukkfiók tátog a poszáta fészkén,99