A bezdáni ember szabadkai versei

ÜLTÖMBENAZ ÉLŐVÍZEN(Ferinek túl korán!)Augusztus második napjána Betyárvölgyben ültem vízre.Derékig élővízbe ásottlátófák napárnyék-lobogóját ‘bontottam ízekre,hóhasú fecskék idézteönképzőköri ricsajbanvoltam együtt az ötödik fiúval...Ki tudhatná megmondani, honnankoppant ránk spenótszín eső, ‘jöhetett Kukac Péter szeméből,a Krivaj kunkora befutott aFutaki utcába, s lepihent a Marosnálkenyér jónak lenni. A vári mellvédMika freskóit szorongatta ökölbe,közben szép csöndesen elvesztettema Pirosi út kezdetén 1051. sakkpartinkat.Még ma sem tudom igazán, miértomlott össze bennem a Hátindiai védelem.És ennyi. Ma is üres hassal ültem leverset írni, mert Gion és Végelbuszállomásán az áll kiírva, hogy –rétes túrovelvirsli tésztabapástétom túrovel –főcím: péksütemenyék!Igaza lesz Hercegnek, hogy mi mégvalahol Kisradanovác és Telecskaközött ingázunk önmagunk felé.Tudom már, hogy üres hassalnem lehet jó verset írni,értem már, hogy rossz költő csakrossz verset írhat. Még szállnaktekintetembe vissza a szeptemberi11