A bezdáni ember szabadkai versei

ÁLLVASZÜLÉS-ANZIX, ANNO ‘96(Istvántól Sz. Istvánnak)Átjártak minket a szövődmények,siratóénekben gondolkodunk.István, add a jobbodat egyjóban és rosszban együttiösszegyógyuláshoz,István, kezet ma rá, hogya begyűjtött élet-magvakatvihetjük emlékezésben lelkünkmélyjurta-házhoz hívottan –gyógyírnak születéshez és gyászhoz!István, itt készen állunkaz állvaszüléshez. Magzatvizünkömölvén, talponálltunkban sörökké munkáló csercsemetéketmarkoltunkban, szemünk az égen:kínok kínjában vajúdó önmagunkméhe Bácsország, s minden sebbesót dörzsölt minden század vége,epét itatnak velünk tikkadtságunkra.István, a jobbodat, hogy legyeninga az ingázáshoz mostani mivoltunkra,mert itt most kalács és tanács kell,amit a sors hoz -sejtés alapján - imához,önhoni összegyógyuláshoz!István, a jobbodat ehhez azállvaszüléshez, mely ölmeleg fogadjaa gyermeket és az augusztusi karácsonyfarfekvésű kisdedet az összegyógyulásban;nehéz a szülés, István, mégállva sem megy, hát kezetrá: velünk leszel maholnap Aracson,Mohács-mezőn és Bácsban.Uram, itt a milleniumi bandériumok,most nem kék nadrágban és farkasbőrkacagányban, mert itt állvaszülésheztisztelegne minden ezredévi barokk zászló,31