A bezdáni ember szabadkai versei

VÁRAKOZÓBANA várakozások szorongató légszomjábanáll nyeldeklőig virrasztásban az idegállapot.Három gyertya már lassan csonkig ég, sorbana negyedik fog majd lángot, s legottmunkához lát vezekelni ő is énképünkfeszültségén enyhíteni a Házban.Negyedik gyertya, várakozóban, lassanperceket számlál magányos vigyázzban!Minden virrasztó lényeglátóban otta szendvics-emberek elfogyó várakozása,hogy ők ama bizonyos negyedik gyertya,s elfogyóban türelemlátta, áldottkenyérfalatka, így Hanukka-csöndbenlett légyen az, akkor is csonk felé haladidőtlen időktől az ember a nap alatt,bárha derengés látszik a téli ködben...Mert égnie kell, égnie csonkig, hogy születhessenelsőnek, harmadiknak s mindnek, mindig égnie,hogy végül is valaki a sorból eljöhessenminden mulandóság szépségével az arcán:és emberek állnak akkor is e csend határánalig mozduló ajak-indulat rebbenés madarával.A negyedik gyertya halálán-lobbanásfelmutatja majd a Kisdedet Atlasz-jászolával.2002. dec. 25.66