A bezdáni ember szabadkai versei

GYÓNOM A MINDENHATÓ ISTENNEK,hogy mint többet kutatnám aszentjánosbogár-sugárzó tekinteteket,s megkövetném nagy tudományúVajdabácskaság pálmáinkat, a terhelteket,hogy szájamra vettem a legrövidebb út gondolkozásukítészének hangját, s a Pénzistenek szívgárdista,valamint leventeoktatós hagyományainkatnem eléggé s elégszer gyakorlám.Lám, lám, micsoda vétség. Én bűnöm. Hogya bezdániság fába szorult féregkéntrótta aztán belém Szécsenyi dédanyám szépszobájabútorainak füstbe ment tervét, hogya kacagányt kacagássá orozza átnovemberi éjszakák holdvilága, sföloldozás híján, kukoricások-templomboltív alatt,a baj székesegyházában Kaszap Istvánhoz fohászkodjam,mert a Bortányi betakarítás ember-erdőn találtmarokszedőkre, akik a megboldogultakat szedtékdarabokra meg dédanyámos kéknefelejts csokorba!Gyónom a mindenható Istennek, aföldiekben lészen föloldozást kerestemben, hogysokszor zuhantam kísértésbe, minek folytánezen esendő emberrel babráló, lidérces ábrafényvisszavegyen a vízből lettünk, vízzé leszünkujjbegynyi hantom küldetésbe!Ui.Magyarajkú Öregisten, őrizzed a középzártam,gyónnom se jó, Mindenható, magyari nyelv kővé váltanlészen már a feloldozás, sebesfoki szent jobb ágán -,kívül tágasabbak tartás, ez utolsó kenet jogán!2011 augusztusa120