A bezdáni ember szabadkai versei

világnézetet, közben bejön a képbeválasztott hazák tükörképe, szó- éslevélíró bajnokok babérokért kapkodnaksírkert-koszorúba fonni nemléti létünk,s hogy ki áll ki nyíltan, nyíltabban,legnyíltabban ezért a kissé büdös,gubancos gúnyájú, önmaga farkátkergető munkakutyáért.Nagy a mi szégyenünk,vérrokonkáim a végeken, csupán a gamósbotmaradt jussa pulinak, nyájnak, mogyoróbokoraljnyi, ujjbegy-lenyomat házacskának:könyörgöm, ne védjétek, gondozzátokhalálra ez agyongyötört, szerencsétlenpárát, mert ő szorultában sem vétkezettellenetek, hát ezért könyörgök, hogyvédjétek meg őt mégis, védjétekmeg örökre ÖNMAGATOKTÓL!(1992)16