A bezdáni ember szabadkai versei

ISTVÁN BALLADA1. Ma túllihegjük az Időt,István, ez deviáns-vonulat.Nap fogta Nap a világunk,István, itt part sincs, mi szakad:alázatosan jelentem,hogy itt már a gyerek se szopikanyaemlőről jó tejet,lassan lélegzeni sem lehetse jót se rosszat, felkopikitt minden élőlény álla,István, ha vagy, mondd meg nekünk:mivégre vagyunk a Világra?2. Alázatosan jelentem -István, meghalt bennünk a tartás.Kivetkezettek vagyunk ím,akiknek szíve sok kartács. Bács-Bodrog köze arcán a kínlinóba metszett alleluja,Pannon az emberhús és csont,lerágott, s bűzlő pofacsontCsonthalom táján tarlófűarc,István, itt Pannon az átok,István, itt Halál és hátraarc:itt vakok, nincsenek látók!3. Pannon a humusz és homok,István, merre a régi gálya,tenger az ember, vízözön-lét,szemgolyók lógnak a sárba,István, a látás kirügyezhet?Kocsonyán nézőpont terem?Ember, ha vagy, hát ez az Élet?Duhaj, eretnek bálterem?István, ha voltál, jer közénk,István, ha szóltál, ma is mondjad:kivetkezettek, most mögénka hallgatás, igazad mondjad!(A tanu a látók egyike!)23