A bezdáni ember szabadkai versei

KILŐTT SZALONKAHANGRAMottó: „Kibomlik végül minden szövevény.”(József Attila)Háttal ülnek le holdkeletkor, napnyugtának,s virrasztanak macskaléptű, óvatosan cinkoséjjelen, hogy végképp befellegezzen a szalonkánaks keljen e visszfény-lény napkorong-vásznán, csatakosreggelre, hisz feladta rá a harmadik kakasszóegy bíborban született, örökös kiközösítőknyurga agárfalkáját. Már leülepedhet benne a jajszókét part között, hogy magunk gyártotta üdvözítőka ligetek, semlyékek bogozta böjti indulat, lelenceka toposz-rekettyés virágcsorduló, végső hasadásán.Kiterítve immár türelem bánat-madara, akárha fegyencekközött a Megmondható és iszákján maga a cinkos Sátántett próbát, kiadva jókor aranyért, ezüstért, vasért.Most megüli a bért: jobbik esetben boldoggá avatják!Mert egy latorral több mindig akad a régi jussért,hisz jól munkálnak bennünk a virrasztó-tivornyák.Világos szürkület. Hasad a pirka. Klorofil pezsdül.Fonákján kullancs és „Kibomlik végül minden szövevény.”Alvadtvér-ugar az erdők alján, s elalél költözetlenüla már holdnyugtakor pislák, búcsúzó szalonka-remény!2007. április 3.102