A bezdáni ember szabadkai versei

VARÁZSLIGETI VERSEK1. Levélféle az elnökhözSzobapapucsba bújtatott lábnyomok -hét tó hét vizébe veszőnelcsoszognak román szavak lélekvesztőjéna Néra ösvényén. A Kárpátokitt pihen le lankás párnáiravégképp lecsitulni, hogy papíriv vékonymásodik énje a homok, a toposzokmeg néhány kosárvesszőncsillapult indulat mentőövénbogarásszon haza Atalanta lepkenyájjal.Elnök, Úr! Itt változó a helyzetElnök Úr! Itt nem le-, de felmondanakleckénkből kétútleveles útravalónkbóla júgó-román gyors beszéddel, hogyérett a pillanat-kezdet, sa vesztes sejtek már javában bomlanak,és szobapapucsba bújtatott lábnyomaihiába csoszognának elegy teknőcmagatartás mozdulatlanságán.A vécékagylón ülve írom Önnek levélfélém,Elnök Úr! Alattam egy semmisülésvékony ága, melyen már régótahintázni tetszik, és ha Istvánkor, aKirálykor, felölti zsinóros lélekvesztőjét,hogy elevedzzen a gondűzőbe, kérném,nézzen csak egyetlenegyszer a Kárpátoklankáinak, ahol leveles bizony a nyármindabban, amit a nóta, amit a beszéd,amit a testbeszéd és a hang foszlányaibólfelböffent emészteni, mert ez egyörökké kérődző, héttavas század!72