A bezdáni ember szabadkai versei

ANYÁMNYELV -MÉLTATÓÉlete stáció: Kálvária-út szurdokos omladéka,Betyár-völgy-káromlás, Csík-ér csíkos egérútjamegannyi Bátka-komp sodronykötél-sóhaj odaátra,hol rőt vadak fülelnek szajáni, dohányos tájszólásba.Aztán a zanyanyelv névelő-porlasztóban, porhóvalhintve suksükben, térdig vadidegen takaróvalvédetten vagy esemes módin a sok büdös ákombákom,komputer címzett levélnyelv-ágán meg szarkalábon,Szelevény-erdőn, suttogó szexszó-bimbó szirmán,ahogy szájról szájra adatik libidó formán, torkána fajuló ösztönnek, négykézláb megszólt szóltsága:„Nincs visszaút! Formálj csak, alakíts egy más világba!”Anyámnyelv, te, szitokban, hogy csillagszórós, bunkós,bunkócskás betyárosban és betyárul korral bokorugróskedvben, dalolva, hangszeren játszva, fojtva fekvőn,kiterítetten az öröklétbe, deszka- vagy bádogteknőn,hogy látva halljanak siketek s mondják a némák, mertanyámnyelv az is, ha kopottas börtöntéglák koppanák,alig jelezvén, hogy valakit ide örökre befalaztak,és azóta imitt bizony mindigre füle lesz a falnak,hogy hallhassa, ha anyámnyelv suttog, őrjöngve ordít,magával sodorva több ezredév nehéz koporsóit, hajóitzagyvanyelven úsztatva vagy kristálytisztán a Zagyván,egyszer boldoggá avatjátok ott, rómaisánc-halmáns kun-halmokon, anyámnyelv-stáció végén, mikoraz utolsó szó jogán még általbújik a gégénsuksükben, talpig mezítelen és névelőtelen:Édesem, teríthetsz, kiteríthetsz, én hazaértem!2009. február 3.109